Jungkook szemszög

Amikor vissza szereztem a gumi cukrom, jött az, hogy a rolimat szerezzem vissza. Ez a gyerek mindent el csór.

- Add vissza a ropit, és ne lopkodj többet! - szólok rá.

- Mit kapok cserébe? - kérdezi.

- Egy... Egy hónapig nem kell salátát enned... - sóhajok egy nagyot.

- Meg eggyeztünk. - rakja le az asztalra a ropit, majd rám néz. - Kaphatók gumicukrot?

- Talán... - mondom.

- Naaa~

- Ne kezd.

- Kérleeeek~

- Ne csináld ezt.

- Mmmm! - néz rám boci szemekkel.

- Tied. - dobom felé az egész csomagot.

- EZZAZZZZ! - ugrik fel, majd hozzám szaladva megölel. Nevetve karolom át derekát, majd pörgök vele. Pont az ajtó felé nézve állok meg, ahol egy féltékenységtől csillogó szemű VLis párost találok.

- Most mi van!? - kérdezem.

- Jah, semmi. - mondják egyszerre, majd el mennek. Remélhetőleg örökre...

- Kik voltak? - néz rám Ji-yong.

- Csak Lisa, és Taehyung. - mondom.

- Ja, akkor oké. - száll le rólam, majd a gumicukrot fel véve megy a lépcső irányába.

- GD! - kiáltok utána, mire egy icipici fekete nyuszi terem a lépcső előtt szájában a gumicukrommal. - Csak nem gondoltad, hogy ilyen könnyen adom? - kérdezem, majd szájából ki veszem a gumi cukrot, és mosolyogva kezdem el enni.

Csak egy kis morci nézését kaptam, majd a lépcsőkön fel ugrálva ment be a szobámba. A gumicukrot le téve, megyek a konyhába, ahol még látok egy kaját csináló Taehyungot.

- Csinálok kaját, addig ülj le a kanapéra. - fordul hátra egy tégla mosoly kíséretében. Csak össze szűkített szemmel végig mérem, majd csípőre tett kézzel be megyek, és le ülök. Né. Lisa nincs itt. Legalább egy emberrel kevesebb van a házban... Mikor ezen gondolkoztam, egy mély nyögés szerűséget hallottam, de nem nagyon foglalkoztam vele. Anya nincs itthon, én meg éhes vagyok, szóval akármi is a kaja, meg eszem...

- Nos... - jött ki ziháltan. - Remélem izleni fog! - mosolyog, majd le ül a velem szembe, miután a kezembe nyomta a kaját.

( na vajon ki gondol arra, amire én😏)

Kinézetre egész jól néz ki... Meg kóstoltam és... Igazán jó az íze... És ismerős is...

- Ismerős az íze... De finom! - mondom.

- Örülök neki. - mondja, közben sliccét fel húzva.

Várj. Na neeee....

- TE KAJAK RÁ ÉLVEZTÉL A KAJÁRA, AMIT ESZEK!? - sipítok.

- Talán... - mosolyodik el.

- TE MEG ŐRÜLTÉL, BASZKI!? SOHA, DE SOHA TÖBBET NEM FŐZÖL NEKEM! - ülök vissza, majd folytatom a kajálást undorodva.

- Miért eszed? - kérdezi.

- Mert ez az egyetlen kaja, ami van itthon. - mondom teli szájjal, miközben olyan falatokat keresek, ahol nincs rajta ennek az elmebetegnek az élvezete.

- Azt mondtad finom. - néz rám.

A kajálásban meg állva nézek rá.

- Vissza vontam. - mondom, majd tovább eszem.

- Csinálsz nekem is ilyet? - kérdezi.

- Hát, ha a saját spermádat akarod zabálni, akkor itt van ez. - rakom elé.

- De én máshogy gondoltam... - néz oldalra... Kipirultan?

- Oké...