Jungkook szemszög

Mikor el válltunk egymás ajkaitól, szemem piros, duzzadt ajkaira tévedt. Nemár! Nem adhatok fel! Így azt hiszi, meg bocsájtottam amit tett!

- Cs... Csak hogy tudd!!! Még nem bocsájtottam meg, és várom, hogy magyarázz, vagy 2 lábbal rúglak ki innen! És a hullát is el kéne takarítanod! - kezdem sorolni tennivalóit.

- Nyugi Nyuszi! - mondja, mire meg feszülök. Nem szeretem ha így hívnak.

- N.... Ne hívj így... Kérlek... - hajtom le fejem.

- Mért? - kérdezi meglepetten.

Régen elég sokszor csesztettek azzal, hogy nyuszi fogú vagyok, meg hogy a nyuszik már nem is aranyosak, hiszen én is olyan vagyok, és én nem vagyok aranyos...

Mondtam telepatikusan.

Oh.... Kik voltak azok? Kiket kell szétverjek? - kuncog fel.

- Senkit... - mosojodok el én is.

- De hiszen te kibaszott cuki kis nyuszkó vagy. És azért vagy nyuszi, mert amikor mosolyogsz, szinte egy igazi nyuszi vagy! Aki nagyon cuki nyuszi! És látod? Csak említeni kellett, és már ki is derült, hogy te egy nyuszi démon lettél! - mondja mosolyogva, mire én a tükör felé fordítom fejem.

Te

Jó

Ég.

A szárnyaim és a szarvaim el tűntek, helyettük egy bojtos farok, és két nagy nyúlfül nőtt ki. És ez még nem minden. A farkam, mármint a nyúl farkam, ti kis perverzek! Szóval. A nyúl farkam fekete, a füleim pedig belül fehérek, a szőr pedig szintén fekete, és a hajam bal fele fehér lett. Na remek. Igazi nyúl lettem!

- Fúj! - kezdtem el piszkálni a fülem. Ja amúgy az emberi fülem eltűnt, így csak a nyúl fülemmel hallok, és sokkal jobban.

- Na! Tök cuki vagy! Ha tudnád, én milyen állat vagyok, sokkal de sokkal jobban szeretnéd a nyuszi végtagjaid! - mondta.

Szemeim felcsillantak, majd ránéztem.

- Nem. Nem mondom meg, milyen állat vagyok! - mondja.

- Naaaaaa! Kérlek! - kezed el könyörögni.

- Mit kapok cserébe? - kérdezi.

- Hát... - bizonytalanodok el. Most mondanám azt, hogy engem, de az nem jó.

Ha megmutatom mi vagyok, hívhatlak nyuszinak?

Kérdezi.

- Nem! - mondom. - Na jó... De. - adom bele derekam, mikor ajkait lebiggyeszti, és szomorúan néz.

- JEEEE! - ugrik fel örömében, mire fejéből kettő kis tigris fülecske jelenik meg, háta mögül pedig egy tigris farok, szemfoga pedig ugyan úgy hegyes, mint nekem volt. Mert az is eltűnt!

- ÚRISTENDECUKIVAGY! -sikkantok fel, mire ijedtében ugrik egyet.

- Ember! Hallod, ne hozd már rám a szívbajt! - mondja.

- Oké, oké. Ez most mind1. De. A magyarázatodat várom. - tettem kárba a kezem, mire elkezd kuncogni, majd alig bírja vissza tartani feltörekvő röhögő görcsét. - Most mi van? - akadok ki, miközben kezeimet leengedem testem mellé, és olyan értetlen fejet vágok. Nem. Nem papírból vágom. Haha, értitek, haha, oké, ez sem volt vicces.

- Bocsi, de amíg ilyen nyuszi füleid vannak, nem tudlak komolyan venni... - mondja, majd közelebb lép hozzám, majd arcomat kezdi el gyurmázni, mint a nagymamák, közben meg gügyög.

- Hallod hagyd már abba! - mondom neki.

- De olyan cuki vaaaaaagy!~ - kezd nyávogni.

- Nem. Nem vagyok az! - dobbantok lábammal.

- Dee~

- Nemm.

- Deee~

- Neem!

- Jó, akkor csak egy valamit had nézzek meg. - kéri.

- Jó. - szusszantok.

Szemei felcsillantak, majd hüvelyk ujját jobb pofafelemre rakta, míg a többit a balra. Össze szorította, így nem tudtam már elmozdulni. Felsikkantott, majd egy kis puszit adott orromra, mire az megrándult.

- Ez mi volt? - ijedtem meg.

- Nyúl ösztönök. - rántott vállat, majd hátat fordított, de nem mozdult.

- Most mi van? - kérdeztem, de nem válaszolt. Mellé léptem, de a látvány miatt én is le fagytam.

Hova tűnt!?