"-Ne szórakozz velem. -Suttogtam magam elé. Már megint ezt csinálja, mindig átver. Azt hittem csak egyszeri alkalom volt, de szinte minden nap eljön... Nem fogom sokáig bírni..."

*NAMJOON POV*

Ezt nem csinálhatja velem Yoongi. Én nem vagyok egyenlő azokkal a kutyákkal akik itt vannak és meg a kutya jelző is kedves rájuk. Én és akiket én hoztam a drog-ügylet elitje vagyunk. Majd megtanítom neki, hogy kivel pattoghat... Mostanában nagyon elszállt magától... -Ezeken gondolkoztam miközben Range Rover-emmel kanyarogtam Szöul romlott sikátoraiban. Hátsó ülésemen egy hulla és 70.000￦ pihent. Yoongi hetek óta nem volt akción, ami azt jelenti, hogy kezdi elveszteni a hírnevét a csicskások között. Ha továbbra is ezt a gubózó hernyó életet akarja folytatni akkor annyira eltompul, hogy álmában fogják megfolytani egy fogkefével...

-VIGY~! -Hallottam odakintről és a szélvédőmről lassan szinte folyékonyan lecsurgó pasast figyeltem. Szépen lassan megálltam, hiszen ha kézifékkel állok meg sem kel fel. Kiszáltam a járműből és mikor megláttam, hogy matt fekete autóm már nem az eredeti hanem vörös színben "pompázott" enyhén elöntött az indulat. Kevesebb mint két perce gurultam ki az autómosóból erre tessék!

-Se-Se~... -Nem tudta végig mondani, mert egy 9mm-es golyó pihent a koponyájában, az én jóvoltamból.

-Tiszta retek lett a kocsim... Ezt a barmot! Normál ember nem sétálgat fényes nappal egy sikátorban! (Más kérdés, hogy éjjel sem...) Te nyeszlett rák, hát neked is pont erre kellett andalognod bazdmeg?! Hogy basználak teherbe... -Ordítoztam a halott csávóval, mire meghallottam egy ismerős hangot fuldokolva röhögni mögöttem.

-Mit kiabálsz? Ez nem jézus, már nem kel fel! -Röhögtünk mindketten, majd folytatta.

-Mi az, hogy basználak teherbe? -Kérdezte Yoongi összegörnyedve.

-M-Most mosattam le a ko-kocsit baszki! -Feleltem és a nevetéstől meg meg akadtam. Erre mindketten olyan hévvel röhögni kezdtünk, hogy mindkettőnknek folyt a könnye. 

Miután mindketten lenyugodtunk elővettem egy hullazsákot és belepakoltam a csávó matadványait. (Mert hiszen mindig jó ha van az embernél egy hullazsák, ki tudja mikor kellhet.) A kocsimban lévő tartály tartalmát a vérfoltokra öntöttem, és mindketten néztük ahogy a sósav teszi a dolgát, minden DNS foltocskát elmosva. Yoongira sandítottam és láttam kérdő tekintetét amivel engem vizslatott.

-Tudom, tudom. A 'takarítók' dolga nem az enyém. De ha van nálam 5 liter sósav minek telefonálgassak. -Mondtam mire szája féloldalas mosolyra görbült, bár látszott, hogy nem ért egyet a dologgal teljesen. Gondterheltnek tűnt, mint mostanában mindig. Beültünk a kocsiba, kitolattam (nehogy a keréknyomot hagyjunk, nem mintha maradt volna miből, de a sav mégsem tesz jót a gumiknak), mindketten szótlanul ültünk, de Yoongin látszott, hogy mondani akar valamit. Nem olyan kaliberű dolgot, mint ami az én fejeben járt... Például: milyen szar ez a zene a rádióban és aki ezt kitalálta azt megfürdetném salétromsavban, majd meggyújtanám és nézném ahogy felrobban. Hogy merre is volt az az elhagyatott kézi autómosó. És hogy a tegnap esti kis feketét Lucia-nak vagy Luisa-nak hívták... Megtaláltam az autómosót. Beparkoltam a rozsdás fémoszlopok közé, kiszálltam majd az omladozó alapzatból kiszedtem a slagot. Óvatosan a kormánnyal egy vonalban állva felülről locsoltam a járművet, nehogy a Giorgio Armani öltönyömnek baja essen. Amikor a Range Rover ismét eredeti színében pompázott lekapcsoltam a slagot, majd egy anyagzsebkendővel töröltem le a bőrkesztyűmre hullott vízcseppeket. Visszaültem a volán mögé, majd Yoongira pillantottam. Mielőtt azonban elindultam volna Yoongi megszólalt.

-Nézd, barom voltam tudom... Feleslegesen kaptam fel a vizet... Még most sem tudom elhinni, hogy fegyvert fogtam rád. Szóval röviden csak annyit, hogy sajnálom.

-Oké. Elfogadom. Húzzunk bele, ma még gyónnom kell. -Mondtam és elindultam.

-Amúgy mi van Jiminie-vel? -Kérdeztem pár perc hallgatás után.

-Mi ez a becenév?

-Na mi van, csak nem féltékeny vagy? -Röhögtem. -Úgy értem mi van a pénzzével stb.

-Jahh... Hát már kifizette. -Felelte és mintha kicsit csalódot lett volna.

-Mikor? Vagy hogyan? -Kérdezősködtem tovább.

-Miután elmentem hozzá. Az a kis kurva Taehyung hozta volna neki a pénzt már régebben is, csak nem ért ide vagy mi. -Mondta Yoongi.

-És Jimin?

-Most beszéltem róla. -Értetlenkedett tovább.

-Nem, te a Tea gyerekről beszéltél. De én azt pont leszarom. Mi van veletek? Veled és Jiminnel? -Itt elhallgatott. Csak bámult ki az ablakon, most vettem csak észre, hogy mennyire sápadt.

-Semmi. Már nem tartozik nekem... Hagyom hadd menjen. -Se én sem Yoongi nem vagyunk érzelgős típusok, de ahogy az utolsó mondatot mondta... Ha elengedi összetörik! Azt a keserű bánatot ami belengte az autót, azt nem lehet leírni. Nem én vesztettem el őt, de mégis szúrt a szemem és kapart a torkom. Mit érezhet akkor Yoongi? A továbbiakban nem mertem levenni a szememet az útról, mert féltem, ha Yoongira nézek olyat látok amiért nem bocsátana meg ha meglátom. Mégsem bírtam ki, rápillantottam. Bár ilyesmire számítottam mégis meglepődtem. Nagyon furcsa volt így látni azt az embert aki általában meg egy mosolyt sem ereszt el, pedig jól láttam. Sírt. Min Yoongi sírt. Szőke tincsei alól egymást követve gurultak ki könnycseppjei. Nem mertem egy oldalpillantásnál több ideig nézni, hiába a barátom azért én is tartok tőle... Mikor a bázishoz közeledtünk újra felvette az érzéketlen maszkját, nyoma sem volt az előbbi "gyengeségnek". De pár utcányira meggondoltam magam, és nem a bázisra vittem vissza. Én ismerem legjobban Yoongit. Tudom mikor mi, pontosabban ki kell neki. És most nem pár ostoba zsoldos. Hanem Jimin. Ha a fiú tényleg visszamegy Busanba Suga még keményebbnek fog mutatkozni, ugyanakkor belül szétesik. Annyira elméllyült gondolataiban, hogy csak akkor vette észre, hogy uticélt változtattam amikor már majdnem megérkeztünk.

-Nam, hova megyünk? -Eszmélt fel gondolataiból.

-Bízol bennem? -Kérdeztem, bár tudtam a választ.

-Feltétel nélkül. -Felelte habozás nélkül.

-Akkor bízz bennem, és ne kérdezősködj. -Elhallgatott, én pedig pár kanyar múlva már Jimin lakása előtt parkoltam.

-Mit keresünk itt Namjoon? -A teljes nevemen hívott... Ez általában nem sok jót jelent, de most nem engedek.

-Menj fel hozzá. -Válaszoltam nemes egyszerűséggel. -Nem szeretném a hátralevő életemet egy idegroncs mellett leélni, szóval most menj csak fel.

-Csak azért mert elmegy még nem leszek idegroncs... -Kötöszködött tovább.

-Azt mondtad bízol bennem. Akkor bizonyítsd és légy férfi.

-Gyerekes vagy Nam. -Mondta.

-Gyerekes a nagynénéd epeköve! -Szóltam vissza, mikor kinyitotta az ajtót és kiszállt. Lehúztam az ablakot es utána szóltam.

-Ja és majdnem elfelejtettem. Egy jó tanács: most ne baszd el. -Mondtam majd kacsintottam, felhúztam az ablakot és elhajtottam.
Most mehetek gyónni... Egek mikor elindultam az autómosóból még csak 42 bűnöm volt, de most vagy 10-et hozzáraktam... A nagy része pedig halálos... Hmm, gratulálok Kim Nam Joon... Megnyerted a 300 méteres bűnözési versenyt! (Amin egyedül te... Azaz én indultam... Hagyjuk!) Visszatérve a bázisra szóltam, hogy pakolják ki és tűntessék el a holttesteket a hátsó ülésemről. Amint végeztek visszaültem a kocsiba és elindultam a templom felé. Mikor megérkeztem leparkoltam, majd kiszállva a bejárat felé indultam. Ahogy kinyitottam a dögnehéz tölgyfa ajtókat azonnal megcsapott a tömény, misék után megmaradt tömjén illat. Beljebb léptem, ujjamat a szentelt vízzel töltött kőtálba mártottam, majd beljebb indultam. A templomban nem volt senki, csak egy öreg aszott nyanya aki a jobb oldali padsorban ült. Fel sem kapta a fejét amikor elindultam, pedig lépéseim csak úgy kongtak a hatalmas térben. Mi van ha meghalt? Vagy csak bealudt. Nem is csodálkozom, hiszen már a múltkor is itt volt, pedig én csak évente egyszer jövök el ide. Mondjuk valószínűbb, hogy időközben haza is ment párszor... Lényegtelen. Időközben elértem a legelső padsorba, beléptem a padok közé, és egy anyagzsebkendővel terítettem le a térdeplő fát. Letérdeltem, majd összefont ujjakkal nekikezdtem.
-Istenem... Tudom nem vagy büszke rám... Sajnálom, hogy hazudtam, gyilkoltam, paráználkodtam, gyilkoltam, paráználkodtam, gyilkoltam, hazudtam, gyilkoltam, zabáltam, gyilkoltam, nem imádkoztam, ki tudja még miket csináltam... A lényeg, hogy én nem akartam! Az a csávó full véletlen volt! Csak beugrott elém... A másik meg csalt és lopott! Csak megbüntettem. A szőke lány... Rá nincs mentségem... A lényeg hogy nagyon bocsi. Figyu... Jiminiet ne engedd elmenni Seul-ból. Yoongit meg verje meg az isten! Már bocsánat... Csak elragadtadtam magam. A lényeg, hogy én igyekszem Tesó! Nem is tudod mennyi erőt cuccolok ebbe! Szóval ha meghalnék jusson eszedbe, hogy én gyóntam! Nem úgy mint Yoongi. Aki tuti pokolra jut, de meg is érdemli. Hehehe. Mármint bocs Tesó, megint elfelejtettem...  Na most megyek még van pár dolgom... Amiket majd meggyónok jövőre! Addig is csumi!
Kisiettem, becsuktam a böhöm ajtókat, majd beültem a kocsimba. Visszafelé egy ördögi gondolat szállta meg az agyamat. Na tessék, pedig most gyóntam! Nem megyek ma Yoongiért. Muhahaha Jiminnél kell aludnia, majd holnap délelőtt felveszem. Ha beválik Kim Namjoon házasságszerzônek fogom hivatni magam.

---------------------------
Annyeong!

Remélem tetszik a story, ha igen és olvasnál még belőle akkor nyugodtan fejelj rá arra a szimpatikus kis csillagocskára a bal alsó sarokban. ;)

Btw ha valaki szeretne elérni más közösségi platformokon akkor:

Instagram: game_of_jams

Twitter: Game_of_jams

Snapchat & Facebook: megírom dm-ben ha érdekel. 😉😊

Have a good day~!