szeptember 8 folytatása!

Szóval tegnap sikeresen félbe kellett hagynom a gondolat menetemet ugyanis éreztem így az ágyon hasalva, hogy hírtelen a lefelé lógó lábfejem valamiért meleg lesz! Mikor odanéztek láttam, hogy Démonka épp leteszi az egyik hátsó lábát és elégedetten nyögött egyet jelezve jól esett neki leadni a felesleges folyadék mennyiséget. Felpattantam és a fehér takaróm sárga illetve a kék zoknim sötétebb foltját néztem. Rendesen kiakadtam. A kutya lepisilte a lábamat. Ezt nem hiszem el. Így hát levittem sétálni nehogy a nagyobb csomagja is a házban landoljon....épp szerencse volt mivel mikor leértünk és talált egy füves helyet lerakta a rakományát. Rögtön gondoltam, hogy ,,Jól van most csináld te kis szemét ne a szobámba!"-majd vissza mentem vele a házba ismét lefürödtem , ágyat húztam a zoknimat kézzel is majd géppel is kimostam. És hát volt olyan éjfél mire mind ezzel végeztem.

Szóval most folytatom ott ahol abbahagytam!

Oldalra néztem és láttam őt.... kicsit meglepett! Eliot állt előttem hatalmas szemekkel és figyelt.

-Izé... szia!-mondtam elvigyorodva Tettessem a hülyét vagy valljam be az igazat-gondoltam mikor ő felém tett egy lépést. Áradt belőle a félelem szaga.
-Te.....mi vagy te??-kérdezte hatalmas szemekkel és mikor felálltam ijedten rezzent össze.

Leporoltam magam és ránéztem- minek tűnök?

Ő végig nézett rajtam-valami... démonnak....

-Talált!-mondtam elvigyorodva és figyeltem. Tudtam, hogy nincs, visszaút megfogja tudni az igazat Nicole pedig nagyon dühös fog lenni.

-Mióta vagy ilyen?-kérdezte és nyelt egy nagyot.

Elmosolyodtam-A suli kezdéskor tudtam meg én is magamról.

-Miért nem mondtad Ethan???

-Nem gondoltam, hogy bele kellene, keverjelek titeket! Felejtsd el és ne beszélj erről senkinek!-mondtam megmarkolva a nyakláncom, hogy vissza változzak ekkor egy hatalmas ütés a földre küldött. Eliot állt előttem remegve, a keze ökölben és figyelt. Elkapta a felsőm fölém állt és az arcához húzott-Mégis hogy felejtsem el ezt te hülye?? Hát nem barátok vagyunk?? Mégis miért?

-Mert a démonok és az emberek különböznek. Eliot engem meg akarnak ölni! Ne akard végig nézni!

Láttam a meglepettséget az arcán-Megölni? miért?

Vállat vontam-azt én sem tudom!

Elengedett és mellém térdelt megnézte a kardot a nyakamba-csak műanyag vacak mi?-kérdezte és rám sandított.

-Ezt mondtam volna?-kérdeztem elvigyorodva. Igen mikor megkérdezte honnan van azt mondtam, hogy egy Kínai boltba vettem mert megtetszettek.

Eliot komolyan nézett rám-Nicole is ilyen.... démon?

-Azt kérdezd meg tőle... ördögi egy nőszemély az biztos!

-ETHAN!!!-csattant fel és figyelt-szóval akkor a démonok léteznek? Akkor az angyalok is?

-Azt nem tudom!-vallottam be töredelmesen. Én a démonokat ölöm, akik ártani akarnak az embereknek! De erről tényleg egy szót se...

-Dethnek se?

-Dethnek se! Őt ismerve, elkezdene agyalni és abból soha nem sül ki jó.

Eliot bólintott-csak utánad jöttem, mert aggódtam, hogy megint rosszul leszel.

-Kössz!-mondtam felálltam, felhúztam és elindultam vissza. Az ajtóhoz értünk mikor felvihogott mögöttünk valami. Magam mögé húztam Elitot és hátra néztem.

Egy hófehér hajú fiú állt előttünk velünk egy idős. Két nagy szarv volt a fején és megnyalta a száját- Üdv fiatalúr.

-Hú de ocsmány vagy!-mondta Eliot és befelé hátrált.

-Szóval látod!-mondtam megmarkoltam a kardom átváltoztam és az alak felé fordítottam a pengém-Ki vagy te?

-Belphengor a nevem! Üdv!-mondta meghajolva és csapott egyet a degu farokra emlékeztető farkával.-Azért jöttem fiatalúr hogy meggyilkoljam!-a kezében egy kasza jelent meg és felénk indult.

-Tünés befelé!-mondtam Eliotnak és Belphengor felé sétáltam. Ő felemelte a kaszát és összecsaptunk.

Küzdöttünk, de nagyon gyors volt. Hamar észrevettem, hogy nem tudom tartani a lépést vele. Hátra akartam ugrani, de ő a hasamba állította a kaszát és egy hatalmasat lökött vele rajtam. A falnak csapódtam éreztem a vér ízét a torkomban és a fájdalmat a gyomromban.

Odajött hozzám elkapta a nyakam és felemelt. A kasza felém lendült ekkor egy kiáltást hallottam és rózsaszín fürdök repültek el a szemem előtt én pedig a földre estem.

Nicole állt előttem és hátra nézett rám végig mért majd a démonra nézett-szedd össze magad. Meg kell ölnünk.

A térdemre támaszkodtam úgy nyomtam fel magam és figyeltem Belphengort.

Belphengor elnevette magát és egy nagyon erős aura burok jelent meg körülötte.

-Mit csinál?-kérdeztem Nicoletól aki csak összevonta a szemöldökét.

Nicole felemelte a kardjait-Átváltozik.

-Átváltozik??-oldalra sandítottam láttam Eliot aggódó arcát.

Belphengor ereje hírtelen robbant hatalmas lökés hullámot kaptunk belőle hátrébb is csúsztam miatta pár lépést mintha egy erős szél csapott volna meg. Mikor ránéztem láttam, hogy a teste pikkelyes és a nagysága vagy a duplája.

Nicole rámnézett-Ethan ....a démonok képesek varázsolni. Nem így akartam megtanítani, de úgy veszem észre muszáj lesz. Figyelj, tartsd ki a tenyered.

Ki tartottam ő fölé emelte a kezét.

-Most koncentrálj egy elemre.

Tűz!Tűz!Tűz!Tűz!-ekkor éreztem, hogy forró lesz a kezem mikor odanéztem láttam, hogy a kezemben egy lángcsóva lüktet. Lüktetett pontosan ugyan abban a ritmusban, mint a szívem. Nicolera néztem, hogy és most ezzel mit akar.

Nicole támadásba lendült az alaknak támadt, aki védekezett.

Gondolkoztam majd eszembe jutott valami. Feléjük rohantam a láng még továbbra is a kezemben volt. Gyorsultam majd felüvöltöttem. Az egész kezemet ellepte a láng és éreztem, hogy égek. Felugrottam és Belphengor fejére tettem a kezem. A szemére. A páncélszerű bőr olvadni kezdett ő pedig felüvöltött elkapta a kezem és felhasította. Felszisszentem, de ott hagytam a kezem! Mikor megolvadt Nicole belevágta a kardot és egy erőteljes rántással felmetszette a démon fejét, aki eltűnt.

Leültem és a kezemhez kaptam.

Eliot lassan odabotorkált hozzám-jól vagy...Eth?

Nicole elhúzta a száját-hát te? Ethan szégyelld magad! Ez egy 7 pecsétes titok volt ám!

Eliot kihúzta magát és Nicolera nézett-én jöttem utána! Az én hibám!

-Csak ugyan!-mondta Nicole

-Ne veszekedjetek!-mondtam a karomat fogva.

Nicole mellém térdelt-nagyon puhány vagy! Holnaptól konditerem!-mondta a keze zölden vibrálni kezdett és a sebes kezemre tette a kezét, ami sercegni kezdett majd beforrt.

Ezután visszamentünk a terembe. Eliot közömbös volt mintha mi sem történt volna ugyan úgy állt a dolgokhoz röhögcsélt velünk és nem mondott semmit Dethnek.

A következő napom, azaz a mai nagyon unalmas volt.

Szeptember 9. (Kedd)

Reggel dolgozattal kezdtük. Semmit nem tudtam. Aludni se tudtam, mert Demonnak hasfájása volt és egész este nyüszékelt. Ma elvittük orvoshoz nem találtak semmit. Hitomi sem jött iskolába. Chris sem. Na vajon mit csinálhatnak?

Délután elmentem Nicoleval az edzőteremben. Az a csaj egy diktátor! Fáj mindenem! Hihetetlen! Nagyon elfáradtam, de már most érzem, hogy erősödtem. Holnap a fiúkat is elviszem. Gyakoroltuk a mágiát is egész jól megy! A forró fejemhez tökéletesen megfelel a tűztípusú elem. Nicole is ezt mondta nem lepődök meg magas labdát adtam neki és kegyetlenül le is csapta azt.

Igazából aggódok! Én nem akartam ennyire belefolyni ebbe a démonosdiba. És Kyeran is feszült mostanában. Kérdeztem, de azt mondta, hogy semmi csak a kölykök a suliba. De ez nem olyan nézés volt.... remélem nincs baja! Majd nyomozni fogok és figyelni rá. Aggódok értem

Itt fekszem az ágyba egy csokis sütit majszolva amit Nicole hozott és várom, hogy kész legyen, a fürdéssel ugyanis úgy döntött ma megint nem akar a koliban aludni, mert összeveszett valamelyik nevelővel. Olyan mint a húgom. Kezdem megszokni, hogy mindig a sarkamban, van.... vagy én vagyok az övében? Jó kérdés!

Kész lett elmegyek fürödni, megnézem Démont és azt hiszem, nem alszok ma este. Mégis csak férfi vagyok nem? Nem bízhatok magamban, ha egy csaj alszik mellettem.

Na jó! Jóéjt naplóm! Érzem, hogy lerohad az ujjam ettől a sok írástól biztos a te fejed is zsong! Pihend ki magad, hogy a további izgalmak is beléd férjenek!