Jungkook szemszög

Reggel arra keltem, hogy valaki itt nyöszörög mellettem. Szemgolyóimat védelmező szemhéjamat fel nyitottam, majd oldalra nézve megláttam V-t, amint kezében a telefont majd hogy nem eltöri, úgy szorítja, előre hátra dölöngél, megjegyzem, CSUPASZON, miközben mogyoró barna szemeit össze szorítva hallat vissza folytott sikításokat. Mikor megláttam a telefonja képernyőjén lévő képet, le fagytam. Én voltam rajta. Csak.... Kegszerkeztve. Egy kis tetkó, egy kis PC az orromba plusz fülpc-vel meg fűszerezve, ráadásul SZŐKÉN! Há' nem mondom, hogy nem áll jól, de egyáltalán nem áll jól. (Szerk. Mivel ül... Háhá érted... Nem áll, hanem ül... Háhá... Oké ez szar volt... SorrySorry)

Gyors vissza ugrottam az ágyba, majd oldalamra feküdve "aludtam". De sajna V meglátta, így esélyem sem volt ellene.

- JÓREGGELT ESTÉREMÁRFESTETTHAJÚ JEON JEONGGUK!!!! - kezdett el visítani a sok adrenalintől.

- Jobbat... - mondtam álmosan.

- De most miért? - kérdezte csalódottan.

- Nem akarom befestetni a hajam... - nyafogtam.

- Deeeeee! Be akaroooood! - mondta.

- De jó, hogy jobban tudod, mit akarok... - kezdtem el flegmázni, majd kimentem a konyhába.

Mikor elértem, egy kis papírka fogadott.

Szia szívem!
Elmentem, mivel ugye éjszakás vagyok, de van egy rossz hírem... 1 hétig kint leszek külföldön, mivel üzleti útra megyek. Legyetek el, majd találkozunk! Puszi: Édesanyád

- De jó... - szomorodtam el. Soha nem szeretem, ha anya üzleti útra megy, mert akkor mindig meglátom a szellemem a házban bóklászni. Igen. A sajátom. Nem tudom hogy, de látom. Mármint, én szellemnek nevezem, de egyébként nem úgy néz ki. Ha bele nézek a tükörbe, azt látom hogy szarvam van, hegyes fogaim, a hajam is más színű, tele vagyok tetoválás okkal, és az orromban is van PC. Nem szeretem. Nagyon nem...

Mikor leültem reggelizni, V robogott le a lépcsőn, valamit nagyon magyarázva...

-.... És így biztosan jól fog állni!

- Mi is...? -kérdeztem kómásan.

- Te figyelsz te rám egyálltalán, te? - kérdezte

- Túl sok a te... - mondtam.

- Nem iiiiiiis!!!- mondta, majd hirtelen lesokkolt. - Te.... neked...... te jól vagy? - jön hozzám közelebb.

- Ja mié....? - kérdeztem volna, de számat kinyitotta, majd elsápadt.

- Úristenmiaszar!? - mondta kétségbe esetten. - Te tényleg egy démon vagy...

- Ja sokan nondták, hogy úgy viselkedek... - gondotam vissza gyerekkoromra.

- Ezthogyérted? - fordul hirtelen felém.

- Hát rosszul viselkedtem, szemétkedtem az ovis társaimmal, és ja.... - mondtam.

- Hhhu.... - mondta megkönnyebbülten.

- Mond má' meg mivan, hogy így kiakadtál! - háborodtam fel.

- Néztél már tükörbe? - kérdezte.

- Ja egy párszor az évek alatt...

- És nem tapasztaltál valami furát? - kérdezősködött tovább.

- Hát... amikor anya üzleti útra megy, vagy nem vagyok társaságba, akkor ilyen PC-m van, mef tetkóm,meg hegyes fogaim, megszarvam, meg fekete hajam. De... nem értem miért... - vallottam be.

- Há' me démon vagy gechi! - akadt ki.

- Nem. Vagyok. Déjmonie.

- Mi? - nézett rámfurán

- Démon... - forgattam meg a szemem.

- Aha, nem vagy démon, de a volt pasid nyakát kitöröd, megváltozik a külsőd és a viselkedésed, de teeee.....áá démon? Te? Dehoooooogy.... - mondta flegmán.

- Jó, most honnan a faszomból tudjam,hogy mi a fene vagyok?

- Mondjuk megkérdezhetnéd apádat, vagy anyádat!

- CSAK HOGY APÁM NINCS, ANYÁM MEG ÜZLETI ÚTON! - akadtam ki, és íriszeimet valami marni kezdte, mire leguggolva szememre fogtam, és sírni kezdtem. - Áhhhh.... MI EZ A FASZ, AMI ITT ÉGETI A SZEMGOLYÓM!?

- Kérlek szépen, vagy nem, namid1, szóval, most válsz át igazi démonná. És ezek után le kell menj az alvilágba, beteljesíteni feladataidat. - mondta Tae. - URISTENAKICSIJUNKOKIEBÓLDÉMONLESZ!!!! - kezdett el visítva ugrándozni.

Már csakez hiányzott....

Nos..... elég későn elég kis részt hoztam, de ninvs telóm, így nem tudok írni.... de minent megteszek ahhoz, hogy vissza kapjam! Puszi nokedlik~