Az utolsó lap a naplóba, a többi eltépődött!

Basszus, hogy-hogy lehetek ekkora barom...végülis csak összehoztam Nicole és Logent megint.

Hogy-hogy?

ÓÓ egyszerűen. Sétáltunk a városba, szembe jött, én meg kipártoltam. Idióta barom vagyok!

A keserű emlék:

-Logen?-kérdezte meglepetten Nicole.

Logen figyelte-Beszélgetünk?

Nicole felmorgott-Már beszéltünk párszor.

Azonnal közéjük álltam-Héé nyugalom! Nicole, Logen nagyon szeret téged, hidd el!

Nicole meglepetten nézett rám-Te mit szólsz bele?

-Figyelj a srác majdnem bőgött nekem.

-Hé Dalint!-mordult mögülem Logen.

-Egy próbát megér!-mondtam Nicolenak és elmosolyodtam-És te is szereted látni rajtad!

-Talán adok neki újabb esélyt, bár nem tudom mennyire érdemli meg.

-Nicole!-mordultam-ne legyél sárkány ő szeret.

Nicole Logenre nézett-igazán?

Logen bólintott-Még az életemnél is jobban!

Elkaptam Nicole kezét és a kölyöknek löktem-Csókold már meg te szerencsétlen.

Erre Logen megcsókolta, Nicole pedig vissza. És hát helyben is vagyunk. A letargia szintem megszámolhatatlan de legalább boldogok. Azóta mikor lemegyek Nicolehoz folyton ugrál hogy "Jajj Logen így úgy amúgy" Már hánynom kell tőle de jópofizok. Nyuszival és elkezdtem beszélgetni. Rájöttem a lány értelmes. Nagyon is. Talán egyszer elmondom neki hogy én vagyok az a hőn áhított lovag akiről álmodozik!

Ez ment hetekig démonoknak nyoma sincs, a naplót nem írtam hisz nem volt mit. Minden nap ugyan olyan volt, ám félév előtt kicsivel mikor otthon tanultam...

-Ethan beszélhetünk?-szólított meg Nicole belépve a szobámba. Zaklatott volt amitől megijedtem. 

-Persze mit szeretnél?-felálltam és kimentem vele a ház elé. Nem tudom miért akart kimenni de intett hogy kövessem.. Ránéztem és figyeltem-Mi az?

Nicole rám nézett-Ethan kösz hogy kibékítettél minket, de engem vissza hívtak a pokolba.

-Mi?-kerekedett el a szemem-De miért?

-Mert rájöttek hogy titkollak téged. Tudod engem azért küldtek hogy megöljek. A tanács beszélni akar velem.

-Én is menni akarok!-kaptam el a karját.

Megrázta a fejét-Ethan, ha nem fogadsz szót a tanácsnak nagy valószínűséggel megölnek.Ez a szabály!  Kérlek maradj a seggeden és ne csinálj hülyeséget!-mondta és könnyezni kezdett-És kérlek ne legyél ilyen vak legközelebb!

-Vak?-kérdeztem meglepetten és megöleltem-Nicole!

Demon is hozzánk sétált és figyelt minket.

Nicole a ruhámba kapaszkodott és zokogott, soha nem láttam még így-Nem akarok meghalni!

-Akkor ne menj le, megvédelek!-mondtam megszorítva és a nyakához bújtam.

Nicole megrázta a fejét-Akkor az embereket ölik meg hogy megtaláljanak minket!-mondta és rám nézett-Ethan kérlek ne gyere utánam, és vigyázz magadra. Kérlek!-mondta sírva és rám nézett-Ígérd meg. Nem akarok több háborút.

Figyeltem és éreztem a gombócot a torkomban-Nem hagyhatsz te is itt!

Nicole az arcomra tette a kezét-A szívedben mindig veled leszek...tudod...remélem.-mondta és megcsókolt. A szemem elkerekedett és figyeltem. Először azt se tudtam mit gondoljak és pislogtam-Ni...Nic...-mondtam mikor szétváltunk. Tiszta vörös lehettem.

Nicole elmosolyodott halványan és letörölt egy könnyet a szeme sarkából-Tudod igazából soha sem Logen volt a szerelmem csak...nem mertem elmondani nehogy meggyengítselek.-mondta a földre nézve.

-De Nicole...-mondtam felháborodva-Meggyengíteni?? Ilyen gyengének hiszel??-mondtam mint egy felbőszült csirka majd sóhajtottam ,a  szemébe néztem és az arcára tettem a kezem-Én is régóta szerelmes vagyok beléd.-mondtam és megcsókoltam. Ő viszonozta és megmarkolta a ruhám ujját. Majd ránéztem-Ne menj el kérlek!-mondtam könyörögve.

Nicole megrázta a fejét-Muszáj lesz! Nem tudnám elviselni ha megölnének miattam.

-Szerinted én eltudom?-csattantam fel.

Nicole rám nézett-De te fontos vagy, példát kell mutatnod az embereknek. Én csak egy démon vagyok. Senkim sincs.

-Én senki vagyok? Ne mond hogy csak egy démon. Te egy igen is nagyszerű lány vagy, egy kincs egy...egy....

Figyelt majd ismét megpuszilt-Vigyázz magadra!-mondta és elfutott.

Meglepetten kaptam utána de túl gyors volt. Utána futottam és próbáltam elkapni-NICOLE!-Kiáltottam és befordultam a sarkon ahol ő is de a lány nem volt sehol csak egy kapu záródott be.

A kardomért nyúltam de az sehol sem volt. Elvitte. Térdre rogytam és könnyezni kezdtem-Ez nem lehet.

Demon odasétált hozzám és rám nézett majd megnyalta az arcom.

A farkasra néztem megöleltem és hozzábújtam-Így még utána se tudok menni.-mondtam és a kapu helyére néztem. Elöntött az üresség. A szívem összetört. Darabokra, szilánkokra. Felálltam és sóhajtottam-Ha törik ha szakad vissza hozom! Az élet nem teljes nélküle!-mondtam Demonnak és körbenéztem. Egy padot vettem észre. Leültem rá gondolkodni mit csináljak és közben próbáltam megnyugodni. Több gyerek ment el mellettem és rám mutatott-Nézd az a bácsi (-.-") sír!-rájuk morogtam-Tűnjetek innen koszos kölykök!-és feléjük dobtam egy sörös dobozt ami a földön hevert. Elfutottak én vissza ültema  és ekkor láttam meg hogy mi van a kezemnél.

Amit a padba véstünk! Figyeltem a motívumot majd össze szorítottam a kezem-Azt hiszed csak így faképnél hagyhatsz te lány, Azt hiszed így le fogok higgadni? Tudom miért mondtad nekem! Mert ismersz és tudod hogy a hülye önfejű, hősködős vadállat majd utánad megy és megment!-mondtam a levegőbe.

Ha tudok lemegyek és vissza hozom. Ha tudom. Ha nem akkor....meghalok!-mondtam magamnak-Ha nem tudok lemenni hozzád akkor elérem hogy levigyenek a mocsadékok!

Hazamentem és beszéltem a többiekkel. Se Kyeran se Rimmon nem tudta használni az erejét. Sőt Nicolera sem emlékeztek. Egy kicsit sem...

-Ki az a Nicole?-kérdezte Kyeran-A csajod? Mikor jöttetek össze?

-Nem ...vagyis de....és...itt is aludt nálam!

-Remélem védekeztetek!-mondta aggódva!

-KYERAN!-Csattantam fel.

-Remélem nekem is bemutatod!-mondta Rimon.

-Téged meg is vert párszor!-mondtam neki. Láttam hogy nem emlékszik.

A markényi reményem oda lett. De valamit okozni fogok hogy ismét velem legyen Nicole.

Elővettem a naplóm és kitéptem a lapjait a könyv belső kemény lapjára pedig ezt írtam:

"Élet ami nem élet nélküled!"

-----------------------------------*****----------------------------------------------------------****--------------

Ennyi lett volna, remélem tetszett. Nem akartam elhúzni hogy egy csomó unalmas fejezettel legyen tele és mindenki azt mondja "jajj már megint!" ,"Ahham a szokásos!" stb.  Valami meglepőt szerettem volna adni nektek, remélem sikerült. A kihagyás is sok volt és nekem se volt ihletem a történet folytatására hisz lássuk be 32 fejezet és igen el lett húzva. Így talán tudok egy folytatást csinálni neki de csak :Ha akartok második részt és ha az ihlet úgy adja akkor lesz! ;)

Vigyázzatok magatokra és sok sikert a sulihoz! Sziasztok ;)