Szeptember 3. (Szerda)

Mi ez a hely? Kicsi! Nem látok semmit! Hangokat sem hallok! Mi ez a hely? Ijesztő... a mellkasom nyomja valami! Nem kapok levegőt! Meg fogok halni! ANYA!

Verejték csillogott a testemen mikor felriadtam, már megint az a szörnyű álom. Nem jöttem még rá miért kísért folyton, nem tudom, honnan jön vagy miért. Valami emlékképre emlékeztet, de nem tudom, nem emlékszem rá. Mikor elmeséltem Kyerannak kinevetett, hogy minden démonnak vannak ilyen ostoba álmai. Ez azt jelzi, hogy a pokol hívja őket. Hát nem tudom, lényeg, ami lényeg, hogy utálom! Gyűlölöm, egész nap elvan szúrva a napom, ezen kattog a fejem és letargiás a hangulatom.

Szept. 3

Ezután a szörnyű álom után beültem a padba, rádőltem és nem volt kedvem semmihez. Az este beszéltem Deth-el hogy mikor óhajt jönni suliba. Lustán visszakerestem és Eliot képébe nyomtam-ne!

Elioth szeme elkerekedett-na neeee! Ez komoly? CSAJOZIK???

Elmosolyodtam rajta majd hátradőltem a széken-hát látod! Én is meglepődtem! Erre a hírre bontottam magamnak bort és ittam egy két jó kis Vadászt!- Ekkor árnyék vetült a padra. Oldalra néztem, Hitomi állt előttem. A mutató ujjait össze érintette és félre nézett- Csak.... megszeretném köszönni a tegnapit!-mondta bepirulva ,rám pillantott egy kicsit félszegen majd félre kapta a tekintetét- Nagyon hálás vagyok!- meghajolt kicsikét majd visszasétált a helyére, eléggé zavarba jöttem elhiheted.

Muszáj volt vigyorognom, és figyeltem ahogy a helyére távozik Annyira aranyos! –gondoltam és sóhajtottam- Már jobba a napom!-mondtam halkan.

Eliot felvonta az egyik szemöldökét-annyira béna vagy!

Azonnal tarkón vágtam-fogd be! Most nem izgat!-mondtam és a telefonra néztem- Még 5 perc.-jegyeztem meg és kifelé bámult az ablakon. Épp elmerültem a gondolataimban mikor egy erős energia csapott meg, Szinte mellbe vágott és úgy éreztem kiszorítja a szuszt is belőlem. A számat résnyire nyitottam, hogy levegőt vegyek, de nem kaptam, ijedten körbepillantottam Mi a fene volt ez?-gondoltam és felpattantam, az érzés elmúlt.

Eliot meglepetten nézett rám-mi.... mi van öreg?

Körbenéztem, ekkor a szemem sarkából megláttam egy sötét árnyékot felé fordítottam a tekintetem, hogy lássam mi is az. Kinéztem az ablakon, az egyik ágon egy tülkös szarvú, kecske testére emlékeztető, emberi kezű lény guggolt. A feje a kutya koponyájára hasonlított és nem volt rajta hús csak a csont virított a pofáján.

A szemem nagyra nyílt, nem tudtam mozdulni, földbe gyökerezett a lábam és nagyon megijedtem Ez....ez....mi ez?

Eliot felállt és a vállamra tette a kezét-Eth....mi a baj? Jól vagy? Bajod van? Rosszul vagy? Ethan!!! ETHAN!!!

Úgy éreztem, mint akit lecsapolnak, pillanatok alatt elvesztettem minden energiám. Láttam, hogy a lény elvigyorodik, majd eltűnik. Éreztem, hogy hátrafelé dőlök, a világ sötétségbe borult és Eliot kétségbe esett hangjára emlékszem, amint a nevemet kiáltotta.

Tapogatóztam az összes végtagom fájt. Nagyon kicsi helyen voltam bezárva Úgy éreztem levegő sem jut el a tüdőmig! Próbáltam kirúgni a fogva tartó tárgy oldalát, de az nem engedett, a hátam elgémberedett a combomba fájdalom nyilallt mikor odakaptam éreztem, hogy valamiféle folyadékba nyúlok tapogatóztam tovább és akkor rájöttem hogy a jobb lábam tőből nincs meg. A mellkasom össze szorult, a fájdalom erősödött, könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem kapok levegőt! Meg fogok fulladni! Anya segíts! Meg fogok halni! Nem akarok meghalni! Nem tettem semmi rosszat! Engedjenek ki! Kérem! Bármit megteszek csak ne halljak meg! Ököllel ütöttem a vélhetőleg doboz vagy koporsó oldalát- SEGÍTSÉG!!!-üvöltöttem kétségbe esetten, a torkomban a gombóc egyre nagyobb lett-VALAKI! HALL ENGEM VALAKI? KÉREM! BÁRMIT MEGTESZEK! KÉREM!! SEGÍTSÉÉÉG!-nem tudom mennyi időt lehettem ott, de sokat az biztos. Nagyon unatkoztam, mindenem fájt, éhes is voltam. Elfeküdtem, már amennyire tudtam és vártam a megváltó halált. Sokáig voltam ott így, egy helyben mikor kinyílt a doboz teteje. Felnéztem. A fény szinte elvakított ezért nem láttam ki, de valaki felém nyúlt és én reszkető kézzel megfogtam a kezét ő pedig felhúzott.

Az orvosiban ébredtem fel. A doktornő mellettem ült és olvasott. Kinyitottam a szemem először homályosan láttam majd egyre tisztábban. Körbenéztem a fehér szobában Álmodtam volna? Az egész álom volt? Mi a fene történt velem?-gondoltam és lassan felültem. A doktornő szinte azonnal visszanyomott-Pihenj még!-utasított én pedig engedelmesen elfeküdtem-mi történt velem? Beteg vagyok doktornő?

A dokinő megrázta a fejét-teljesen egészséges vagy... valószínűleg túl sokáig maradtál ébren este.

-De én nem is....-kezdtem volna bele, de eszembe jutott hogy az előbbi rémálom vagy 5-ször felébresztett este is, ezért hamar csendben maradtam és figyeltem.

-Autóval vagyok szóval....-kezdtem hozzá, de ő felállt.

A doktornő rám mosolygott-az első 5 órádat leigazoltam szóval aludj még csak a 3. nál vagyunk, az osztályodból pedig az a kislány és az a fiú nagyon aggódik érted illő lenne bemenned mikor már jobban vagy!

Visszafeküdtem és elfordultam, igaza volt. Hitomi aggódott? de édes!!-gondoltam elmosolyodva és vissza aludtam.

Mikor lejárt az „igazolásom" a doktornő felkeltett és a terembe parancsolt, hogy mutassam meg még élek. Felcaplattam a terembe és beléptem-ÉLEK!-rikkantottam széles vigyorral,

Eliot odasietett hozzám és nyomott egy barackot a fejemre-jól megijesztettél te hülye! Legközelebb ne csak tátogj ha kérdezem, hogy baj van-e hanem mond is ki!
Bűnbánóan elvigyorodtam - Bocs öreg....

-Hogy fogok elszámolni Dethnek ha bajod esik mi?

-Mekkora bajod van!-mondtam és elnéztem a válla fölött láttam Hitomit. Engem nézett és mosolygott. Mikor találkozott a tekintetünk elkapta a fejét. Egy hatalmas húsos alak állta el a kilátásomat. Chris odasétált hozzá és úgy állt, hát persze hogy úgy hogy ne lássak semmit!

Eliotra néztem majd összeborzoltam-asszem a többit igazolom magam! Kössz El!-mondta felkaptam a táskám és elindultam ki.

Eliot utánam szólt-Pihend ki magad!

Én csak intettem vissza se nézve majd kiléptem az iskola ajtaján.
Épp a parkoló felé sétáltam mikor mögöttem vihogás hangja hallatszott. Valami nagyon vékony hangú fiúcska adhatta ki a hangot mert pontosan olyan hangja volt mint a mesékben vagy filmekben a gonosz manónak. Mikor megfordultam nem volt ott senki.

Kinyitottam a kocsit és beültem, előbb gyógyszertárba mentem fájdalom csillapítóért, mert sajgott a fejem és teáért a közértbe, majd hazafelé tartottam, egy beláthatatlan kereszteződéshez értem ahol általában híresen ökrök az emberek, ezért lassítottam. Most is hálát adok, hogy ezt megtettem. Az autóm orra előtt pár centiméterre egy lány repült el neki az egyik háznak. A lánynak rózsaszínes haja volt, páncélban volt és két tőrt szorongatott. Azonnal kiszálltam a kocsiból és figyeltem egy ideig, mögöttem dudált pár autós. Ők nem látták? Miért nem megy segíteni valaki?-vissza ültem előrébb mentem egy kicsit leálltam oldalra benyomtam a vészvillogót és odafutottam a lányhoz. Nagyon vérzett és nem volt magánál sem. Megpaskoltam az arcát. Mikor nem reagált megnéztem van e pulzusa. Az volt. Biztosan elájult!-gondoltam és körbenéztem. Sokan odanéztek ránk, de nem jöttek oda. Nem értettem. Felvettem a lányt, betettem a hátsó ülésre, elfektettem és haza száguldottam. Kyeran még a suliban van, így könnyen be tudom csempészni a lányt!-gondoltam a házunk előtt leálltam. Kinyitottam a hátsó ajtót. A lány már nem rózsaszín páncélos lovag volt, hanem egy farmer gatyás, bőrdzsekis fehér pólós hosszú fekete hajú hölgy. Óvatosan kivettem és bevittem a lakásba. Lefektettem az ágyamra, tettem mellé vizet és elláttam a sebeit.... alap szinten. Nagyon alap szinten. Készítettem ebédet magunknak és vártam. Órák múlva mozdult csak meg akkor is csak a kezét szorította ökölbe és a homlokát ráncolta.

Mikor Kyeran hazaért elmeséltem neki mindent. Ő elhűlve hallgatta és bement megnézni ifjú hölgy vendégünket. A lány addigra ült.

Meglepetten pislogtam 5 perce még feküdt!-gondoltam és végig mértem. Ő is engem.

Kyeran besétált-Üdvözlöm kisasszony!

A lány figyelte drága iskolaigazgatónkat és biccentett-üdvözlöm...

Kyeran kezet nyújtott-Kyeran Dalint vagyok a közeli iskola igazgatója.

A lány kezet fogott vele-Nicole Payne! Üdvözlöm! Beszélhetek a fiával?

Kyeran elvigyorodott-nem a fiam csak az öcsém!

Előre léptem és figyeltem a lányt-jobban vagy?

Nicole elmosolyodott-igen kössz!-mondta és megigazgatta a ruháját.

Kyeran kisétált rájött hogy nem szívesen látott vendég.

A szoba ajtómnak dőltem és vártam hogy mit akar mondani a lány.

Nicole elmosolyodott és odasétált hozzám-szóval te...te mentettél meg!-mondta és végig nézett majd elkapta a torkomat és a kését szorította hozzá.

-Hé!-csattantam fel de ő csak bámult.

-Mi a neved? Mi vagy te? Miért láttál? Azt a dögöt is láttad?-hadarta a kérdéseket.

-Hé, hé, hé nyuszi fül! Nyugi már!-szóltam rá és eltoltam-Inkább örülj neki hogy hazahoztalak!

A lány fújt egy nagyot és figyelt-láttál még rajtam kívül valakit? Láttad ki tette ezt velem?

Megráztam a fejem. Ő összevonta a szemöldökét és a pillangó kést forgatta.

-Az a démoni alakom volt! Nem látják holmi halandók. Te benned is démon vér folyik!

Meglepetten néztem rá Démon? Ez komoly? Kyeran mindig azt mondta hogy mikor kicsi voltam elzárták az erőm. Hogy nem látom a démonokat, hogy emberré tett! Eddig nem is láttam!

Valószínűleg látta rajtam a meglepettséget mert elmosolyodott-hogy hívnak?

Pislogtam párat majd megköszörültem a torkom-Ethan!

-Szóval Ethan most megtudtál tőlem valamit amit lehet hogy soha nem szabadott volna! Ha kíváncsi vagy a részletekre keress fel. Mennem kell!-mondta eltolt az ajtótól és elindult ki, de én gyorsabb voltam! Elkaptam a kezét és a szemébe néztem-Hol talállak meg?

Ő elrántotta a kezét-Ahol a Rockot is!-mondta kacsintva és a zsebembe csúsztatott valamit majd elsétált.

Megnéztem milyen ajándékot hagyott nekem. Egy összegyűrt papír volt.

Elmosolyodtam majd visszamentem a házba. Megvacsoráztunk és most itt fekszem az ágyban a kis cetlit nézegetve a jobb oldaladon, szinte csípi az orromat az erős rózsa illat, és azon agyalok mit is kérdezzek holnap!