Szeptember 24 (Szerda)

Mi ez?-néztem körbe a sötét éjszakai erdőbe-Hé van itt valaki?-kérdeztem és elindultam egy irányba.

-Ethan!-súgta valaki szinte lehelte.
-Az vagyok!-mondtam körbenézve.
Előttem egy páncélos alak állt egy hatalmas karddal és felém jött a kezét kinyújtotta felém mire gyökerek kezdtem a lábamra csavarodni egészen a fejemig és nem tudtam mozdulni.
-Mi a fene van?
-Itt a halálod!-mondta az ismerős hangú lány majd belém döfte a kardot én pedig felüvöltöttem. A keze zölden fénylett és a fejemre tette a kezét-Hogy életben tartsalak, amíg megmutatom a saját szíved!-mondta és kihúzta a kardot, amire rá volt szúrva a szívem majd lehúzta a kardról és bele harapott.
Mikor felébredtem hajnalban éreztem, hogy valami nincs rendben. Lehet a súly a mellkasomon, a nyakamat nyaldosó és így nyálassá téve a nyakamat tevékenység gazdája.

-DÉMON!-kiáltottam fel és a farkasra néztem-Mi bajod?

Démon lesunyta a fülét és dobolt a farkával, hallottam, ahogy felnyüszékel párszor.

-Mi bajod te...Hülye kutya!-mondtam és elfordultam tőle Nicole hátának.

De a farkas csak bújt.

-Lehet fél!-mondta Nicole félálomban.

-Mi van fostos vagy? Mitől félsz?-kérdeztem a farkast és felültem. Démon a hátam mögé bújt. Sóhajtottam majd felálltam és kimentem a konyhába. Ott megcsapott a bűz.Az orrom elé kaptam a kezem és kerestem a szag forrását, hogy megszüntessem. Nem találtam, mikor az ablak közelébe értem erősödött a szag. Kinéztem hátha megtalálom a bűz okozóját. Hiba volt, azt hittem menten elhányom magam a látványtól. Az utca lámpa fényénél egy alakállt sapkában de láttam hogy szőke a fényben, nagyon hasonlított valakire, épp a száját törölte, ami vörös volt, előtte egy angyal térdelt és a vállát fogta a nő, a hátán végig hatalmas vastag vércsík húzódott. Az angyal alatt vértócsa gyűlt. Nő volt, legalább is hosszú hajából erre következtettem. Megdermedtem a bűztől és a látványtól Vámpír?

Hirtelen felkapcsolódott a villany-Mit csinálsz?

Megpördültem-Kyeran! Ott egy vámpír!-mutattam ki.

Kyeran odasétált és az orra elé kapta a kezét –Az anyját...-mondta elképedve és már indult is az ajtóhoz. Én követtem.
-Te hova jössz?-kérdezte rám sandítva a nagy sietségben.

-Veled, vigyázok rád!

Kyeran elmosolyodott majd futásnak eredt, én utána.
Hamar odaértünk a lámpához, pár a vértócsán és pár hosszú véres tollon kívül nem várt minket.
-eltűntek!-bukott ki belőlem az egyértelmű dolog.
-Szólni fogok a takarítóknak.
-Takarítók?
-Akik megkeresik az ilyen fajta gyilkosokat.
-Azt hittem a démonok és az angyalok gyűlölik egymást.
-Gyűlölik is de csak háborús időszakban lehet ölni!-mondta és levette a szemüvegét majd nekem adta. A szeme felvillant, összecsapta a tenyerét az arca előtt és mantrát mormolt. A szarva elkezdett kinőni és ékesen a feje fölött nyúlt a tarkója felé a vége tűz vörös volt és felfelé csavarodott. Az arcán fekete pikkelyek jelentek meg. A homlokát összeráncolta és láttam, hogy végig folyik rajta egy izzadtság csepp. Mellette megjelent egy lyuk. A lyuk széle fénylett, belsejében egy kopár, köves hegytetőre emlékeztető hely volt nagyon sok füsttel és párával. Felnéztem Kyeranra aki a fejemre tette a kezét és rám mosolygott-Vigyázz a házra!
-Hova mész?
-Ez a kapu átvisz a pokolba, sietek haza!-mondta és átlépett a kapun, ami rögtön bezárult utána.
Visszamentem a házba és bementem a szobába. Rimon is ott volt Démont ölelve aludt. Sóhajtottam nem akartam felkelteni bár zavart, hogy Nicole mellett fekszik mégis, csak elfeküdtem a kanapémon és tarkóra tett kézzel a plafont bámultam. Forgattam a kardom a nyakláncomon és a pici kristályt néztem, ami a markolatba olvadt.
-Min agyalsz ilyen nagyon?
A hang felé néztem, apa állt mellettem hozzám hajolva, ekkor vettem észre, hogy az egész szoba fényesen fehér. A szemébe néztem és felültem.
-Azon az angyalon...és a vámpíron!
-Értem.-Mondta megérintve az ajkát-Biztos vámpír volt?
Pislogtam párat, hogy felfogjam a kérdést-Hát...véres volt a szája, láttam mikor letörölte.
-És ha démon volt?
-Démon?
-Vannak démonok, akik angyal vért isznak, hogy hamarabb gyógyuljanak. A hadurak rendszeresen angyal szívvel táplálkoznak.
-Ez undorító!-húztam fel az orrom.
-Az de ők hisznek benne, hogy ez erőt ad nekik. Számukra az angyal vér, ha egyszer megkóstolják és megérzik az erejét olyan mint az embereknek az alkohol és a drog. Annyi különbséggel hogy az angyal vér nagyon bűzlik a démoni nyáltól.
-És erősíti is őket vagy csak hiszik?
-Azt nem tudom, anyád soha nem kóstolt meg.-mondta elmosolyodva.
Viszonoztam a mosolyt majd komolyan néztem a szemébe-Nem lehetne együtt élni? Angyal, démon, ember. Miért olyan nehéz ez?-kérdeztem tőle hátha tud rá valami logikus választ.
-Egykor együtt éltek.
-És miért szűnt meg? Egyszerűbb lenne.
-Az egyház.... kitalálta, hogy az angyalok a jók a démonok a rosszak és a túlzott megkülönböztetés háborút indított. Tudod fiam.... vigyázz magadra nagyon.
-Miért?-kérdeztem egyik szemöldököm felvonva.
-Egy angyal vére gyógyít, egy démoné erőt ad ha ez a kettő együtt van az hatalom. Itt ez a „vámpír" lehet vadászni fog rád.
-Rám? Nyugi fater! Leverem!
-Akkor is vigyázz!-mondta fájó mosollyal és összeborzolt.
Bólintottam és figyeltem.
Apa felnézett-Mennem kell! Még látjuk egymást!-mondta és apránként eltűnt.
„Fiam!" Valahogy fájdalom töltött el mikor erre gondoltam. „Fiam!" Soha nem hittem, hogy hallhatom ebben a hangnemben, ami int a rossztól. „Fiam!" Soha nem hittem, hogy találkozhatok veled, aki méltón mondja ezt, büszkeséggel a hangjában.
-Ethan! Ethan!!! ETHAN!!
Kinyitottam a szemem és Rimonra néztem mellette Nicolera, aki igyekezett felrázni az álmomból.
-Mi... mi van?
-Miért sírsz?-kérdezte Rimon.
A szememhez nyúltam és megtöröltem-Csak fáj a hátam a kanapétól.
-Ennyire?-tette karba a kezét Nicole.
-Igen! Reggel van?-néztem az ablakon beszűrődő még halvány napfényre.
-Leviszem, Démont addig szedd össze magad!-mondta Rimon és már ott sem volt.
Felálltam és intettem neki-Meglesz!
Felöltöztem majd elmentünk suliba, mikor beléptem a terembe bokákolni kezdtem, a tegnapi szag megcsapta az orrom. Nagyon erős és intenzív volt, friss volt. Azonnal befutottam a férfi mosdóba, Rimon utánam..
-Érezted?-kérdezte és megmosta az arcát.
-Igen! Mint tegnap. Egy vérző angyal?
-Itt angyal? Éreznénk az energiáját.
-Tegnap egy vámpír megcsapolt egy angyalt, a nappaliig érződött a szag. Lehet, a suli mellet van.-mondtam a csapra támaszkodva.
-Hé Eth, minden oké?-kérdezte mögöttem Eliot. A tükörből néztem rá-Csak kicsit rossz a gyomlom. Ne aggódj, elmúlik.
-Remélem, hívjam az orvost haver?
-Nem, semmi bajom sincs! Ne aggódj!-mondtam odasétálva hozzá és öklöztem vele.
-Ez a démon cuccod miatt van? A rosszul lét?
Hallottam, hogy Rimon felnyög meglepettségében és mikor ránéztem nagyon szúrósan nézett engem.
-Igen azért!
-Értem... ne haragudj.... atok!-nézett Eliot Rimonra. Valószínűleg látta a szúrós pillantását.
Rimon elindult ki-Nem kellene mindenkinek elpletykálni.-mondta és nyitotta volna az ajtót de megelőzték és Deth állt előtte.
-Bocsi, Bocsi!-mondta Deth és félre állt Rimon pedig elviharzott mellette.
-Elég mérgesnek tűnik.-mondta szemüveges haverom én pedig bólintottam.
-Ethan beszélni szerettem volna veled.-Mondta Deth és komolyan nézett rám.
-Fhu de feszült vagy haver! Mi az ábra? Nő van a dologban?-kérdeztem humorosan.
-Az a srác... szarvakkal... tegnap, te voltál?
A lélegzetem elakadt, na, most éreztem úgy, mint akit pofon vágtak teljes erőből a földbe döngöltek és ráültek.-Hogy....
-Tudod az ikred lehetett volna, és az arca , a hangja is olyan, mint a tiéd. A járása, a mozgása a viselkedése. Te voltál? Démonok léteznek?
-Nem!-vágtam rá komoly fejjel!
-Ne hazudj!-csattant fel.
-Mondom, hogy nem! Hagyj a hülyeséggel!
Eliot aggódva figyelt minket. Ekkor Deth elkapta a nyakláncomon a kardomat-És ez? Ez volt a kezébe!
-Nem lehetne leszakadni erről a témáról?-kérdeztem elég parancsolóan.
Deth elkapta az ingem nyakát-Csak válaszolj őszintén?
-Minek? Ha a nemet nem hiszed el akkor az igent igen? Akkor igen!
-Ethan!
-Most kerülni fogsz? Félni fogsz?-kérdeztem dühösen-Lenézel? Elmarod Eliotot?
Deth meglepetten nézett-Mi? Nem félek, kerülni sem foglak, Eliot azt csinál, amit akar! Csak mond és bizonyítsd, ha te vagy az!
Felmorogtam és elkaptam a nyakláncot majd behúztam őket az egyik fülkébe és átváltoztam. A fiúkra néztem, akik szájtátva figyeltek.
-Azt a rohadt!-mondta Eliot.
Deth a szarvamhoz ért-De durva.
-Így mindenki csak Ericknek ismer, ez egy álnév.
-Eric?-kérdezte Deth-Igen hallottam már a csajok körében!
-Igazán?
-Igen én is!-mondta Eliot és megbökte a fülem majd a szarvam.
Visszaváltoztam és figyeltem őket-Vélemény? Féltek?
Deth elmosolyodott-Nem hisz te ugyan úgy Ethan vagy!
-Helyes, helyes!-mondtam vállba bokszolva majd Eliotra néztem. Eliot csak felmutatta a hüvelyk ujját. Ezek után visszamentünk a terembe, de azt hittem mentem kidobom a taccsot a szag miatt. Szünetbe Rimonnal lementem Nicolehoz. Ott volt a 3 lány ismét és hallottam, hogy a tegnapi esetről áradoznak.
-Tudod, hogy hívják?
-Annyira hősies!
-Nagyon helyes volt!
-Olyan közel voltam hozzá azt hittem elájulok!
-Szerinted látjuk még?-kérdezték egymástól és sikongattak Nicole csak megforgatta a szemét és a telefonját nyomkodta.
Odasétáltam a lányokhoz-Üdv hölgyeim!-mondtam és Nicole elé támaszkodtam. A lány felnézett rám-Mi az?
-Kijössz?
Nicole felállt és kisétált velünk.
-Agyamra mennek!
-Mi van?-kérdeztem meglepetten.
-Folyton rólad áradoznak!
-Rólam?-kérdeztem meglepetten.
-Igen! Hogy az a tegnapi fickó milyen hősies, milyen nagyszerű, milyen helyes! Úr isten!
Muszáj volt vigyorognom-Tényleg? Rajongók mi?
-Ana folyton azt hajtogatja, hogy ismét akar beszélni vele hogy, megköszönje, amit tett!
-Értem.-mondtam elmosolyodva-Hát itt vagyok!
Rimon még mindig duzzogott, mert Nicolera nézett és hátat fordított nekem-De ez a hülye nem tudja, hogy nem tudják, hogy ő az!
-Összevesztetek?-kérdezte a lány.
-Á ne csak ez a barom elpletykálja, hogy démon. Nem dehogy vesztünk össze!
-Láttak!
-És szerinted felismerne? Ne idegesíts!-mondta Rimon dühösen rám nézve.
-Sss srácok! Rimon majd kitörlöm az emlékezetükből és kész!
Kérlelően néztem Nicolera aki csak legyintett így értettem a célzást „Hagyd már meg kell ígérni, megnyugszik és minden a régi lesz, nem csinálok semmit te hülye!"
Rimon fújt-Remélem is! Én nem tudok!
-Én igen!-mondta Nicole és elmosolyodott.
Ekkor csengettek. Elköszöntünk tőle majd végig ültük a maradék pár órát.
Suli után épp sétáltam kifelé mikor láttam, hogy Nyuszi a suli mögé siet. Követtem minél halkabban. A lány letérdelt a kőre letett maga elé egy gyertyát, háromszor összeütötte a tenyerét és a gyertya lángjába nézett-Arra kérlek kicsi lángocska, hogy hozd, el nekem a lovagom had beszéljek még egyszer vele és köszönhessem meg a tegnapit úgy, ahogy azt illik! Csak ennyit kérek!
Figyeltem ekkor megbökték a hátam. Hátra néztem. Nicole volt az-Miért nem mész oda?-kérdezte suttogva.
-És ha megijed?
-Nem hiszem! Hajrá lovag!-mondta halkan kuncogva majd elsétált.
A lány után néztem majd ismét Nyuszira, aki térdelt a tenyerét összeérintve lehunyt szemekkel és várt.
Sóhajtottam majd átváltoztam és kisétáltam a sarok mögül-Hívtál hölgyem?-kérdeztem meghajolva.
Nyuszi meglepetten nézett rám, a szeme elkerekedett és figyelt. A szája tátva maradt és ledermedt.
Elmosolyodtam és odasétáltam, féltérdre ereszkedtem majd összecsíptem a lángot így az elaludt-Nem ez végett jöttem csupán volt erre dolgom. Vigyázz ezzel, mert lehet, hogy szellemet hívsz magadhoz!
A lány bólintott és a szája elé kapta a kezét majd láttam, hogy könnyes kezd lenni a szeme. A combjára tette a kezeit és komolyan nézett rám-Köszönöm szépen a tegnapit!-mondta és a könnyek hullani kezdtek a szeméből-Ha te nem vagy ott már mind halottak lennénk, nem láthatnám az öcsém... anyukám szomorú lenne...nem kosarazhatnék apukámmal...-valamit még mondott, de nem értettem annyira hüppögött és a földre nézett. Előre nyúltam és letöröltem a könnyet a szeméről. Mivel nem akarta abba hagyni a sírást én pedig utálom, ha sírnak körülöttem meg pusziltam a homlokát.
-Azért vagyok, hogy megóvjam az embereket! Ne sírj, ha ismét bajba leszel, ott leszek vagy én vagy egy társam és megvédünk.
Nyuszi rám nézett és mikor el akartam húzni a kezem elkapta, most láttam, hogy az enyém milyen nagy is az emberi kézhez képest.
-Mi a neved?-kérdezte.
Figyeltem és megköszörültem a torkom-Eric. Te Ana vagy igaz?
A lány fülig pirult-Tudod a nevem?
Elvigyorodtam-Sok mindent tudok!
-Mikor látlak újra?
-Azt nem tudom!
-Készíthetek egy rajongói klubot neked a suliba? Melyik suliba jársz?
-Nem járok iskolába és felőlem aztán csinálhatsz!
-Eric Fan Club! Ez lesz a neve! És mindenki, akit megmentesz csatlakozni fog hozzánk. Lehet egy hatalmas kérésem?
Kicsit megdöntöttem a fejem-Azt hiszem...
-Készíthetek egy képet veled?
-Hogy mit?
-Egy képet kérlek....a klub logójához.
-Hát öm...-figyeltem majd gondolkoztam –Egy feltétellel csak a hátamról!
-Hogy?
-Hátulról valami menő beállásba, na?
-Remek ötlet!-mondta felpattanva és körbenézett-Keressünk valami jó helyet!
Elmosolyodtam rajta majd az egyik szomorú szűzhöz sétáltam, ami a suli környékén igen sok volt és beálltam elé előhúztam a kardom és magam mellett tartottam-Na? Milyen?
-Tökéletes!-mondta Nyuszi, láttam a vaku villanását majd megnéztem a képet és tényleg rohadt menő voltam rajta.
-Mennem kell, dolgom van!
-Egy hős biztos be van táblázva. Elkészítem a klubot.-mondta és megölelt, ami még engem is meglepett majd elfutott.
Sóhajtottam és megvakartam a tarkóm-Ezek a lányok!
-Ügyes voltál Ethan!-mondta Nicole a ház tetején ülve és figyelt.
-Te itt voltál?
-Igen nem tudtam, hogy elrontasz e valamit, de örülök, hogy gondolkodtál főleg a képnél!-mondta mosolyogva és leugrott mellém. Én visszaváltoztam majd ő is.
-Menjünk kajálni!
-Menjünk!-egyeztem bele majd elvittem KFC-zni, majd visszavittem a koliba. Mikor haza értem nagyon nyomott hangulat volt. Odasétáltam Rimonhoz és egy csokit illetve egy KFC menüt nyújtottam felé-Tess.
Rimon elvette-Köszi...Eth ne haragudj, hogy letámadtalak ...miért mondtad el nekik?
-Mert így hiszem, hogy kevesebb ijedtséget és fájdalmat élnek át, mint utólag!
-Igazából én nem megfigyelni jöttem téged!-mondta az egyik húsba harapva.
-Nem?
Rimon megrázta a fejét-Találkozni akartam veled! Utálom a démonok és az angyalok szabályait szeretem mind a kettőt és szerettem volna megismerkedni veled, aki mind a kettőhöz tartozik!
-Vagy egyikhez sem!-mondtam elmosolyodva és átkaroltam a nyakát. Nézünk egy filmet?
Rimon bólintott.
-Olyan, vagy mint az öcsém mától családtag vagy!
-Komoly?-kérdezte meglepetten.
Bólintottam. Ő pedig elmosolyodott-Köszi!-mondta széles mosollyal majd leültünk filmezni.
Vagy 4 filmet megnéztünk hajnali fél 3 van Rimon elment fürödni majd megyek én is aztán azt hiszem, alszok is mert holnap tuti a suliba is be fogok kómálni.
A VÁMPÍR! A VÁMPÍR CHRISRE HASONLÍTOTT!

________________________________*****___________________________

Egy kis Utóirat!

Ez úton is szeretném megköszönni a rengeteg (25) kommentet, (138)csillagot és (1,2)nézettséget! Őszintén soha nem hittem hogy ennyien olvassák majd az én kis naplómat és a baklövéseimet! Remélem sokan megszerettetek és kellően vissza tudom adni a személyiségem és a többiek személyiségét! Ígérem hogy erősebb leszek és megvédek mindenkit! És kedves olvasó(k) nyitott szemmel járjatok mert lehet te leszel az egyik aki mellett elfutok vagy akit megvédek!😉

U.U.I: na jó ez nagyon hivatalos volt nem? Akkor vegyük lazára: Kössz testvérem hogy olvasod a naplóm!....na jó ez gáz volt XD mindegy Azért köszi és ha magadra ismertél akkor fel a fejjel jönnek jobb napok ránk is született szerencsétlenekre! 😉

/Ethan/