Először is köszönöm a díjat Yashii-chan  -nak! 😘 Nagyon fantáziadús és jó kihívás!!😘😘

A kihívóm kérdései:

Igazából? A haláltól. Hogy meghalok,vagy hogy egy számomra kedves ember hal meg. 

Fairy tail!!!!

Mei

Témák amiket kaptam:

Ezeket a témákat az új Oneshotos könyvemben fogjátok megtalálni. 

Kérdéseim:

1. Mit szóltál,amikor megláttad,hogy kihívtalak?😀

2. Olvastad a Fairy tail utolsó részét?

3. Megcsinálod ezt a kihívást?

Témáim:

A kedvenc HETERO shiped

Erza x Epres süti:Ha láttad a Fairy tailt,akkor tudod miről beszélek!!😂😂😂😂😂

Yandere oneshot a kedvenc shipeddel.

Kihívottjaim:

 DarkRosali

 YoshiKoKami

 MynameisMerci

 Melanie266

 Natsume21

Petra-Dragneel

Elnézést, hogy csak most tudlak megjelölni titeket, de amikor még ezt a kihívást megkaptam, az internetes wattpadon írtam, ahol nem tudtam sehogy megjelölni az embereket. Szóval úgy döntöttem, most újraírom ezeket a díjakat, és azokat jekölöm meg, akiket akkor akartam, így fogjátok most megkapni, bocsi!😅

Az én témáimat is ide rakom ki:

Első:

Főszereplő:Erza Scarlet

Téma:Magical girl-lé változás.

/A céhben/

Aznap reggel épp a munkás tábla előtt álltam. Mikor még otthon a ruhámat választottam,megakadt a szemem a kb. egy éve vásárolt szuperhős jelmezemen. A Fairy Woman jelmezen. Nagyon élveztem azt a napot. Nem érdekes,hogy utána furcsa lett az arcom. Megfordultam,és tekintetemet körbejárattam az egész céhen. Most kivételesen mèg senki sem ordibált. Lucy siránkozott Natsunak,hogy menjenek dolgozni,mert le van égve,és kidobja a házinéni. Natsu hirtelen gondolt egyet, megragadta Lucy kezét,majd a mellkasára nyomta. Barátnőm láthatóan kipirult,főleg amikor Natsu hangosan ecsetelni kezdte,hogy "Milyen perverz vagy Lucy! Nyilvánosan letaperolsz! Happy,Lucy megint pervin viselkedik!!!" Akaratlanul is átfutott a fejemen,hogy milyen aranyosak lennének együtt. Majd tovább pásztáztam a Fairy tailt. Jet és Droy folyamatosan rinyáltak,mert Levy nem velük, hanem Gajeellel és Lilyvel ment dolgozni. Esküszöm,az a pöttöm nő lebecsüli magát! Hisz ott vár rögtön 3 pasi a kegyeiért. Egy másik asztalnál Juvia ült. Ráborult az asztallapra,és aludt. Gray odaült mellé. Én is odamentem.

-Teljesen kiütötte magát....-mondta nekem Gray. Dolgozni voltak tegnap,és a vízmágusnő végezte el a kemény munkát.

-Továbbra sem hiszem el,hogy olyan szerencsétlen vagy,hogy nekimész egy ágnak,és kiütöd magad egy-és fél órára! Juvia meg hordozhat téged,plusz kapja is el a sötét céhből jött orgyilkosbandát!-csaptam erőből fejbe a szerencsétlen hülyegyereket. Az egyik legerősebb mágusunk,és annyira el van foglalva szegény Juvia szidásával,hogy nekimegy egy bazinagy ágnak!!

-Ilyenkor nézz rá! Olyan békés.....-suttogta egyre halkabban Gray,majd kisöpört egy tincset Juvia arcából. Szélesen mosolygva adtam neki egy zsibit,majd elmentem onnan. Cana ivott,szokás szerint. Ever és Elfman vitáztak,Lisanna és Mira folyamatosan szállították a rendeléseket. Alzackék aznap nem jöttek be,mert nyaralni vitték Asuka-chant. A mester is szunyókált,mellette Laxus. A pultnál Bixslow és Freed beszélgettek. Kinana is a pultban szorgoskodott,a többiek vagy ittak,vagy csak semmittettek.

-Hmm...látom itt minden rendben..Natsu! Gray! Hazamentem! Ha balházni mertek,és rájövök,akkor úgy szétszabdallak titeket,hogy még Juvia sem fogja felismerni,hogy melyikek a te darabkáid Gray!-szóltam félhangosan. A két férfi bólintott,majd intettek,és visszafordultak az elfoglaltságukhoz. Lucy mosolyogva köszönt,és a felébredt Juvia is lelkesen intett. Wendy épp most érkezett meg,ő is köszönt.

Hazafelé vettem az irányt. Otthon,amint beléptem,furcsa érzés kerített hatalmába. A jelmez ott volt kiterítve a kanapén.

-Hmmmm.....-motyogtam. Úgy döntöttem,felveszem,és egész nap a Fairy Woman fog a városra ügyelni.

-Fairy Woman! Szükség van rád!!-kiáltottam viccből,de abban a pillanatban a ruha megmozdult. A levegő megannyi lebegő fénypontokkal telt meg,amik körülöttem úszkáltak. Kinyújtottam a kezem,hogy elkapjak egyet,mire hirtelen egy fénynyaláb kíséretében a jelmez rajtam termett. A testem többi részére is ráfeszült,majd a maszk is rásimult az arcomra. A hajam egy magas lófarokba rendeződött,és láttam,ahogy a vörös tincseim fényesen szállnak. A lábamra felkerült a cipő,és a kezeimet kesztű fedte. Hirtelen a sok csillogás abbamaradt,és én megnéztem magam a tükörben.

-Mi a...?!-kiáltottam. Most is ugyanaz a ruha volt,de mégis más. Most a részem volt. Éreztem,hogy fizikai erőm még nagyobb lett,és még mozgékonyabb vagyok. Kilibbentem az utcára. Furcsa volt minden. Ugyanolyan,és mégis más. Körbekémleltem,majd észak-keletről sikítást hallottam. Gyorsan felugrottam a házak tetejére,és a hang irányába siettem. Ott egy gonosz férfi garázdálkodott hatalmas macskáján.

-Háháhááá!! Most megízlelitek Lord Dragneel hatalmát!! Gyerünk hű Happy!! Taposs el mindent!!!-kacagott ördögien a figura. A macskája egy gonosz Aye sir! kiáltás után elkezte széttaposni a házakat. Hirtelen egy ostor kapott el.

-Natsuuuu!!! Nézd mit talált a te cicád!-nyafogott mögöttem egy hang. Hátrakaptam a fejem,és egy szőke lány állt előttem. A kezében kulcsok,és egy korbáccsal tartott fogva. Odahajított a macskás kölyök elé.

-Szép munka Luce!!! Gyere bébi!! Most már az utolsószuperhős is a birtokunkban van!! Eddig őt üldöztük!!!-karolta át a fura fazon a szöszke derekát. Nem tudtam szabadulni. Hirtelen megláttam valamit az oldalamon. Egy kis,zsebkés szerű tárgyat. Odanyúltam,majd az a kezeben átalakult egy tőrré. Elnyiszáltam a korbácsot,majd hátraszaltóztam. Ránéztem a kezemben tarrott tárgyra,és arra gondoltam,milyen jól jönne most egy kard. És láss csodát!! Karddál változott.

-Azt hittétek ilyen könnyen megadom magam? A Fairy Woman csak most jött formába!!-kiáltottam,és tájuk támadtam. Nem voktak rosszak,mit mondjak. De legyőztem őket. A polgárok hálásan forduktak felém. Bevittem őket a börtönbe. Az emberek felkaptak a vállukra,és körbehordoztak. Ekkor meghallottam valami halk hangot. Mintha valaki a nevemen szólongatna.

.

.

.

.

-ERZAAAA!!!!!!-üvöltött valaki a fülembe. Felpattantam. Egy padon ültem,Magnóliában. Minden rendes volt. Lucy állt mellettem. A távolban Gray és Natsu balhéztak,mellettük Wendy és Juvia nézte őket aggódva.

-Oh Lucy! Úgy tűnik elaludtam..-mondtam,és visszagondoltam a z álmomra. Odaléptem a verekedőkhöz,majd gyorsan szétcsaptam köztük. Mire visszamentünk a céheb,már mindenki bunyózott. Natsuék rögtön beszálltak, mert egy csaláfi bunyó keretében legálisan verhetik egymás fejét. Lucy borzongva húzódot Juvia háta mögé.

-Védj meg!! Kérlek!! Nem akarok meghalnii!!-sikította,mikor felénk repült egy szék. Én a fejemet rázva mosolyodtam el.

-Csak egy álom volt. A nap meg túl szépnek indult..-mondtam még, majd belevetettem magam a bunyóba.

********************************************************

Második:

Szereplők:Gray Fullbuster,Juvia Loxar

Téma:Kedvenc ship gyerekként találkozik.

Egy fiú kóborolt az utcákon. Nem tudta,hova tart,csak azt,hogy minnél előbb valami kaját kell szereznie. Amióta beért ebbe a városba,az eső folyamatosan áztatta kobakját. Már szédelgett az éhségtől. A szomját ugyan valamennyire oltotta,ha a tenyerébe összegyűjtötte az esőcseppecskéket,és megitta a markában összegyűlt parányi kortyokat.

-Ah ez a francos eső!! Szétázott mindenem!!-morogta félhangosan,és csapott egyet a levegőbe. Nemsokára két,vele hasonkorú gyerek sietett el mellette.

-Hogy nyomorulna meg az a csaj!! Ma piknikezni akartunk!! Erre visszajött,és bumm! Megin esik!-susogták bosszúsan. A fiú gyorsan utánuk kiáltott.

-Oi! A nevem Gray! Kérlek,nem tudtok egy helyet,ahol megszállhatnék? Vagy legalább enni kapok?-kérdezte a legkedvesebb hangján.

-Uh ez is valami utcagyerek! Mami le fog szidni ha hozzászólunk! Tegyünk úgy,mintha nem hallottuk volna!-mondta rémülten az egyikük,majd gyorsan mindketten elsiettek.

-Oi,oi!! Álljatok meg!! Nem vagyok utcagyerek!! Engem Ur tanított!!!-üvöltötte a cserbenhagyott fiú,majd dühösen végigszántott fekete tincsein. Szemei mérgesen villantak,majd továbbindult. A távolban egy csoport gyerek fogott közre egy másikat. A fiú összehúzta a szemét,és nagy nehezen közelebb ment. Meghallotta a távolban lévő gyerekek hangját. Veszekedtek. Nem is. Szidták a középen lévőt. "Pont mint az előzőek. Azok is valakit szidtak!"jutott eszébe a fekete hajúnak. Még egy két lépés,és már ki tudta venni a szavakat.

-Most miért kellett ezt is tönkretenned?!

-Semmirekellő vagy!

-Bárcsak ne is léteznél!

-Mind utáljuk az esőt! Meguntuk!

-Bár ott döglöttél volna meg,ahová elmentél!

-Vissza sem kellett volna jönnöd!

-Boldogíts mást,te szörnyeteg!

-Igen,ez egy boszorkány!

-Cöh,Juvia..ugyan..az ilyeneknek,mint te megsem kellett volna születniük!

-Miért nem tűnsz már el! Itt mindenki utál!

-Elrontottad a piknikünket!

-Oh pedig az egész falu úgy élvezte azokat a Juvia-mentes napokat!!

-Nehogy azt hidd,hogy bárki is létezik a földön,aki szeretni tudna téged!!

-Gyerünk! Adjunk neki!

-Most kő keményen megkapod,hogy utána eszedbe se juthasson visszajönni!

-Juvia csak...Juvia csak...csipp csepp csöpp...-suttogta a középen álló kislány sírós hangon.

"Ezek....Ezek.....EZEK.........."Gray szeme egyre jobban kikerekedett,és már szinte remegett az elfojtott dühtől.

-Rohadt boszorkány!-emelte az egyik az öklét. Kő keményen lesújtott vele,mire a lány összeesett. Kiejtette kezéből az ernyőt,és a piknikes kosarat. Grayben elpattant a cérna.

-Hogy meritek.....-rohant neki a gyerekcsoportnak. Nem voltak olyan kicsik,sőt,legtöbbje idősebb volt a fiúnál. Ám mikor a fekete hajú egy jégkalapácsot alkotott,hirtelen inukba szállt a bátorságuk.

-Ez is egy...OLYAN.....egy......meneküljünk!!-ordibáltak a gyerekek,majd elrohantak. Grayre hirtelen visszaszállt az éhség,így gyorsan cselekedett. Felkapta a kislány kosarát,és elszelelt. Amaz felállt,leporolta kék ruhácskáját,felvette esernyőjét,majd szomorúan nézett a fiú után.

-Csipp csepp csöpp...-motyogta. A kosarat a nénikéjének vitte volna ajándékba.

Gray időközben megállt. Kezében ott volt a tele élelmiszeres kosár. Visszanézett az ismeretlen kislányra. A kék hajú már el is indult. Kék ruhácskája kicsit poros volt."Ur nem lenne büszke rám..."gondolta Gray. Felnyitotta a kosár tetejét. Tömve volt ínycsiklandozó ételekkel. A fekete hajú dühösen lecsapta a szalmafedélt. Elkezdett rohanni,és lefékezett az esernyős lány előtt.

-Visszahoztam. Sajnálom!-morogta. A lány felnézett kalapkája alól. A zavír szemek fürkészve figyelték Grayt.

-Juvia köszöni...nagyon szépen köszöni hogy segítettél....Juvia sajnálja hogy kellemetlenséget okozott...-suttogta.

-Semmi baj. Gray vagyok. És oi. Ne hagyd magad! Ha jól vettem ki,te is mágus vagy! Ne hagyd,hogy az ilyen alakok bántsanak!! Lépj a sarkadra! -mondta a fiú,majd egy mosolyt villantott a lányra. Majd hirtelen nagyot kordult a gyomra. Juvia szemei kikerekedtek. Lehajolt a kosárhoz,és elővett belőle egy nagyobb textilkendőt. Belerakott egy cipót,almát,sajtot,sonkát,és egy szépen becsomagolt süteményt.

-Juvua köszöni szépen.....-nyújtotta át a csomagot,majd felkapta a kosarat,és elsietett. Gray gyorsan kivette az almát. Nagyot harapott bele,majd továbbhaladt. Úticélja nyugat volt,hogy megtalálja azokat az erős mágusokat,amikről a mestere beszélt. Eközben Juvia felszállt a vonatra. Nénikéje ajtaja előtt hagyta a kosarat,benne egy levéllel,amelyben megköszönte,hogy vigyáztak rá,és elbúcsúzott. Leült egy székre,és kinézett az ablakon. Az ég,ami mindig szürke volt felette,most kiragyogott. Juvia pedig meglátta a napot. A fénysugarak megcsillantak a növényeken,és a pocsolyák tükrén. Ragyogó fény öntötte el a horizontot.

-Gyönyörű!!! Juvia köszöni szépen Gray-sama!!

********************************************************

Harmadik:

Főszereplő:Juvia Loxar

Téma:Kedvenc karakter depresszióba esik.

Csipp csepp csöpp

A házak tetején dobolt az eső. Apró kristálycseppek hullottak az elhagyatott épületekre. Mindenhol üresség. Semmi. Csak az eső. Nem voltak hangok,susogások,nevetés. Semmi. Csak az eső. Nem volt nevetés,kiabálás,boldog sikongatás. Semmi. Csak az eső. Beljebb,egy padon egy nő ült. Mint egy szobor. Szép arcán csorgott le a víz. Zafírszemei félig nyitva,üresen medtek a semmibe. Kék fürtjei vizesen kunkorodtak. Ölbe tett kézzel ült,és nem mozdult. Ekkor az egyik deszka megadta magát,és zörgés közepette lezuhant a földre. Ekkor a nő felkapta a fejét.

-Gray-sama..!-suttogta,de aztán ismét magábazuhant. Felállt. Lassan lépkedett. Cipői kopogtak a vizes köveken. A nő kibotorkált egy konyhaszerű helyre.

-Gray-sama....-suttogta. Továbbment. Kisétált egy tisztásra. Ott a sárban még néhány helyen látszódtak a lábnyomok.

-Gray-sama....-susogta hangosabban. Visszafordult,és a ház romai közül kihúzott egy dobozt. Benne elázott lapok voltak egymáson. Munkák. Több tjcat,amit együtt csinált Grayjel. Az egyikre ez volt írva. Gray Fullbuster és Juvia Loxar részére. A kék szépség megszorította a lapot. Az eső mégjobban rázendített.

-Gray-sama....-motyogta Juvia félhangosan. Kicsit beljebb egy tükör lógott a falon. A nő belenézett. Egy megtört arcot látott. A hajdan úgy csillogó zafírszemek most fakón meredtek a tükör üvegére. A régen mindig oly boldog arc most megyötörten,szomorúan tükröződött vissza. A kék tincsek kunkorodva körülölelték ezt a búskomor arcot. Az eső egyre csak dobolt. Juvia mindig mosolygós szája most enyhén kinyitva pihent. Az a a száj talán már el is felejtette,hogy kell mosolyogni. Felszabadultan. Boldogan. Szerelmesen. Juvia szívében még mindig a remény kuporgott. A remény,miszerint Gray visszajön érte. Hirtelen kis villanás,és Juvia mást látott. Azt az estét. Karácsony estéjét. Gray ott ült az asztalnál,amin egy kisebb torta trónolt. Juvia maszatosan,szomorúan kért bocsánatot újra és újra,hogy csak ilyen kis torta sikerült. Gray felállt. Elkapta a nő vállait,és mélyen a szemeibe nézett.

-Juvia...köszönöm!-mondta. A zafír szemek könnyesek lettek,és a kék szépség boldogan ölelte át az általa szeretett férfit. A jégmágus egy ideig vonakodott,de aztán ő is átkarolta a nőt. Majd leültek a fa köré,és Juvia átnyújtotta az ajándékát. Egy kötött sálat. Szürke volt,és kívülről teljesen egyszerű. De belül,ott,ahol a férfi nyakára simulna,díszítések voltak belehímezve. A bal oldalra nevek ezüst cérnával. Silver. Mika. Ur. Urtear. Lyon. A jobb oldalon színes írások voltak. Natsu. Erza. Lucy. Happy. Wendy. Mindenki a Fairy tailből. Az összes tag neve. És egy jel. A Fairy tail jele. Gray a kezében tartotta a sálat. Szíve összeszorukt. Nagyon hiányzott nekik a Fairy tail. Neki is,Juviának is. Majd a nyakára tekerte a sálat,és elmosolyodott.

-Köszön Juvia. Nagyon tetszik. -mondta mosolyogva.

-Juvia igazán örül!-a kék nő arca ragyogott az örömtől. Gray is átnyújtotta az ajándékát. Egy jégkristályokkal díszített pillangós hajcsat. Juvia ámulva nézte. Felrakta a hajába. Gray enyhén elpirulva nézte. Juvia villámgyorsan megpördült. Szembenézett az üres,szomorú szobával. Az asztal,amin együtt ettek most rogyadozott a sok eső miatt. A tetőszerkezet egy hónapja adta meg magát. Juvia lábai megroggyantak.

-Gray-sama...-mondta elfúló hangon. Tovább botorkál. A lábai minduntalan remegtek. Megpillantott egy hevenyészett ágyat.

-Gray-sama...-sírta. Kilépett a romos épületből,ha annak lehetett ezt nebezni,és akkor meglátott egy ruhát. Ott lógott a szárítókötélről. Egy fehér kabát. Juvia amilyen gyorsan csak tudott odasietett. Óvatosan lecsíptette az ruhadarabot. Magához szorította a vizes anyagot,és összeesett.

-Gray-sama!!!!!!!!!-sikította zokogva. Juvia órákon keresztül sírt ott. Majd felállt. Felakasztotta a kabátot. Visszament eddigi helyére,és leült.

-Juvia várni fog Gray-sama....-suttogta,de belül a remény kis hajtása elszáradt. Átadta helyét a szomorúságnak.

Csipp csepp csöpp

********************************************************

Ennyi lenne! Köszönöm, hogy elolvastátok! Viszlát Tündérkéim!

Mei-chan