*NAMJOON POV*

Másnap reggel a kávémért indultam, mikor kifelé menet meghallottam a két őr beszélgetését:

-Hát nem gondoltam volna a főnökről, hogy buzi...

- Ha nem a saját szememmel látom én sem hiszem el. -Mondta a másik. Berongyoltam hozzájuk és a grabancánál fogva a falhoz nyomtam a szemtanút.

-Mi a francot láttál te? -Kérdeztem, mire az hebegni kezdett, de csak kinyögte.

-Be-bementem ahhoz a fiúhoz és... Játszottam vele egy kicsit... És berontott a főnök, majd rámparancsolt, hogy hagyjam abba. A-Azt hittem ott halok meg, de utána ő is megrakta a kölyköt. Utána meg mondta, hogy csináljak vele amit akarok, de az a gyerek nem akart leszopni sz-szóval lelőttem. -Teljesen lesokkoltam a hallottaktól. Elengedtem a férfit, de ne higgye, hogy végeztünk.

-Mi a neved? És hol van Yoongi?

-Stan... És úgy tudom a kórházban...

-Rendben. -Mondtam és a kórház felé robogtam, a reggeli kávét elfelejtve, hiszen elég jó ébresztő volt ez...

*YOONGI POV*

A kórházban ültem és vártam. Ahogy felfogtam mi történik rögtön behoztam Jimint. Én nem akartam ártani neki! Matt részeg voltam... És ehhez hasonló mentségeket mondogattam magamnak. Reméltem valamelyik tényleg igaz, mert ha nem akkor sohasem bocsájtok meg magamnak... Hosszú éveknek tűnő órák után kijött az orvos a műtőből és megszólalt:

-A barátja erős fiú. Az operáció jól sikerült, a golyót eltávolítottuk. Az állapota stabil. De van egy probléma... -Itt tartott egy kis szünetet, majd folytatta. -A páciens kómában van.

-Tessék? Hogy miben van?! És mikor kel fel?! -A kezdeti nyugodtságom rémületbe fordult.

-Kómában, Uram. És sajnos azt nem tudjuk megmondani. Lehet, hogy holnap felkel, de lehet, hogy csak évek múlva, sőt tragikus esetben az is lehet, hogy soha... Persze általában maximum pár hón~

-Na ide figylejen! Milliókat perkálok maguknak ezért a magánkórházi ellátásért, és nem elég, hogy kómában van még azt sem tudják mikor kel fel?! Akkor miért fizetek, he?! A virágokért a kórteremben?! Neki úgyis mindegy HISZEN ÚGYSEM LÁTJA!! -Köptem az arcába a szavakat mire csak egy még idegesebbé tevő 'Kérem nyugodjon meg!'-et kaptam. Összeszedtem magam és  ismét nyugodt hanggal kérdeztem.

-Bemehetek hozzá?

-Természetesen Uram. -Mondta, majd bekísért és magunkra hagyott minket. Lesokkolva néztem Jiminre, aki az ágyban feküdt, lélegeztetô- és más gépekre kötve. Arca rezzenéstelen és nyugodt volt, a szobában csak a szívveréseit jelzô masina hangja víszhangzot. Odamentem hozzá, ágyára ültem és arcára simítottam, közelhajoltam a füléhez, mert az orvosok azt mondják a kómában lévô emberek hallanak minket, és rekedt hangon suttogtam.

-Melletted leszek ameddig fel nem ébredsz. És azt akarom, hogy tudd nagyon sajnálom! -Mondtam és elengedtem egy könycseppet, mely elôször az én, utána pedig Jimin arcán gurult végig. Nem is tudom mióta nem sírtam... Megbánásból még soha, de amikor Jimin elment dühbôl igen. A lényeg, hogy mindig miatta. Azt a kósza cseppet több is követte, de azokat felegyenesedve morzsoltam el. Mikor kellôen lenyugodtam visszatértem Chim bámulásához és selymes hajának simítgatásához. Néha meg-meg mozdította a fejét és ez volt az egyetlen dolog ami bizonyítékul szolgált zavart szívemnek, hogy egyáltalán él még. Hosszas bámulása után teljesen megbizonyosodtam róla, hogy itt akarok leni amikor felébred, amikor kávébarna szemeit újra kiyitja. Teljesen elmerültem gondolataimban és Jimin bámulásában, hogy csak akkor eszméltem fel amikor meghallottam, hogy a kórterem ajtaja kivágódik. Hátra fordultam és megláttam ahogy Namjoon bevágtat a terembe, majd bevágja maga mögött az ajtót. Az ingem nyakánál fogva felhúzott és az arcomba ordított.

-Min Kibekúrt Yoon Gi! Mi a kibebaszott istenfaszát csináltál?! -Nem válaszoltam csak sóhajtottam egyet.

-Igaz amirôl az ôrök beszélnek?! -Tudtam mire céleoz, mégsem löktem el magamtól, hiába lettem volna képes rá... Egyszerûen csak megérdemeltem.

-Komolyan bemocskoltad Jimint?! -Nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem és a padlót pásztáztam. Erre elengedett, majd miután újra szikrázó szemeibe néztem erôs ökle nagyot csattant az arcomon. Az ütéstôl hátra tántorodtam és megéreztem a számban a vérem ízét. Számhoz nyúltam és letöröltem az ajkaim csücskébôl folyamatosan csordogáló folyadék egy részét.

-Én nem akartam. Sokat ittam... -Szólaltam meg végül, de nem folytattam, nem tudtam mit mondani.

-Hát hogyne! Yoongi együtt ittunk, sôt én még GD-ékkel is ittam! Mégsem erôszakoltam meg senkit... Csak annnyit mondj meg, hogy miért! -Mondta már higgadtabban.

-Mert vágytam rá és az alkohol hatása alatt nem tudtam kontrollálni magam. -Mondtam, mire csak sóhajtott egyet és kiment a terembôl. Visszafordultam Jiminhez és számról újra letöröltem a még mindig csordogáló nedût. Kezén még mindig nem gyógyultak be a sebek, amiket fogalmam sincs, hogy hogyan szerzett... Nem hiszem, hogy megvert volna valakit... Majd megkérdezem tôle ha... ha felébred.

~~~~1 héttel késôbb ~~~~

Minden nap itt vagyok Jiminnél, sôt éjszaka itt is alszom. Pontosabban virrasztok... Nem is tudom mióta nem aludtam egy rendeset, ami tôlem nagy szó. Idô közben Namjoonnal megbeszéltük a dolgokat, és már nem neheztel annyira. A felszakadt számat természetesen rögtön helyrehozták, hiszen egy kórházban ez a dolguk... Szokásomhoz híven Jimin mellett ültem és fogtam a kezét, mikor Namjoon lépett be az ajtón egy kávéval a kezében. Rögtön rá is kérdeztem hiszen ketten voltunk bent.

-Kinek hoztad? Te nem iszol? -Mondtam pimaszul mosolyogva.

-Hát az attól függ mit mondasz. Azért jöttem, mert szeretném, ha aludnál egyet... Nem kell kimenned, viszont aludnod muszáj...

-Aludnom kéne, de akkor miért hoztál nekem kávét?

-Hát ezt magamnak hoztam, itt maradok Jimin mellett amíg alszol. Ha nem baj én nem fogom fogni a kezét, viszont szólok ha bármi van. -Mondta egy mosoly kíséretében.

-Kösz Nam. Élnék vele. -Feleltem és lefeküdtem a kanapéra (ami természetesen járt a szobához, ennyi pénzért vidámparkot is kérhetnék ide...). Annyira hálás voltam Joonnak... Amíg itt vagyok kézdben tartja a "céget"... Sôt, lehet, hogy GD-ék zsoldját is megemelem ha visszatérek, hiszen ôk olyanok Namjoonnak mint ô nekem. Szinte azonnal elnyomott az álom és csak akkor érzékeltem bármit is a külvilágból amikor egy nappal késôbb felkeltem. Egy ideig még nem keltem fel, csak csukott szemmel feküdtem. -Hál' istennek az szar sem csipog egyfolytában! -Gondoltam magamban, és feküdtem még pár másodpercig mire leeset, hogy ez mit is jelent. -Az a bigyó csak akkor csipog amikor Jimin szíve ver egyet, ha csönd van az azt jelenti, hogy nem ver! -haladtam végig a gondolatmeneten és mire a végére értem, már a nôvérhívó gombon tenyereltem. Pár másdperc múlva két nôvér szaladt be a szobába, az egyik elszaladt a fôorvosért, a másik pedig kiküldött. Kint ültem a kórterem elôtt, mikor Namjoon lépett mellém.

-Baj van? Miért vagy idekint? -Kérdezte.

-Jimin... Újraélesztik... Leállt a szíve... -Mondtam levegôért küszködve. -Nem akarom elveszíteni! Nem bírnám ki!

-Baszki... Pedig én-én csak mosdóban voltam, az én hi~ -Kezdett volna bele, de nem hagytam.

-Nem a te dolgod. Nem a mi hibánk. -Mondtam, mire leült mellém és szótlanul vártunk. Egy óra múlva kijött az orvos és rögtön mondani kezdte.

-A beteg nem halt meg, az állapotát stabilizáltuk, mindössze annyi volt a probléma, hogy... nos... mint kiderült a páciens szervezete nem reagált jól a az egyik gyógyszerr amivel kezeltük, így átmeneti szívritmuszavart idézett elô nála. -Közölte mire Nam felállt és az orvos elé állt.

-Tehát elbaszták. Elmehet. -Az orvos csak biccentett egyet és elindult a másik irányba. Joon a telefonján babrált és odaszólt nekem.

-Mennem kell, ha bármi kell hívj! -Mire csak bólintottam, ô pedig már el is robogott. Bementem Jiminhez, aki ugyanúgy nézett ki mint mikor kimentem, csak a bôre sápadtabb, az infúziós zacskó pedig kövérebb volt. 

-----------------------

Annyeong!

Remélem már nem akartok megverni... Ha tetszett jelezzétek valamilyen formában. Például itt van ez az aranyos kis csillag, amire nyugodtan rá lehet tenyerelni! ;)

Btw ha akárki szeretne elérni más közösségi platformokon is akkor:

Instagram: game_of_jams

Twitter: game_of_jams

Facebook: Megirom dm-ben ha érdekel ;)

Have a good day~!