Szeptember 4. (Életem legszörnyűbb napja/ Csütörtök)

Reggel 6 óra. A telefon kegyetlenül rezeg, szinte majd leesik a polcomról. Megmarkolom és magamhoz húzom mielőtt kinyomnám megnézem a vicces képet amit az óra mögé állítottam be. Igen pontosan ilyen vagyok minden reggel.

Rányomtam a szundi gombra, hogy legyen még egy 10 percem majd elfordultam. Este vagy 3 ig biztos forgolódtam és a kérdéseimen gondolkoztam mégsem jutott eszembe egy értelmes sem.

Mikor túl tettem magam a reggelen felvettem egy farmert, hozzá egy fehér pólót fölé egy kocás inget, amit nem gombolt be, egy fekete fehér magas szárú vászon csukát, hátamra dobtam a féloldalas táskámat leakasztottam a kulcsom majd beültem a fekete Ford Fiestámba bekapcsoltam a CD lejátszót és a zenét üvöltetve száguldottam végig a városon. A suli előtt kiszálltam a kocsit bezártam és bementem az épületbe. Valahogy olyan fillinges hogy 3. napja megy, a suli te pedig még mindig a nyárból sétálsz be az épületbe, a kicsik megbámulnak, összesúgnak mögötted, és ha rájuk vigyorogsz, akkor vagy elpirulnak, vagy elfordulnak. Nagyon viccesek. Első utam rögtön az 5-ös terembe vezetett. Azonnal megpillantottam Nicolet. Egy fekete Schokers volt a nyakába szegecses és halálfejes karkötők, a fülében egy MP3 lejátszó volt és írogatott valamit. Odasétáltam hozzá és a füzetre támaszkodtam. Ő gyilkos tekintettel nézett fel rám majd ellágyult az arcvonása és mosolyra húzódott a szája-Hát eljöttél! Tudtam!

-Persze hogy tudtad, hogy is hagytattam volna ki ilyen beszélgetés után?-éreztem hogy sokan figyelnek ezért elmosolyodtam majd felegyensedtem-mennyire hosszú a mondókád? Beleférünk 5 percbe vagy majd a következő 10 percesben beszéljük meg?

A lány felállt és elsétált mellettem, mikor mellém ért megsimogatta a mellkasom-Semennyi idő nem elég!-mondta elvigyorodva és a kukába dobta az összegyűrt energia ital dobozt.-Ethan gyere!-szólt nekem, én, pedig mint valami pincsi követtem!

Kimentünk az udvarra, ő kiszemelt egy padot és annak a tetejére ült, na, nem az ülőkére, hanem a háttámasz tetejére és figyelt-Dalint tudtam hogy beszélni fogsz velem! Kérdésekkel kezdesz vagy csapjak a közepébe?

A padra támaszkodtam és közel hajoltam hozzá szinte éreztem a parfümjét-Mit tudsz a szüleimről?

Ő figyelt és kicsit hátrébb húzódott-Dalint a te anyád a pokol legalattomosabb, legszemetebb fruskája. Apád pedig a menny egyik szárnyaszegett angyala!

Felvontam a szemöldököm-nem értem.

-Te egy keverék vagy! Apád a menny egyik arkangyala volt. Anyád pedig a pokol urának lánya. Soha nem találkozhattak volna, de valahogy a lehetetlen lehetséges lett te pedig megfogantál majd megszülettél. Az anyád az emberek világába hozott téged hogy Kyeran vigyázzon rád. Eldobtak. Apádat megfosztották a szárnyaitól és bebörtönözték, anyád nem vallotta be bűnét, pedig mint tudták mit tett, főleg hogy a herceg, aki megkérte a kezét rájött, hogy már viszonya volt. A pokol legmélyebb bugyraiba száműzték és láncokon várja a megváltó halált.-mondta komoly hangon, talán túl komolyan is, mert a szívembe tüske mart és nagyra nyílt szemekkel tudtam csak bámulni.

-És akkor jön, hogy „De 15 éves koromig velem voltak!" Igaz? Nem azok nem a szüleid voltak csak hallucinációk amiket Kyeran keltett a fejedben azok soha nem voltak veled!

-Hazudsz!-üvöltöttem fel és felegyenesedtem-betakartak gyógyítottak.

Ő figyelt nagyon sajnálatra méltó tekintettel nézett rám-mind az, amit átéltél Kyeran műve. Nem vetted észre hogy amióta eltűntek egyszer sem betegedtél meg? Nem átkoztad azt, aki betegség miatt van távol és te még akkor sem kaptad el ha fertőző beteg mellett ültél? Ethan mi démonok nem leszünk, betegek téged pedig az angyal vér még pluszban megvéd!

Leültem a padra és a fejemet fogtam. Hazudtak? Akkor az eddig emlékeim mind csak kitalációk? Jobban gyűlölöm Kyerant mint valaha!-gondoltam és pocsékul éreztem magam.

A lány a vállamra tette a kezét-Ide figyelj Ethan! Ahogy idősödsz a démoni aurád és az angyali erőd növekedik, a démonok észrevették ezt. Mind téged akarnak. Az áruló fattyát megölni! De én, megvédelek! Segítek neked! Megtanítalak harcolni és megtisztítjuk a világot!-mondta nagyon lelkesen.

Lesöpörtem a kezét és sóhajtottam-nem tudom, hogy akarom-e hogy segíts. Kit érdekel, ha megtalálnak?

-Megölnek!

Vállat vontam akkor úgy éreztem mentem összeroppanok felálltam zsebre tettem a kezem és elsétáltam. Hallottam, hogy Nicole utánam kiállt-találkozunk még!

Visszamentem a terembe leültem a helyemre, fejemre húztam a kapucnim és a padra feküdtem. Üresnek éreztem magam. Osztálytársaim és tanáraim láthatták, hogy nincs minden rendben velem, nem állítottak fel mikor kellett volna, szünetekbe nem zaklattak még Eliot sem. Így teltek szépen az óráim mikor 5. óra utáni szünetben valaki elkapta a karom és kihúzta a fejem alól. Nagyot koppant az állkapcsom és gyilkos szemekkel néztem fel az engem háborgatóra. Nicole és Hitomi álltak előttem. Hitomi kissé megvolt szeppenve, Nicole viszont csípőre tett kézzel, elvigyorodva nézett rám. Közel hajolt az arcomhoz a dögcédulája a padba ütődött így csilingelő hanggal felkeltve a többiek figyelmét. Ránéztem és összehúztam a szemem.

-Mi vagy te? Férfi vagy kiscica!-kérdezte elvigyorodva

Én felpattant-Egy korcs vagyok egy kicseszett korcs!!-üvöltöttem rá és ott hagytam. Szemem sarkából láttam a többiek megilletődött tekintetét. Lesiettem a lépcsőn leültem a focipálya kapuja mellé nekidőltem és az égre néztem.

Kis idő múlva az az átkozott nőszemély is odasietett hozzám és mellém térdelt.

-Mit akarsz már Nicole?

Ő figyelt és a fejemre tette a kezét-Ethan nem szabad a többiek előtt ilyet mondani most kimagyaráztam nekik, de többször kérlek ne! Elég furán néznének rád!

-Mit mondtál nekik?

-Hogy azért hiszed magad korcsnak mert neked már nem élnek a szüleid és kivetettnek érzed magad.

-Ez hülyeség gyengének állítasz be!-mondtam felhorkanva. Ő felkuncogott-Talán nem vagy az?

-NEM!

Nicole a vállamra tette a kezét-Eth nehéz lesz megbarátkoznod a gondolattal, de én segítek neked!-mondta egy barátságos mosollyal.

Bólintottam és a földre néztem. Ő leült mellém nekem dőlt és figyelt. Így voltunk egy ideig mikor Nicole hírtelen összerezzent és felpattant-érezted?

-Mit?

-Itt egy démon! Átjött!-mondta körbenézve.

Én is körbenéztem-Ott van!-mutattam a kocsik felé. A múltkori kis kecskés dög volt. Nicole azonnal utána sietett, de félúton megtorpant-gyere megmutatom, hogy hogy is megy ez!

Felálltam és utána siettem-elkésünk!

-Kit Érdekel? Ne legyél már ilyen jó fiú!-mondta eliramodva. Én követtem kergettük a kecskés dögöt.

Nicole felém nyújtott egy tablettát-vedd be!-mondta és ő a nyakláncát markolta. Ekkor a ruhája páncéllá alakult fekete hosszú haja rózsaszín lett.

Én is bekaptam és vártam. Éreztem, hogy sajogni kezd a fejem. Odakaptam, de megszúrta valami a kezem, kitapogattam szarvaim nőttek alig akartam elhinni. A ruhám maradt az eredeti, a fogaim kezdtek fájni majd a körmöm végül a végtagjaim. Először a fogamhoz kaptam meglepetten pislogtam mikor a körmöm a fogamon koccant. Hamar a kezemre néztem hatalmas lapát kezem lett és hosszú körmeim. Ismét megpróbálkoztam a fogammal, a metszőfogam megnőtt és hegyes lett.

Nicole hátranézett-a füled is nagy mondjuk eddig sem volt kicsi!-mondta nevetgélve!

-Fogd be!-morogtam rá, szó szerint morogtam a hangom olyan mély lett, mint valami medvének.

Nicole felém nyújtott egy kardot-nesze! Tanulj meg harcolni!

Elvettem a fegyvert és ekkor vettem észre vagy jó 3 fejjel magasabb vagyok, mint a lány szóval nőttem is. A dögre koncentráltam valamiért meg akartam ölni ezért gyorsítottam. A suli egyik sarkánál kelepcébe szorítottuk mindenhonnan fal vette körbe. Térdre rogyott és könyörgött de Nicole intett én pedig leszúrtam. Mikor kihúztam a kardot a lényből, ami úgy siklott végig a testén mintha csak vajba szúrtam volna , elgyönyörködtem a pengén végig folyó véren majd a lányra nézett-Ez állati!-mondtam csak ennyit mire ő elmosolyodott.

-A véredben van! A te családod úgy mit az enyém ember párti volt. Ölték az itt háborgató démonokat! Nekünk kell folytatnunk az ő munkájukat.

-És hogy a pokolba tudok vissza változni?

Nicole megmarkolta a láncát és vissza változott.

-Van benne egy kristály, ami elszívja az erőm. Először nagyon szédültem, de már megszoktam, hogy le vagyok szívva utána.

-És én?-kérdeztem megforgatva a keresztes láncom.

Nicole felém mutatott egy másik követ-hova szeretnéd?

Elgondolkoztam mi az, ami mindig velem van.

-Olyat, ami nehezen törik. A kardra is lehet.

Azonnal felé nyújtottam-akkor ide jó lesz!

Nicole elvette a kardot rányomta a követ annak a végén pedig megjelent a kékes kristály vissza nyújtotta én pedig megszorítottam. A kard a kezemben kicsivé változott, telefondísszé. Annyira elfáradtam, hogy a falba kellett kapaszkodnom

Nicole a kardra bökött-Markold meg és átváltozol! Menjünk órára!-mondta és elsétált.

Még mindig az eseményeket dolgoztam fel mikor bebotorkáltam a terembe a tanárnő már bent volt-Elné...

-Ethan téged kerestelek az igazgató urat leszúrták az irodájában már kórházba vitték.

Ijedten néztem a tanárnőre-Tanárnő el kell mennem.

A nő bólintott én pedig elviharoztam. Az eddigi fáradtságomat nem is éreztem feltöltődtem adrenalinnal.

Most itt ülök Kyeran mellett a mellkasán 3 hatalmas szúrás. Pontosan olyan, mint annak a kecske démonnak volt az ujjai végén. Biztos vagyok benne hogy ő volt, de megbosszultam a tettét. Megfizetett értem. Szerencsére nem halálos pontokat szúrt, de sok vért veszített a nagybátyám. Eddig dühös voltam, hogy hazudott nekem, de most legszívesebben a nyakába borulnék, és ezer köszönetet mondanák neki, amiért felnevelt és elviselte a baromságaim.

Valószínüleg ma nem megyek haza és ismét nem fogok sokat aludni. Ha törik, ha szakad meg fogom védeni Kyerant nehogy ismét ez történjen vele.