Jungkook szemszög

Mikor belépett, Tae rögtön ideiglenes ágyam elé lépett.

- Mit akarsz!? - kérdezte idegesen.

- Én? Ugyan... - legyintett a lány. - Csak Jungkookal kicsit trécselek, aztán itt sem vagyok! - mosolygott erőltetetten.

- Rendben. - mondta Tae.

Melanie még mindig az ajtóban áll, és úgy nézi V-t.

- Most akkor mi van!? - szólalok fel, mire a két őr megugrik.

- Várom, hogy beszéljetek! - fordul felém Tae.

- De... - mondaná Melanie, viszont közbe szólok.

- Tae. - ülök fel. - Ha eddig... Nem szólalt meg... Szerinted..... Mit akar? - kérdezem tőle.

- Hát.... - gondolkodik. - Beszélni veled.

- Igen. És hogy? - kérdem újra.

- Négy.... Szem közt... - mondja, majd idegesen kimegy.

Melanie a két őrre néz, mire azok is kimennek. Távozásuk után becsukja az ajtót, és leül mellém.

- Huh... Kezdjük elölről. - mondja. - Szia. Én Melanie Martinez vagyok, de szólíts csak Melanie-nek, vagy Melnek. - mondja kedvesen.

- Öhm... Oké. Én... Jeon JeongGuk vagyok, de szólíts csak Jungkooknak. Vagy Kooknak. - vonok vállat.

- Nos... Gondolom tudni szeretnéd, mi volt az, amikor az irodámban voltál.

- Hát igen... - vakarom meg tarkómat.

Éppen nyitná ki száját, mikor Tae becsapja az ajtót.

- Át mentél a testébe! - mondja.

- Te hallgatóztál!? - süvölt rá Melanie.

- Nem feltétlenül. Csak hangosan beszéltek. - mondja.

- Na, akkor most szépen ki mész, és nem jössz vissza, míg nem végeztem. - állt fel Melanie, és tolta ki Taet.

- Ne már... - nyafogott.

- De már. - zárja le ennyivel, és be csapja az ajtót.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezem.

- Igen... - szusszant. - De ez egy hosszú történet, amit nem most fogsz megtudni.

- Oké... - bólintok.

- Nos... Ahogy Taehyung mondta, a lelked az én testembe vándorolt át, és az enyém a tiédbe. És ugye apád hullája is eltűnt. Nos... Ez mind azért volt, mert én vagyok a hulla szállítók főnöke. Az a két jó madár, akik velem vannak, szokták elvinni a hullákat. Bárhonnan. Igaz, Tae, és te is el tudjátok vitetni, de utána az a hulla is hozzánk jön. Szóval... Én vagyok úgymond a hulla raktáros.

- Aha.... És ehhez miért kellett testet cserélni? - kérdezem, de nem válaszol, csak szemeit lecsukja, és sóhajt egy nagyot.

- Kim.... Kibaszott.... Taehyung. - mondja, majd fel néz. - Meg tennéd, hogy ki mész!? - fordul az ajtó felé.

Ez eddig is itt volt?

- De én is akarom hallaniiiiiiiiiiii! - dobbant lábával, mint egy kis gyerek.

- Mindig is olyan gyerekes voltál! - vágja rá Melanie.

- Oké. De én még ki nő hetem, viszont te örökre egy vipera maradsz! - nyújtja ki nyelvét, majd ki viharzik.

- Ajtó! - szól utána Mel, mire egy kéz be nyúl, és becsukja... Khm... Be bassza az ajtót. - Fhúh... Szóval. Azt azért kellett, mert látni akartam volna Taet, mivel ő nem engedi el csak úgy a hullát. És ja...

- Aha.... Értem... - mondom.

- Na. Mesélj magadról! - mondja csillogó szemekkel.

Kb egy háromnegyed órát beszélgethettünk, mikor is Tae szólt. Vagy inkább gondolt? Hogy mondjam most ezt így...

Menjünk már, kezdem unni Jacksonékat!

Azok kik?

Hát a h... Melanie testőrei.

Vágta rá, majd többet nem mondott. Vagy gondolt. Ahj, az Isten szerelmére!

- Gondolom Tae unatkozik, mi? - kérdezi Mel.

- Igen... - sóhajtok.

- Akkor ideje menni. - mondja.

Kimentünk, mire Tae rögtön a nyakamba ugrott.

- Annyira hiányoztál! - mondja.

- Csak egy kicsit beszélgettem Melanievel! - kuncogok.

- Jól van na... Szívesebben lettem volna Mel helyében! - mondja Tae.

- Khm... Mi mennénk. - mondja Melanie.

- Akkor menjetek! - mondta Tae.

- Jól van na. - jött hozzám. - Majd még találkozunk! - mondta, majd megölelt. Szinte rögtön viszonoztam második legjobb barátom ölelést, majd el váltunk.

- Szia... - mondta Mel.

- És én nem kapok semmit? - kérdezi Tae.

- Jó... - sóhajt, majd meg öleli őt is. - Szia Tae.

- Szia hugi...