Mikor mindketten beléptek a terembe az ajtó a hátuk mögött hangos fémes csattanással záródott be. A sötétségben semmit nem lehetett látni, ám a következő pillanatban éles fehér fény vakította el mindkettőjüket. A füst mögül a  Cyber-kontroller lebegett elő aki egy fém trónon ült. Körülötte vagy tíz cybermen masírozott fel azonnal, s mind előre tartották a kezüket a Doktor és a társa felé. Jen ijedtségében szinte azonnal a férfi kék kabátos alakja mögé ugrott, míg utóbbi csak állt ott sziklaszilárdan, a bal kezében a csavarhúzóval, mintha semmi nem tudná megállítani őt, semmikor sem. Az ezüstös alakok csak közeledtek, majd hirtelen megálltak. Fel voltak rá készülve hogy most azonnal átalakítják a két behatolót, ha tetszik nekik ha nem. Csak egyetlen egy mozdulat lett volna nekik, egy kis reflexes mozdulat. De nem tettek semmit sem-egyenlőre. Csak álltak, pont úgy mintha valakik megállították volna őket egy felvételen. Aztán hirtelen leengedték a kezüket és az egyikük mint egy szószóló szólalt meg.

" Két szív. Azonosítva. Ez a Doktor!" 

" Korrekt válasz. "- Nézett a félig gép-re a férfi s leengedte a csavarhúzós kezét maga mellé. Még mindig nagyon feszült volt, azonban most már nem annyira. Előrébb lépett egy fél lépést Jentől aki alig akarta elengedni a karját, majd tett egy félkört a cybermenek előtt, s magában megszámolta őket. Jen közben megnézte hogy mit adott a kezébe, és tátogva megkérdezte tőle hogy mit kezdjen a szónikussal, ám a Doktor úgy tett mint aki ezt észre sem veszi.- " Igen, igen igen, én vagyok a Doktor. Igazi,és hamisítatlan,köszönöm a kérdést.  De az igazi kérdés...nos! Az teljesen más. A kérdés ami öt pontot ér, az az hogy ti mit kerestek itt. A hajótok már egy jóóóó ideje javítja magát,tippem szerint az 1800-as évek óta,  ti pedig még nem öltetek meg mindenkit. Miért?"- Megállt a cyber-kontroller előtt majd karba tette a kezét. 

" Nem volt elég energia. A hajót lassan kellett felépíteni, hogy legyen elég. " - Válaszolta a trónon ülő. A Doktor erre elnevette magát, amire a cybermenek többsége már őt nézte, ügyet sem vetve Jenre.

" O... O hogy építeni! Hát nem javítjátok hanem építitek. Ez jó. Tetszik. Tudjátok ez még érdekesebbé teszi az elméletemet."

" A hajó darabokban volt mikor megtaláltuk. De nem a mienk. Egy másmilyen faj használta akik cybermenként születtek újra. Megjavítottuk a hajót, de rosszul így lezuhantunk ide."

" Hogy mi?!" - Forgatta meg a szemeit az idő ura.- "Ha újraszülettek miért nem használtátok a tudásukat?  Ennyire még ti sem lehettek gép agyúak!" - Válla felett közben átnézett Jen-re aki csak állt hatalmasra nyílt szemekkel, a csavarhúzóval és próbálta felfogni hogy mit is tehetne.-" Elég lett volna csak egy kis löket a nagy tudásukból, és máris el tudtatok volna takarodni innen."- Legyintett a Doktor, majd vissza pillantott a kontroller-re. Jen így lassan a bal oldalra húzódott, és előre ment a fal mellett. Akkor vette észre az apró pultot melyen valamiféle számítógép szerű műszer volt. Talán arra gondolhatott a Doktor...gondolta magában. Igen, talán az a pult lehet a kulcs. 

" A galaxis-formálók sokkal okosabbak voltak mint bármelyikünk. Az érzelmeikhez kötötték a tudást. " - érkezett a válasz a kontrollertől.

" Aha... Érzelmek. Tyű, micsoda skandallum,nézzenek csak oda. Ahhoz hogy hozzájussatok az információhoz érzelgősnek kell lennetek."- Csendültek fel a Doktor gúnyos szavai.- " Szóval ezért ragadtatok itt. Megszakad a szívem. "

" Igen, de nem örökre. "- Itt kínos csend állt be. A Doktor elhúzta a száját és bólintott.

" Valóban. Nem örökre. Talán végérvényesen."- Tette szét a kezeit mintha csak tanácstalan lett volna.- " Nem,ez a szó akkor talán jobban hangzana ha közben nem ölnétek az ártatlan embereket, és nem szennyeznétek az emlékeiket!"

" Majd maga segít nekünk Doktor. Bár nem lehet kompatibilis a szervezete velünk, de ettől még segíthet. Segítsen rajtunk Doktor és elmegyünk innen. Segítsen vagy nem öljük meg a társát."

" Segítsek?... Pont nektek....Nem szolgáltatok rá se a kedvességetekkel, se a jó szívetekkel de még a külsőtökkel sem. Nem.... Nem engedhetem hogy tovább romboljatok,bocsi! Ki tudja kiket öltetek meg a hajó építése közben! Ki tudja miről beszélnének a falak ha lenne hangjuk.Ki tudja mennyire igaz a mesétek!  És nem szeretem ha fenyegetnek."- A cybermenek megfordultak ekkor egyszerre Jen irányába, és a lány felé nyújtották a bal kezüket. Már épp tettek volna még egy lépést mikor a Doktor megszólalt. 

" De megteszem." - A cybermenek egyszerre álltak meg megint és fordultak a férfi felé.- " Nem azért mert szeretnék segíteni hanem mert el kell innen mennetek. Olyan gyorsan ahogyan csak tudtok, és olyan messzire amilyen messze még senki nem merészkedett."

" Segítesz?"

" Igen. Most mondtam. " - Jen-re pillantott aki addigra megállt a pult előtt és értetlen arcán keveredett a félelem. 

" Segítesz a hajó építésében."- jelentette ki a kontroller teljesen érzelem mentesen.

" Hát persze..." - Fintorogta undorral a férfi s közben a kontrollerre pillantott immáron.- " Aztán majd átnevezem magam Doktor helyett az Építővé, úgy ahogy mondod. Ekkora ostobaságot.... " -  Majd megfordult Jen felé hirtelen. - " Csavarhúzó a pultra! MOST!" - Jen már csak lépésnyire állt a pulttól, s futólépésben ment oda. Mikor odaért bekapcsolta a csavarhúzót és a pult felé irányította azt.  A pult szikrákat szórva kezdett bele valamilyen számításba és az épület megremegett mintha csak földrengés vette volna kezdetét mindenütt. Jen a falnak esett, a cybermenek pedig össze-vissza kezdtek el, szinte pánikolva futkosni. 

" Riadó! Riadó!" - Károgták idegesítő, robotikus hangon.

" Mi történik?!" - Rikkantotta Jen, aki átugrott a panel fölött, és a Doktor elkapta őt. 

" Beindította a start szekvenciát." - Válaszolta mosolyogva a férfi.

" Vagyis?!"

" Vagyis ez azt jelenti hogy kis barátaink hamarosan tragikusan elbúcsúznak tőlünk."

" Felszáll a gyár?!"

" Igen fel ám!" - Indult meg futásnak a következő mondatnál.