Szeptember 27 (Szombat)

Reggel magamhoz képest frissen és kevésbé nyűgösen keltem, mikor meghallottam az ébresztőmet. Felkeltem és főztem magamnak kávét. Bementem Kyeran szobájába hogy őt is felkeltsem, de a szoba még mindig üresen árválkodott. Aggódom! Nagyon! Mégis hova tudja így elhúzni azt a kis tárgyalást? Azt mondta siet haza! Bementem egy csésze kávéval Rimonhoz és az asztalára tettem a csészét.

-Máris reggel van?-nézett fel álmosa.
Leültem az ágyára és bólintottam.
-Mi van? Történt valami?-kérdezte felülve és megdörzsölte a szemeit.
-Miért?-néztem rá és elmosolyodtam ráncos, még félálomban lévő képén.
-Őszintén? Ad 1. Soha nem szoktál korábban kelni, mint én. Ad 2. Úgy kell kirángatni mindig az ágyból, nem beszélve arról, hogy még kávét is hoztál! Beteg vagy, vagy mi van?-kérdezte a kávéba szürcsölve-Különben finom lett!
-Aggódok Kyeranért!-mondtam egy sóhajtás közepette.
-Igen én is gondolkodtam rajta hogy régóta nem jött haza!
-Szerinted nem esett baja?
-Kyeran egy hadúr szintű démon, csak soha nem harcol!-húztam el a szám és hátrafeküdtem.
-Hát kössz. Megnyugtatott, hogy soha nem harcol!
Démon is bejött és egy hatalmasat ásított, felugrott az ágyra és Rimon mellé gömbölyödött.
-Kezdem, azt hinni téged jobban szeret!
-Ne legyél féltékeny. Nekem azt mondta, hogy te vagy a legjobb barátja!-mondta Rimon elmosolyodva.
-Mondta?
-Démon egy démon kutya én pedig egy sima démon vagyok, értem a nyelvét!-mondta kacsintva.
-Én is akarom!
-Sajnálom, de csak az igazi démonok értik egy fajtársuk nyelvét.
Nekivágtam egy párnát-Kamuzol!
Rimon ijedten markolta meg a kávét-Hülye! Nem hazudok!
-Ch a francba akkor!-mondtam és felálltam-Elmegyek futni!
-Hogyhogy?
-Őméltóságos úrnője kijelentette, hogy ez lesz az edzés tervem! Futás legalább 15 km mert nekem nem árt meg! De jó lesz!
-Vigyázz magadra! Mire hazajössz, csinálok valami kaját!
-Húst!
-Jó húst!
Összeborzoltam-Helyes Helyes! Na csá!-mondtam és elmentem.
A napi futásom abból állt, hogy elfutottam a parkig ott körbe futottam a parkot a másik kijáratig azután el a kolihoz ott fel Nicolehoz aki ad egy pohár vizet majd le a tópartra ott 1 kör a tó körül aztán vissza a kolihoz Nicole ad ez citromos vizet újra a park és úgy haza. Ez 15-17 km nagyjából. Persze ezt lehet variálni de egy hétig most ez lesz az állás.
Hát nekikezdtem. A naplómat is hoztam, hogy megmutassam a rajzaimat és a kinyomtatott lapot Nicolenak. Bedugtam a fülest és futottam. Démonként könnyebb volt így meglepően hamar merültem. Nicole azt mondta, hogy „Mert folyton a kocsiban punnyasztod a segged és szennyezed a kipufogójával a környezetet!" Inkább nem álltam meg vele veszekedni. Egyszerűen csak futottam. Már majdnem a park felé jártam mikor úgy éreztem valaki figyel. Nem foglalkoztam vele mostanában vannak ilyen paranoiáim, mégis valahol segített, mert, ahogy el akartam hagyni azt a helyet az adrenalin akkora erőt adott, hogy gyorsabb is lettem és egyszerre nem lihegtem.
Épp befordultam a park bejárata felé mikor láttam, hogy mindenfelé emberek fekszenek ájultan. Mi a jó isten már megint? Persze majd nagy nyugiba eljövök futni igaz? Pff Nicole! Miért????-gondoltam és odafutottam egy férfihez, akit magam felé fordítottam és megnéztem a légzését. Még élt. Átváltoztam és körbenéztem a férfi ekkor megragadta a kezem-Démon!
Ránéztem és a szeme hirtelen nagyra nyílt.
-Ne ölj meg kérlek!-mondta könnyezve.
-Nincs szándékom senkit megölni! Én megmentem magukat!
-Megmentesz?
Bólintottam.
-De a démonok...
-Tudom! Tudom! Nem kell mondani! Rosszak és csúnyák! De azért vallja, be papus én egy helyes démon vagyok nem? És egész emberi! A támadójukon kívül nem fogok bántani senkit!-mondtam és lefektettem.
A férfi elmosolyodott és figyelt-Igen igazad van te nem vagy gonosz! Nem tűnsz annak! Látom a szemedbe!
Kacsintottam majd felálltam és elindultam egy irányba.
-Sok szerencsét!-lihegte utánam a férfi mire intettem és futni kezdtem.
-HÉ TE ! HOL VAGY? MIÉRT BÁNTOTTAD AZ EMBEREKET?-kiabáltam.
Ekkor nevetve leugrott elém egy hiányos öltözetű nőszemély. Azt hiszem Succubusnak hívják őket. Nagy démon szárnyuk volt és ostor a kezükben a fejük tetején pedig mindenféle dísszel csicsázott szarv éktelenkedett.
Figyeltem és összepréseltem a számat. A nőn egy farkas vagy róka maszk volt, ami tiszta vér volt.
-Tudtam, hogy jönni fogsz édesem! Aggódsz a társadért igaz?
Meglepődtem, de tettetem a hülyét-Társam?
-Kyeran! Ismerős?-indult felém a nő és végig cirógatta a vállam mikor megkerült.
Követtem a szememmel.
-Én, eltudlak vinni hozzá!-mondta doromboló hangon és megsimogatta az állam.
-Egy szajhának higgyek? Na azért annyira még nem adtam le a mércét!
-Szajha? Fájnak a szavaid fiú! Tudod, a pokol börtönében van és én segíthetek neked!-mondta megölelve a karom és nagyon közel volt.-Én kedvelem Kyerant és egy aprócska szívesség ellenében leviszlek és megmentjük! Mit szólsz? Senki nem tudja meg egyszerűen feljöttök, a többit intézem.
-Miért higygek neked?
A nő kissé felnevetett-Én vagyok, aki a kicsi Kyerannak megtanította, hogy is kell nővel viselkedni!
Na, erre elkuncogtam magam valahogy beleillett Kyeran eddigi pályafutásába-Értem. Mit kérsz cserébe?
A nő a fülemhez hajolt és éreztem a leheletét, ami a maszk szájnyílásán áramlott ki és megborzongtam-A véredből egy fiolányit.
-Minek az neked?
-Gondolj bele fiú! Egy angyal és démon vére milyen erőt ad nekem?
-Szóval rossz dolgokra kellek mi?
-Ha utánatok mennének, akkor ez segítségével le tudnám őket győzni!
Gondolkodtam. –Előbb Kyeran, mutasd meg a börtönt és utána beszélhetünk róla!
-Benne vagyok!-mondta az ingem egyik résén becsúsztatva a kezét.
Elkaptam csuklóját és megszorítottam mire fájdalmasan felnyögött-És nem játszadozunk, mert gyűlölöm a könnyű kis nőcskéket!-sziszegtem.
Elkuncogta magát-Igazán? Voltál te már nővel?
-Nem tartozik rád!
-Látszik, hogy a rokona vagy ő is ugyan ezt vágta a fejemhez, de mégis az enyém lett!
-Rá térhetünk a tárgyra?
-Ahogy óhajtod hercegem!-mondta és egy kapu nyílt mellettünk, amin átléptünk.
A pokol nagyon csúnya. Egy sima város, de minden kőből van és a táj pedig hegyekből, vulkánokból és kanyonokból áll ahol sok palota és rengeteg kis paraszt ház áll. A felhők között sárkányok repülnek madarak helyett. A vízben szirén énekel, ami messze elhallatszik. A temetők körül szellemek beszélgetnek vagy emberektől elcsent holmikkal szórakoznak!
Nézelődtem miközben egy torony felé haladtunk. Kezdett rossz érzésem lenni. Valami szúrta az oldalam és nem tudom, hogy mi de nem tetszett.
Beléptünk a toronyba a nő pedig elindult lefelé.
-Nem mutatod meg az arcod?
-Nem mutathatom!
-És ugyan miért?
-Megijednél te a látványtól fiú!
-Megijednék? Lássam!
A nő felém fordult és levette a maszkot. Tényleg nem kellett volna már majdnem mondtam, hogy tegye vissza de nem akartam udvariatlan lenni. Már értem miért kell neki a vérem. Az egész arca sebes volt a szemei be voltak varrva, a szája mellett kétoldalt volt egy vágás és az orra hegye is hiányzott.
Hála isten nem kellett szólnom vissza tette a maszkot.
-Ezt hogy? Vagy miért?
A nő elnevette magát-Ez a szajhák sorsa, hogy a te szavaiddal éljek! Újra szép akarok lenni! Az angyal véred segíthet benne!
-És felhagysz a szajhasággal?
-Én mindig is démon hadúr szerettem volna lenni és tudod egy nő a pokolban csak így viszi előrébb.
-Azzal nem próbálkoztál, hogy az erőd segítsen a célod megvalósításában?
-Az erőm? Láttál te már démon hadurat kicsim? Amik ellened mentek a pora, semmi, a számkivetettek! Semmit nem érnek! Az igazi démonok sokkal erősebbek.
Nyeltem.-Igen?
A nő bólintott-És nem tudnak, emberi nyelven őket nem tudod halálra beszélni! Fogd be és figyeld az utat inkább!
Csendben maradtam és figyeltem. Nagyon kacskaringós folyosón mentünk mikor odaértünk egy kétszárnyú ajtóhoz.
-Az mögött találod Kyerant! Most a vért!
-Hogy mi?
-Így szólt a megállapodás!
Felmorrantam és felé tartottam a karom mire megvágta és egy üvegcsébe folyatta a vérem.
Az angyali erőm hamar meggyógyította a pici sebet ezért többször vágott. Mikor tele lett az üvegcse a nyakába kötötte majd elindult az ajtó felé.
-Ez aztán büdös!
-Én nem érzem!
-Mert angyal is vagy!
-De más angyal vérét érzem!
-Mert akkor a démon erőd a domináns!
-Őszintén nem értem!
-Mert még kölyök vagy!-mondta és benyitott a kétszárnyú ajtóba!
Sehol sincsenek őrök!
Szembe volt egy cella ahol Kyeran feküdt! Odafutottam hozzá.
Nem őrzi senki!
-Kyeran jól vagy?
Kyrean felsandított rám-Ethan mi... mi a francot keresel itt?-kérdezte erőtlenül!
-Jöttem kiszabadítani!
Ekkor csapódott az ajtó mögöttem hátra néztem csak a szál volt. Füleltem. Nem hallottam, hogy jönnének őrök. Ismét Kyeranra néztem majd a zárra-Tudtam hogy történt valami!
-Menj el!
-Nem megyek! Hülye vagy nem ezért jöttem!
-Ethan fuss el ez veszélyes! Ostoba kölyök!
-Nem vagyok kölyök!-mondtam és feszegettem a zárat!
-Ó dehogy nem!-mondta mögöttem a nő és hátra néztem. Ekkor csapott az ostorával és mellkason talált vele.
Odakaptam. Ai ingem véres lett!
-Micsoda bűz! Elviselhetetlen, mégis mámorító!-mondta a nő és ismét csapott!
Elővettem a kardom és felé futottam, de ő elugrált az ajtóhoz. Kitárta az ajtót és elrikkantotta magát-Kakuze! Kakuze!
-A francba!-Valahonnan az volt a sejtésem hogy őröket hív éppen, Kyeranra néztem, aki aggódva próbált felülni, de nem ment neki! Visszafutottam hozzá és az erőim segítségével próbáltam kinyitni a lakatot, de az nem mozdult. Hirtelen egy éles fájdalmat éreztem a fejemben és elájultam. Egy cellában ülök körülöttem halottak mindenfelé és csontvázak. Jön, egy őr ezért elteszlek, nehogy elvegyenek. DE A FEJEM MÉG MINDIG FÁJ!

yújtot�l7D¸ 

***

Hírek c. Könyvben lehet feltenni az utolsó résznél kérdéseket amikre kíváncsiak vagytok a szereplőkkel kapcsolatba illetve személyes kérdések is jöhetnek hozzájuk szívesen megválaszolják őket 1-1 fejezetben nektek!