THREE

WHAT'S UP, TIGER MOMMY?

"Hol van az angyal?"

_______________

Az úton élni nem is annyira vészes. Anastasia próbálta már korábban, szóval volt benne tapasztalata. Bár azt hozzá kell tenni, hogy akkoriban egymagában járta az államokat, ami így visszatekintve nem volt a legjobb húzás részéről. Most kezdett rájönni mennyivel könnyebb az ilyesmi társaságban. Egyrészt szórakoztatóbb, másrészt biztonságosabb. Utóbbit egyáltalán nem ellenezte.

Ugyanakkor a szórakozás soha nem tartott örökké. A baj előbb-utóbb mindig felütötte a fejét, ahogyan ezúttal is.

   - Te viccelsz velem? Ugye most csak viccelsz velem?- kérdezte Dean tele szájjal.

Egy étkezde kültéri részén tartózkodtak és az ebédjüket fogyasztották el. Anastasia minden figyelmét az ételnek szentelte, mígnem Kevin váratlan felszólalása elérte, hogy megemelje pillantását a tányérjáról.

Nézeteltérést szimatolok.

   - Mi az?- értetlenkedett az említett – Olyan nagy kérés lenne beugrani az anyámhoz és megnézni, hogy jól van e?

   - Beugrani?- vonta fel a szemöldökét – Ez egy napnyi vezetés lenne az ellenkező irányba. Ugye tudod?

   - Igen- bólintott – Megértem, hogy most nem érünk rá ilyesmire.

   - Oké, akkor mi a probléma?

   - Channing törött nyaka a problémám! Nem akarom, hogy ugyanez történjen az anyámmal is!

   - A kölyöknek igaza van- jegyezte meg halkan a boszorkány.

   - Maradj ki ebből- hurrogta le egyből a báty.

   - Ó, elnézést, amiért megosztottam a véleményem- forgatta a szemét, majd folytatta az evést, kivonva magát a beszélgetésből – Azt hittem ez egy szabad ország.

   - Az is- helyeselt – Csak ebbe most épp nincs beleszólásod- zárta le ennyivel, mielőtt visszafordult a sráchoz – Kevin, az anyád rendben van.

   - Honnan tudod biztosra?

   - Mert Crowley-nak élve kell, oké? Valószínűleg testőrökkel figyelteti a helyet, így mikor felbukkansz, mindkettőtöket elkaphat.

   - Ettől jobban kéne érezzem magam?- ráncolta a homlokát.

   - Ő egy csali ember, ilyen egyszerű- közölte – Te meg be akarod kapni a horgot? Nézd, kézben tartjuk Crowley-t, oké? Csak meg kell találnunk a táblát, elvégezni a bűbájt és bumm! Napsugár és homokos strandok.

Tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyű lesz? Az kizárt. Olyasmi, mint ez, biztosan bonyolultabb a látszatnál.

De ugyan kit érdekel az ő véleménye? Dean-t egyértelműen nem.

   - Dean, az anyám teljesen egyedül van- érvelt – Démonok veszik körül. Tényleg nem érted miért akarok megbizonyosodni az épségéről?

Az idősebb Winchester elnémult. Kérdőn összenézett öccsével, aki mindössze megvonta a vállát, jelezve, hogy részéről rendben van a dolog.

Hát, úgy tűnik leszavazták.

   - A rohadt életbe- sóhajtott fel gondterhelten, lerakva a burgerét – Oké. Menjünk oda.

Anastasia igyekezett elrejteni a diadalittas mosolyát.

Imádott vitákat megnyerni Dean ellen.

[   ]

Annyi év elszigeteltség után furcsán hatott számára a kertvárosi közeg. Kishíján eszébe juttatta a gyerekkorát, elvégre ő is hasonló környéken nőtt fel. Bájos családi házak, gondozott előkert és udvar, egymást remekül ismerő szomszédok… Ezek mind-mind részei voltak az életének… egészen 14 éves koráig.

Anastasia az Impala hátuljában ücsörgött Kevinnel, míg Sam és Dean elől foglaltak helyet, előbbi kezében egy távcsővel vizslatta a terepet.

   - Tigris mami 9 óránál- biccentett abba az irányba az ifjabb.

Kevin kikapta az eszközt a markából, hogy a saját szemével láthassa. Pár másodpercig némán tanulmányozta őt az ablakon át, végül hosszan felsóhajtott.

   - Úgy tűnik jól van- motyogta – Szomorú… de jól van.

Anastasia izmai megfeszültek, hátán futkosott a hideg. Ajkai keskeny vonallá préselődtek, amint előrehajolva megtámaszkodott az üléstámlán, s összehúzott szemeivel pásztázni kezdte Mrs. Tran házát, illetve a mellette lévő épületeket.

   - Stas?- pillantott rá gyanakvón Dean, mikor kiszúrta a viselkedését – Minden oké?

   - Mondd, hogy te is észrevetted a démonokat- meredt ki az ablakon komoran.

   - Milyen démonokat?- kérdezte Kevin pánikolva.

   - A postás- fedte fel a szőke.

   - Igen, ő Carl- bólintott a próféta – És?

   - Hát, Carl már harmadjára pakolja tele az anyukád postaládáját, mióta itt vagyunk- vágta rá.

Most pláne hálát adott azért, hogy az apja jól kitanította a megfigyelésre. Mágia nélkül is túl lehet élni, szokta mondani.

Bár Anastasia ezt eddig még nem igazán próbálta.

   - És látod a kertészt?- bökött a férfira Dean – Szerinted azoknak a növényeknek szükségük van több vízre?

A boszorkány elismerőn biccentett.

   - Szép munka, Winchester.

   - Te sem voltál rossz, Monaghan- utánozta le a gesztust.

   - Intézem őket- azzal kiszállt a járműből.

Zsebredugott kézzel, feltűnésmentesen sétált az utcán, gond nélkül kikerülve a postást. Beszökött a szomszéd udvarára, ahonnan egyszerű volt a kerítésen át átmászni Mrs. Tran háza mögé. Ott annyit kellett tennie, hogy lecsavarta a slagot a helyéről, így sikeresen felkeltve a kertész figyelmét. Innentől csak várnia kellett.

A terve bevált, ugyanis a fickó nemsokára megjelent, hogy kiderítse miért állt el a víz. Ekkor ugrott elő Anastasia. Semmiperc alatt megérintette a homlokát, mire a démon teste belülről felizzott mágiával. Szemén és száján lila fény áradt ki, mielőtt a porhüvely holtan összeesett a fűben.

Egy megvan.

Kinyitva a kertkaput tekintete megállapodott a neki háttal álló postáson. Egyet füttyentett, hogy meghallja, azután gyorsan eltűnt a láthatárról. A második démon alig jutott át a kerítésen, mikor egy tenyér landolt a homlokán és kiégette őt a választott emberi testből.

Meg is vagyunk.

Kisétálva az előkertbe, a szőke intett az Impalában ülőknek, hogy most már csatlakozhatnak. Egyikük sem habozott elhagyni az autót és beérni őt a ház ajtajánál. Kevin kopogott, az anyukája pedig szinte azonnal válaszolt.

   - Szia anya- mosolygott.

   - Kev-Kevin!- hökkent meg a fia láttán.

Sam és Dean előlépve lefröcskölte Mrs. Tran-t szentelt vízzel, hogy meggyőződjenek arról, nem szállták-e meg. Nem érkezett rá reakció, vagyis nem volt mitől tartaniuk.

Kivéve a házban tartózkodó démont.

   - Van bent egy démon- szólalt meg Anastasia.

Ezzel egyidőben Mrs. Tran barátnőjéből fekete füst kezdett szivárogni. Miután a két testvér berontott, az ifjabb nekifogott egy megfordított ördögűzésnek, ami visszatuszkolta a mocskot a nő testébe. Ezután következett az idősebb, aki lezárásként mellkason szúrta a démonölő késsel.

   - Eunis!- kiáltott fel Mrs. Tran.

   - Ő nem Eunis- rázta a fejét Anastasia.

   - Gyere, anya- vezette be őt a nappaliba Kevin, ahol mindketten leültek a kanapéra.

Rövidesen a vadászok és a boszorkány is csatlakoztak. Utóbbi jó ötletnek vélte, ha csendben marad és ezt rábízza a profikra.

   - Mrs. Tran, a barátnőjét megszállta egy démon- sóhajtott fel Sam.

   - Láttad Az ördögűzőt?- próbált besegíteni Kevin.

   - Ezt csináltad egy évig? Tévét néztél?- tudakolta szigorúan – Tényleg meg kellett ölnötök őt?

   - A démon figyelmeztette volna Crowley-t- mondta Dean.

   - Ez a Crowley az, aki elrabolt téged?

   - Igen. Szüksége van rám, hogy lefordítsam a hülye tábláját, amivel átveheti az irányítást az univerzum felett, vagy tudom is én.

   - Ezért kell nekünk megszereznünk és bezárni a pokol kapuit- magyarázta a báty – Hogy ez ne történhessen meg.

   - Isten Prófétája, huh? Tetszik a csengése. Megyek és bepakolok- kelt fel a kanapéról.

   - Keresnünk kell egy biztonságos helyet, mivel Crowley járt már a kabinnál…

   - Biztonságos hely? Azt hittem a tábláért megyünk.

   - Mi megyünk érte- mutatott magára, Sam-re, Anastasia-ra és Kevin-re – Maga démon mentes zónába kerül.

   - És kockáztassam, hogy ez a Crowley megint elkapja Kevint? Nem hiszem.

   - Nézze, Mrs. Tran…

   - Ms. Tran- javította ki.

   - Ms. Tran- bólintott Sam – Minden tisztelettel, Deannek igaza van. Crowley nem csak egy gyilkos. A kínzáshoz is kiválóan ért. Ha talál módot arra, hogy elválassza a lelkét a testétől, akkor azt a lelket elviszi a pokolba és addig perzseli, amíg csak fekete füst marad. Nézze, a legjobb az lesz, ha hagyja, hogy mi intézzük ezt.

   - Megértem- szünetet tartott – De nem az én lelkem miatt aggódom. Hanem a fiamé miatt.

Nem fogja egykönnyen feladni, huh? Hát, az anyák mindig makacsul védelmezik a gyerekeiket. Ő már csak tudja.

   - Kevin, nem szeretnél segíteni? Eljöttünk egészen idáig, hogy kihúzzuk a tűzből, erre rögtön vissza akar ugrani.

   - Szerinted én megmondhatom neki mit tegyen?

Deannek nem volt más választása, úgyhogy beleegyezett.

   - Rendben. De vannak feltételek. Kaptok átokzsákokat, hogy ne tudjanak lenyomozni a démonok és el kell mennünk tetováltatni.

   - Hogy mi?- döbbent meg a második felén Kevin.

   - Igen, uh- húzta el a száját az öcs, majd szétnyitva az inge tetejét megmutatta nekik a mellkasán virító démoni megszállás elleni tetoválást – Kint tartja a démonokat.

Anastasia meglepett kifejezése elismerőbe fordult át. Finoman oldalba könyökölte a mellette álló Dean-t, azután rákérdezett:

   - Neked is van ilyened?

   - Még szép- felelte.

   - Klassz- biccentett – Kinek az ötlete volt?

   - Az enyém- mosolygott büszkén.

   - Tényleg?- színlelt ámultságot – Nem hittem volna, hogy ilyen kreatív vagy.

   - Ó, fogd be- forgatta a szemét, ám közben egy újabb mosolyt igyekezett leküzdeni.

Ms. Tran szimplán bólintott.

   - Legyen.

   - Komolyan?

   - Nem ez lesz az első tetoválásom- vont vállat, mielőtt elsietett pakolni.

Következő megálló tehát a tetoválószalon, ahol a páros hamar sorra is került. Ms. Tran szemrebbenés nélkül tűrte a folyamatot, míg Kevin nyöszörgött a fájdalomtól. Anastasia nem ismerte volna be, de egészen szórakoztató volt nézni. Az ő fejében meg sem fordult a tetoválás lehetősége, ugyanis biztosan tudta, hogy boszorkány mivoltának köszönhetően védve volt a megszállástól.

És hogy miért volt biztos? Mert tesztelte.

Ismét úton voltak, ezúttal a hely felé, ahol Kevin elrejtette a táblát. Ami nem más volt, mint egy szekrény… egy buszmegállóban.

Ez most komoly?

   - Itt rejtetted el az Isten Szavát?- kérdezte Dean meghökkenten.

   - Igen- bólintott – Miért?

Erre a szőke csupán megforgatta a szemét és besétált az ajtón.

   - Várj itt. Ellenőrizzük a terepet- követte őt az öccsével.

A hármas csapat szétvált, hogy gyorsabban haladjanak. Ennek hála a művelet pusztán 20 percet vett igénybe, minek végeztével találkoztak a Tran családdal a padoknál.

   - A hely tiszta- jelentette ki Sam.

   - Én sem észleltem démonokat- fűzte hozzá Anastasia egy fejrázással.

Kevin odavezette őket a megfelelő szekrényhez, s átadta a kulcsot Deannek.

   - Rendben- illesztette be a zárba – Pozitív gondolatok.

Hát, azok a pozitív gondolatok nyomban eloszlottak, mikor az ajtót kinyitva egyetlen pelenkázó táska látványa tárult eléjük.

   - Egy pelenkázó táskába rejtetted az Isten Szavát?

   - Nem.

Dean átkutatta a táskát, azonban semmi hasznosat nem talált benne. Ha itt is volt a tábla, valaki beelőzte őket és elvitte.

Fantasztikus.

   - Na és most?

Az egyik őrrel folytatott rövid csevejből kiderült, hogy valaki egy időben rendszeresen betört a szekrényekbe, csakhogy soha nem tudták elkapni az illetőt… egészen az előző napig. Az elkövetőt Clem Smedley-nek hívták és jelenleg is a helyi rendőrőrsön csücsült.

Sam és Dean öltönyt húzott (Anastasia akaratlanul is megállapította mennyire jól állt rajtuk), azután kocsiba szállva mind az őrshöz hajtottak. A lány nem rendelkezett a kellő öltözékkel, ennek ellenére elérték, hogy őt is beengedjék. Az FBI jelvény, plusz némi mágia hatása.

A báty túl ideges volt ahhoz, hogy leüljön, ezért a másik két fél mögött sétálgatott, akik helyetfoglaltak a kihallgatószoba asztalánál a fickóval szemben.

   - Tudhattam volna, hogy nyomkövetőt fognak tenni az egyik táskába- dünnyögte – Okos pasas ez a Jerry. Jó utódom lesz.

   - Clem, az egyik szekrényben volt egy tábla- kezdte Sam – Tudod hol van?

   - Válaszolhatok egyáltalán erre az ügyvédem jelenléte nélkül?

   - Uh, nézd, biztosra veszem, hogy intézhetünk valamit a helyiekkel, ha együttműködsz.

   - Mégis micsodát?

Dean egyszercsak lefékezett, tekintete a távolba révedt. Szivárgott belőle a feszültség, amit a boszorkány azonnal megérzett. Izmai megfeszültek, kíváncsisága egyre nőtt. Sejtette mire gondolt a vadász, ugyanakkor egy része próbálta rávenni, hogy gondolatolvasással kiderítse mi járt pontosan a fejében.

Megígérte, hogy nem teszi. De…

Túl késő volt. Győzött a kíváncsiság.

A Castiel utáni keresés folytatódott. Elkaptak még egy vámpírt, aki információval szolgálhatott. Igaz beletelt pár hónapba, de Deannek volt egy olyan érzése, hogy ezúttal megérte. Ez a szörny lesz az, aki elvezeti majd őket az angyalhoz.

Anastasia mágiával nekiszegezte egy fának, s néhány méterrel odébb a földre leülve figyelte, amint Dean és Benny kihallgatta.

   - Szerintem nem tud semmit- csóválta a fejét utóbbi.

Immár egy órája kínozták a mocskot, aki persze makacsul hallgatott.

Dean türelme vészesen fogytán volt.

   - Ó, szerintem meg igen- hajolt hozzá közelebb fenyegetőn – Hol van az angyal?

A boszorkány megelégelte az eredménytelenséget és úgy döntött besegít. Egyetlen kézmozdulattal szorított az erőmezőn, amivel a vámpírt rögzítette a fatörzshöz, mire az fájdalmasan felnyögött.

   - Én a helyedben kibökném végre- villantotta meg lila/fekete szemeit ráadásként.

A lény ettől összerezzent, testét pánik öntötte el.

   - Jólvan- adta fel egy sóhajjal – Van egy folyam.

Bingó.

   - Folytasd- noszogatta a szőke.

   - Keresztülfut egy tisztáson innen nem messze. Megmutatom.

Dean megemelte a nála lévő kést és a hegyes végét a vámpír álla alá illesztette.

   - Mi lenne, ha csak elmondanád merre van?

   - Három napos túra. Kövessétek a folyamot. Lesz egy tisztás. Ott megtalálod az angyalod.

A Winchester elégedetten hümmögve hátranézett társaira. Mindketten egyszerre biccentettek, jelezve, hogy részükről csinálhatja, amit tervezett.

   - Tudod mit? Hiszek neked.

Azzal egy másodpercet sem várva átszúrta a pengét a vámpír koponyáján. Anastasia megszüntette rajta a mágikus fogást, mivel már nem volt rá szükség, aztán felkelt a földről.

   - Három napos túra, huh?- méregette a saját vérében fuldokló szörnyet – Jobb lesz, ha belevágunk.

   - Egyetértek- húzta ki a kést – Minél hamarabb érünk oda, annál jobb.

Végre volt egy nyomuk.

Most már értette miért gondolt erre. A vallatott személy mindkét alkalommal nehéz eset volt, ezért erőszakhoz kellett folyamodniuk a siker érdekében.

Ez viszont egy valamiben eltért a másiktól: a purgatóriumban egy szörnnyel volt dolguk, itt meg egy emberrel. Plusz éppen FBI ügynököknek adták ki magukat. Csak nem fogja megismételni azt a módszert…

Igaz?

Tévedett.

Dean hirtelen elindult és lassú tempóban elkezdte megkerülni az asztalt. Rideg pillantása végig a fickón, miközben levette a nyakkendőjét. Anastasia követte a szemével, kezei ökölbe szorítva az asztalon.

Mire készül?

   - Felmentést akarok minden múlt, jelen és jövőbéli vád alól- alkudozott Clem.

Dean a pasas mögé sétált, majd villámgyorsan a nyaka köré fonta a nyakkendőjét, hogy felrántsa a székből. Ezután a falhoz taszította és előkapott egy kést, amit a torkához szegezett.

   - Dean, ne már- sóhajtott fel Sam.

   - Dean!- pattant fel a helyéről Anastasia.

   - Érzed ezt?- nyomta közelebb a pengét – Beszélj!

   - Dean, elég lesz- lépett mellé. Egyik kezét a vállára helyezte, ám a vadász egyből lerázta magáról.

   - Zálogház, a főutcán- nyögte ki Clem rettegve.

Huh. Végül is bevált.

   - Dean- érintette meg a vállát még egyszer, ám ezalkalommal mágiát is használt rajta. Olyan volt, mint egy apró áramütés, pont elég ahhoz, hogy kizökkentse.

A Winchester elrakta a kést és a nyakkendőt, megköszörülte a torkát, végezetül kerülve mindenki tekintetét kiviharzott a szobából.

Anastasia hosszan kifújta a levegőt, azután követte őt. A folyosón talált rá, ahol a hajába túrva járkált fel-alá.

   - Hé- keltette fel a figyelmét – Ez meg mi volt?

A báty megtorpant és felé fordult; szeméből sugárzott a harag, mikor ránézett.

   - Megkértelek, hogy ne turkálj a fejemben!

   - Kíváncsi voltam, oké?- tárta szét a karját – Tudni akartam mit tervezel.

   - Hát, jelenleg azt tervezem, hogy szerzek egy motelszobát és ott hagylak az ügy végéig- közölte.

   - Mi?- ráncolta a homlokát értetlenül – Mégis miért?

   - Mert az agyamra mész.

   - Ó, ugyan már- forgatta a szemét – Most csak a düh beszél belőled. Le kell nyugodnod.

   - Nekem te ne mondd, hogy nyugodjak le!- bökött felé – És ne szólj bele abba, hogyan intézem a dolgaimat!

   - Én nem…

   - Befejeztem- azzal megfordult – A kocsinál leszek.

Távozott az őrsről, mielőtt bármit reagálhatott volna.

Belé meg mi a fene ütött?

[   ]

Szerencséjükre nem voltak messze a Clem által említett zálogháztól; mindössze 10 perc autóval. Megérkezve az épülethez mindenki kiszállt, kivéve Anastasia-t. Az őrsön lefolytatott veszekedésük után nem szívesen tartózkodott a Winchester közelében, ezért kapva kapott az alkalmon, hogy eltöltsön némi időt nélküle. Döntését senki nem ellenezte, sőt. Dean mintha megkönnyebbültnek látszott volna, mikor meghallotta.

Tehát amíg ők bent intézkedtek, a boszorkány kényelembe helyezte magát. Lábait kinyújtotta a hátsóülésen amennyire csak lehetett, s nekidőlve az ajtónak két karját összefonta a mellkasán. Egy részét zavarta a túlzottan nagy csend, azonban nem sokat tehetett ellene. Felmerült benne a zenehallgatás ötlete, ám ezzel akadt egy kisebb probléma: nem volt mobilja. Még a purgatóriumban eltörte, azóta pedig nem szerzett másikat. Ezt mindenképp orvosolnia kellett.

Épp belefogott egy mentális lista összeállításába azokról a dolgokról, amiket nem ártott megvennie, mikor a csapat elhagyta a boltot és visszatért a járműhöz. Ms. Trannek hála kiderítették annak a fickónak a tartózkodási helyét, akihez a tábla került. Egy motelben szállt meg. Micsoda meglepetés.

Sajnos rövidesen megint falba ütköztek, ugyanis a megfelelő szobát megtalálva hiába kopogtak, senki nem nyitott ajtót. Nem úgy tűnt, mintha bárki is lett volna ott rajtuk kívül.

Remek. És most?

   - Biztos jó helyen vagyunk?- kételkedett Sam.

Dean vállat vont.

   - Ezt mondta a zálogházas pasas.

   - Kevin?

Az ismeretlen hang hallatára minden fej a forrás irányába fordult. Egy öltönyös férfi ácsorgott nem messze tőlük a parkolóban. A ruházata alapján nem tartozott oda, szóval mégis mi járatban volt?

   - Ki akarja tudni?- lépett védelmezőn a Tran család elé Dean.

   - Ó, nyugalom, Dean- ingatta a fejét – Nem fogom elrabolni a prófétátokat- tekintete megállapodott Ms. Tranen – Maga biztosan Kevin anyukája. Beau. Részemről a megtiszteltetés. Kevin. Téged kerestelek, viszont az meg sem fordult a fejemben, hogy talán te is keresel engem. Van valamim számodra.

   - Mi az?

   - Egy meghívó, fiatal úr, egy exkluzív aukcióra- közölte a papírlapot előhúzva.

   - Hadd találjam ki- szólt közbe Dean – Ott fogják elárverezni a táblát?

   - Nos, mikor hozzájutunk egy olyan értékhez, mint az Isten Szava, okos dolog gyorsan megszabadulni tőle- magyarázta – Szükségünk volt egy nagy szenzációra a ma esti gálához.

   - Hát, remélem van négy plusz jegye erre a kis eBay partira, mert a próféta velünk van.

   - Ha a próféta biztonsága miatt aggódtok hadd mondjam el, hogy van egy szigorú „nincs varázslás, elátkozás, illetve természetfeletti erővel egymás falhoz szegezése” szabályzatunk.

   - Wow- reagálta le komoran Anastasia – Ezt hogy tartatják be?

   - Nos, egy istenség jobbkeze vagyok. Plútóé, hogy pontosítsak.

   - Az bolygó még egyáltalán?- kérdezte gúnyosan a báty.

   - Ő a kapzsiság istene. Az embereim bevédték az aukció helyét minden pokoli és mennybéli ellen. Szükséges intézkedés, tekintve néhány résztvevőnket. Biztonságosabb helyen nem is lehetne a próféta- biztosította őket – Mivel időszűkében vagyunk, csak hozzáadok plusz négy főt a prófétához. Rendben?

Mielőtt bárki válaszolhatott volna, Beau feldobta a meghívót és köddé vált.

   - Kösz!- kiáltott fel Dean, majd a többiekhez fordult – Rendben. Mit tudunk felajánlani? Nem állíthatunk be üres kézzel.

   - Dean, nincs semmink pár hamis hitelkártyát leszámítva- emlékeztette Sam.

   - Akkor kreatívnak kell lennünk. – Heves tiltakozásba kezdett, mikor öccse az Impalára nézett. – Nem. Egyetlen szó és megöllek, ahogy a gyerekeidet és az unokáidat is.

   - Ejha- pislogott ámultan Anastasia.

Jól hozzánőhetett az a kocsi.

   - Oké- bólintott az ifjabb – Várjunk… Ezeken az aukciókon kiállítják a tárgyakat, hogy mindenki láthassa őket, igaz? Annyit kell tennünk, hogy közel juttatjuk hozzá Kevint, ő meg megjegyzi az igézetet.

Be kell ismerni, nem hangzott rosszul.

   - Mit gondolsz zsenikém?- érdeklődött az idősebb – Szerinted menni fog?

   - Persze, hogy menni fog neki- vágta rá Ms. Tran.

Azzal mind beültek a kocsiba. Dean kicsivel tovább kint maradt és kezét az Impala tetejére simította.

   - Semmi baj Baby, nem gondolta komolyan- suttogta.

Anastasia kidugta fejét a lehúzott ablakon.

   - Magatokra hagyjunk titeket?

   - Fogd be- morogta, azt követően behuppant a kormány mögé.

Az est leszálltakor behajtottak a gyárépülethez, ahol az aukció került megrendezésre. A küszöböt átlépve rögtön egy fémdetektor fogadta őket. Kevin, az anyukája és Sam gond nélkül keresztül sétált rajta, azonban Deannél besípolt a rendszer.

   - Dean- jelent meg Beau, kezében egy műanyag dobozzal – Ez csak akkor fog működni, ha mindenki tartja magát a szabályokhoz.

A Winchester irritáltan megforgatta a szemét, de végül kipakolta az összes fegyvert, ami nála volt. Megtöltötte vele a dobozt, ami egészen lenyűgöző.

Hogy fért el rajta ennyi?

   - Ezért visszajövök- helyezte le utolsóként Ruby kését.

Anastasia volt soron. Igyekezett gyorsan átsurranni a kapun, ám legnagyobb bánatára a gépezet nála is bejelzett.

Francba.

   - Mi van nálad?- ráncolta a homlokát Dean.

Még semmiféle fegyvert nem látott a lány kezében. Azt se tudta, hogy egyáltalán birtokol ilyesmit.

Hiszen minek, ha ott a mágiája?

   - Semmi- tagadta azonnal – Biztos meghibásodott.

   - Az kizárt- ingatta a fejét Beau – Rejtegetsz valamit.

   - Én aztán nem- ellenkezett.

   - Anastasia- figyelmeztette – Nem engedhetlek be, ha nem adod le, ami nálad van. Ez a szabály.

   - De nincs nálam semmi- folytatta makacsul.

Dean persze átlátott rajta.

   - Stas- méregette komoran – Csak tedd, amit mond.

   - Nem.

   - Minek a nagy hűhó, huh?- tudakolta – Mi az, amitől nem vagy képes megválni?

   - Semmi közöd hozzá.

   - Attól tartok hívnom kell a biztonságiakat- sóhajtott fel Beau – Ők majd kikísérnek.

   - Megpróbálhatják- biccentett – De nem fognak sikerrel járni. Nem megyek sehová.

   - Akkor tedd, amire kértelek- utasította ellentmondást nem tűrően – Ha nem vagy hajlandó együttműködni, kénytelen leszek mindannyiótokat kidobatni.

Dean erre türelmetlenül közelebb lépett hozzá.

   - Stas, mi a fene ütött beléd? Tényleg el akarod szúrni ezt az egészet?

   - Én nem…

   - Add oda, amit akar- szólt rá erélyesebben.

   - Ó, ne már…

   - Anastasia!

Elnémult. Keze ökölbe szorult, hátát kihúzta, állkapcsa megfeszült. Pillantásával ölni lehetett volna, elsőszámú célpontja nem más, mint maga Dean Winchester.

A rendes nevén hívta. Ehhez csakis akkor folyamodott, mikor valami halálosan komoly dologról volt szó, vagy dühös volt rá. Jelenleg mindkettő igaz volt.

Gyerünk, Monaghan. Ne cseszd el ezt a többieknek. Csak nyeld le a békát és most az egyszer viselkedj. Kibírsz nélküle pár percet.

Már most utálom ezt az egészet.

Nem szakítva meg az intenzív szemkontaktust a szőke lehajolt, feltűrte jobb lábán a nadrágszárat és a bakancsába nyúlva kihúzott belőle egy ezüst tőrt. Vonakodva bár, de beleejtette a dobozba Dean cuccai közé, azután idegesen széttárta a karját.

   - Boldog vagy?

   - Egyáltalán nem- felelte haragosan – Ez feltétlenül szükséges volt?

Ezúttal a lány forgatta meg a szemét.

   - Essünk túl ezen- azzal vállát az övének ütköztetve beljebb masírozott.

Ne gondolj rá, ismételgette. Rendben leszel. Ez nem a világ vége.

   - Belé meg mi a franc ütött?- meredt utána Dean értetlenül.

Sam azt a tipikus „én nem tudhatom” arcot vágta, aztán a Tran családdal a nyomában elindult felfedezni az aukciót.

Elképesztő mik szerepeltek a választékban: egy kard, valamiféle kézirat… még Thor pörölyét is kiszúrta az egyik üveg vitrinben.

Ez meg mit keres itt? Nem is hitte, hogy valóban létezik. Milyen menő ereklyék lehettek még elszórva a teremben?

   - Honnan kéne tudnunk ki kicsoda?- hallotta meg a báty hangját, mire szertefoszlott a lelkesedése.

Vissza a munkához.

   - Egyszerű, Dean- zárkózott fel az öcs – Ők mind szörnyek.

   - Hé, srácok- szúrta ki Kevin a keresett tárgyat.

Összegyűltek a vitrin körül, amibe a táblát helyezték. Egyetlen aprócska akadály állta az útjukat: egy fémlap, amit az üvegre illesztettek, ezzel eltakarva a kődarabra írt szöveget. Vagyis hiába tudta volna Kevin elolvasni, ha egyszer nem fértek hozzá.

   - Csodás- sóhajtott fel gondterhelten a boszorkány.

Oké. Talán elszámolta magát. Több lesz ez, mint pár perc.

   - Azt hiszem az ötletünk nem volt olyan eredeti, mint azt gondoltuk- jegyezte meg Kevin csalódottan.

   - Nincs gáz- nyugtatta őt Sam – Csak kell egy B terv.

   - Szabad kérdeznem mi lett volna az A terv?- teleportált mögéjük Crowley – Elhozni a prófétát a Föld legveszélyesebb helyére, hogy memorizálja a táblát, aztán meg lelépni?- vonta fel a szemöldökét – Hello fiúk… és Anastasia.

   - Crowley- sziszegte a lány bosszúsan.

Ő komolyan mindenhol ott van?

   - Kevin- vette őt észre – Jó látni téged. Sajnálom a kis barátnődet. Hogy is hívták? Hát, ha rántottát akarsz készíteni, néha el kell törni egy-két gerincet. Ki ez az elbűvölő teremtés? Biztosan a testvéred.

Ms. Tran megközelítette, mintha be akarná mutatni magát; ám ehelyett minden erejét összeszedve pofon vágta a démont.

   - Maradjon távol a fiamtól.

   - Bájos- dörzsölte meg az arcát – A holtteste beszennyezése első helyre került a listámon.

   - Na jó- készült behúzni neki egyet a szőke.

   - Én a helyedben nem tenném, kedvesem- fékezte meg őt a király – Ha verekedni kezdesz, azzal kidobatod magatokat. Azt pedig nem szeretnéd, nem igaz?

   - Igaza van- ismerte be kelletlenül Dean, egyik keze a boszorkány felkarján, hogy visszatartsa – Nem éri meg.

   - Hallgass Mókusra- vigyorodott el – Megjött a házigazda.

   - Tisztelt vendégek, kérem foglaljanak helyet- szólalt meg egy kopasz férfi, elfoglalva a trónt a terem elejében.

   - Ő Plútó?- hökkent meg az alacsonyabb testvér – Mi ő, a cukorkarészleg istene?

   - Hölgyeim és uraim, az aukció kezdetét veszi- nyilvánította ki Beau.

   - Sok szerencsét- hagyta ott őket Crowley.

   - Szép jobbhorog- kísérte be Sam anyát és fiát a másik szobába.

A megmaradt páros épp követni tervezte őket, mikor egy fiatal srác gyorséttermi egyenruhában odasietett hozzájuk.

   - Dean Winchester és Anastasia Monaghan?

Oké. Honnan a francból ismeri őt mindenki?

   - Ismerünk téged?- vizslatta az idegent Dean.

   - Uh, nem, de én ismertem Castiel-t.

   - Te angyal vagy?- faggatta Anastasia.

   - Ez volt a legközelebbi porhüvely, amit ennyi idő alatt szerezni tudtam- mentegetőzött – Általában nem csinálunk ilyesmit, de uh…

   - Neked is a varázskő kell?- találta ki a báty.

   - Mi megvédjük az Isten Szavát.

   - Hát, eddig remek munkát végeztél- olvasta le a névtábláját – Alfie.

   - Igazából a nevem Samandriel.

   - Maradjunk az Alfie-nál.

   - Castiel-ről szerettelek volna kérdezni. Mi történt vele?

   - Nos, én és Cas, mi uh, megöltük Dick Roman-t és nyertünk egy ingyen utat a purgatóriumba.

   - De ti ketten kijutottatok. Na és ő?- Nem érkezett válasz. – Tudjátok, vannak még a mennyben, akik úgy vélik, hogy a hibái ellenére Castiel szíve mindig a helyén volt.

   - Te közéjük tartozol?- érdeklődött a boszorkány.

   - Szerintem Castiel problémája mindig is a nagy szíve volt.

Ezzel a zárómondattal otthagyta őket és bement helyet foglalni magának az aukciós teremben.

Anastasia elgondolkodva bámulta a hátát, amint távolodott. Szavai szüntelen visszhangoztak az elméjében, akár egy idegesítő dal, amit valamiért nem bírsz kiverni a fejedből. Próbálta lerázni az érzést, amit keltett benne, csakhogy nem volt elég gyors. Az emlékkép felvillant előtte olyan tisztasággal, mintha az előző nap élte volna meg.

A vámpír valóban nem hazudott. Kereken három napnyi sétát áldoztak rá, de megtalálták a tisztást, amit említett. És persze ahogy azt remélték, vele együtt a keresett angyalt is.

Castiel a víz közelében guggolt és az arcát mosta. Ruháját (ami eléggé hasonlított egy kórházban ápolt ember öltözetére) sár és vér borította. Az eltelt idő egyetlen nyomát a rajta lévő szakáll szimbolizálta.

Most már ő is megvan. Egy lépéssel közelebb a kijutáshoz.

   - Cas!- sietett oda hozzá Dean.

A férfi a nevét hallva felállt és feléjük fordult.

   - Dean…- kifejezése döbbentbe csapott át, mikor szemet vetett a lányra – Anastasia.

A Monaghan megtorpant. Különös érzés fogta el, minek hatására gyanakvón végigmérte az angyalt. Nem ismerte volna fel a külsejéről, viszont a hangja… megmozgatott valamit az agyában.

Már hallotta valahol.

De hol? És miért nem emlékezett?

Dean (aki mindezt valamiért nem is furcsállta) boldogan felnevetve megölelte rég nem látott barátját.

   - Jó újra látni téged- húzódott el – Nem semmi ez a szakáll.

   - Köszönöm- biccentett.

   - Be kell mutatnom valakit- nézett a vámpírra – Ő itt Benny. Benny, ő Cas.

   - Hola- intett kínosan.

   - Hogy találtatok rám?

Anastasia folytatta a bámészkodást.

Hogy-hogy Dean őt nem mutatta be? Úgy viselkedett, mintha természetes lett volna, hogy Castiel felismerte. Pedig nem kéne, hogy az legyen. Hiszen soha nem találkoztak?

Igaz?

   - A véres úton- zárta rövidre a vadász – Hogy érzed magad?

   - Arra vagy kíváncsi, hogy még őrült vagyok-e?- emelte mutatóujját a halántékához és körözött vele párszor – Nem. Tökéletesen józan vagyok. Bár az őrültek 94%-a azt képzeli magáról, hogy semmi baj nincs velük, úgyhogy fel kell tennünk a kérdést, „mi számít józannak”?

Wow. Ő mindig így beszél?

   - Jó kérdés- bólintott a báty.

   - Miért hagytad magára Dean-t?- tudakolta Benny.

   - Haver…

   - Ennyivel tartozik- érvelt.

   - Nézd, körbe voltunk véve, oké? Az egyik mocsok ráugrott Cas-re. De ő szétrúgta a seggét, igaz?

   - Nem.

   - Hogy mi?- hökkent meg.

   - Elfutottam.

   - Elfutottál?

   - Muszáj volt.

   - Ez a mentséged arra, hogy magamra hagytál azokkal a gorillafarkasokkal?- akadt ki.

   - Dean…

   - Leléptél, aztán mi volt? Elmentél kempingezni?- kérdezte dühösen – Imádkoztam hozzád Cas, minden este!

   - Tudom- hajtotta le a fejét bűntudatosan.

   - Tudod, és mégsem… Mi a fene bajod van?

Anastasia tisztában volt az idősebb testvérben gyülemlő haraggal. Olyan volt, mint a forráspontot elérő víz. Nem sokat tudott kettejük múltjáról, de remélte, hogy rendezni tudják, ugyanis most akadt fontosabb dolguk is a vitázásnál.

   - Angyal vagyok a szörnyszülöttek földjén. Vannak lények, amik az érkezésünk óta vadásznak rám.

   - Üdv a klubban- jegyezte meg keserűen a boszorkány.

Castiel kerülte a pillantását. Akár egy kisgyerek a szüleivel, miután valami rosszat tett. Egyre inkább piszkálta a kíváncsiságát.

   - Ezek nem akármilyen szörnyek- magyarázta – Hanem leviatánok. Vérdíj van a fejemen és igyekszem mindig egy lépéssel előttük járni, hogy távol tartsam őket tőletek. Ezért futottam el. Hagyjatok itt, kérlek.

   - Én benne vagyok- biccentett Benny – Menjünk.

   - Várj, várj- tartotta vissza Dean – Cas, ki fogunk jutni innen. Hazamegyünk.

   - Dean, nem tehetem.

   - Dehogynem. Benny, mondd el neki.

   - A purgatóriumnak van egy menekülőnyílása, de nem vagyok biztos benne, hogy angyalbarát.

   - Majd kiderül- legyintett – Cas, haver, szükségem van rád.

   - Dean.

   - Ha a leviatánok minket akarnak, hadd jöjjenek. Egyszer már kinyírtuk őket. Most is menni fog.

   - Túl veszélyes- ingatta a fejét.

   - Hadd egyszerűsítsem le neked. Nem megyek sehová nélküled. Megértetted?

Néma csend, végül az angyal aprót bólintott.

   - Megértettem.

Az árverezői kalapács háromszoros megszólaltatása hozta vissza a jelenbe. Kissé megrázta a fejét, hogy fókuszálásra bírja magát, majd szó nélkül besétált a szobába.

Annak a gondolata, hogy egy rakás természetfeletti lény vette körül cseppet feszélyezte. Ha valami félresikerül és harc tör ki, akkor nem sok esélyük volt ennyi szörnyeteg ellen. Még mágiával sem.

Reméljük, hogy minden simán fog menni. Bár mikor van a Winchestereknek ekkora szerencséjük?

   - Hölgyeim, uraim és… mások, üdvözlöm magukat ezen az életben egyszer előforduló eseményen- köszöntött mindenkit Beau. Eközben csatlakozott Dean is, aki leült az Anastasia balján üresen maradt székre. – Az áraink talán magasak, de a minőség páratlan.

A csapat összes tagja megvált a tárcájában lévő pénztől és átpasszolta azt Deannek.

   - Kizárt, hogy ez elég legyen- tanulmányozta az összeget a szőke.

   - Mi lenne, ha egyszer nem lennél pesszimista?- vonta fel a szemöldökét.

   - Én nem…

   - Nem tudom miért érdekel titeket annyira az a kupac föld- szakította félbe a mögöttük ülő Crowley – Na és ha elmondja nektek hogy robbantsatok fel pár démont? Majd csinálok újakat. Nem szabadulhattok meg az összestől, Samantha.

Mik ezek a becenevek?

   - Majd meglátjuk- fordult el tőle Sam – Oké. Mennyink van a B tervhez?

   - Hát, a kamu hitelkártyáink, 2000 dollár, meg egy Costco tagsági kártya.

Anastasia kelletlenül elhúzta a száját.

   - Mondtam, hogy…

   - Nem akarom hallani- küldött felé egy szúrós pillantást Dean.

Erre ő ujjait megemelve eljátszotta, hogy lakatot tett ajkaira, utána pedig eldobta a kulcsot. Ki is érdemelt egy szemforgatást.

Az aukció ezután kezdetét vette. Előhozták az első tárgyat, amiért legnagyobb megdöbbenésükre még csak nem is pénzben fizettek. Ennél a pontnál tudták, hogy a tervük csődbe ment.

Ó, hogy mennyire szerette volna a képébe dörgölni, hogy „én megmondtam”.

Tehát ideje volt a C tervnek. A lényege röviden: ellopni a táblát. Nagyon jól tudták, hogy valaki/valakik őrizni fogják, ám ez nem fékezte meg Dean-t abban, hogy elhagyva a termet megkísérelje lenyúlni.

Öt perccel később üres kézzel tért vissza.

Ennyit a C tervről. Csodás.

   - A C terv befuccsolt- közölte a székre huppanva.

   - Talán próbáljátok a D tervet, mint dinka- gúnyolódott Crowley.

   - Na jó, most lett elegem- készült lecsapni rá a boszorkány, csakhogy következett egy másik eladandó érték.

   - Az Isten Szava, nagy i-vel- vezette fel Beau – Nagyon régi, nagyon ritka.

A király nem habozott felpattanni a helyéről.

   - 3 milliárd dollár.

   - Ez most komoly?- meredt rá Anastasia elkerekedett szemmel.

Ezt mégis hogy múlják felül?

   - A Mona Lisa- állt fel Samandriel.

Ó. Na ez érdekes lesz.

   - Az igazi Mona Lisa- kontrázott a démon – Ahol félmeztelen.

   - A Vatikán.

   - Alaska.

Te jó ég. Mi lesz itt, valamelyikük felajánlja az egész bolygót?

   - Nem, kösz- csóválta a fejét Plútó.

   - Rendben- bólintott Crowley – A Hold.

Hát, nem sokat tévedtem.

   - Maga tényleg feltette a Holdat?- ámult a szőke.

   - Igen. Lefoglaltam a pokolnak. Szerinted egy Buzz nevű ember el tud jutni oda anélkül, hogy alkut kössön?

   - Sajnálom, uraim- kezdte Beau – Ezek az ajánlások nem érnek fel a kikiáltási árral. Azért, hogy ezen javítsunk, hozzáadunk még valamit a tételhez- rámutatott Kevinre – Kevin Tran, Isten prófétája.

Kevin egyszeriben eltűnt mellőlük és megjelent leláncolva Plútó oldalán.

   - Ne!- kiáltott fel Ms. Tran.

Mind felugrottak, hogy megmentsék a srácot, azonban az istenség emberei visszanyomták őket a helyükre. Mikor egyikük keze megérintette Anastasia karját, ő reflexből reagálva mágiát használt rajta és nekirepítette a legközelebbi falnak.

   - Vedd le rólam a kezed!

Plútó jelzett valamelyiküknek, mire a fickó kirántotta a széksorok közül és a háta mögé szorította mindkét karját. A lány izmai megfeszültek, amint felszisszent a hirtelen fájdalomtól. Állkapcsát megfeszítve nézte az aukciót vezénylő férfit, ugyanakkor kénytelen volt fékezni magát (bármennyire is szerette volna megölni a mögötte lévő pasast).

Csillapodj. Ne szúrd el… ennél jobban.

   - Hé!- emelte meg a hangját Dean. Minden mérge a boszorkányt lefogó alakra irányult. Ki akarta szabadítani a markából, de azzal kockáztatta volna az aukción maradásukat. Nem moccanhatott, hiába üvöltötte a hang a fejében, hogy tegyen valamit. Így mindössze ült a székén és villámokat szóró tekintettel figyelte az eseményeket.

   - Mr. Tran az egyetlen a Földön, aki el tudja olvasni ezt a táblát, ezért tökéletes szettet alkotnak- folytatta Beau, miután megszűnt a káosz.

   - Szóval ki ajánl…

   - Ne, állj!- szakította félbe Plútót Ms. Tran – Megadom, amit csak akar. Amit csak akar!

   - Értékelem az erőfeszítést Ms. Tran, de úgy vélem ez a keretein kívül áll.

   - A lelkem- vetette fel gondolkodás nélkül.

   - Anya, ne!

   - Felajánlom a lelkemet!

   - Biztos ebben?- kételkedett Dean – Ez elég nagy lépés.

   - Érdekes- hümmögött Plútó.

   - Ha lelket akar, adhatok egy milliót- alkudozott Crowley.

   - Hé kifutófiú- szólt a Winchester az angyalnak – Nem akarsz beszállni?

   - Mi őrizzük a lelkeket a mennyben- mondta Samandriel – Nem kereskedünk velük.

   - Áll az alku?- tudakolta a király.

   - Nem a mennyiség számít, főnök- ingatta a fejét Plútó – Hanem az áldozat. Ennek a hölgynek a lelke a legértékesebb tulajdona. Az a mindene. Hajlandó mindenét felajánlani, Mr. Crowley?

   - Az óra ketyeg- vigyorgott gúnyosan a boszorkány.

   - Legyen- adta fel – Maga győzött. Felajánlom… a saját lelkemet!

   - Van olyanja?- ráncolta a homlokát Anastasia.

   - Nincsen- igazolta sejtését az isten nevetve – Gratulálok, Ms. Tran.

   - Köszönöm- hálálkodott megnyugodva – Köszönöm.

Crowley-t olyannyira megrázta a vereség, hogy menten elteleportált.

Az őr, aki eddig Anastasia-t fogta, most a karjait elengedve taszított rajta egyet a Winchesterek irányába. Túl nagy volt a lendület, ezért elvesztette az egyensúlyát és előreborult, egyenesen neki az akkor felpattanó Dean mellkasának.

   - Hé- tette egyik kezét ösztönösen a derekára, hogy stabilizálja – Jól vagy?

   - Igen- hátrált el tőle szinte azonnal, majd kerülve a pillantását leült a székére – Csak szeretnék már lelépni innen.

Sajnos arra még várnia kellett. Az aukció eltartott egy darabig, a befejezést követően pedig mindenki távozott; csak a nyertesek maradtak, hogy átvegyék jutalmukat.

A csapat összegyűlt Ms. Tran körül, aki igyekezett felkészíteni magát az elkövetkezendőre.

   - Fájni fog a lelkem elvesztése?

   - Valószínűleg- biccentett Dean.

   - Meg fogok halni?

   - Nem- felelte Sam – Csak azt fogja kívánni bár halott lenne.

   - Oké- suttogta.

Beau lassan megközelítette őket.

   - Eljött az idő.

   - Kaphatnék egy percet?

Mindenki (Beau-t is beleértve) bólintott és elhagyta a szobát, hogy teret adjon a lelkét feláldozni készülő anyukának.

   - Ez szívás- sóhajtott Sam.

   - Most viccelsz?- kérdezte Dean – Azon vagyunk, hogy örökre bezárjuk a pokol kapuit. Szerintem olcsón megúsztuk.

Anastasia összefont karokkal ácsorgott a falnál és nézte, amint egy idősebb férfi felvette Thor pörölyét.

Mázlis fickó.

A hátán végigfutó hideg zökkentette ki, mikor Beau és Ms. Tran besétált a szobába. Rögtön tudta, hogy valami nem stimmelt, ugyanis a nő aurája megváltozott. Sötétebb lett. Összeszűkült szemmel vizslatva őt koncentrált, mígnem lassacskán láthatóvá vált a testét körülvevő füst.

Vörös füst.

Crowley.

A rohadék megszállta.

Szája szóra nyílt, hogy figyelmeztesse a többieket, ellenben bárhogy próbálkozott, nem bírt hangot kicsikarni magából. Ekkor fordult volna, hogy nem verbális módszerekhez folyamodjon, ám ez sem sikerült.

Mi a francot művelt velem?

Minden energiáját beleadta abba, hogy kiszabaduljon, de mindhiába. Bármit is alkalmazott rajta, még számára is pokoli erős volt.

   - Hol van a kölyök?- kérdezte Dean.

Kérlek vedd észre.

Plútó csettintett egyet, mire Kevin felbukkant mellette egy őrrel.

   - Mihez fog kezdeni a lelkével?- faggatta Sam.

   - Talán eladom- ötletelt – Talán a többi értékes tárgyammal együtt fogom tárolni. Hagyom, hogy este melegen tartson. Amikor készen áll, kedves.

Felé nyújtotta a kezét, Ms. Tran pedig lemásolta a cselekedetet.

Anastasia behunyta a szemét és összpontosította a benne tomboló mágiát, ami nekifeszült az őt mozgásképtelenül tartó energiának. A kialakult nyomás egyre csak nőtt és nőtt, amíg egyszercsak a burok szétrepedt.

Szabad volt.

Ezzel egyidőben Dean is kiszúrt valamit: Ms. Tran megszállás elleni tetkóját leégették.

   - Ő Crowley!- szakadt ki a lányból.

Az említett szeme vörösen felvillant.

   - Helló, fiúk.

   - Crowley- morogta az ifjabb.

„Ms. Tran” egy szimpla legyintéssel a legközelebbi falhoz szegezte a testvérpárt. Anastasia egyelőre nem moccant, hanem várta mire megy ki a játék.

   - Ez nem lehetséges- rázta a fejét Plútó – A védő igézetem!

   - A jobbkezed mutatott egy kiskaput- bökött Beau felé – Csak egy szigetbe került a Csendes-óceán déli részén. Imádok alkudozni.

Beau előrántott egy karót és belevágta Plútó hátába. Crowley megragadta a másik végét és keresztül húzta a mellkasán. Az istenség kiáltása pár másodpercig betöltötte a termet, azután teste élettelenül rogyott össze.

   - Nem férek hozzá az összes trükkömhöz,- ölte meg ezután a Kevint őrző pasast – de éppen eleget tudok.

   - Szálljon ki belőle!- kiáltott rá a próféta.

Ez volt a tökéletes alkalom arra, hogy a boszorkány odaszaladjon a vadászokhoz és mágiával leszedje őket a falról. A folyamat csendes volt, vagyis a démon nem hallott belőle semmit. Dean elérte a dobozt, amiben a fegyverei pihentek, s kihalászta Ruby kését. Eközben Crowley megkaparintotta az Isten Szavát. Meg akart lógni vele, csakhogy Sam gyorsabb volt nála és leteperte.

   - Szorosabbra fűzi a kapcsolatát a női oldalával, huh Crowley?- érdeklődött Dean, miután mindhárman beálltak Kevin elé.

   - Valami olyasmi- vigyorgott.

   - Nos, jöjjön és kapja el.

A király pusztán vállat vont.

   - Egy a kettőből nem rossz arány- azzal becélozta az ajtót.

   - Maradjatok itt- sietett utána Dean – Vigyázzatok a kölyökre!

Kevin persze nem szándékozott velük maradni. Rohant volna az anyukája segítségére, ha Sam nem blokkolja az útját.

   - Kevin, ne! Hagyd, hogy Dean intézze.

Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye a továbbra is jelen lévő Beau-t, aki rászegezte a pisztolyát.

   - Sam!- emelte meg a hangját Anastasia. Lila fény szelte át a levegőt a fegyver elsülésével szinkronban. A golyó nem tudott bennük kárt tenni, hála a pajzsnak, ami előttük keletkezett.

Most, hogy ők biztonságban voltak, a lányra hárult az áruló kiiktatása.

   - Sejthettem volna, hogy egy kétszínű féreg- jegyezte meg – Egy magánsziget elég volt ahhoz, hogy oldalt váltson?

   - Mindjárt csinálok belőle kettőt- húzta meg újra a ravaszt.

   - Nem, ha rajtam múlik.

Egy könnyed csuklómozdulattal megfordította a lövedéket félúton a céljához, ami ezáltal visszafelé süvítve belefúródott Beau koponyájába. A fickó megtántorodott, viszont csak azt követően landolt a padlón, hogy a ráadásnak szánt energiagömb becsapódott a mellkasába.

Sam és Kevin elképedve nézték végig a jelenetet, végül előbbi a levegőt kifújva biccentett.

   - Kösz, Anastasia.

   - Rá se ránts- intézte el ennyivel, mielőtt futásnak eredt – Keressük meg Dean-t.

Ő rontott be elsőként abba a szobába, ahol a báty utolérte a démont. A falhoz préselte, a pengét pedig a nyakához szegezve kész volt megölni.

   - Anya!- lépett közbe Kevin.

Crowley ezt kihasználva ellökte magától Dean-t. Vörös füst lövellt ki Ms. Tran szájából, ami egyből beszivárgott egy zárt ajtó alá.

   - Nos, ez izgalmas volt- sétált ki a király valódi testében – Sok sikert a pokol kapuinak bezárásával enélkül- gyűjtötte össze a táblát – Meglepő mi minden van anyukád fejében. Tudni akarod ki az igazi apád? Botrányos.

Kevin odasietett az anyukájához, aki addigra a földön ült a fejét fogva.

   - Crowley!

   - Tudom, hogy nem vagyunk haverok Kevin, de hadd adjak egy tanácsot- tekintete futólag a szőkére vetült – És ez neked is szól, kedves. Fussatok. Messze és sebesen, mert a Winchestereknek szokása felhasználni másokat, aztán meg megöletni őket. A további viszontlátásra.

Egyetlen pislogás és már ott sem volt.

[   ]

Egy teljes óra. Ennyi ideje vigasztalta Kevin az anyukáját, aki szoborrá dermedve, falfehéren kuporgott az egyik széken. Azóta még csak meg sem szólalt. Egyikük sem.

Anastasia a testvérekkel félrevonulva várakozott, mígnem a srác lefékezett mellettük.

   - Mondott valamit?- kérdezte Sam, amire egy fejrázást kapott válaszul.

   - Nézd, Kev, amin anyukád ment keresztül, az maga a pokol- kezdte Dean – Hidd el, én tudom. De erősnek tűnik. Rendben lesz.

   - Megpróbáltad megölni- vádolta.

   - Kölyök, ebben az életben…

   - Pofa be!- kelt ki magából – Nem akarok több hülye beszédet hallani. Csak szeretnék egyedül lenni az anyámmal.

Mind meghökkentek a kirohanását hallva, de nem tiltakoztak.

   - Persze- egyezett bele az öcs – Kapsz 5 percet.

Elhagyva a helyiséget egy másik teremben vertek tábort. Anastasia kiszúrta a dobozt, amibe korábban a fegyvereiket adták le és megindult felé.

   - Dean, te tényleg…

   - Elvágtam volna a torkát?- fejezte be – Igen. Bár megtettem volna.

   - Dean.

   - Crowley volt az, Sam. Nem fontos milyen porhüvelyben volt, meg kellett volna ölnöm. Ja, szívás lett volna és utáltam volna magam érte, de mit számít plusz még egy rémálom?

Mikor megtalálta, ujjai gyengéden a markolat köré fonódtak. Kiemelve a többi közül óvatosan forgatta két kezében, s figyelte, ahogyan a pengén megcsillant a fény. Hallotta a lépteket, de nem igazán törődött vele.

   - Hé- köszörülte meg a torkát Dean, ezzel tudatva jelenlétét – Uh… Sam mondta, hogy megmentetted, amikor…

   - Aha- motyogta rá sem hederítve – Nem nagy dolog.

   - Tudom- bólintott zavartan – Mármint… Én csak azt akartam mondani…

   - Nem kell megköszönnöd, hogy megvédtem az öcsédet- vágott a szavába – Ez együtt jár a közös munkával.

   - Persze, de…

   - Ejtsük a témát, Dean- kérte.

   - Oké- bólintott ismét, majd idegesen megnyalta az ajkát – Kérdezhetek valamit?

   - Épp azt tetted.

   - Szörnyen vicces- forgatta a szemét. Rövid szünet, azután rászánta magát. – Miért olyan fontos neked ez a tőr? Nem is használod.

   - Megvan rá az okom- vont vállat. Hüvelykujja végigsimított a markolat egyik végén, ahol mintha belevéstek volna valamit az anyagba.

Dean nem látta pontosan mit.

   - Eléggé kiborultál, mikor meg kellett válnod tőle- folytatta, ügyelve a hangsúlyára – Ezért gondoltam, hogy…

   - Sokat jelent nekem- pillantott rá egy másodpercig – Ajándék volt valakitől, aki közel állt hozzám.

   - Értem- biccentett – Megkérdezhetem kitől?

Anastasia előbb visszadugta a tőrt a bakancsába, azt követően felé fordult. Elgondolkodva fürkészte az arcát, mintha azt mérlegelte volna elmondja-e vagy sem. Csend telepedett rájuk, amit a lány furcsának ítélt meg.

Nem kellett volna hallaniuk valamit a másik szobából? Úgy volt, hogy Kevin beszél az anyjával, de odabent halálos némaság uralkodott.

Mi van akkor, ha…

   - Szerintetek is túl nagy a csend?- kerülte ki az idősebb Winchestert és elindult az ajtóhoz.

Dean egy hosszú sóhajjal elengedte a dolgot és követte.

Ahogy sejtette, valami történt, ugyanis a terem kongott az ürességtől. Sehol semmi nyoma a Tran családnak.

Hát ez fantasztikus.

   - Kevin? Kevin!

   - Ugye most csak szórakozol velem?- mérte fel a terepet feszülten a báty. Emiatt akadt meg tekintete az összehajtott papíron, amit Ms. Tran székére helyeztek. – Hé.

   - Mit ír?- termett mellette Anastasia.

   - Uh, hogy leléptek és nem kéne keresnünk őket, meg hogy mivel elvesztettük a táblát, Kevin úgy hiszi már nincs rá szükségünk.

   - De Crowley-nak van- mondta Sam – Mégis mi ütött belé?

   - Azt hiszi azok az emberek, akikre már nincs szükségem holtan végzik.

   - Dean, ez nem igaz- biztosította az öccse – Te is tudod.

Ha valóban így volt, akkor miért érzett bűntudatot?

Talán azért, ami Castiel-lel történt…

_______________