Jungkook szemszög

- Mi? Nem!!! Nem fogok takarítani!!! - horkantott fel hisztérikusan.

- Akkor ebben a kocsikban fogsz aludni. - mondtam nyugodtan, mire megfeszült és kitrappolt.

- Nem fogok ott aludni! - jött vissza, szinte a sírás szélén állva. - Tudom már!

- Össze fogod takarítani. - mondtam, meg sem várva mit akarhat.

- Nem feltétlen... - húzta el a száját. - Melletted fogok aludni!

Erre megfeszültem. Nem. Nem nem nem nem nem nem!!!

- Isten ments, még a végén engem is megölsz, mint a páromat!

- Jajj, lépj már túl rajta! Mellesleg össze feküdt már mással is, rajtad kívül. - mondta semlegesen.

- Nem. Ő nem tett volna ijet. Soha de soha nem csalt volna meg! - kezdtek szemeim megtelni könnyekkel. Ő nem tette volna ezt.

- Ha ezt hiszed, akkor kérdezd meg te magad. - mondta, majd csettintett egyet.

Hirtelen vissza kerültem az ágyamba. És ott volt mellettem Ő. Éppen egymást térképeztük fel szemeinkel. Meg kell kérdeznem. Tudnom kell, hogy igaz, vagy sem.

- Cicum. Gyere ki reggelizzünk! - mondta aranyosan. Istenem, ennek a gyereknek nem lehet ellenállni!

Így hát lementünk reggelizni. Anya is ott volt.

- Jó reggelt fiatalok! - köszönt mosolyogva.

- Neked is! - mondtuk egyszerre. Egymásra néztünk, és elnevettük magunkat.

Miután meg reggelizzünk, anya elment valahova. Így hát ketten maradtunk...

- MinMin! - szólítottam becenevén. Olyan rég mondtam már ezeket a szavakat... - Kérdezhetek valamit? - kérdeztem félve.

- Persze, nyuszi!

- Ugye... Bízhatok benned...? - kérdeztem félénken.

- Most azt akarod kérdezni, hogy megcsallak e!? - kérdezte felháborodottan. - Te komolyan kinézed ezt belőlem!? Ennyit érek neked? És te!? Te megcsalsz engem!? Hm??? - szinte már ordította e szavakat.

- Nem. És igen, én komolyan ezt kérdeztem tőled, mivel szeretnék megbízni az emberekben. Szeretném tudni, hogy benned meg bízhatok e! - mondtam én is.

- Hát... Nem is tudom. Talán igen, talán nem... Te mit gondolsz? - kérdezte flegmán.

- Hát... Nem is tudom! - mondtam már én is flegmán, majd elindultam az emeletre.

- Most mégis hová mész, ha!? - ordított utánam, majd hallottam, hogy jön ő is fel.

- Neked ahhoz mi közöd? - kérdeztem vissza.

- Mondjuk az hogy a párom vagy?! - mondta ő is.

- Ha a párom vagy, akkor arra a kérdésre is válaszolnál, hogy megcsalsz vagy nem!? - mondtam felháborodottan.

- Tudod mit? Ha így beszélsz velem, akkor elmondom az igazat! IGEN! És tudod mit? Jimin sokkal jobb. - utolsó mondatára nagyon mérges lettem.

- Jimin... Gondolhattam volna! - elmélkedtem hangosan.

- Csak nem ismered? - kérdezte lenézően.

- Hát képzeld, de. - mentem hozzá közelebb. Nem fél... Na most majd fog.

- Öhm... Szi... Szivem? - kérdezte

- Ne merj így nevezni. - mondtam nyugodtan.

- De... A fejeden... - mondta, majd ki kerekedtek szemei.

- Tudod... Én tiszta szívemből szerettelek... És... Nem esik jól, hogy pont te, pont Jiminnel tetted ezt... Ez volt az utolsó, hogy ilyet tehettél bárkivel is.

- M... Most mi... mire gondolsz...? - kérdezte félénken.

- Arra, hogy többet nem fogsz meghalni senkit l, soha. - mondtam, majd egy egyszerű mozdulattal kitörtem nyakát. Élettelen teste a földre zuhant, és ekkor eszméltem fel, mit is tettem.

- Jézus uram Isten... Mit tettem!?

Remegő kezekkel indultam a mosdó felé, hogy meg mossam arcom. Utána bekapcsoltam a tv-t, és a hírekre mentem. Autó baleset. Megint... Ekkor megláttam, hogy az egyik autó anyáé...

JÉZUS URAM ISTEN! ANYA!!!