Futás az emberi világ felé...vagy mégsem?

Reggel mikor felkeltem Leah már nem volt mellettem. Felültem és körbenéztem. Ismét a börtönben voltam.

-Mi a franc, hé!-kiáltottam mire Loki jelent meg előttem.

-Üdv fiatal úr jól aludt?

"Az a szemét"-gondoltam és elhúztam a számat-Igen amíg meg nem éreztem a padlózat hidegét a hátam alatt! Hol vannak a többiek?

-Sajnos őket ki kellett kapcsolnunk egy ideig! Tudod kell a véred és azt is tudom hogy nem adod csak úgy szóval ha tetszik ha nem,csúnya módszerekhez fogunk folyamodni!-mondta és intett mire két monstrum sétált be mellette és elkapta a csuklóm.

Azonnal támadásba lendültem de az egyik szeme felvillant én pedig úgy éreztem menten kővé válok.

-Mi az isten?

Eth..

-Le bénított!-mondta Loki és kiköttetett az ágyhoz.

Húztak és rakosgattak mint egy babát. Kiszíjaztak majd Loki odajött hozzám a nyakamba szúrt egy tűt és csapolt. Próbáltam mozogni és ellenkezni de még a számat sem tudtam megmozdítani!

-Azt hittem jóban leszünk de tudod az utóbbi idő elég volt ahhoz hogy kiismerjelek. Te nagyon nem a mi oldalunkon állsz!

Nem hibáztattam ezért a következtetéséért mivel ez marhára így is volt.

A tűt a nyelvéhez érintette bele szúrta és magába nyomta a vért majdnem elhánytam magam és összeborzongtam.

-Tökéletes!-mondta felvidult arccal és intett.

Két orvosi öltözetben lévő férfi besétált és rám kötöttek egy infúzió szerű gépezetet ami szépen szívni kezdte a vérem.

-Ez minden véred kiszipolyozza! Élvezd a társaságát amég a tiéd! Nagyjából holnap ilyenkor vér veszteség végett meghalsz!-mondta Loki és kisétált.

Próbáltam mozogni de nem ment, még az ujjam sem tudtam megmozdítani még üvölteni sem tudtam. A plafonra néztem és sóhajtottam.

"A francba Ez nem igaz! Itt fogok megpusztulni ez komoly?"

Lehinytam a szemem és velószínűleg elaludtam mert láttam egy álmoat.

Az erdőben futottam körülöttem égett az összes fa egyszer csak a lábamra csavarodtak gyökerek és egy csuklyás nő sétált oda. Sokkal magasabb volt mint én.

-Ethan!-lehelte én pedig halálra rémülve figyeltem.

Ekkor megreccsent mögöttem egy ág. Hátra néztem. Egy páncélos alak sétált felém kinyújtotta a kezét és mormolt valamit. A lábamon gyökerek kezdtek el felfutni foglyuk ejtve engem.

Az alak hozzám lépett majd a másikhoz sétált-Az árulónak soha nem szabadott volna megszületnie!

-Ahogy mondod! Csapd le!-mondta az alak mire a kardos felemelte a kardját.

Felnéztem rá és éreztem hogy könnyek lepik el a szemem-Ne kérlek....-mondtam aggódva és a csuklyásra néztem.

A csuklyás csak megrázta a fejét-Várj!-mondta és levette a csuklyáját. Maga Loki állt előttem leguggolt elém és rám nézett.

-A szüleidet megöltük. Így is élni akarsz?

-Meg...ölték?

Loki elővett egy szarvat és felém mutatta. Bűzlött.

-Tudod mi ez?

Ethan...

-Megráztam a fejem.

-Anyád szarva!-mondta elvigyorodva és összeszorította az öklét mire a szarv porrá folyot.

-Én Loki vagyok! Mások a szemfényvesztőnek vagy a hazugnak hívnak! Így mire gondolsz tényleg meghaltak?

Nem értettem figyeltem és pislogtam.

-Nem...Nem hiszem hogy meghaltak!

-Hát légy ebben a tudatban a túlvilágon! Csaphatod!-mondta felvette a csuklyáját és elsétált.

Ijedten néztem a kardosra aki csapott és tőből levitte a lábam.

Felüvöltöttem és előre estem. A lábamhoz kaptam amiből ömlött a vér és bömböltem.

Az alak kardja megcsilingelt mire felnéztem. Felemelte a kardját és figyelt.

-Ne...kérlek!-nyögtem szipogva és figyeltem-Én...nem tehetek róla hogy ilyen vagyok! Kérlek!-mondtam szinte üvöltve a kétségbe eséstől.

-A húgom...ő sem tehet róla....mégis... bántják...miért? Hát nem egy család vagyunk?

-Család?-kérdezte a lovag figyelve.

-Apa....Apa azt mondta a démonok mind egy család...és ő nem tartozik bele mert angyal. A családom miért akar meggyilkolni? Miért gyilkolta meg anyát?-üvöltöttem és felé dobtam egy kavicsot.

A kő a lovag fején koppant leguggolt elém és elkapta a nyakam-Van vér a pucádba mi?-mondta és gyomron vágott.

Egy sötét helyen voltam. Só illat keringett mindenfelé. A lábamhoz kaptam az tőből nem volt meg és éreztem a vérem. Sokáig voltam így össze gubódzva talán napokig. A lábam fájt. Lüktetett és nagyon éhes voltam . Legalább is annak szenteltem a fájdalmat amit a hasamban éreztem.

Megnyaltam az ujjam így éreztem a vért a számban. Vas íze volt majd még egyszer megnyaltam most sokkal édesebbnek hatott kicsit sós is volt. Ismét megnyaltam és nyaldostam. Már azon voltam ha nem szabadulok ki innen a saját húsommal fogom etetni magam amíg meg nem találtak de persze a gondolatra elkapott a hányinger és felhagytam vele.

Körbenéztem. Hangokat hallottam. Ekkor megrecsegett a doboz teteje. A fény szinte elvakított. Ekkor egy kar nyúlt le felém hosszú fekete körmei voltak. Megfogtam a kezet és úgy voltam vele lesz ami lesz ennél rosszabb nem lehet.

A kéz felhúzott és maga elé tartott. Kyeran fogott. Nagyon szerencsétlenül nézhettem ki. A szája tátva volt a szeme nagyra nyílt. A mellette lévő férfira és az orvosra nézett majd rám és megölelt.

Hozzá bújtam és megmarkoltam a felsőjét-Kyeran!-bömböltem és szorosan hozzá bújtam.

-Hazamegyünk!-mondta szipogva. Ő is sírt.

-Nincs már semmi baj!-mondtam hátha megnyugszi.

-Nem is lesz!-mondta és megsimogatta a fejem.

Ethan!!

Ekkor a doki odalépett.

-Ethan adunk neked egy injekciót rendben? Ez majd elaltat és mire felkelsz minden rendben lesz!

Bólintottam és figyeltem a tűt. Nem akartam több fájdalmat de hittem benne hogy minden jobb lesz!

Kyeran lefektetett az ágyra ami a szobába volt mellém ült és simogatta a kezem miközben figyelt.

-Mi lesz a lábammal?-szipogtam a csonkra mutatva-Mi lesz anyáékkal?

-Most ne izgulj ezen! Megoldjuk!-mondta elmosoylyodva.

A doki beadta nekem a szurit mire nagyon álmos lettem és elaludtam.

Ethan!!

Mikor felkeltem azt sem tudtam hogy hol vagyok. Körbenéztem. "Ki vagyok?"

Kyeran besétált egy csésze teával-Felébredtél?

ETHAN!!

-Ki vagy te?

-Amnéziád van mert a szüleiddel balesetet szenvedtél de ne aggódj hamarosan ők is hazajönnek! Kyeran vagyok a nagybátyád. Te Ethan Dalint vagy!

Bólintottam-7 éves vagyok?

Kyeran elvigyorodott-5!

Hírtelen kipattant a szemem és Nicole állt előttem Rimmonnal.

-Hát ti?

Nicole kacsintott-Jöttünk megmenteni!

-Srácok!-mondtam elérzékenyülve.

Nicole elvigyorodott és felhúzott-Jól vagy?

Megdörzsöltem a csuklóm és bólintottam-Fogjuk rá. Ti?

Nicole csípőre tette a kezét-Nagyjából 6 napja nem alszom ez az ökör végett.

-6 napja? Mióta vagyok idelent?

Rimon megköszörülte a torkát-Mikor lejöttünk November közepét írtuk!

-November?

-Itt lassabbak tűnnek a napok pedig sokkal gyorsabbak ez azért van mert csak alkonyat van!-mondta Nicole-Nincsenek napszakok.

-Kyeran? És Leah?

-Leah?-kérdezte felvont szemöldökkel Nicole.

-A hugom! Van egy hugom! Leahnak hívják. Itt találkozunk.

-Jujj van egy hugid de cukii!-mondta Nicole ömlengve és rajongó ábrázattal.

Elmosolyodtam és bólintottam.-Őt is meg kell védeni!-mondtam és feltápászkodtam de ekkor megszédültem.

Nicole elkapott-Hé óvatosan sok vért szedtek le belőled!

Rimon a szám elé tartott egy almát-Az ágy alatt találtuk.

Eévettem az aszott gyömülcsöt és megettem-Köszi!

Nicole leültetett-Mi megkeressük őket te maradj veszteg és védd meg magad ha tudod!-mondta összeborzolt és elfutott-Rimon!

Rimon a kezembe adott egy kis adag kártyát majd elfutott a lány után.

Megnézegettem minden hollók voltak. Ugyan olyanok. " Mégis mit kezdjek ezzel? Azt sem tudom hogy kell használni!" vissza gondoltam az álmomra "Azt hiszem már mindent értek. És ezek után történt hogy az ál szüleim gondoskodtak rólam. De csak a fejemben voltak 10 évig amég tényleg meg nem haltak balesetben. Azután a maradék 5 évben ezt megemésztettem és nem olyan rég megtudom hogy igazából soha nem voltak. Bonyolult egy dolog."

És ekkor eszembe jutott "Kyeran csak védett ettől. Védett hogy hülye ne legyek nagykoromban. És mennyi gondot okozok mégis!"

Nagyjából így ültem sokáig nagyon sokáig meg sem tudtam mozdulni. A fejem ködös volt. És többször az alvás kerülgetett mikor besétált Nicole a többiekkel.

Kaput nyitott és intett hogy Go! át.

Leah oda futott hozzám és megölelt nagyon szorosan és a pici pofiját a mellkasomba fúrta.

Felvettem és Kyeranra néztem aki eléggé zűllöttnek és öregnek tűnt.

-Nem vagy jó bőrben mi öreg?

-Fogd be!-mondta és átlépett a kapun.

Nyomában mi.

Este volt és nagyon örültem az emberi szagnak. Az emberi környezetnek. Nicole ott aludt ő és Leah az ágyamba én a kanapén. De este a húgom ...de fura leírni de a húgom odajött és mellém feküdt!

Ebből még hatalmas gubanc lesz hogy eljöttünk érzem. Még jönni fog a háború amit ellenünk fognak a démonok rendezni de nem érdekel jöjjön bármelyik patás én megvédem a húgom. Most hatalmas szívességgel tartozunk Nicolenak ezért megbeszélem Kyerannal hogy a lány nem e hagyhatná ott a Kolit és költözhetne ide hozzánk. Ők az én családom. Nicole a pattogós húgi, Rimon a pattogós öcsi, Leah a szeretni való kis ártatlan húgi, Kyeran aki már szinte apa , Démon a család kutyája aki folyton kiássa a virágokat és én a folyton bajba kerülő de mindenki megmenteni akaró ezért kitartó bátyó.

Majd holnap!