Igen még mindig a pokolban sínylődök!
2 nap tuti eltelt mióta megkaptuk a lakosztályunk mégse láttam azóta Leaht. Biztos bátyói ösztöneim a hibásak de komolyan elkezdtem aggódni miatta.
-Szerinted....elkapták? Rájöttek hogy a bátyja vagyok???-kérdezte Kyerant miközben fel alá sétálgattam a szobában.
-Nem hiszem. Lehet szimplán megijedt tőled!
-Megijedt?
-Hát ja én is eléggé összecsináltam magam mikor láttam hogy megetted a lelkét.
-Té....Tényleg?-leültem az ágyra és a fejemet fogtam-Mekkora egy csődtömeg vagyok!
-Nem én mondtam!-mondta Kyeran és bele ivott a borocskájába.
Rásandítottam amolyan „Fordulj fel" nézéssel majd felálltam-Megkeresem!-mondtam és elindultam ki. Nem szeretek démonná változni mert így ha megtámadnak nem tudok meglepetést okozni. Pedig lehet kellene ,legalább is Kyeran ajánlja! Lehet igaza van meg vagyok győződve róla hogy nőttem pár centit és férfiasabb lett a hangom is sokkal.
-Kyeran nem öregedhetek meg teljesen ugye?
-Változz át és nem! Az emberi bőr nem bír ennyi időt hírtelen! De ezt is már mondtam vagy 100x és jó lenne ha figyelnél rám!
-De így sokkal macsóbb vagyok mint démon ként!
-Hidd el a Succubusnak mindenhogy bejössz!
-Kit érdekel az a némber?-mondtam felmorranva és átváltoztam –Majd jövök üzenj ha gáz van!
-Itt nem jó a telefon öcskös!
-Haha! Tudod hogy a gondolatbelire gondoltam!
-Ja hogy már olyat is tudsz! Istenem tényleg gyorsan nősz!
Megforgattam a szemem és kimentem. A folyosón hatalmas ablakok voltak vörös selyem függönyökkel. A padlón vörös puha szőnyeg volt. A fal hófehér volt. Kezdem azt hinni azért ez a sok vörös mert nem látszik a vér rajta...vagy pont az festette be? Erre a gondoltra felhúztam az orrom és inkább kifelé mentem. Lementem az alsó szintre ahol szolgák tömkelegei álltak egy sorba parancsra várva.
-Ethan kisfiam! Mit szeretnél? Talán valami problémád van?
A király volt Loki. Arany ruhába volt a hajába egy karom alakú csatt a korona előtt és sárga kígyó szemével rám nézett.
-Semmi épp keresek valakit!
-Segítek neked közben elbeszélgethetünk arról hogy mi is lesz a te feladatod!
Sóhajtottam-Sietek!
-Ethan nem szabad nemet mondani egy királynak nem tanították meg a szüleid? Ja hogy nem is voltak? Majdnem elfelejtettem! Akkor érthető!
-Megtenné hogy nem veszi őket a szájukra?-indultam tovább kifelé.
-Szóval kit keresel?
-Volt egy lány a cellámnál. Leah! Neki szeretném megköszönni hogy ott volt és hozott nekem ételt.
-Ó a kicsi Leah már csak ilyen! Biztos a dögökkel van kint!
-Dögök?
-Igen a többi démon kölyökkel!-mondta és kitolt az ajtón.-Az árvaház arra van!-mutatott egy irányba és elindultunk arra. Hamarosan megláttam egy tornyos épületet ami egy templomra hasonlított.
-Innentől oda találok! Majd beszélünk az egyességről ha vissza értem rendben?
-Hát persze!-mondta kacsintva és elment!
Eszemben sincs beszélni vele! besétáltam az épületbe és onnan az udvarra mert onnan hallottam hangokat. A kicsik épp pirospacsit játszottak. A lányok egymás haját fonogatták. Mint egy sima árvaház. De Leah nem volt ott. Nézelődtem hátha megtalálom , rengeteg árva volt. Különféle nagyok és a legtöbbnek nagyon csúnya sebe volt.
-VIGYÁÁZ!-kiáltotta mögöttem valaki mire hátra néztem.
-Mondtam hogy el fog szökni!-kiáltotta egy fiú és elfutott mellettem. Egy apró démont kergettek.
-Kapd el!-ez Leah volt. Megismertem a hangját. Elfutott mellettem a fiú után.
Derékra tettem a kezem és figyeltem őket. Leah hátra nézett rám és odafutott hozzám majd megölelt-Ethaaaaan!-visította és felnézett rám-Mit keresel itt?
-Téged kerestelek!
-Engem?-kérdezte hatalmas kék szemekkel-Ethan Ethan Ethan!!!
-Mond...
-Segítesz elkapni azt a Borot?-mutatott a kis démonra.
-Hát én..
-Kérlek!-mondta könyörögve mire elvigyorodtam-Persze hogy segítek!-mondtam és a fiúk után futottunk. A Boro kifutott az árvaház területéről de mi csak kergettük. Mivel én voltam a legnagyobb én voltam a legközelebb hozzá de még így is gyorsabb volt mint én. Előre ugrottam hogy elkapjam de elszámoltam. Ezt az egyik fiú láthatta mert a hátamra ugrott és onnan rugaszkodott el egyenesen a dögre.
-Megvaaan!-kiáltotta a fiú.
Letöröltem az arcom és elnevettem magam-Ügyes vagy!
Leah odajött hozzám és megölelt-Köszi!
Elmosolyodtam és felültem majd sóhajtottam-Kifáradtam!
A többiek is bólogattak.
-Leah beszélhetünk?-néztem a kislányra.
-Persze!
-Négy szem közt!
Leah a srácokra nézett akik kicsit duzzogva de elmentek.
-Figyelj Leah én...-de bele vágott a szavamba.
-Láttad a démon kutyusokat és cicákat? Kutya vagy Cica párti vagy?
-Inkább kutya!
-Én mind a kettőt szeretem! Most születtek kicsik megnézzük őket!-pattant fel és felhúzott majd magával rángatott.
Sóhajtottam-Megnézhetjük!
-Nagyon cukik a cicák itt állítólag nagyobbak mint nálatok! Találkoztál már démon kutyával vagy cicával?
-Nem de van egy démon farkasom!
-Tényleg?? De jó! Mi a neve?
-Démon!
-De a farkasnak!
-Mondom. Démon!
-De béna!-mondta nevetve!-ekkor odaértünk egy rácsos helyhez. Leah átbújt a rácsok között. Én is.
-Miért van ekkora rács...és ekkora hézag? Simán átfértünk!
Leah füttyentett-Mondtam hogy nagyobbak mint nálatok!
Mondta ekkor vagy 3x akkora macskák futottak felém mint én meg vagy 2x akkora kutyák mint én.
-És ezek még kölykök?
-Igen az anyujuk ilyenkor alszik!-mondta és megsimogatta az állatokat.
Én is megsimogattam az egyiket az egyik cica jól hasba vágott a mancsával mire nyögtem egyet és orrba csaptam.
-Vadócok!-mondta Leah és megölelte a cica nyakát-Mit szerettél volna mondani?-kérdezte és elkezdett felmászni a macskára. Odamentem és feltettem.
-Leah én a bátyád vagyok tudtad?
Leah elkerekedett szemekkel nézett rám. Ezek szerint nem!
-Komolyan? De nekem azt mondták mindenkim meghalt.
-Anyám neve Leah apámé Torin. Mint neked!
Leah eltűrte a haját így láttam a fülbevalóját. A kristály benne ugyan olyan volt mint a kardomba.
-Az honnan van?
Leah megérintette a fülbevalóját-egyszer felkeltem és mellettem volt.
Felé nyújtottam a kardom-Apa adta.
Leah megnézte a kristályt és a szája is tátva maradt, majd könnyezni kezdett. A cica fejébe temette a pofiját és sírt. A cica dorombolni kezdett. Lehúztam és magamhoz öleltem.
-Na ne sírj semmi baj!
Leah megrázta a fejét és megmarkolta a vállamon a ruhát-A...akkor...akkor miért hazudott...mindenki? Azt hittem egyedül vagyok! De akkor te tényleg a bátyám vagy!
Elmosolyodtam-Igen az vagyok! Te is Dalint vagy mint én!-mondtam és megpusziltam az arcát.
A kislány figyelt és a nyakamhoz bújt-Fel kell mennem veled?
-Kellene...nem bántanának!-simogattam meg a nyakát.
-És a barátaim?
-Ha nagyok lesznek ők is feljöhetnek!
-És játszhatunk?
-Igen! Addig találsz az embereknél barátokat!
-Ehetek csokit?
-Ehetsz!
Leah megharapta a nyakam.
-Aucs ezt miért?
-Mi így fejezzük ki a szeretetünket!
-Érdekes módja!-mondtam és letettem-Megismerkedsz Kyernnal?
-Én már ismerem!
-Tényleg?
-Őt is látogattam!-mondta. Én pedig megfogtam a kezét és elindultam vissza a szállás felé.
-Kedves igaz?
-De nem kell apának szólítanom ugye?
-Nem! Simán Kyerannak vagy bátyónak. Ő a nagybátyánk!
Beszélgettünk a szoba felé és nevetgéltünk. Valahogy fura hogy van egy hugim akire vigyázni kell és kötelességemnek érzem hogy vigyázzak rá. Kicsit nehéznek tűnik pláne vadóc természetétől adódóan mert amire rájöttem azaz hogy nem ismer veszélyt. Anya is ilyen lehetett. De nagyon aranyos kislány. Ma már itt is akart aludni velünk ezért kiköltöztem a kanapéra vele hogy elférjünk. Már alszik. Az oldalamhoz van bújva fogadni mernék ha felé fordulok a mellkasomhoz fog bújni. Próbáljuk ki.