Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2. fejezet

Allie szemszöge.

- Ugye tudod merre van az iskola? - kérdezte anya.
- Igen, tegnap megmutattad. Csak 20 perc séta innen. - válaszoltam.
- Biztos vagy benne, nem akarod, hogy elvigyelek kocsival? - kérdezte.
- Anya, meg leszek. Nem ez az első alkalom, hogy új iskolába kell mennem. - megforgattam a szemem.
- Jól van, akkor megyek dolgozni. Emlékezz, be kell menned a titkárságra és..
- Tudom a rutint. Most menj, mielőtt még elkésel, rendben leszek! - vágtam anya szavába.
- Rendben, legyen jó napod! Hat körül érek haza, akkor befejezhetjük a kipakolást. - az ajtóhoz sétált.
- Oké, szia - intettem anyának, ahogy kisétált az ajtón. Befejeztem a reggelim, megragadtam a táskám és elindultam az iskolába. Az utca túloldalán észrevettem azt a fiút, akit tegnap láttam. Világoskék haja volt, amit már kilométerekről észrevehettél. Ugyanabba az irányba tartott, mint én, csak ő az utca mások oldalán. Hébe-hóba rápillantottam, hogy lássam az arcát, de sajnos ez nem történt meg. Megérkeztem az iskolába és a titkárságra mentem.
- Jó napot! Allie Robins vagyok, az új diák.
- Ó, igen! Itt van néhány dolgod. - a hölgy néhány papírt nyújtott át. - Benne van az órarended, egy iskola térképpel együtt, a szekrény kódod és egy igazolás arra az esetre, ha késnél.
- Köszönöm!  - mosolyogtam.
- Ugyan! - viszonozta mosolyom. - Ha bármire szükséged van gyere ide vissza.
- Rendben - intettem neki, ahogy kiléptem az ajtón. Az első órám kémia volt, amit könnyen megtaláltam. Bementem az ajtón, onnan pedig a tanári asztalhoz.
- Üdv! Allie Robins, az új diák. - mondtam a tanárnak.
- Igen - mosolygott rám. - Kell egy labor társ. Lássuk csak, mindenkinek van párja, kivéve Michael-nek, szóval menj, ülj le mellé. Ő az, kék hajjal.
- Köszönöm! - mosolyogtam, majd a kék hajú fiú felé vettem utam, akit reggel láttam. Helyet foglaltam mellette. Rám pillantott egy pillanatra, majd újra az asztalt kezdte pásztázni.
- Szia - mosolyogtam rá. Megint felnézett, kissé tágra nyílt pupillákkal, majd a kezére vezette szemeit és játszani kezdett az ujjaival. Azt hiszem kicsit félénk.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro