Lassan 1 hónapja együtt vagyunk Shawnnal. Shawn, miòta Melanie vissza jött nagyon furcsán viselkedik. Talán szereti? Nem tudom. Muszáj beszélnem vele, nem akarom, hogy olyan kapcsolatban éljen amiben nem érzi jól magát.
-Min gondolkozol kicsim?-kérdezte Shawn
-Csak. Shawn. Te szereted még Melaniet?
-Ez most, hogy jött neked April?
-Nem tudom, mióta vissza jött nagyon furcsa vagy. Én nem szeretném, ha miattam nem lennél boldog. Ha őt szereted, akkor nyugodtan menj és szerezd vissza. Na jó, ne olyan nyugodtan.-nevettem el magam.
-Bolond vagy te.-csókolt meg
-Bolond vagyok, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Szereted őt?
-April. Szerettem. De már téged szeretlek.
-Én is szeretlek.
-De amúgy van amiről tényleg beszélnünk kell.-váltott komolyra
-Baj van?-kérdeztem
-A túrném hamarosan kezdődik. És nagyon sok időre megyek el. Nem szeretném, hogy addig várj rám. Az rengeteg idő, főleg, hogy rögtön a túrné után haza mennèk Canadába egy kis időre.
-Hogy érted, hogy nem akarok, hogy vârjak rád? Szakítani akarsz?
-Nem akarok, de muszáj April. Nem várhatsz rám 2-3 éveket. Annyi embert ismersz majd meg addig.
-De mivan, ha nem akarok új embereket megismerni?
-Sajnálom April, de nem tehetlek ki ennek. Sok lenne, hidd el.
-Shawn.-itt elkezdtem sírni. Shawn megcsókolt. Szeretett és én is őt, de tudtam, hogy igaza van.
Másnap Shawn el is ment...
*MÁSFÉL ÉVVEL KÉSŐBB*
Másfél éve, hogy Shawn elment. Azóta is beszélünk. Állítòlag megismerkedett egy lánnyal, aki velük tart a túrnén, bâr nem értem hogyan, de örülök neki, hogy boldog. Azóta nekem nem volt senkim.

Másnap reggel:
Lementem a konyhába és ott volt Cameron. Vele keveset, szinte nem is beszéltem az útóbbi időben. Hiányzik. A barátsága nagyon hiányzik.
-Cameron.-szóltam kedvesen-tudnánk beszélni?
-Öhm aha, ja mondjad.
-Gyere a szobàmba, ezt nem itt a konyhában szeretném elmondani.
-Ha àgyba akarsz vinni mond itt és megyünk is.-kacsintott
-Te hülye vagy.-röhögtünk.-Na gyere.
Felmentünk a szobámba leültünk az ágyra. Annyi mindent tudtam volna neki mondani, mégis egy szó nem jött ki a számon.
-Na? Miről akartál beszélni?- kérdezte kíváncsian
-Cameron. Neked nem hiányzik a barátságunk? Csak, mert nekem nagyon.- mondtam és arcát látva féltem a reakciójától
-Nem.- mondta egyszerűen-Nekem te hiányzol. Nem tudok rád úgy nézni, mai napig szeretlek April. És, nem nem barátként.
-Tessék?....
  

Na hát itt vagyok. Tudom, tudom rengeteget késtem de igyekszem mostantól többet posztolni. Sajnos nem volt ichletem de remélem tetszik nektek. Puszaa