Doktor szemszög~

A Doktor hazavitte Amyt és Roryt. Programuk volt a hétvégére, ezért úgy beszélték, hogy utána ott folytatják, ahol abbahagyták.
Így a Doktor egyedül maradt. Gondolta, hogy előreugrik két nappal, de inkább nem kockáztatta meg. Egyébként is épp elég kalandban volt része az elmúlt időkben, fáradt is volt már. Neki is jár egy kis magánélet. Hát eldöntötte, hogy csak kimegy az űrbe és nem csinál semmit. Na ez egy kicsit másképp alakult.

 A TARDIS máshová vitte.
Nem teljesen értette miért, gondolta biztos neki is sok volt a kirándulásokból és utazásokból. Végülis még ő is érdemel egy kis szünetet.

 "Biztos nem egy wellness hotelbe hoztál, de megnézem mi van kint." Lépked az ajtó felé a Doktor. Kint két vörös hajú gyerek fogadja. Csodálkozva néznek a férfira.

 "Hogy kerülsz te ide?" Kérdezi meg az egyik fiú. 

"Láttátok. Ezzel a repülő telefonfülkével." Válaszol, mintha ez egy mindennapi dolog lenne.

"Ki vagy te?" A fiúk elengedik a tényt, miszerint a semmiből bukkant fel. Inkább megnézik hova lyukadnak a beszélgetésben. 

"A Doktor. És ti?" Válaszol. 

"Fred és George Weasley." Mutatkoznak be egyszerre. 

"Testvérek vagytok?" Veszi észre a Doktor a hasonlóságot.

"Ikrek." Vágják rá.

"Értem. Más kérdés. Hol vagyok?" Érdeklődi meg a helyszínt. Bár már nem egyszer bizonyította, hogy képes a levegőből kiszagolni, hogy hol és mikor van. 

"A semmi közepén." Válaszol Fred őszintén. 

"Vagy valahol nem messze tőle." Teszi hozzá George. 

"Értem, de hol? Merre találok egy felnőttet?" Kérdezi a Doktor. Aranyosnak, kedvesnek tűnik a két kisfiú, mégis célravezetőbb lehetne, ha egy felnőttel beszélne. 

"Gyere el hozzánk." Ajánlja fel az egyik. 

"Nem messze van a házunk." Folytatja testvére. 

"Nem, de köszönöm a meghívást. Inkább azt mondjátok meg, hogy mennyi az idő?" Érdeklődik tovább. 

"Dél lesz." Válaszolnak. 

"Jó de milyen évet írunk?" 

"1991. június. 3." Néznek rá zavarodottan a fiúk, pontosabb választ adva, mert a végén még a napra is rákérdez. 

"Értem. Köszi. Menjetek nyugodtan tovább a dolgotokra, ha megzavartalak valamiben." Gondolja a Doktor, elköszön tőlük. 

"Nincs dolgunk." Állnak továbbra is előtte.

"Te érdekes embernek tűnsz." Néz rá az George mosolyogva.

"Mi ez a telefon fülke?" Megy közelebb Fred kíváncsian.

"Biztos vár már anyukátok ebédre, ha dél van." Próbálja lerázni őket a Doktor, tudva, hogy hosszú lenne, ha minden kérdésükre válaszolna.

"Nem. Mi már ettünk. Bemehetünk? Köszi." Rohannak be a fiúk a nyitott ajtón.

"Lehet, hogy nem tudjátok majd felfogni amit láttok." Figyelmezteti őket. 

"Ez király. Belülről sokkal nagyobb!" Kiabálnak nevetgélve.

"Na remek. Már csak ez hiányzott" Mormogja magában a Doktor. De ha már ott vannak. "Biztos akarjátok tudni mi ez?" Heves fejrázást kap válaszul.

"Ez a TARDIS. Ez egy űrhajó ami utazik az időben." A két kisgyerek ámulva, csodálattal a szemükben néznek rá. 

"Kipróbálhatjuk!?" Lesznek nagyon izgatottak. "Légyszi, légyszi, légyszi!"

"Persze. És hova szeretnétek utazni? Bár lehet, hogy nem ott fogunk kikötni, de próbálkozunk." A Doktor fejében valamiért meg sem fordul, hogy ebből baj lehet. 

"Bárhova lehet?" 

"A jövőbe is?" Kérdezik. 

"Bármikorba és bárhova." Válaszol büszkén a csokornyakkendős. Erre vigyorogva összenéz az ikerpár.

"Menjünk előre ezer évet." Válaszolnak szinte gondolkozás nélkül. A Doktor rájuk mosolyog. 

'Na öreglány. Ne hagyjuk cserben utasainkat.' Gondolja magában mikor meghúzza az indító kart.

"Kapaszkodjatok." Szól kicsit későn, mert a fiúk már elestek.

"Megérkeztünk. Nézzétek meg. De ne kószáljatok el!" Figyelmezteti őket. 

A fiúk rohannak az ajtó felé. Ki is mennek. Majd megállnak. A Doktor is kisétál. A két Weasley elrohan egy irányba.

"Tudtam, hogy rossz ötlet." Mormog magában.Tudhatta volna, hogy ez lesz. "Gyertek vissza most azonnal! Együtt körbenézünk, de előre megmondtam, hogy ne menjetek el!"

"Érj utol!" Kiabálja vissza Fred. 

"Ha tudsz!" Teszi hozzá George. 

"Ezt nem hiszem el." Indul utánuk...

Pár perccel később~

"Király. Elvesztettem őket. Én meg a hülye, menő TARDIS-om. Miért engedtem nekik egyáltalán hogy bemenjenek? És most az én hibám lesz, ha történik valami." Motyog magában.

"Ááá!" Hallja meg végre a hangjukat. "Engedj el!" Kiabálnak valamire. 

"Ez nem igaz." Gondolja a Doktor. Elveszít két gyereket, aztán még bajba is kerülnek. Persze. Nem is történhetett volna szebben. 

"Ne aggódjatok. Tovább lesztek fejlesztve." Hall meg egy fémes hangot. 

"Mi van, ha mi nem akarunk tovább fejlődni!? És miért van ilyen erős karod?" Kérdezik a robotot.

"Fred! George! Ne aggódjatok! Megoldom." 

"Úgy mint ahogy elvesztettél? Persze a mi hibánk volt, de akkor is. Te vagy a felnőtt." Kötekednek. 

"Komolyan? Épp próbállak megmenteni titeket. Szóval. Engedd el őket." Néz a Cyber lényre mondandója végén. 

"Nem. Tovább lesznek fejlesztve." 

"Nem, dehogy lesznek. Nem is tudnád őket fejleszteni. Nem látom a többieket. Nem látom a gyárat. Hova is tartasz most?" Próbál beszélni vele a Doktor látva, hogy egyedül van. 

"Ezért kell tovább folytatni az emberek fejlesztését." 

"Látsz itt bárhol másik embert? Más élőlényt? Gondold végig. Megérné most ezt a két gyereket tovább fejleszteni, csak azért, hogy aztán hárman unatkozzatok?" 

"Tovább kell fejleszteni!" 

"Hagyd már abba! Vissza viszlek pár évvel és akkor te is a társaiddal lehetsz. Mi pedig szépen hazamegyünk." Néz a két kócos vörösre. 

"Rendben." Törődik bele a cyber lény. 

"Ez egész könnyen ment." Suttogja maga elé meglepődve a Doktor. "Gyertek vissza a TARDIS-hoz." Indul meg, és utána három új útitársa. És szépen mind visszasétáltak.

"5 évre jó lesz?" Néz a Doktor a másik űrből származó lényre.

"Oda ahol lehet fejleszteni." Kapja a választ. 

"Akkor jó?" 

"Rendben." 

-_-_-_-_-_-_

"Itt vagyunk." Löki ki az ajtón mielőtt eszébe jutna magával vinni az ikreket. "Most pedig irány haza." 

-_-_-_-_-_-_

"És te amúgy ki vagy?" Kérdezi meg George. 

"Mert mondtad, hogy a Doktor, de ki?" Folytatja Fred. 

"Vagy mi?" Teszi még hozzá halkabban George. 

"Mondjuk úgy hogy nem vagyok idevalósi." Válaszol titokzatosan. 

"A jövőből jöttél?" Kérdezgetik tovább. 

"Nem egészen. Az űrből." A Doktor végül az egyenes válasz mellett dönt. 

"Szóval te Földön kívüli vagy?" 

"Mit keresel a Földön?" 

"Ami azt illeti szeretem az emberek társaságát. Na menjetek már." Mosolyog rájuk kedvesen, nyitva az ajtót. 

"De ugye látunk még?" Lesznek szomorúak az ikrek. 

"Talán valamikor." Azzal a fiúk kiléptek a fülkéből és pár méterrel arrébb megálltak. "Ha szerencsém van." Egészíti ki a válaszát. 

A két gyerek csodálattal nézte ahogy a kék dobozszerű űrhajó felemelkedik, majd eltűnik a felhők felé tartva.

Köszönöm, hogy végig olvastad.
További jó mulatást!

Allonsy!!!