Taehyung szemszög

Ki jön ide ilyenkor?

Nem kellett sokat gondolkoznom, az ajtómon máris kopogtattak. A kis szőr gombócot leraktam a kanapéra, és mentem ajtót nyitni.

Mikor kinyitottam egy rég látott személy fogadott.

- Taehyung.- oly undorral mondta ki nevem, hogy még én is undorodtam magamtól
- Hogy hogy itt vagy?
- Zavarhatok?- kérdezte előző kérdésemet meg sem hallva
- Már zavarsz.... De persze gyere csak.

Jungkook szemszöge

A kórházban ébredtem. Nagyon sajgott a fejem és erre még a jellegzetes kórházi gyógyszer szag is rá segített. Nem tudom mi történt hogy itt kötöttem ki, de tudtam hogy valami olyasmi, amit ha megtudok, nagyon mélyen érintene..

Ekkor beugrott minden...

Szemeim megteltek könnyeimmel és minden megint homályos lett. Hirtelen mindent olyan távol éreztem magam körül. A vállaim rázkódni kezdtek, kezeim remegtek és az első könnycseppemet követte a következő, azt pedig az azutáni. Így zokogtam álomba magam. Megint...

*Time skip*

Már lassan 7 éve hogy Taemin meghalt. Azóta szinte senkire nem néztem olyan szemmel. És az a titokzatos ember is kerül... De néha néha látom. És ő is engem. Pontosabban csak szerintem, aztán nem biztos hogy engem néz.

De abban biztos vagyok, hogy még érdeklem... Szinte biztos!