Szeptember 26 (Péntek)

Nem szép dolog üvöltésre kelni! Pláne ha utána a gyomrodra ugranak és kapálóznak ki az ablakodon, ami a fejed felett van.

Na de ne szaladjunk előre igaz? Épp alszom, és nagyon szépeket álmodok. Rimon szintén. Mikor valaki belopózott a szobájába és arra kelt, hogy az ereje hagyja el mikor felpattant a szeme látta hogy egy démon épp elhappolja a kártyáit. Felpattant és rohant a dög után hogy visszaszerezze mikor az kiugrott az ablakon a kártyákkal együtt. Na de vajon melyik ablakot kellett megtalálnia? Hát persze hogy az enyémet. Nagyjából ennyi és helyben is volnánk.
-Mi a francot csinálsz???
-Az a szemét elvitte a kártyáimat, ha szétszórja őket....
-Miért nem vigyáztál rájuk?-feküdtem vissza és a karomat a szememre fektettem.
-Ethan segíts!-rázott meg izomból Rimon azt hittem az agyam is kiesik a helyéről. Elütöttem a kezét és vicsorogva néztem rá-Rimon!!!
Rimon bűnbánóan nézett rám-Segíts!-szinte már a sírás környékén volt... legalább is az arca ezt mondta. Lelöktem magamról és átváltoztam.
-Akkor kapd magad!-mondtam és kiugrottam az ablakon. Rimon utánam. Bukfenceztem a levegőben esés közben és még így is talpra értem. Ezt emberként soha nem tudnám megcsinálni. Imádom, mikor ilyen nagyszerű vagyok! Még szerencse hogy így nem látnak az emberek minket, csak akiket megérintünk, mert mi bizony végig száguldottunk az utcán és rajtam csak egy nadrág volt. El tudom képzelni, hogy a farkam hogy csapkolódott jobbra, balra miközben futottam. Mint valami kutya, akinek túl lett nyújtva a farka. Fhu de gáz, na, mindegy! Hamar észrevettem a dögöt és rákapcsoltam. Intettem Rimonnak hogy kerítse be így ő levált. Nagyon figyeltünk, hogy ne érjünk, hozzá az emberekhez nehogy valaki elájuljon a félelemtől. A dög befordult egy sarkon és utána, láttam, hogy a könyvtár felé haladunk. Rögtön az jutott eszembe hogy az ott a legtökéletesebb hely hisz azután zsákutca van. Rimon el ne cseszd!-gondoltam magamban és lihegtem. Igen lihegtem. A sok edzés ugyan megerősített, de a sok kihagyott tesi óra nem tett jót az álló képességemnek. Már csak 4 kereszteződés a zsákutcáig. Jó felé ment nagyon is rendesen megörültem. És 3 kereszteződés aztán 2. Ám ekkor kiléptek elém én pedig egyenesen neki futottam az alaknak fellökve azt és ráestem. Na, nem azért ilyen béna nem vagyok ám. Megtámaszkodtam a feje mellett. Lenéztem az alattam lévő személyre. Nyuszi feküdt alattam hatalmas nyílt szemekkel a szája nyitva volt és meglepetten figyelt.
-Izé.... szia!-mondtam bénán és elvigyorodtam.
Nyuszi a kezemre nézett majd láttam, hogy végig futtatja rajtam a szemét a szeme egyre nagyobb lett az arca pedig egyre vörösebb.
Hamar leszálltam róla-Ne haragudj nem volt szándékos!-mondtam és felhúztam.
Nyuszi nem mondott semmit csak ült és figyelt.
-Nekem.... mennem kell....ne haragudj!-mondtam felállva, de nem vettem le róla a szemem.
Nyuszi bólintott, nagyon elbambult majd elkapta a kezem. Ránéztem, hogy mit akar. A lány vörös arccal felém nyújtotta a kabátját-Meg... fogsz... fázni....
Most komolyan azt hitte, hogy jó rám a kis kabátja? Elmosolyodtam és leguggoltam elé-Köszi de azt hiszem kicsi lesz ez nekem!-mondtam kacsintva majd felálltam és elfutottam. Folytattam a kergetést. Befordultam a zsákutcába Rimon is ott volt.
-Épp jókor Eth kapd el!-kiáltott nekem.
-Már el is kaptam!-mondtam előhúzva a kardomat és a dög felé futottam.
Nem tudom leírni, hogy hogyan is nézett, ki de lerajzolom, hogy ne felejtsem el mekkora szemét egy dögök ezek!

A dög kikerült és vihogva elfutott. Én utána.
-Rimon szólj Nicolenak!
Rimon már futott is.
A dög kifutott a zsákutcából ismét a város felé. Elfutott Nyuszi mellett aki az utca végén sétált. Ráugrott a lányra és onnan rugaszkodott el.
-A nyakláncom!-sikkantott a lány a dög a nyakába harapott.
-Te szemétláda!-mondtam dühösen és feléjük sprinteltem. De mire odaértem a kis nyüvedék már elfutott. Nyuszi a nyakát fogta és sírt.
Odafutottam hozzá és magamhoz öleltem-Had nézzem!-mondtam aggódva. Tényleg aggódtam, mert a dög bármi kórt hordozhatott.
A lány könnyesen felnézett rám és elvette a kezét a harapástól. Megnéztem a sebet majd rátettem a kardom úgy, hogy a fehér kristály a seben legyen.
-Lehet égetni fog kicsit!-mondtam és ekkor zölden kezdett pulzálni a kristály.
Nyuszi figyelt-Mit csinálsz?
-Meggyógyítom a nyakad!-mondtam és mikor már nem pulzált a kristály elvettem a kardot. A seb helyén maradt egy virágszerű alak.

Érdeklődve figyeltem majd a lányra néztem-Nem lesz semmi bajod! Siess haza!
Nyuszi bólintott-Köszönöm!-mondta és a nyakához nyúlt.
Biccentettem majd elindultam a többiek után. A háztetőn mozgást láttam ezért megálltam.
Nyuszi követte a tekintetem. Nem volt ott senki. Az egyik ház melletti fához futottam felugrottam a törzsére onnan pedig a háztetőre ugrottam. Körbenéztem, de nem volt ott semmi és senki.-Elviszem, neked a nyakláncod amint meglesz!-mondtam a lánynak és elfutottam. Kerestem a dögöt és A többieket. Hamar megtaláltam őket hisz Nicole kiabálását messziről hallottam. Mikor közelebb értem láttam, hogy előttük van a kis dög, de az egy rohadt nagy dög hátán lovagolt.
Nem kérdeztem semmit csak egyszerűen becsatlakoztam a harchoz.
-Ethan végre! Hol voltál eddig?-kérdezte Nicole.
-Eltévedtem!
-Legközelebb térképet rajzoljak neked?-kérdezte Nicole dühösen és ugyan arra a pontra ugrottunk majd egyszerre pár centis eltéréssel megvágtuk a dög hasát.
A dög felüvöltött.
Meggyújtottam. Nicole a fejéhez ugrott és a nyakába szúrta a kardot.
Rimon a kis dögöt támadta a hollóival. Majd az leesett az egyik madár által.
-Ez az!-mondta Rimon boldogan és odafutott a döghöz, felvette a holmikat és elindult vissza hozzánk. Pár lépésre volt mikor megjelent egy alak közöttünk fekete ruhát viselt fekete csuklya is volt rajta a kéz feje látszott ki egyedül és azon hatalmas körmök voltak.
-Nana! Nem megy az olyan egyszerűen!-mondta és Rimon hasa felé kapott. A fiú hátra ugrott és megpróbálta kikerülni, de mikor el akart haladni az alak mellett megrázta valami.
-Válaszfal!-mondta Nicole és felciccent.
Az alak felénk nézett-Most veletek szórakozok!-mondta és előttem jelent meg majd a nyakam felé karmolt, de elkaptam a kezét és csavartam rajta egyet.
A dög felszisszent és felém rúgott. Bokával kivédtem, de fájt. Ekkor a másik kezével ütött azt is kikerültem és vissza kézből gyomorszájon vágtam.
Nicole mormolt valamit, alatta egy lila nonfiguratív kör jelent meg mindenféle írással.
-Ne bambulj!-mondta az alak előttem és kaptam tőle egy szép kis oldalba rúgást. Odakaptam és felszisszentem. Az alak fölém a tőrjét és szúrt. Figyeltem a pengét és a fejem elé kaptam a kezem. De nem történt semmi. Felnéztem egy kőtestű démon állt fölöttem és fogta a pengét.
-Hát ez?
Nicole elvigyorodott és feldobott egy kocka kavicsot.-A familiárisom! Ebből a rúnából hívtam elő!-mutatta felém büszkén a követ.
Rimon a falat gyapta ahogy hallottam, mert állandóan szitkozódott és nem beszélt szépen a madaraival sem.
Az alak és a familiáris harcolni kezdtek.
Én Nicolera néztem aki intett-Intézd el a falat!
Bólintottam és odafutottam a falhoz majd a tüzet és a villámot küldtem felé.-Rimon egyszerre, na?
-Nem használ semmit!-mondta dühösen a fiú.
-Próbáljuk meg!-mondtam és tüzet gyűjtöttem a kezemben majd a madarával együtt megtámadtuk a falat.
-Na, jó ne szórakozzunk! Ha összesek vigyél haza!
-Mit csinálsz?
Két ujja közé fogott egy kártyát, ami arany volt és feldobta a levegőbe. A szeme bevörösödött és szárnyai nőttek, szarva és az agyarai illetve a farka is előbújt.
Figyeltem. Nagyon barón nézett ki. Sokkal magasabb lett a ruhája, mint valami démon hadúré páncélos és szakadtas.
Rimon intett a fal felé mire egy örvény csapódott neki. Majd még egyszer intett most egy hatalmas víztömeg robbant neki.
-Pusztulj!-mondta mély nem e világi hangon és bevörösödött a szeme. Mögötte megjelent egy árny lény acél kesztyűkben. A falhoz repült és ütni kezdte. Rimon megfordult és csettintett egyet maga mellett maga előtt és maga fölött. Mögötte egy kör jelent meg benne rengeteg tőr amik a falnak csapódtak. A fal repedezni kezdett. Nekiugrottam és bele szúrtam a repedésbe a kardom mielőtt az újra összeolvad és villámot küldtem rá.
A fal szó szerint felrobbant én pedig messzire repültem a lökéshullámtól. De talpra érkeztem.
Rimon elvigyorodott és az alaknak támadt. Nicole is félre ugrott. Szinte ugyan azt a technikát használták mindig és nagyon gyorsak voltak szinte szemmel nem tudtam követni.
Majd hirtelen Rimon egyik támadása betalált és az alak leesett. Elindultunk felé hogy megtudjuk ki is az.
Az alak felállt szinte ugrott és a vállát fogta. Láttam, hogy a nyaka mellett barna hajszálak esnek előre lihegve figyelte a földet vigyázott, hogy ne lássuk az arcát majd elfutott.
-Hé te!-kiáltottam de Nicole elém lépett.
-Hagyd!-mondta és felvette a nyakláncot majd a kezembe nyomta.
Elvettem és Rimonra néztem, aki visszaváltozott, de el is ájult szinte azonnal.
Elkaptam és figyeltem.-Hazaviszem!
Nicole bólintott.
-Én visszamegyek a koliba mert mindjárt keltenek!
-Te szegény!-mondtam és a hátamra vettem Rimont-És a nyaklánc?
-Mi van vele?
-Anaé! Veled van egy szobába nem?
Nicole értetlenkedve nézett rám-hogy? Nem! Ő nem kolis! A város végébe lakik egy panellakásba. Tudod az ipartelep környékén! Vidd, el neki kérlek!
Sóhajtottam és bólintottam.
-Köszi Eth! Tartozom neked!
Öklöztünk Nicollal és elfutottunk haza. Otthon lefektettem Rimont az ágyra és tettem mellé vizet hátha a kimerültségtől hányingere lesz, ha felkel majd elmentem Nyuszihoz.
Mikor a panelhoz értem láttam, hogy a lány a teraszon áll és kifelé bámul mikor odaértem mosolyogva intett nekem, én pedig felmásztam az egyik fára onnan pedig mellé ugrottam majd felé nyújtottam a láncot. Igen apró volt a hatalmas tenyeremben.
-Köszönöm!-mondta elvéve és feltette a nyakába.
-Kivel beszélgetsz húsom?-sétált ki Smink bárónő és ásított.
-Erickel!
A lány körbenézett-Nem látok semmit!
Nyuszi értetlenkedve nézett rám. A szám elé emeltem az ujjam és intettem.
Nyuszi szomorúan bólintott és picit intett.
Leugrottam a teraszról és elsétáltam.
-KÖSZÖNÖK MINDENT!-Kiáltott utánam a lány én pedig megfordultam-NINCS MIT!-kiáltottam vissza majd futásnak eredtem haza.

A nap további felében nem történt semmi. Nagyon sokan hiányoztak nagyjából 5en voltunk ezért 4. óra után hazaengedtek minket. Én a többiekkel elmentem a várost járni. Persze Nyuszi Ericről áradozott, mint mindig. Nicole nem jött velünk ő elment a vidámparkba Logannel. Jól tette. Azt hiszem. Szóval ennyi! Rimon pedig még mindig nagyon rosszul van és állandóan alszik, pedig már este van. Nagyon durva egy technika lehet, ha így kimeríti az embert.

^l7��4