Szeptember valamennyi ...

A pokolban minden nap ugyan olyan. Nem tudom, mikor megy le a nap mikor jön fel a hold. Teljesen összeolvadnak az idők! És ami még rosszabb, hogy büdös van, wc sincs normális és nem értek egy őrt sem. Néha jön pár őr errefelé néhány díszesebb öltözetben lévő démonnal. Gondolom hadurak vagy arisztokraták lehetnek. Figyelnek egy ideig, beszélnek, valamit megrázzák a fejüket és a rácsomra vágnak vagy beköpnek a cellámba. Undorító népség. A kaja nagyjából ugyan az. Nyers hús! Ha nem lennék démon alakomban és nem lennék, olyan éhes meg sem tudnám rágni.
Mégis hogy fogok innen kijutni?
Megfigyeltem, hogy az őrök felváltva őrködnek valaki mindig van a cellám előtt. És hatalmas bárd vagy buzogány van a kezükben, ami cseppet sem tetszik. Mikor közel megyek, a rácshoz felém ütnek, ezért el kell ugorjak. Nagyjából ezzel szórakoztam 1 órán keresztül, hogy odamentem és mikor a rácsra vágtak hátra ugrottam. Remélem jól megfájdult a mancsuk. De aztán ezt is meguntam és elfeküdtem gondolkodni. A srácok és Nicole járt a fejembe.

Ismét pokolban

Nem tudom hány nap telt el de még mindig itt sínylődök. Már fogytam is pár kilót, mert az övemen szorítani kellett.
Ma jött egy férfi, aki bejött a cellába felemelte a kezem és végig mért, felmorgott és az ágyra lökött majd kiment. Komolyan megijedtem, hogy mit akar tőlem.
Estefelé láttam egy aprócska alakot elfutni a cella előtt mikor elfutott előttem megtorpant és visszanézett rám, de hamar tovább futott.
Nem tudtam, hogy gyerekeket engednek ide!
Vállat vontam és a karmommal elkezdtem a téglát karistolni, hogy írjak bele valamit. Ez hamar felhúzta az őreimet, mert egy leszopogatott csontot vágtak hozzám.

Még mindig a pokolban

Mit csináljon az ember, ha a börtönben van? Aludjon! Lehet, álmában eszébe jut valami hasznos dolog. Ma is épp azt terveztem, hogy sokáig alszok mikor megcsapta a fülem egy ismerős hang. Felültem és a rács felé néztem. A hang gazdája még nem ért oda.
-Ha igazad lesz, apa én megölöm! Megölhetem?
-Nem!
-De miért nem?
-Épp azon vannak, hogy megtörjék és kerítsenek valakit, aki ért a nyelvén!
-Ezért vagyunk mi itt?
-Igen én fogom az oldalunkra állítani!
-Nem olyan nagy szám!
-Az nem érdekel a vére gyógyító sokkal gyorsabban gyógyulnánk, ha a markunkban lenne. Szinte igazságtalan lenne.
Tudtam, hogy rólam beszélnek a lépések egyre erősödtek majd a rácsomhoz értek.
Egy szőke alak nézett rám és elvigyorodott-Üdv Dalint!
-Chris!-horkantam fel.
-Nem vagy a legjobb bőrben mi?-nézett rám és odasétált a rácshoz.
-Szétszedlek te álnok kígyó!-álltam fel és felé indultam.
-Igazán? Hiszem, ha látom!-mondta nevetve és a hajába túrt. Az tuti hogy kivégeznek!
Elkaptam a felsőjét mikor odaértem-Majd meglátjuk, kit végeznek ki! Angyalzabáló rohadák!-mondtam morogva és be akartam mosni neki egyet mikor az őr elkapta a karom és visszahajtotta. Hatalmasat üvöltöttem és próbáltam elugrani, de nem engedett. Éreztem, ahogy a csontom szilánkosra törik és elválnak egymástól. Próbáltam szabadulni, mert ő egyre csak hajtotta vissza amég a kezem lehetetlen alakot nem vett fel. Mikor elengedett leültem a fal mellé és ijedten néztem a karomra.
Chris elnevette magát-Úgy van, nyalogasd a sebeit te korcs kutya!-mondta és bedobott hozzám egy csontot, amit az őrök szopogattak unalmukba-Nesze hogy ne halj éhen! Legalább erősödik a fogad tőle!
-Ha innen kijutok, esküszöm, megöllek! Megöllek érted? Szétszedlek! Nem lesz egy élő porcikád se utánam!-üvöltöttem rá mire ő hangosan felvihogott. Majd váltott pár démon nyelvi szót az apjával és elsétáltak.
Az őr rám nézett valószínűleg túl nyomorultul néztem ki a karommal, mert elvigyorodott és elsétált.
Topánka hangját hallottam. Nagyon tompa volt és gyors. Ez egy gyerek. A tegnapi!
És igen a tegnapi kislány elfutott előttem, de most visszajött és figyelt.
Ránéztem és figyeltem. A lány hátra lökte a csuklyát és láttam loknis fekete haját. Csillogó kék szemekkel nézett rám és a szája is tátva maradt,a feje tetején két barna apró szarvacska volt.-Te nem démon vagy!-Rózsaszín ,hercegnős ,hosszú ,buggyos szoknyában volt a lábán szintén rózsaszín topánka. Az arcán volt egy vágás de még így is csillogó szemekkel kissé elpirulva figyelt engem mint aki nagyon örül annak amit lát.
-Nem csak az vagyok! Mit akarsz?
A kislány érdeklődve méregetett-Mi vagy te?
Felhúztam az orrom és a földre néztem-Egy korcs!
A lány pofátlanul letérdelt a rácsok elé és úgy figyelt-Korcs?
-Igen! Egy angyal és egy démon keveréke azt ti így hívjátok nem?
A kislány elmosolyodott-Nem olyan ritka ám az olyan mint te! Nem vagytok ti korcsok!-mondta mosolyogva-Hé nem vagy éhes?-kérdezte és felém nyújtott egy almát. Nagyon éhes voltam a hasam megkorrant a gyümölcs láttán.
-Nem!
-Biztos?...Mi a neved?
-Ethan!
-Értem! Én Lea vagyok! Ethan fogadd el nem mérgezett, ha attól félsz! Nézd!-mondta és bele harapott az almába-Látod? Edd csak meg!
-Miért adod oda?
-Kedvesnek tűnsz és sérült vagy!-mondta és benyújtotta az almát-Tessék!
Közelebb mentem leültem a rács mellé és elvettem-Kösz!-mondtam és enni kezdtem az almát habzsoltam. A lány figyelt.
-Milyen az emberi világ?
-Szép! Szebb, mint itt lent!
-Azt elhiszem! Egyszer felmennék! Mi a legjobb dolog az embereknél?
Elgondolkoztam-A csoki!
-Csoki?
-Igen egy étel! Segít, ha szomorú vagy, ha dühös vagy, ha boldog vagy is jól esik. Olyan, mint egy orvosság.
-Megkóstolnám azt a csokit!
-Hát, ha egyszer nagy leszel, és feljössz, akkor megmutatom!-mondtam és megnyaltam az ujjam miután elpusztítottam az almát.
A kislány felém nyújtotta a kezét-Megígéred?
Kezet fogtam vele-Meg!
A lány felpattant-Szavadon foglak Ethan!-mondta és feltette a csuklyát majd elfutott.
Szomorúan néztem utána. Valahogy a menhelyi kutyák is így lehetnek, ezzel mikor egy kedves ember megsimogatja őket. Basszus egy kutyához hasonlítom magam? Ez komoly? Na, mindegy. Megőrültem! Börtöntöltelék vagyok mit várunk? Hát ez az! Semmit! Inkább alszom.

Leah mégis honnan ismerős ez a név? Mindegy majd beugrik! Vagy nem! Biztos a suliba valakinek volt ez a neve! Nem túl démonos név.