Kicsit rövidke lett és cseppet sem izgalmas de remélem elnyeri tetszéseteket ez a fejezet is! Jó szórakozást.

Szeptember.5 (Péntek)

Ezaz Ethan! Egy igazi hős vagy!!!-hallottam egy vékony női hangot. A tetőn álltam onnan néztem le a sok egybegyűlt emberre. A hang forrását kerestem. Nem kellett sokáig keresnem. Hitomi élénk vörös arccal ugrabugrált és nagyon boldogan mosolygott. Mikor ránéztem és kacsintottam egyet felé majdnem elájult. Egy barátnője kapta el, el ne essen szegény. Elmosolyodtam a tömeg felé fordultam -Ethan vagyok a város új hőse! Egy démonnak sem fogom megengedni hogy, háborgasson titeket hű népem!-mondtam kitárt karokkal majd hírtelen egy sikításra lettem figyelmes és megremegett a föld alattam.

Mindenkiben megvan az érzés mikor mérhetetlenül gyűlöl valakit. Én pontosan ezt éreztem mikor este 10 körül a nővérke felrázott az álomból és kijelentette, hogy márpedig húzzak haza, mert ő nem fog bejönni nekem esténként kaját meg italt hozni, na meg a wcre sem fog kikísérgetni, hogy eltaláljak ebbe a hatalmas épületben.

Ördögien néztem rá ami nem is volt olyan nehéz most hogy tudom hogy igazából az vagyok.

Kimentem a kis Roncsimhoz. Igen az az autóm azért hívom Roncsinak, mert állandóan rossz. Komolyan, ha havonta nem viszem a szerelőhöz, akkor soha.

Beültem az autóba fejem a kormánynak döntöttem és sóhajtottam. Nem akartam itt hagyni Kyerant, nem volt humorom hazamenni és ölbe tett kézzel várni. Gyűlölök várni! Rühellek! Mikor már egy órája kuksoltam a kocsiba és egy mentős srác vagy nővérke sem sajnált meg lassan elindultam haza. Már épp fordultam volna rá a főútra mikor valaki befogta a szemem. Azonnal rásatuztam elrántottam a fejem és hátra néztem. Nicole vigyorgott rám a hátsó ülésről és elnevette magát-beszari!

-Hogy a fenébe kerülsz te ide???-kérdeztem felháborodva.

Nicole csak vállat vont-erre jártam megláttam a kocsikádat és gondoltam szundizok benne egyet!

Ó hogy ne mondta volna ilyen ártatlan arccal biztos dühösebb lettem volna. -Hogy jöttél be? Be volt zárva!!!!!

-Ó hát az nekem nem akadály Dalint! Simán bejöttem!-mondta és elfeküdt a hátsó ülésen.

-Ennyire azért nem kényelmes!-mondtam és tovább indultam. Mormogott valamit, hátulról de nem értettem-Hazavigyelek?-kérdzetem a visszapillantó tükörből figyelve.

Ő csak megrázta a fejét és még jobban összehúzta magát.

-Baj van Nicole?

-Nem....nincs.....csak összevesztem a koli nevelőjével. Nem fognak keresni!

-Még a végén azt hiszik én loptalak el!

Erre felült és odahajolt az arcomhoz-Had aludjak nálad! Nem akarok visszamenni! Szörnyű hely! Utálom gyűlölöm! Nem leszek útba! Kérlek!

-Nicole valószínüleg nem aludtál még férfi nemű egyeddel. Tudod mi kamasz fiúk olyanok vagyunk hogy ha megérezzük hogy nő van velük akkor akár álmunkba is képesek vagyunk bármire. Nem is emlékszünk rá. Veszélyesek vagyunk.

-Pesze!-mondta megforgatva a szemét-Most aztán nagyon félek Ethan! Rettegek látod rajtam?-kérdezte elmosolyodva.-Naa Eth kérlek!! Mesélek neked Hitomiról régóta ismerem ám. Sok mindent tudok róla!

Önkéntelenül is elmosolyodtam-igazán?? Hmmm!

-Igen például a fehér rózsa a kedvence. Nem a vörös a FEHÉR!-mondta megnyomva a fehér szót.

-Értem....jó....éhes nem vagy?

-Menjünk el Mekizni!

Eleget tettem a kérésének vettünk az utós büfénél sok sok mindnet amit az én pénztárcám sajnált természetesen majd hazamentünk beültünk a szobába és enni kezdtünk.

-Szóval honnan is ismered te Hitomit?

-Lehet nem látszik de én is királyi sarj vagyok!-mondta büszkén még ki is húzta magát.

-Aham. Miért Chrissel jár? Ő egy senki!

-Gazdag az apja! Lefizették a királyt!

-A szemét!-mondtam morogva-Mi a véleménye rólam?

-Honnan tudjam gondolatokba ne látok!

-Azt mondtad ismered!-mondtam felháborodva. Ő csak legyintett és gondosan megrágott egy falatot-Tudod mikor kicsi volt az anyja meghalt. Egy nővére van, de világ életében hazugságban élt. Mindig csinosan öltöztették olyan hercegnőmódin és hát... sajnos... kiközösítették ezért nem szereti az embereket. Csak azzal barátkozik, akit apuci elé vezet.

-Ééérdekes....-modtam elgondolkozva.

-A másik hogy nagyon nagy sátánista az apja. Az anyádat is ismerte. Megkérte hogy hozza vissza a feleségét de ő nemet mondott. Azóta utálja a családodat.

-De jó nekem. És Hitomi?

-Hitomi érdekes egy lány ő megérzi hogy ki a démon vagy valami hasonló mintha tudná és azokhoz közeledik. De komolyan. Ne nézz ilyen lenézően. Tényleg! Rólam is azonnal megmondta. Lehet már rólad is tudja. Lehet hamarabb tudta mint te.

-Soha nem mondta.

Megette a hambiját majd elfeküdt-Ha van valami kelts fel.

-Itt alszol az én ágyamban?

-Zavar?-kérdezte huncut mosollyal és megölelte a párnámat.

-Háát....Átmenjek Kyeranhoz?

-Igen már kérni akartam.

Elhúztam a számat-gondoltam!-mondtam és felálltam.

Nicole elnevette magát-hogy te milyen hülye hiszékeny vagy! Maradj már te ökör! Fekszik, nyugszik, kussba van és alszik!-parancsolt rám.

Elfeküdtem az ágyon kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

-Mi van nem aludtál még nővel?

-Fogd be!

Nicole nevetésben tört ki-Hú a nagy kaszanova!

-Nicole fogd be!-sziszegtem de nem hagyta abba elkaptam a vállát lenyomtam és fölé térdeltem láttam az arcán a meglepettséget-nem szeretem ha nem vesznek komolyan és kinevetven!-Mondtam halál komolyan majd elengedtem és elfordultam.

Hallottam ahogy mocorgott majd megéreztem a fejét a hátamnál. Rántottam egyet a takarón hogy rá is hulljon majd elaludtam.

Reggel arra keltem hogy nem érzem a karom. A hátamon feküdtem egyik kezem a fejem alatt a karomon pedig Nicole feje feküdt és irgalmatlanul elzsibbadt a karom. Pislogtam párat majd ránéztem , békésen szuszogott nem is keltettem volna fel ha nem jut eszembe hogy-Ma még csak péntek van!-Felültem és az órára néztem-Fél 8!

Nicole felmorgott kifejezve nem tetszését átfordult a másik oldalára fejére húzta a párnát így jelezve hogy ő alszik tovább!

Megráztam-Nicole elkésünk!!!!!!

-Ethan egy valamit jegyezz, meg ne keltsd fel az alvó nőt mert letépi a kis értékeidet!-mondta gyilkos szemekkel rám nézve. Nagyot nyeltem és azonnal abba hagytam a rázását elkomolyodtam és az arcához hajoltam-vagy jössz vagy viszlek!

-Alszok!-jelentette ki és ellökött.

-Fél 8 van!

-Nekem meg fáj a fejem ! Alszok menjél csak! Most egy szülői ide vagy oda elintézem az orvosommal.

Leültem mellé-lógós.

-Kiskölyök!-vágott azonnal vissza és rámnézett-azért megborotválkozhatnál nőnek a pihéid!-mondta és meghúzta az állam.

-Naa....-morogtam fel és kimentem a fürdőbe-Akkor kiveszünk mára egy szabad napot?

-Rántotta jó lesz?-kérdezte a konyhába menve.

-Ezt igennek veszem!

-Mi van Kyerannal?-kérdezte a konyhából kiabálva.

-Megmarad!

-Szerencséje volt. Remélem nem támadnak többször neki!

-De már megöltük a dögöt!-néztem ki a fürdőből tiszta borotvahabos képpel és figyeltem.

Nicole komolyan nézett rám-Ethan száz meg száz démon jött ki a pokolból hogy megölje az itt lévő démonokat és elfoglalja a földet! Soha nincs senki biztonságban!-mondta és a vágódeszkába szúrta erőszakosan a kést.-Betanítalak hogy hogyan legyél jó harcos!-mondta és a szalonna darabkákat a rántottára szorta.

És ez az eset után kezdődött meg a kínkeserves tanításom Nicole tanárnővel....elnézést Senpai-al és a kegyetlen harcok sora a démonokkal.