~Dupain-Cheng pékség közelében~

Szülei hátrálni kezdtek. A lányt is rángatták, de nem tudták behúzni.
A jelenbe Adrien rántotta vissza, ahogy kezénél fog erősen behúzta. Marinette majdnem elesett, de barátja elkapta.
- Minden rendben?- kérdezte a srác.
Mari szemében rettegés csillogott, de mielőtt válaszolt volna behunyta szemeit.
- Igen!- mondta, és mikor újra felnyitotta szemei, azokban már nem rettegés, hanem elszántság látszódott.
- Plagg, karmokat ki!
- Tikki, pöttyöket fel!
Hirtelen a két szülő előtt már nem a két fiatal állt, hanem a két mindenre elszánt szuperhős.
Fekete Macska kiszaladt és egyből harcolni kezdett.
A hősnő is követte volna, de mikor elindult, valami visszatartotta. Jobban mondva valaki. Hátrapillantott és apja erős kezét érezte karján.
- Nem engedjünk, hogy menj!
- De....
- Nem akarjuk, hogy bajod essen!- szólt Sabine is ellentmondás nem tűrő hangon.
- Macska nem boldogul nélkülem!- próbálta kétségbeesetten kitépni magát apja szorításából.
Akárhogy harcolt nem tudott mit tenni, mert mindkét felnőtt erősen tartotta.
Csak figyelte az eseményeket. Többször is megpróbált kiszabadulni, de minden próbálkozása kudarcba fulladt.
Ezután következett, az, amitől talán a legjobban tartott.
Egyik pillanatban társa egy nagy ütést mért ellenfelükre, majd az akumatizált ember ahogy a feltápászkodott, mérgében akkor sújtott a hősre, hogy repült, amég egy kémény meg nem állította és el nem terült élettelenül a földön.
- Neee!- kiáltott a lány.
A szülők is ugyanolyan lesokkolva figyelték a történteket, de nem engedtek lányuk szorításán.
- Macskaaa! Ez mind miattatok van! Mondtam, hogy egyedül nem bír vele!- szólt haraggal átitatott hangon a lány. Szemeit könnyek csípték.
Kétségbeesett volt és mérhetetlen dühöt is érzett.
Vett egy mély levegőt, majd olyan erősen kitépte magát szülei tartásából, hogy magán is meglepődött.
Tom már nyúlt is volna a lány felé, de Marinette gyorsabb volt, lecsatolta yoyo-ját derekáról és maga előtt pörgetve védekezett. A két szülő meghátrált, a fegyver láttán.
- Ha baja lesz, a ti lelketeken szárad! É-és ha mégegyszer megpróbáltok visszatartani, nem állok jót magamért, megígérem!- mondta és ellendítette a yoyot.- Párizs számít rám!
Felszökkent a tetőre, ahol a fiú feküdt.
- Macska!- kezdte rázni és szólongatni.
- Katicabogár, légy üdvözölve!- hallotta meg maga mögött a gonosztevő hangját.
- Mit tett vele?!- pattan fel mérgesen. Yoyo-ját egyből maga előtt pörgette, az esetleges hirtelen támadások kivédése érdekében.
- Óó csaknem fontos volt a számodra?- húzódott gúnyos mosolyra az akumatizált szája.
Marinette kétségbeesett volt és dühös, ellenfele viselkedése csak rátett egy lapáttal ezekre.
Iszonyatos dühvel kezdte támadást. Szinte az összes ütése betalált, a gonoszt nem is hagyta levegőhöz jutni.
A Dupain-Cheng házaspár szemeiket ide-oda kapkodva követték az eseményeket. El sem tudták hinni, hogy az ő kicsi lányuk Katicabogár, a hős. Amikor meglátták harcolni csodálatuk nagyobb lett, álluk, ami már így is a padlót súrolta még lejebb esett.
A hősnő, mért egy utolsó ütést, és ellenfele elterült pár pillanatra.
Katica kihasználva a pillanatnyi szünetet társához futott.
Macska akkor próbált feltápászkodni, mikor társa odaért. Marinette egyből leguggolt a sráchoz a nyakába vetette magát.
- Annyira megijedtem! Aztán nem keltél fel és.....annyira sajnálom! Az én hibám! Nem jöttem időben, mert visszatartottak a szüleim!- engedett utat könnyeinek.
- Ugyan Bogaram!- szorította magához a lányt.- Semmi bajom!- tolta kicsit el, hogy szemébe a nézhessen.
Ekkor Mari olyat tett, amire Adrien nem számított. Megcsókolta.
- Gyere, dolgunk van Bogárkám!- ült ki a szokásos levakarhatatlan vigyor a srác szájára, majd felállt és felsegítette kedvesét.
A csata gyorsan befejeződött. Macska és Katica csapásai szinte mind betaláltak, ellenfelük hamar elesett. Erősnek érezték magukat. Újra együtt voltak, mint társak. Minden olyan volt mint régen és ez nyugtató hatást gyakorolt rájuk. Pont olyan volt, mint azelőtt.

°°°°°

A Dupain-Cheng házaspár végignézte a történteket. Fel sem tudták fogni, hogy Adrien és Marinette ilyen jó párost alkotnak. Persze nagyon féltették lányukat, de látván, hogy milyen ügyesen küzd valamennyire aggodalmuk is mérséklődött.
Fura volt nekik ez az egész. Adrien már változott vissza a szemük előtt, de Marinette soha nem alakult át, vagy vissza még előttük, és így, hogy a szemük láttára harcolt csak még furább volt. Meg persze értelemet nyert az a sok késés, hiányzás.
A csatának vége lett, Katica feldobta a szerencse talizmán által kapott dolgot. Minden visszaállt, az építési munkálatokra nem volt szükség már.
Hirtelen emberek is megjelentek az utcán. Jobban mondva, azok az emberek, akik fogságba estek.
A két hős egyből leszökkent.
Marinette végignézett az embereken és mindedjiknek ugyanaz a holdkóros tekintet ült a szemén.
Majd hirtelen azt látta, hogy az egyik felnéz, egy kicsit körbepillant és az élet visszatér a szemébe.
Mindenkivel ez történt és a két fiatalt ez megnyugtatta.