
26.fejezet
'Ám ez hamar megváltozott...'
Éppen a leckémet csináltam amikor Matt kiabálására lettem figyelmes.
-April éhesek vagyunk.
-Akkor egyetek.-ordítottam vissza szemforgatva.Mikor azthittem túl tették magukat ezen a témán kopogást hallottam.Egy 'gyere' hagyta el a számat majd megláttam az ajtóban a legjobb barátomat.
-Haliho.-köszönt majd megölelt.
-Szia.-motyogtam a nyakába.Mikor elváltunk elég közel kerültünk egymáshoz.Cameron pimasz mosolyra húzta száját.
-Miért nem csinálsz nekünk kaját?-suttogta szinte már az ajkamra
-Mert nem vagyok a csicskátok.-próbáltam nyugodt és határozott maradni mint máskor de Cameron eléggé megnehezítette a dolgomat.
-De olyan finoman főzől.-mondta majd én mondtam hogy van kaja a hűtőben nemfogok csinálni.Ő kérdezgette folyamatosan én meg amikor már a tizedik nemet mondtam az utolsó kérdése után nem hagyta hogy kimondjam a válaszom.Elhallgatatott.Csókjával elhallgatatott.Igen megcsókólt és én nem ellenkeztem.Úgy egy hete elkezdtem olyanokat érezni iránta amit nem kéne egy legjobb barát iránt.Ugyebár ez nem az első csókunk volt de elis felejtettem milyen jól csinálja.Egyszerűen magába kerített az a csodálatos érzes.A pillangók meg minden.De hát hamar vége is lett.
-April.. én.. sajnálom nem kellett volna.Nekem ott van Rachel.-HOGY KIVAN OTT NEKI? MONDJATOK HOGY SÜKET VAGYOK!
-Ja semmi baj nekem sem jelentett semmit.Nyugi már megszoktam hogy játszol velem és neked mindig az a csitri kell.-mondtam flegmán
-Most meg mi bajod van?
-Az a bajom hogy mindig csinálsz valamit aztán kijelented hogy hiba volt.
-April nekem barátnőm van.
-Ja egy ribanc.-röhögtem hisztérikusan
-Ne beszélj így róla!
-Fáj az igazság?-mosolyogtam gúnyosan
-Hagyd abba!-ordított rám és közben az asztalra csapott amiről leesett egy pohár majdnem a lábamra.Teljesen lefagytam.Megilyedtem tőlle.Sőt féltem tőlle.
-April én sajnálom.-jött közelebb mire én hátráltam.
-Ne.. ne.. negyere közelebb.Maradj ott.Vagy menj ki.
-Te félsz tőllem.-mondta majd felém indult.
-Kérlek csak maradj már ott vagy menj ki de ne gyere a közelembe kérlek.-elsírtam magam.Odaakart jönni megvígasztalni de én továbbra sem engedtem közel magamhoz.Sóhajtott egyet majd kiment én pedig sírtam és sírtam.Nemtudom mikor de elis aludtam közben..
Na gyerekek.Tudom kb minden ilyennél az van hogy milyen rég volt rész és hogy sajnálom de ez ígyis van.A suli miatt elég nehéz de megpróbálok mindent.Most éppen beteg vagyok szóvak holnap még tudok nektek részt írni.Remélem tetszett!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro