Szeptember 6. (Szombat)

Mikor végre sokáig tudtam volna aludni , mivel szombaton mindig sokáig szoktam aludni,olyan hajnali 5 körül valami megbökte a mellkasom. Először csak lehessegettem onnan majd a szúrós érzés a nyakamra vándorolt rátettem a kezem és akkor éreztem, hogy ez valami tárgy végig simítottam, de nem éreztem a végét. Kinyitottam az egyik szemem és végig futtattam tekintetem a fakard lapján a markolatáig, a markolatot tartó kézen, a kéz gazdájának mellkasán az arcáig.

-Nicole!! Az istenit tudod te hogy mennyi az idő?

Nicole elmosolyodott démoni alakjában volt-megyünk gyakorolni gyere szépen hibrid úrfi!

Felmordultam és elfordultam-hagyjál!

Megbökte a hátam mire felültem-FÁJT!-üvöltöttem rá, ő csak elvigyorodott és elindult ki-5 percet kapsz, ha nem jössz, addig szadizlak amég végre nem jössz! Választhatsz!

Morogva felültem lerúgtam a takaróm erőszakosan bevágtam magam mögött a fürdő ajtót felöltöztem, zsebembe csúsztattam a telefonom és ránéztem-mehetünk!-mondtam bunkó hangnembe, hogy kifejezzem nem tetszésemet.

Nicole elégedetten elmosolyodott majd kimentünk a kocsihoz. Beültem ő pedig elvezetett egy csúnya kátyús, murvás úton egy mezőféleséghez. Ott leálltam hisz nem tudtunk tovább menni. Ő kiszállt a kocsiból és elindult a mezőt szegélyező erdő belsejébe. Most már kíváncsi voltam, hogy hova visz ezért követtem. Mikor az erdőbe értünk felém fordult.

-Vedd fel a démoni alakod! Markold meg a kardot, amit kaptál!

A telefonomhoz nyúltam és megmarkoltam a kardot. Ismét éreztem azt a furcsa leírhatatlan érzést, kicsit bizsergett is a testem, fájt is, szét is akadt szakadni, de gyorsabb volt. Jól észrevehetően hamarabb átváltoztam. Nicolera nézte-na?

Nicole elmosolyodott-jól nézel ki!-mondta körbe sétálva.

Elővettem a telefonom és megnéztem magam. Két szarv nyúlt ki a homlokom és a hajam közötti részből. A szeme kék maradt, de a pupillám egy csík akár a macskáknak és vörös. Mikor közelebb mozdítottam a telefont a pupilla kijjebb tágult. Igen pontosan olyan, mint a macskáknak. Körbenéztem, hogy teszteljem máshogy látok-e. Megijedtem. A madarat a fán, egyenként a leveleket, a pókhálón lévő harmatot könnyedén észrevettem, ha kicsit ráfókuszáltam. Nicolera néztem. Láttam a szempilláit külön-külön láttam a szemének minden árnyalatát.

Nicole elmosolyodott és előhúzta a fakardot majd a kezembe, adta-lenyűgöző, igaz?-kérdezte pajkos mosollyal.

Elvettem a kardot és nézegettem.

-Védekezz!-hallottam Nicole hangját, de mire odakaptam a tekintetem már suhant a kard és kiütötte a lábam-Hé!-mordultam fel.

Nicole fölém magasodott-A harc mezőn nem lehetsz lassú, nem bambulhatsz el mert megölnek!-mondta felvillanó szemmel és a torkomhoz nyomta a kardot-ha most igazi lenne leszegném a fejed. Észre se vennéd! Akarod Hitomit nem? Akkor tanulj meg harcolni!

Figyeltem kezdtem unni, hogy folyton Hitomival jön. Eltoltam a kardját és feltápászkodta. Magam elé tartottam a kardom és figyeltem.

Nicole előre lépett és szúrt. Próbáltam kivédeni, de a kardja hegye lecsúszott a kardom lapjáról és hason szúrt.

-Gyenge!-mondta elvigyorodva és felém suhintott.

Próbáltam az ellenkező irányba ütni de az lett az eredménye hogy eltántorodtam.

Nicole sóhajtott-sokat kel még tanulnod! Na figyelj! Az alap ritmus ez: hosszú-rövid-rövid hosszú!-mondta szurkálva.

-A hosszúnál szervet próbálj a rövidnél védekezni. Érted?

Bólintottam. Ő elmosolyodott.

-Ha vágsz mindig láb vagy fej felé vágj, ha levágod, a lábát elesik és le tudod szúrni, ha fej felé, akkor könnyen megeshet hogy leviszed a fejét és mentem meghal. A démonok nem cicóznak. Mindig meglepés szerűen kell támadni. A szemedből a szúrást olvassa ki, de közben igazából az agyadban eldöntötted, hogy vágni fogsz. Hajolj, le mintha a lábát céloznád, de igazából az utolsó pillanatban kiegyenesedsz és mellkason szúrod. A támadó állás mindig ugyan az. Kis terpesz bal láb elől jobb karban a kard testvonalban kezdesz másik kéz behajlítva, hogy a lendítésével erőt kapj. A hátul lévő lábat befeszíted, az elől lévőt ellazítod, ha előre kell ugrani, ugorni tudj, ne ess orra.

Külön nagy segítség volt, hogy mutogatta is közben így le tudtam utánozni.

-Akkor próbáljuk ki!-mondta és felém szúrt.

A kard lapjával kivédtem kiléptem oldalra lefelé néztem, de közben mellkason szúrtam. A kard elütődött a páncélján. Diadal ittasan néztem rá. Ő elmosolyodott és tapcsolt-Ügyes! Nem is rossz!

Gyakoroltunk órákon keresztül már rendes karokkal. A karom rendesen lezsibbadt, de egyre jobb lettem. Minden támadását ki tudtam védeni és a legtöbb támadásom be is talált. Tanított különlegesebb technikákat is például egy olyat mikor melletted az ellenség felugrasz és a messzebb lévő karoddal felé lendülsz. Ekkor a levegőben megfordulsz és egy erős leütést kap az ellenség.

Sok szúrást kaptam a hátamba is a nyakamra is, amik szépen be is lilultak.

Mikor elfáradtam és annyira remegett a karom hogy a kard is kiesett a kezemből leültem a földre és hátra feküdtem. Ő leült mellém nem tűnt fáradtnak alig akartam elhinni, hogy meg se kottyant neki. Komolyan elgondolkozom, néha hogy nem valami robot ez a lány??
Átölelte a térdét és figyelt-na mi van? kikészültél?-kérdezte elmosolyodva és megcsavarta az orrom.

-Aucs!-morogtam fel és az oldalamra fordultam-remeg az egész kezem!

-Igen ez gyakori! Majd edzésbe jössz! Irány a kondi és súlyokat emelni. Hogy fogsz így egy csontot átszúrni?
-A filmekben meg a játékokban könnyebbnek tűnik.
Nicole elfeküdt és felhúzta az egyik lábát-ott minden! De ez a való élet!-mondta és figyelte a felhőket.

Felé fordultam és végig mértem. Rá kellett jönnöm, hogy Nicole egy igen bájos hölgy. És gyönyörű szeme van.

Mikor ezen elmélkedtem megremegett a föld. Felpattant és körbenézett-A városból jött! Gyorsan Ethan!

Feltápászkodtam fogtam a kardom és utána sietettem. Beültünk a kocsiba és elmentünk a városba. Sóhajtottam Kezdődik!-gondoltam. Mikor beértünk a városba a víztoronynál egy hatalmas dög állt. Az egész teste szőrös volt. Ocsmány pofája hatalmas alsó és felső agyarai duzzadt ajkára hajoltak így benyomva ott egy részen. A szem fehérje fekete volt a szem színe pedig vörös. A feje tetején hét hatalmas tülkös szarv nyúlt hátrafelé a tarkója felé. A víztorony tetejét fogta és felüvöltött. Előre lökte a tornyot az pedig össze omlott rengeteg ott sétáló embert maga alá temetve.

Nicole kiugrott a kocsiból és a döghöz futott, hogy legyőzze.

Én utána futottam. Már majdnem beértem mikor láttam, hogy a dög oldalra lép. A talpa alatt egy nagyjából 5 éves kisfiú sírt. Felnézett és nagyra nyílt a szeme. Gyorsítottam, hogy odaérjek mikor karnyújtásnyira volt előre vetettem magam és ellöktem a kölyköt a talp alól. A dög talpa a lábamra érkezett és pedig felüvöltöttem. Éreztem, ahogy eltörik, éreztem, ahogy szilánkossá válik a csontom. Hallottam Nicole kétségbe esett kiáltását majd a dög ellépett rólam valószínűleg Nicole nekiugrott és megtántorodott. A lábamhoz kaptam. Érdekes érzést éreztem viszketett, szúrt és bizsergett mintha visszatérne az élet belé. Nem telt el 5 perc és tudtam mozgatni. Megpróbáltam felállni először csak megtántorodtam, de sikerült ráállnom. NEM TÖRT EL???-gondoltam meglepetten, Elvigyorodtam felugrottam egy fa ágára onnan egy tetőre arról pedig egyenesen a dög pofájába ugrottam a kardom előre tartottam és a szemébe szúrtam. Nicole valamilyen más nyelven mondott valamit. A keze szikrázni kezdett és a dök koponyájának nyomta a tenyerét. A lényen végig cikáztak a villámok és felüvöltött.

Láttam a szívét, ahogy vert. Kihúztam a kardom és zuhantam. Mikor a mellkasához értem beledobtam egyenesen a lüktető szívét takaró bőrbe a kardot. Azon gondolkodtam, hogy oké hogy eldobtam, de hogy fogom mélyebbre szúrni? Kinyújtottam a kezem én pedig a kard végén jelentem meg. Meglepetten markoltam erősebben a kardot majd előre lendültem és a kard beljebb csúszott. A lábammal elértem a mellkasát nekitámaszkodtam és rúgtam egyet, hogy még beljebb csusszanjon. Éreztem a kardomat mozgató lüktető szervet. Megtámasztottam a lábam a kardon és befelé rúgtam. A kard eltűnt a dögben, aki felüvöltött majd hátra felé kezdett zuhanni. Én a levegőbe repültem a hírtelen zuhanástól és akkor láttam, hogy a dög mögött áll valaki-Rá fog esni!-kiáltott Nicole.

Tudtam én is. Gondoltam, ha a kardom végébe sikerült megjelennem, akkor, talán ha nagyon akarom ott is megjelenek. A kezemben egy újabb kard jelent meg a semmiből. Nem értettem. Oda hajítottam a kardot mikor odaért megjelentem a markolatát fogva, pontosan az ember mögött. Felkaptam olyan hercegnősen a lányt. Igen lány volt hisz láttam a szoknyát és előre ugrottam, kicsit gurultam is de nem engedtem el hogy biztos biztonságban legyünk egy fa ágára ugrottam és a dögre nézett. A hatalmas démon feje a fa tövében ért földet.

Lenéztem a kezemben tartott lányra. Hitomi volt az. Ijedten nézett fel rám, teljesen összehúzta magát. A szemét nagyra nyitotta és kissé tátva volt a szája. Csinos fehér szoknyácskát viselt, amin kék lepkék és virágok voltak. Barna haja a karomon és a vállán feküdt. Zöld szemébe néztem és szólásra nyitottam a számat.

Nicole odasietett hozzánk és felnézett ránk.

Leugrottam Hitomival és letettem. A lány hátra lépett párat-kö...köszönöm...Nicole....-mondta Nicolera nézve.

Nicole elmosolyodott és a háta mögött össze kulcsolta az ujjait-Semmiség csajszi ez a dolgom bár....kicsit elkéstünk! Legközelebb ügyesebbek leszünk!

Vagyis tényleg tudja hogy démon!-gondoltam és le sem vettem róla a tekintetem. Hitomi rám nézett és a mellkasa előtt össze kulcsolta az ujjait-Nagyon ügyesek vagytok!-mondta egy halvány mosollyal.

Elmosolyodtam és kezet csókoltam neki-Egy ilyen gyönyörű hölgyért bármire képesek vagyunk!-mondtam rákacsintva. Ő elhúzta a kezét és bepirult kissé.

Nicole tarkón vágott.

-Mi a neved?-kérdezte tőlem Hitomi.

-A...a nevem?
-Eric! Eric a neve!-vágott közbe Nicole.

Hitomi elmosolyodott és kissé meghajolt-Nagyon szépen köszönöm Eric hogy megmentettél.-mondta ekkor mögötte megállt egy fekete régi típusú autó. Chris ült benne és morcosan nézett ránk.

Hitomi a fiúra nézett, elszomorodott majd intett-Vigyázzatok magatokra!-mondta és beült az autóba. Chris mondott neki valamit majd elmentek.

Figyeltem még el nem távolodott majd Nicolera néztem, aki felém nyújtotta a kardom. Elvettem és visszamentünk az autómhoz. Beültünk és   folytattuk a gyakorlást késő estig.

Ha tetszett ez a rész jelezd egy csillaggal! Remélem izgalmasra sikerült! Tanácsod van szívesen fogadom!

Több mint 200 an vagyunk nagyon köszönöm nektek kedves olvasóim ti vagytok a legjobbak!