"Vannak emberek, akik attól még, hogy rövid az élet, nagyon is tudják élvezni, mások meg épp ettől válnak görcsössé, és vannak, akiket mindez nem foglalkoztat."

/Gerlóczy Márton/

Az élet soha nem a te oldaladon áll. Nem egyszer tapasztaltam meg. Most is ahelyett, hogy otthon, a meleg szobám rejtekében böngészném az internet bugyrait, itt kell ülnöm a Bangtan Boys dormjának nappalijában és azt kell hallgatnom, hogy YoonGi-nak ez nem sikerül, YoonGi-nak az nem sikerül, Ő ennyire fáradt, Ő annyira fáradt... Amúgy semmi bajom vele, sőt éjjelente nagyon szívesen látom nem éppen gyerekeknek szóló álmaimban, de hogy én ezt itt előtte, hangosan  is bevalljam... Értitek? Azok után, hogy látom Hanra és Jungkook miken mennek keresztül én köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Nekem sok lenne ez az egész titkolózás, odafigyelés és a többi. Bármennyire fáj, hogy Min YoonGi rám nem mosolyog úgy, mint az A.R.M.K.-ra megértem. Ők fontosabbak, mint én valaha is leszek. Nekem be kell érnem a beképzelt, bunkó, swag Suga-val.  

Visszatérve a nappaliba, Yoongi hála égnek abbahagyta az önsanyargatását, és mivel - sajnos - észrevett, én lettem a következő célpontja. Mennyire boldog vagyok... De legalább észrevett. Ha nem is úgy, ahogy én akarom, de rám szenteli a figyelmét.

- Na és Rara, mi újság feléd? Még mindig az utcákon járkálsz egy kis sajnálatért? Úgy hallottam, most megint kitaláltál valami betegséget, hogy sajnáljanak. Ezúttal mi a neve? "Letört-a-körmöm-belehalok"-szindróma? 

- Rád még mindig nem vagyok kíváncsi Szundi. Aludj inkább vissza és hagyd, hogy a felnőttek beszélgessenek - vetem oda félvállról, miközben Jin-nel beszélgetek. 

- Te kis ri- - mielőtt bármit mondott volna félbe szakítottam. 

- Még mindig idősebb vagyok nálad, ezért el is várom, hogy a minimum tiszteletet megadd! 

- Neked nem jár tisztelet. És csupán egy héttel vagy idősebb. Mégis néha úgy érzem én vagyok az idősebb. 

- Mégis mikor voltál te érettebb nálam? - nevettem el magam, mire a kiskirály megsértődve vonult fel az emeletre magunkra hagyva. Én személy szerint kicsit örültem neki. 

- Rara, mikor fogod neki megmondani, hogy a lábujjadtól a fejed búbjáig odavagy érte? - Kérdezte a társaság legidősebb tagja, Jin. 

- Majd ha valami csoda folytán viszonozza az érzéseim. Viszont erre nagyon kicsi az esély. Te is tudod, hogy milyen makacs is tud lenni. 

- Viszont ezzel csak te sérülsz. - folytatta volna, ha nem szakítom félbe. 

- Ne haragudjatok, de nekem most jobb dolgom is van. Vigyázzatok a húgomra. Kookie, neked még mindig tabu, hogy kettesben legyél vele, főleg a házban található ágyak 4 méteres körzetében. - vigyorogtam, mire a két említett személy olyan vörös lett, hogy mások is megirigyelhették volna. 

Miután elhagytam a házat nagy levegőt vettem, majd nekiindultam hosszú - vagy éppenséggel rövid - utamnak. Miközben Szöul egyik legkiválóbb specialistája felé tartottam tárcsáztam legjobb barátomat, hogy elsírjam neki szerelmi bánatom újabb és újabb sorait. 

- Most mégis mit tett az a balfasz? - kérdezte köszönés nélkül Dodo, amin csak mosolyogni tudtam. Mindig tudja, hogy hogyan kezdje el a beszélgetést. Mintha minden, ami körülöttem történik létné, sőt rögtön élő közvetítésben megy az otthoni tv-jén. 

- Csak a szokásos. Nem is ezért hívtalak. Most megyek a Dokihoz. Gondoltam szólok, mielőtt úgy kiakadsz, mint legutóbb. 

- Ez esetben indulok, és a rendelő előtt foglak várni, amint végzel. Mindent tudni akarok! Emlékszel ugye? 

- Igen. Nem kell emlékeztetned, anélkül is élénken él bennem. 

- Rendben, akkor majd találkozunk, szia. - köszönt el és meg sem várva válaszom bontotta is a vonalat. Nagy sóhaj kíséretében tettem el mobiltelefonom, majd folytattam utam Dokihoz. 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

- Kisasszony, Remélem tisztában van a helyzetével. Ha így folytatja nem sokáig fogják nem hogy a lábai, a szervezete bírni. Ekkora mértékű megterhelés mellett nem sok jót ígérhetek. 

- Doki, tudom, hogy aggódik, de ha tisztában vagyok azzal, hogy egyszer így is úgy is bekövetkezik, akkor azt csinálom, amit szeretnék. Ha ez ahhoz vezet, hogy előbb következik be a halálom, mint utóbb, akkor vállalom a következményt. - engedtem meg magam magamnak egy kedves mosolyt, majd a leleteimmel a kezemben hagytam el a nyomasztó területet. Az épület előtt tényleg ott vért rám a fiú, ahogy azt ígérte, ezért mosolyogva ugrottam nyakába, mivel nekem háttal állt. 

- Látom nem nagyon lombozott le a hír. 

- Úgy ismersz, mint akit valami túlságosan lelomboz?

- Igaz, ilyen csak egy ember van, aki egy hatalmas pöcs - közölte érzelemmentes hangon. 

- Ne nevezd Yoongi-t pöcsnek. Még ha az is. - nevettem fel szívből, majd megfogva kezét húztam magam után, hogy minél előbb hazaérjünk. Átlépve a küszöbön kiabáltam el magam, hogy megtudjam van-e itthon valaki rajtunk kívül. Szerencsére választ nem kaptam, így álarcomat ledobva rogytam össze a bejárat előtt és utat engedve könnyeimnek engedtem ki magamból az összes bánatomat. 

- Jajj te lány... - sóhajtotta HyunDong, majd leguggolva hozzám vett karjaiba és a nappaliba sétált velem. Leültünk a kanapéra és szoros ölelésbe vont. 

- Én...én nem aka-akarok meghalni. - sírtam el keserves bánatom barátomnak, miközben könnyeim patakokban áztatták a fiú felsőjét. - Érzem... érzem, hogy egyre gyengébb és gyengébb leszek. Érted?! Fáradékonyabb vagyok, egyre többször esek el, gyengülnek a karjaim, szinte már nem tudok súlyzózni, a szívem is kezdi felmondani a szolgálatot...

- De Rara, akkor miért csinálod ezt az egészet? Pihenj és ne erőltesd meg magad. Miért nem látod be, hogy ezzel csak rontasz az egészségeden? - kérdezte Dodo, miközben hajam simogatva ringatott. 

- Nekem ez az életem, ha nem csinálhatom, akkor mi értelme van? - kérdeztem elhaló hangon, majd minden kezdett egyre homályosabb lenni, míg végül az álmok földje magába szippantott. 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Egy sötét szobában ébredtem meg. Nem tudtam mi történt vagy hogy hol lehetek. Minden ismeretlen volt, ahogy felmértem a berendezéseket. Modern bútorok egy komplett hangfelszerelés sorakozik az ággyal szemben, a szobában talán a sötét kék, vagy zöld szín dominál, ám ezt így nehéz meghatározni. Felülve, majd lábra állva kezdek valami személyes dolgot keresni, hátha okosabb leszek. ahogy megfordulok már meg is találtam amit kerestem. Az ágy mögötti falat képek hada lepi el, melyek különböző helyeken készült, különböző embereket megörökítve. Felismerem Kookie-t, Jin-t, Namjoon-t, de még magamat is megtalálom, bár csak nagy nehezen. Vajon ki készítette ezt a rengeteg képet. Az íróasztalon, ami az ajtóval szemben áll, észre veszem egy újfajta polaroid fényképezőgépet. Nagyon tetszett maga a dizájnja, hiszen az instagram "fényképezője" volt (talán így mondom xD).

Elmosolyodva szemléltem meg, majd felvéve tanulmányoztam. Miután kiismertem a gépet az ajtó felé fordulva egy nagy mosollyal csináltam képet, ám az ajtó nyílt, így feltehetőleg a szoba tulajdonosának meglepett arcát örökíthettem meg. Miután a kis gép kiadta az elkészült fotót megráztam, majd megvártam amíg láthatóvá vált. Nos, nem kell mondanom hogy a képről Min Yoongi nézett vissza rám. 

- Azonnal add ide azt a képet! - parancsolt rám és meg is indult, hogy megszerezze, ám én mást terveztem a képpel, így hátam mögé rejtve adtam kezébe a képet. 

- Mivel neked is van rólam képet, ezért ezt megtartom. - vigyorogtam rá, és hogy idegesítsem egy apró puszit nyomva arcára spuriztam ki a szobából. Pár másodperc után az egész házat Yoongi hangos kiabálása és trappolása zengte be. Én pedig csak hangos nevetéssel menekültem az engem üldöző elől. Miután a nappaliban szembe találtam magam RapMon-nal mögé bújva hadartam el a szituációt és egy "Segíts!"-t. 

- Te! Hogy merészelted nagyságomat lefényképezni?! Azonnal add ide azt a képet! - ilyen és ehhez hasonló mondatokat vágott a fejemhez, miközben Rap Monster próbálta távol tartani tőlem. 

- Egy isten vagy Kim Namjoon oppa! - nevettem, majd megpuszilva a leadert léptem le a fiúk dormjából frissen szerzett szerzeményemmel. 

Boldogság járta át a testem. Van egy olyan képem Suga-ról, ami csakis nekem van. Egyik A.R.M.Y. sem látta, csakis én. 

  ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ 

 A fényképes eset pár nap alatt leülepedett ezért nem kellett sokat bujkálnom UB-m elől. Ma szombat van, a hétvégére pedig a fiúk kaptak egy kis pihenőt, amit rögtön egy apró kis iszogatással ünnepelnek meg. Természetesen Hanra és én is hivatalosak voltunk, így megfelelő ajándékkal léptük át az ajtót, amit Hobi nyitott ki nekünk. 

- Hmm, milyen finomságot hoztatok lányok? - tudakolta az idősebb, miközben próbált a szatyrok rejtekébe kukkantani. 

- Egy kis ilyet, egy kis olyat. Majd meglátod. - közöltem vele és elhúzva orra elől a szatyrot vittem be kissé nehéz csomagom a konyhába, hogy kipakoljam a többi pia mellé. Miután végeztem a nappaliba sétáltam, ahol már mindenki kényelembe helyezte magát, viszont az egyetlen szabad hely miatt kénytelen voltam titkos álmaim szőke hercege mellé ülni. Ő csak morogva vette tudomásul ki is ült mellé, majd nem is szánva rám több figyelmet egy beszélgetést kezdett a kis Aliennel, aki másik oldalán helyezkedett el. 

Az első pár körben bemelegítés képen igen csak gyatra feladatok lettek kiosztva, majd ahogy kezdett fogyni az alkoholos italokból úgy kezdett izgalmasabb lenni a játék. Meg kell említeni Hobi balett előadását, amelyet a fiúk nagy nehézségek árán, de felvettek a telefonjukkal, míg mi a két testvér jóízűen nevettünk. Jimin szexi sminkje, melyet RapMon készített valami fantasztikusan nevetséges lett, és akkor Yoongi melltartó-tütü szettjét el ne felejtsem megemlíteni. Tudom, remek a fantáziám. Nem sokáig örülhettem tettemnek, hiszen Yoongi pörgette meg az üres sörösüveget, ami félő volt, hogy felém mutatva áll meg. Nem kellett csalódnom megérzésemben, hisz a szája pontosan rám irányult, így hangos "Húúú!"-zás vagy nevetés irányult felém, míg Yoongi ajkain gonosz vigyor jelent meg. 

- Nicsak, hát nem itt az ideje a bosszúnak? - kérdezte, majd feltette azt a gyönyörű kérdést. - Felelsz vagy mersz Rara?

- Ne hidd, hogy megijesztesz. Merek! - erre ő csak elgondolkodva próbált valami hasznos ötlettel előállni, majd, mint aki megvilágosodott elmosolyodott. 

- Mivel volt szerencsém meghallani, hogy a BTS tagjai között van az Ub-d, ezért az lesz a feladatod, hogy...