"Kisiettem, becsuktam a böhöm ajtókat, majd beültem a kocsimba. Visszafelé egy ördögi gondolat szállta meg az agyamat. Na tessék, pedig most gyóntam! Nem megyek ma Yoongiért. Muhahaha Jiminnél kell aludnia, majd holnap délelőtt felveszem.Ha beválik Kim Namjoon házasságszerzônek fogom hivatni magam."

*JIMIN POV*

"-Ne szórakozz velem. -Suttogtam magam elé. Már megint ezt csinálja, mindig átver. Azt hittem csak egyszeri alkalom volt, de szinte minden nap eljön... Nem fogom sokáig bírni..."
-Már megint ugyan az az álom... Szinte minden nap ahogy lehunyom a szemem ez a kép ugrik be elém. Nem elég ha akkor bánt ha ébren vagyok, de még az álmaimban is szenvednem kell miatta. Kikászálódtam az ágyamból és reggeli rutinommal végezve felhívtam Taehyungot. Vagy 2-3 óra hosszan csevegtünk. Az elején ugyan sokat kellett magyarázkodnom amiatt, hogy miért nem engedtem, hogy feljelentse Yoongit, de aztán ismét a rendes kerékvágásba jött a beszélgetés. Rengeteget nevettünk, de sajnos Tae-nek mennie kellett. Ahogy letette a telefont újra egyedül maradtam a gondolataimmal. Amik először Tae, majd Busan, végül Yoongi körül forogtak. Majd újra feltört belőlem az a rossz érzés. Mint valami parazita ott bujkált a bőröm alatt, s amikor a legkevésbé számítottam rá előbújt rejtekéből. A szégyen. Lábaimat felhúztam és átkaroltam, majd fejemet a térdemre hajtottam és átadtam magamat a magánynak. Fogalmam sincs meddig ültem ott így, de egyszer csak lépéseket hallottam az ajtóm elől. Valaki kinyitotta az ajtót és a szobám felé igyekezett. Benyitott így láthattam, hogy Yoongi az. Felém sétált, de nem szólt semmit.

*YOONGI POV*

Beléptem a szobába és láttam ahogy Jimin az ágyon kuporog. Elindultam felé, majd az ágy előtt megálltam, de egyikünk sem tett semmit. Jimin csak bámult rám, fogalmam sincs mit akarhatott. -Most vajon rám vár? -Kérdeztem magamtól. Közelebb hajoltam hozzá és meg akartam simítani az arcát, de elhajolt érintésem elől. Annyiban hagytam. Joga van hozzá, eddig bántottam most az egyszer nem fogom. Az ablakhoz sétáltam és karba tett kézzel bámultam az alattam rohanó autók sokaságát. Majd halk szipogást hallottam magam mögül, de nem fordultam meg. Úgy tettem mint akinek fel sem tûnt. Majd a szipogás sírássá az pedig zokogássá erôsödött.

-Ne bôgj már, az istenért! Mit drámázol?! Még nem is csináltam semmit. -Szóltam rá, de szememet továbbra is a városon tartottam.

-Nem csináltál semmit mi? -Hallottam Jimin hangját mögülem. Fogalmam sem volt, hogy honnan lett ennyi bátorsága hirtelen, de nem szóltam közbe inkább figyeltem mi következik, s továbbra is az utat kémleltem.

-Hiszen te olyan ártatlan vagy. A nagy francokat. Játszod itt az ászt, de tuti nem bírod. Neked is van lelkiismereted, hiába titkolod. -Folytatta dühösen.

-Nem mindenkit visel meg annyira egy ember életének kioltása, pláne ha sokat gyakorolja. Akkor hozzászokik és átlagos lesz számára az érzés. -Feleltem.

-Na persze. És az erôszakolásban is ilyen gyakorlott vagy, vagy csak engem tiszteltél meg vele?! -Emelte fel a hangját. Rá sem ismernék, sohasem láttam még ilyennek, de még csak hasonlónak sem az elmúlt 20 évben. Elmosolyodtam, de még mindig az autókat pásztáztam.

-Nem, az csak egyszeri eset volt. Csak neked. -Mondtam gúnyosan.

-Nézz már rám! A kurva életbe Yoongi nézz már rám! -Ordította, de mostmár újból sírni kezdett.

-Nem megmondtam, hogy ne sírj? Fejezd be! Nem férfihez illô! -Mondtam rideg hangon. Egy pillanatra megszeppent, de felpattant az ágyról és felém indult. Megállt mögöttem és várt. Bevallom itt már megvolt a kísértés, hogy ránézzek, de nem tettem. Vártam. Vártam, hogy ô cselkedjen, kár lett volna belé folytani a szót, ha már így ömlött belôle.

-Azt mondtam nézz rám! -Mondta még mindig emelt hangon, majd megragadta a csuklómat és szembe fordított magával. Hagytam nyerni, ennyi jár neki. Kár lett volna elnyomnom a dominanciámmal, ha már így erôlködik. Ránéztem. A szeme csillogott az elszántságtól, a dühtôl és a... Fogalmam sem volt mitôl. Mindketten hallgatunk, de ô továbbra is erôsen szorította a csuklómat, mintha el akarnék szökni. Pedig ebben a helyzetben neki kéne menekülnie nem nekem. Ráadásul egy pillanat alatt kiszabadulhatnék ha valóban szeretnék. Felesleges cselekedet volt tehát, mégis hagyam. -Mostanában sok mindenben engedek neki. Magam sem értem miért. -Gondoltam, de Jimin elengedte a csuklóm, így kizökkentett elmélkedésembôl. A szeme könnyes volt, de nem sírt. Legalább ezt megtanulta. Felemelte a kezét és felpofozott. Na erre nem számítottam, sok mindenre igen, de erre nem. De ezt és a következôket is hagytam... 

-Ezt azért mert hagytál drogozni.

-Ezt azért mert megölted Hobit. -Újabb pofon.

-Ezt azért mert elraboltál. -Újabb pofon.

-Ezt azért mert megerôszakoltál. -Ismétleten egy pofon.

-Ezt azért mert hagytad, hogy lelôjjenek. -Még egy pofon.

-Ezt pedig azért mert beléd szerettem. -Suttogta, s ingem nyakát megmarkolva magához húzott és ajkaimra tapadt. Meglepôdtem ugyan, de ettôl függetlenül azonnal viszonoztam a csókot. Átkaroltam a derekát, ô pedig félig átkarolta a nyakamat , mivel a másik keze még mindig az ingemet szorongatta. Gyengéden ajkára haraptam, s ô vette a célzást és leengedte az állát. Nyelvem pedig szájürege minden szegletét bejárta. Léghiány miatt elváltunk, s elvesztünk egymás tekintetében, Én lagalább is biztosan... Kis idô múlva feleszméltem és csak akkor láttam meg, hogy mennyire elpirult. -Hát igen. Nem neki való ez a domináns szerep. Még szerencse, hogy én vállalom. -Gondoltam, mire leengedte a kezeit, és lehajtotta a fejét, már el akart menni, csakhogy én nem engedtem el a derekát. Magamhoz húztam, ô pedig a nyakamba fúrta a fejét és teljesen rám támaszkodott. Pár perc múlva csak az egyenletes szuszogását hallottam. -Ez nem lehet! Nem aludhatott el! Ez fizikailag lehetetlen! Jimin csak nem valami ló? Hogy aludhat el valaki függôleges helyzetben?!

-Jimin! Jimin ébren vagy? Ugye most csak viccelsz? -Mivel nagyon úgy tûnt, hogy nem viccel megforgattam a szemem és felemeltem. Majd az ágyához sétáltam és ráraktam. Betakartam, majd kimentem a teraszra és írtam Joonnak egy cigi kíséretében.

Yoongi: Nem kell ertem jonnod. Itt maradok ejszakara.

Nam: Nem is akartam XD.

Yoongi: Tessek?

Nam: Akarom mondani... Vettem... Ez a franya iras javito... Hehe

Chh... Ez az ember. -Gondoltam majd lezártam a képernyôt és a korlátra támaszkodva szívtam el a cigarettám hátra lévô részét. Ahogy leégett a csikk eltapostam és lerúgtam a teraszról. Ezt hangos káromkodás követte lentrôl, biztosan ráeshetett valakire... Chh örüljön, hogy egyáltalán eloltottam! Visszamentem a lakásba, elmentem Jimin mellett aki még mindig békésen szuszogott, és a konyha felé vettem az irányt. Beérve kinyitottam a hûtôt és könyörtelenül felzabáltam Chim megmaradt kimchi jjgae-jét. Maximum elviszem étterembe, vagy rendelek magunknak valamit. Egyébként istenien fôz ez a gyerek! Ha én a konyhába kerülök általában elégnek a dolgok... Tegnap például elégettem egy konyharuhát... De lényegtelen. A szobából mocorgást hallottam, ezért visszamentem hozzá. Álmos arccal ült az ágyon, kezével épp kitakarta magát. Egyszer csak eszembe jutott valami.
-Gyere velem. -Fogtam meg a kezét.
-Hyung hová megyünk? -Kérdezte most már mellőlem.
-Az meglepetés. -Kézen fogtam és a szekrény elé vezettem. -Öltözz fel melegen. -Mondtam. Kimentem az előszobába, felvettem a cipőm és a kabátom. Jimin is kijött és elkezdett öltözni. Felvett egy kabátot, sálat és sapkát. Már nyitottam volna az ajtót amikor maga felé fordított és egy sálat vett elő a szekrényből.

-Hideg van. Még megfázol. -Mondta és a nyakamba tekerte a sálat. Közben pedig pirult mint a párizsi a serpenyőben. Tettét megmosolyogtam és egy apró puszit nyomtam a hajába. Az eddiginél is jobban elpirult, sálát pedig úgy felhúzta, hogy alig látszott ki belőle.

-Gyere menjünk. -Húztam magam után és bezártam az ajtót, hiszen nekem is volt kulcsom. Jimin megvárt és együtt indultunk el. Ahogy leértünk az utcára bele vetettük magunkat a tömegbe. Egy kis séta után megragadtam Jimin kezét és összefontam az ujjainkat. A pír újra felszökött az arcára és megpróbáta kiszabadítani a kezét.

-Na mi az? Nem tetszik? -Kerdeztem.

-Dehogynem. -Felelte. -De mit gondolnak majd az emberek...

-Leszarom. El sem tudom mondani milyen magasról. -Feleltem, mire Jimin felnevetett.

-Hyung még mindig nem mondtad el hová megyünk...

-Majd meglátod ha odaérünk. -Válaszoltam. Az út további része csendben telt, Jimin némán követett, bár még mindig nem tudta hova. Tehát újra bízik bennem. Ez jó érzéssel töltött el. Az utolsó kanyar után elénk tárult a tengerpart, és a lemenő nap arannyá festette az égboltot.

-Gyönyörû! -Suttogta csillogó szemekkel és elvarázsolt arccal. Nem törôdve a tájjal figyeltem ôt, hiszen csakis miatta voltam ott.

-Tényelg az. -Mondtam én is, csakhogy én nem arra értettem. Mikor észre vette a dolgot ismét elpirult aznap legalább századszorra. Kéz a kézben indultunk el a parton lábnyomunkat a homokban hagyva. Ahogy ott sétáltunk és beszélgettünk szembe jött egy 40-es éveiben járó, pocakos férfi, a két gyerekével. Elôször figyelmen kívül hagytam ôket, de ahogy közelebb értünk hozzájuk meghallottam, hogy mit mondott a férfi a gyerekeknek.

-Ne nézzetek oda gyerekek! -Mondta, majd megpróbálta eltakarni a szemüket.

-De mért ne apa? -Kérdezték a gyerekek kórusban.

-Mert ezek retkes buzik! Gusztustalan emberek! Ha lehet ne kerüljetek kapcsolatba ilyenekkel! Ezek az emberiség ellenségei. Miattuk nincs elég gyerek...

-Szóval az a két bácsi rossz ember? -Kérdezték a kölykök.

-Pontosan. De ne olyan hangosan még meghallj~ -Na ezt már nem bírtam ki szó nélkül. Jiminre pillantottam akinek a szemébôl lassan kezdtek könnyek csurogni.

-Na vadbarom! -Sétáltam elé. -Imádkoztál ma reggel? -Kérdeztem és megragadtam a pulóvere nyakát.

-Mit képzel vegye le rólam a kezét retkes buzi! -Kiabállt.

-Kár. Kellett volna, mert ma szartál utoljára faszparaszt! -Emeltem fel a hangom én is. Majd az öklöm csattant az ipse arcán. Rémülten zuhant a földre és meg sem mert mukkanni.

-Akkora szerencséd van mind a Busani rádiótorony bazdmeg! Ha nem hozod magaddal a két gyereked akkor félholtra vernélek és elevenen elástalak volna. -Ordítottam rá. -Kérj bocsánatot. -Mondtam ismét hidegen, de a csávó nem tudta befogni.

-TE-TE ABNORMÁLIS TÁRSADALMI CSÖKEVÉNY! TÛNJ INNEN AMÍG NEM HÍVOK RENDÔRT!! HA MÉG EGYSZER HOZZÁM ÉR~ -Nem tudta befejezni, mert a pofájába léptem.

-Ha annyit járnál mint a pofád, akkor már egész jó alakod lenne. -Mondtam fagyosan. -Kérj bocsánatot. És örülj ha ennyivel megúszod.

-Bo-Bocsánat. -Nézett rám.

-Tôle is. -Mutattam a mögöttem könnyezô Jiminre.

-S-Sajnálom. -Dadogta neki is.

-Most pedig takarodj. -Mondtam neki, a gyerekeknek pedig dobtam egy-egy cukrokát. -Apukátok rendbe jön. -Vissza sétáltam Jiminhez és újra összefontam az ujjainkat.

-De Hyung! Hagyd abba! Láttad, hogy mi lett belôle! Mi lesz ha jön még egy? -Nyafogott.

-Akkor azt is megverem. -Feleltem nemes egyszerûséggel, az arcáról letöröltem a könnyeket, ajkaira pedig lágy csókot hintettem. 

------------------------------------

Annyeong!

Nos hello szia szióka! Remélem tetszik az új rész, és örültök, hogy Yoongi is ari volt. ;) Ha így volt rhamozzátok meg azt a kis csillagot a sarokban. Továbbá osszátok meg a véleményeteket velem kommentben, de bármivel kapcsolatban tudtok nekem írni dm-ben (direct message). :)

Btw ha bárki szeretne elérni más szociális platformokon:

Instagram: game_of_jams

Twitter: Game_of_jams

Facebook&Snapchat: megírom dm-ben ha érdekel.

Have a good day! ;)