Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

9. fejezet - Gyanús ölelés

" -Örülök, hogy megvan, de kérlek siess.

-Rendben, igyekszem! -Majd letette. Yoongi általában a kései órákban érkezik, minimum 8 után... Adig meg még van ideje Taenek. Csak el ne késsen!"

*JIMIN POV*

Csak ültem és vártam... Tae sehol, odakint pedig már elég sötét volt. Az órámra pillantottam ami 19:38-at mutatott. Ismét kezembe vettem a telefonom, és tárcsáztam Tae számát, de most is ki volt kapcsolva. Csak szórakozott volna velem?? Vagy már ő is Yoongi egyik embere, és csak ezért beszélt velem, hogy megtudja mennyi pénzem van? Ezekre nem tudtam a választ, de volt amire igen: Tae nem lesz itt idôben, szóval még mindíg nincs elég pénzem. Vagy 9 embert felhívtam, de mindenki elutasított, így már senki sem maradt... Gondoltam rá, hogy valamit kirabolok, de ôszintén az ilyesmi nem az én asztalom. A telefonálgatással több mint egy óra ment el. Most már 20:45 volt. Hihetetlen milyen gyorsan száll az idô, amkior veszélyben van az életed. Minden kis zajtól megijedtem, és percenként sokszáz forgatókönyv játszódott le a fejemben, hogy mi történhet Yoongi és köztem, de valahogy én mindíg holtan végeztem. -Ennél már csak jobb lehet. -Suttogtam magam elé. Aztán eszembe jutott amit Yoongi mondott. Ha meghalok a családomon hajtja be az adósságot, ezt pedig semmiképp nem akarhattam. Ajtónyitódásra lettem figyelmes és hallottam ahogy valaki besétál azon. Természetesen Yoongi volt az, s ledermedve álltam a konyhában, majd észbekaptam és besétáltam a nappaliba, ahol egy kisimult arcú Yoongi fogadott. Lassan elindultam felé, de egy jó 5 lépés távolságban megálltam. Csak nézett rám, majd megszólalt:

-Jól áll a kék.

-K-Köszönöm. -Feleltem dadogva. Egyrészt meglepett amit mondott, a másrészt még mindíg féltem a múltkori miatt.

-Baj van Chim? -Kérdezte aggodalommal hangjában, nem tudtam ez tettetett volt, vagy valós, a lényeg, hogy nagyon jól esett.

-Ni-Nincs semmi baj. -Mondtam és megráztam a fejem, de szemeimbôl már kezdtek csordogálni a könnyek. Mikor meglátta csillogó arcomat közelebb lépett, és karomért nyúlt, de meghátráltam, és a szemébe nézve suttogtam:

-Tudom miért vagy itt valójából. -Ahogy kimondtam, a könnyeim megállíthatatlan patakokban kezdtek folyni, de olyan hevesen mint még soha. Megfordultam és berohantam a fürdôbe, lemostam az arcom. Majd újra, és újra, de nem segített... Könnyeimet sehogyan sem tudtam felszárítani, így hát felhagytam a próbálkozással, és a szobámba mentem a sporttáskáért. Megfogtam és Yoongihoz sétálva a kezébe adtam azt. Meg sem mozdult mióta kimentem. Átvette a táskát, az asztalra borította tartalmát, és számolni kezdet. Csak néztem ôt, továbbra is sírva, de most már kisebb intenzivitással, mint elôtte. Miután végzett vele rámnézett és megszólalt:

-Chim... Ebbôl hiányzik. -a hangja olyan kedves volt, hogy legszívesebben magamhoz húztam volna, de nem tettem.

-Tu-Tudo-Tudom. -Hebegtem, miré mégjobban sírni kezgtem. -Csak adj még egy kis idô~

Nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott:

-Shhhh, semmi baj Chim. -Majd elém lépett és szorosan magához húzott. Átöleltem, majd arcomat vállába fúrva folytattam a sírást. Nem tudtam másra gondolni, csak rá, csak az illatára, csak az engem ölelô kezeire. Lassan lenyugodtam és abbahagytam a sírást, de még mindíg szipogtam. Elengedett egy pillanatra, majd megfordított, és hátulról karolt át. A fejét a vállamra helyezte, egyik kezével pedig a hasamat karolta. Mikor a másik keze megmozdult éles szúrást érzetem a nyakamnál, majd a kihúzódó tût. Elôször fel sem fogtam mi történik, majd mikor szédülni kezdtem, leesett a dolog. Vamilyen szerrel, be nyugtatózott. Ezt nem hiszem el! Ezért volt olyan kedves végig, hogy a bizalmamba férkôzve bealtatózhasson?! A lábaim elgyengültek, és kezdtem összerogyni. Yoongi megtartott és szép lassan engedett az ölébe, majd kötelet vett elô, és összekötötte vele a kezeimet. Már nem bírtam nyitvatartani a szememet, de még magamnál voltam és éreztem amikor gyengéden a hajamba túr. Már megint játszik velem... Majd suttogó hangját hallottam.

-Park Jimin, miért nem hagytál más válsztást? Ezt én sem így akartam. -Majd képszakadás.

------------------------

Annyeong!

Remélem tetszett a rész. Kicsit rövidebb lett, mint szokott, de itt akartam abbahagyni. Igyekszem a folytatással! <3 Ha tetszett Vote-oljátok, és írjátok le mit gondoltok.

Have a good day! <3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro