George másnap elég betegen ébredt. (Én is korona vírusos vagyok :c ). De akkor is annyira hiányzott neki Dream, hogy ma akarta "visszakapni". Miután kikelt az ágyból és elvégezte a reggeli rutinját,elment Dream-hez. Amikor odaért bekopogott.

George: *kopp kopp xd*
Dream:MEGYEEEEK-Ordította bentről Dream.

Dream ajtót nyitott és könnybe lábadt a szeme.

Dream:George?...
George: Szia...Dream ...
Dream:Kérlek bocsáss meg nekem!
George:Nem! Te bocsáss meg nekem! Nagyon felkaptam a vizet... Tudhattam volna hogy te sosem tennél ilyet... Sajnálom.
Dream: Semmi baj. Én is sajnálom hogy nem mentem ki a szobából...
George: Semmj baj Dream<3 ...
Dream:Gyere be Gogy.
George:Oké. Ahh idebenn sokkal jobb az idő.
Dream: Mhm. Gyere ide<3

Dream megcsókolta George-ot,és megölelte.

George: *Köhög* Oh bocsi.
Dream:Gogy minden rendben?... Nagyon rosszul festesz.
George: Nem nem én jól vagyok. Csak- viszket a t-torkom... Hehe
Dream: Oké... Amúgy...El szeretnélek vinni valahova. Bepótoljuk a tegnapit!?
George: Persze! Hova?
Dream: Jégkorcsolyázni. Az nekem nagyon megy. Régen még hokiztam is.
George: Valóban?
Dream:Igen én voltam a csapatban a legjobb!
George:Nagyon tele vagy magaddal-Nevetett George.
Dream:Talán. De tényleg jó voltam. Akkor megyünk korizni?
George: Persze*köhög* Jaj a torkom annyira viszket...
Dream:Gogy. Biztos? Nem vagy beteg? Mert akkor...Inkább ne menjünk... Át tehetjük máskorra.
George:Nem! Megvagyok. Kaphatnék egy pohár vizet?
Dream: Persze. Aztán mehetünk is.

Dream adott George-nak vizet,aki persze beteg volt,csak nem akarta elhinni magának. Nagyon bele élte magát abba, hogy ma egész nap Dream-el lesz. Elindultak a jégkorcsolya pályára,ami a "befagyott" tavon volt. Elég sok ember volt,de ez őket nem zavarta.

Dream: Gyere fogd meg a kezemet! Hidd el nem esel el. Vagy esünk együtt -Mosolygott Dream.
George:Oké-Nevetett George.
Dream:Ezaz...Lassan elengedem a kezedet,te csak próbálj meg gyengéden menni a jegen.
George:Oké de ha elesek megharaplak Dream!
Dream: Oké oké nem fogsz😅
George: Remélem. Úristen Dream nézd én jégkorcsolyázok!
Dream:Igen Gogy. Jégkorcsolyázol.
George: *Köhög*
Dream: Megint "viszket" a torkod? Hozzak neked forró csokit?
George:Igen légyszi.
Dream:Oké pár perc és jövök!
George: Várj itt akarsz hagyni?
Dream: Itt van a büfé a tó mellett. Pár perc az egész. Menj ki a pálya szélére mert ott nincs ember.
George: Oké...De siess és magadnak is vegyél!
Dream: Oké vigyázz magadra és ne csinálj butaságot!
George:Jóó...

*George szemszöge*
Dream elment venni forró csokit. Aranyos tőle. Viszont én alig kapok levegőt. Tuti a hülye asztma. Nem hoztam buventolt vagy ventolint. Nagyon jó. Na sebaj kimegyek a pálya szélére ahogy Dream tanácsolta és várom őt. Fázok... Most pedig elmondom azt,amire emlékszek... Elmentem a pálya szélére... A tó elég befagyottnak tűnt... De nem volt az... Megálltam egyhelyben mikor repedezést hallottam és éreztem is a lábam alatt. A jég volt az. Nem fagyott be eléggé a széle ahhoz,hogy elbírjon...Beszakadt alattam és mire észbe kaptam,a jéghideg víz alatt voltam... Próbáltam a felszínre úszni,de nem tudtam. Nem vettem elég nagy levegőt még mielőtt elmerültem volna... Tehetetlenül sodródtam a víz alatt tudván,hogy nincs esélyem túlélni. Reménykedtem hogy Dream jön,vagy valaki észrevesz,de hiába... Már fél perce a víz alatt voltam, mikor éreztem hogy csukódik a szemem,és fogy a levegőm... Utolsó erőmmel kalimpálni kezdtem a kezemmel és lábammal. Természetesen nem történt semmi. Eszméletemet vesztettem...

*Dream szemszöge*
Megvettem a forró csokit és visszaindultam a pályára. Végignéztem a pálya szélét,de nem láttam George-ot sehol. Nagyon megijedtem. A legrosszabbra gondoltam... És sajnos jól gondoltam...A pálya szélén láttam egy nagy lyukat. Rágugrottam a jégre ami be is tört alattam. A víz eszméletlen hideg volt...Elkezdtem úszni alatta nyitott szemmel. Fogyott a levegőm,mikor hirtelen megpillantottam kistestű barátomat a jéghideg víz alatt. Olyan gyorsan úsztam mint még soha. Megragadtam a kezét és húztam magam után miközben úsztam. Megtaláltam a lyukat mikor már szinte az ájulás határán voltam. Felszínre értem vele... Megpróbáltam levegőt adni neki,de sikertelenül. Hívtam a mentőket... 5 perc után már szirénázott a mentőautó. Betették George-ot a mentőautóba én pedig beszálltam a mentős mellé az anyós ülésre. Elmondtam neki mi történt. A könnyeim hullani kezdtek...Mikor odaértünk a kórházba,láttam,hogy a szerelmemet lélegeztető gépre teszik... Ott bőgtem mellette,mikor az orvos azt kérte hagyjam el a szobát. Gondolom ellátták őt amennyire csak tudják. 20 perc múlva egy nővér hagyta el a szobát és sétált hozzám. -Uram kérem menjen be a- barátja szobájába. A doktor úr hívja önt.- Hirtelen felpattantam és besiettem a szobába. Az orvos csalódottnak nézett ki.

Dream:Uram kérem mondja hogy semmi baj nincs...
Orvos: Nos fiatalember, nagyon sajnálom,de nincs sok esélye a fiúnak hogy túléli...
Dream:Tessék?...-Sírni kezdtem...
Orvos: Megsérült a feje,az asztma miatt még tüdőgyulladásá is lett,és alig kap levegőt. 1% esély van rá hogy túlélje... Az immunrendszere ahogy látom nem elég erős ehhez... Sajnálom...
Dream: Nem halhat meg... -Már én is alig kaptam levegőt a sírástól..
Orvos: Talán magához térhet,de akkor sem maradt sok ideje hátra... Én most magukra hagyom önöket,mert ahogy látom, magához tért a fiú.
Dream: Köszönöm...

Az orvos kisétált a szobából én pedig odarohantam George ágya mellé.

Dream: Gogy kérlek mondd hogy nem hagysz el...
George: B-biztosan meghalok...Nem k-kapok l-levegőt...
Dream: Kérlek ne beszélj ne pazarold a maradék energiádat...-Annyira sírtam mint még soha...
George: Ha ez az utolsó találkozásunk akkor had mondjam m-meg, hogy én szeretlek... Nagyon nagyon sz-szeretlek Dream,Clay,Szerelmem.
Dream:George kérlek ne mondj ilyeneket mert megölöm magamat. Túl fogod élni... Ha te meghalsz,én is...
George: Nem...Te nem... De komolyan, őszintén téged mindennél jobban szeretlek Dream.
Dream: Én is téged... Kérlek George...Az az egy nap is szörnyű volt nélküled... Még csak most kaptalak vissza... Nem akarlak megint elveszíteni...

George mosolygott egyet,majd a pulzusa az... Elkezdtem ordítani... Sírtam és ordítottam... Vagy 6 orvos jött be a szobába... Az orvos lekapcsolta a lélegeztető gépet... Amikor sírva elengedtem George kezét amit egész végig fogtam miközben még beszéltem vele,csak nem akartam megemlíteni</3
kiléptem a szobából, Sapnap Karl és Quackity állt előttem sírva. A karjaikba borultam... Nem érdekelt hogy honnan tudtak a dologról,vagy hogy utálom e Quackity-t és Sapnap-et,csak George-ra tudtam gondolni...

Sziasztok nincs vége a storynak!!! Ne remeljetek jot amugy... Ezt egy szomorubb resznek akartam. Tegnap nagyon megviselt a Flowers from 1970... :'( Nem tudom mikor lesz kovi resz... Szóval igen sziasztok</3