Szeptember 2. (Kedd)

Előző este mikor letettem a naplóm....pfff letettem szó szerint bealudtam rajta kicsit félbe maradt a gondolatom. Hol is tartottam? Ja igen! Szóval Haverkámnak nem állják a szülei a jogsit. Szerencsétlen! Erre csak annyit tudok mondani : IJ!

Egész este Hitomiról álmodoztam nem is értem soha nem fogtak meg ennyire a nők de ő....ő valamiben más és én ki fogom deríteni hogy az eszem miért hiszi hogy kell ő nekem! Persze szép lány, jó lány, ügyes lány de azért valljuk be....nagy a szája és csípős a nyelve...a múltkor nem a legjobban reagált a közeledésemre pedig a legférfiasabb, legfessebb, leg....legeslegjobb formámat vettem elő hogy elcsábítsam és nem jött össze. A lehetetlenre én sem vagyok képes! Ma Reggel miután felkeltem , letöröltem a nyált a számról és rólad naplóm.... most van rajtad egy kisebb folt de valljuk be szép álmaim voltak ez látszott hisz reggel az ágyam mint amibe bomba vágott, Kyeran bejött hogy keltsen én pedig félig a föld felé lógtam, fejemen a takaróval és a párnámat ölelgettem. Mikor elmesélte nagyon szakadtam a nevetéstől de hát na...ha valaki egy csinos lányról álmodik nehogy már egy helybe tegye, át is kell élni az álomban lévő eseményeket! Mit is álmondtam? Ó igen! Ha azt leírnám el kellene hogy égesselek viszont ezt az idei évet beléd fogom lejegyzetelni! Kezdjük is a mai napot.

Szeptember 2. napja

Mikor beléptem a terembe minden olyan volt mint általában kivéve, hogy Deth nem ült a helyén Eliot pedig házit írt. Mi ütött beléjük? Második nap lóg ...a másik meg tanul? Ez komoly? Minimum az udvaron bejövő csajokat kell kukkolni ilyenkor! Levágódtam Eliot mellé és a füzetre néztem-Ez komoly? Öcsém nem mondod!!-szólaltam meg hirtelen valószínűleg túl hangosan hisz barátom kisebb összerezzenéssel és meglepett arccal nézett rám.

Elvettem a füzetét és olvasgattam-ezek a csajok nevei!! Hallod, komoly? Pontozod őket? Ez nem igaz!

Eliot vállat vont, Nagyon gyerek arca van. Szinte ijesztő. A kiskutya szemei pedig nagyon hatásosak.-miért baj az ? Azzal jövök össze aki a legjobban megfelel!

-Ez most komoly öreg?? Milyen szempontok ezek?? De komolyan?? Majd én segítek!-mondtam elővettem a tollam és pár szempontot átírtam.

Büszkén néztem végig a táblázatot amikor megláttam az utolsó nevet:Hitomi Harada!!!

Drága barátom elárult gyilkos szemekkel néztem rá amit valószínűleg hamar felfogott hogy miért mert behúzta a nyakát és bocsánat kérően elvigyorodott fogtam a tollam és elcsúfítottam a táblázat azon sorát hogy még-csak véletlenül se jusson eszébe oda bármit is írni!

Ekkor csnegettek végig néztem a teremben én voltam a hetes....vicces mi? Közép iskola 3.osztályában heteskedünk. Ez is bizonyítja hogy a tanárok mennyire elvannak szállva maguktól közben pedig még mi is önellátóbbak vagyunk mint ők. Soha nem értettem a terem felé jövet miért nem tudnak egy nyomorult krétát magukhoz venni és miért szakad le a kezük ha végig kell vinni a szivacsot a táblán. Lefeküdtem az asztalra fejemre hajtottam a kapucnim és sziesztáztam az osztály hangzavarában. A fülemet vékonyabb nevetés hangja csapta meg. Felnéztem és a hang felé fordítottam figyelmem. Hitomi egy másik lánnyal nevetgélt, ki volt pirosodva az arca most érhetett be, letette oldaltáskáját a maga mellett lévő üres székre és kivette a kémia cuccait. Ekkor meghallottam a csengő hangját. A mi termünk fölött a csengőnek igen érdekes hangja van leginkább úgy tudnám leírni mint mikor gépfegyverrel lövik a falat, azt biztos hogy az összes osztálytárs meghallja és még annak a tanárnak is elmegy a kedve a tanítástól aki amúgy megszállott. Épp tettem volna vissza a fejem hogy szundítsak még egy 5 percecskét mikor szemem sarkából megláttam a magas, sovány, lila szoknyában lévő idős tanárnőt. Végig vonult a termen és megállt a tanári előtt. Na a hárpia! Pontos mint mindig!-gondoltam és felálltam. A tanárnő elmosolyodott. Nagyon ijesztő a mosolya nekem elhiheted, mintha maga a kivégző nézne végig az áldozatain.

-Hetes? Második nap és nem tudjuk ki a hetes?

-Ethan az!-szólalt meg a középső padsorból az egyik pláza macska, elvigyorodtam amolyan "kapd be" vigyorral majd a tanárnő mellé sétáltam-Szép reggelt tanárnő!

-Jó reggelt Ethan! Igazán tisztában lehetnél vele hogy te vagy a hetes nem gondolod?

-De igen tanárnő úgy gondlom én is! UTÁLOOOOOM!-üvöltött a kicsinyített énem a fejemben majd nagyot sóhajtottam-Osztálylétszám 25 körül hiányzik....lóg...még nyaralásban lévő egyed:Deth Chester!

-Köszönöm Ethan!-mondta ekkor én sarkon fordultam és leültem a helyemre. Út közben Hitomira mosolyogtam mikor elmentem előtte. Ő kissebb zavart pillantásokkal és egy halvány mosollyal és biccentéssel viszonozta a mosolyom.

Meg kell hagyni rohadt boldog lettem ettől a picike dologtól is persze igyekeztem nem kimutatni. A kémiának vége lett...nem mondom, hogy hamarosan mert rohadt hosszúnak tűnt. A következő óra testnevelés volt. Lementünk és átöltöztünk. Mi fiúk focizni és kosarazni szoktunk a csajok meg...elvannak. Épp beálltam volna focizni mikor a lányok beözönlöttek a terembe. Mind megálltunk még az is aki épp rúgni akart és figyeltük őket amég helyet foglaltak. Hitominak egy fehér pólója volt ami nem látszott át és egy térdig érő fekete nadrágja. Elővettem macsó tekintetem és odasétáltam hozzájuk-állítólag kimegyünk az udvarra csajok melegen öltözzetek...de én is szívesen vállalom ezt a feladatot!-mondtam és kacsintotta. Az egyik lány meglökte a vállam-Jajj már Eth mindig baromságokat mondasz!

Figyeltem a lányt az osztály egyik pláza cicukája volt és önkéntelenül is elhúztam a számat. Majd nevetgélni kezdtek lányos dolgokon. Hitomira néztem-Hogy állsz a tesivel?

Hitomi megrázta a fejét-sehogy...nem szeretem!-mondta a ruhája végét gyűrögetve.

Nem értettem miért lett ilyen szerény de elmosolyodtam-komolyan? Pedig jó hidd el!-mondtam és a vállára tettem a kezem ő lesöpörte a kezem és bocsánatkérően nézett rám-Baj van?-kérdeztem. Látszott az arcán hogy valami nincs rendben.

Hitomi sóhajtott-sorakozó van!-mondta felállt és a tanárnőhöz sietett.

Figyeltem majd utánuk sétáltam és beálltak két fiú közé.

-Foci?-kérdezte az egyik nagy melák mellettem akit Nicknek hívtak

-Még szép hogy! Eth lesz a kapus!-mondta a törpemitugrász Leon.

Megráztam a fejem-most nem srácok bocs!-valahogy nem volt kedvem focizni....zavart hogy Hitomi szomorú...engem is elszomorított.

Ahogy jósoltam kimentünk az udvarra. Láttam hogy az egyik srác Chris...az az idióta Chris...utálom! Nagyképű, gazdag és buta...nem nem is buta, sötét! Igen nagyon sötét a srác! Komolyan! Mégis azért mert jár gyúrni tapadnak rá a csajok, ezért nem kis féltékenységet éreztem mikor láttam hogy, leváll a tömegtől és Hitomihoz sétált. Figyeltem hogy miért vagy hogy mit akar. És amit akkor láttam, azt hittem menten felrúgom úgy hogy elrepül a holdig! Átkarolta Hitomi derekát szigorúan úgy hogy végig simította formás fenekét majd magához húzta jó közel. Éreztem hogy a méreg elönti az eszem és figyeltem. A fiú a lány nyakához hajolt és adott neki egy puszit majd a fülébe suttogott valamit....valamit amitől Hitomi olyan vörös lett mint a paradicsom! Hátulról ketten meglöktek hogy ugyan menjek már mert beálltam a terem közepére de nem foglalkoztam vele, a mellkasomba olyan fájdalom nyilallt bele mint eddig egész életemben soha! Mikor átvészeltem a kisebb sokkot kisétáltam a többiekkel. A tanárnő tornagyakorlatot csináltatott velünk és 60m-es futást mérte. Hosszú lábaimnak köszönhetően jó időt futottam így hogy összetörtem és nem adtam bele minden energiám az osztály másodikja lettem....azért büszke vagyok magamra.

Épp indultunk be a terembe mert 5 perc kellett hogy csengessenek mikor nem láttam Hitomit a lányok között. Körbenéztem és láttam hogy a suli hátulja felé sétált. Elindultam felé hogy megnézzem mi a probléma. Messziről hallottam hogy hüppög. Kiléptem az épület mögül és ránéztem –Hé, minden rendben?

Ő kissé ijedten nézett rám majd eltakarta az arcát és félre nézett-persze...semmi bajom....-mondta szipogva-jól vagyok!

Elé léptem és megsimogatta a kezét-nem úgy néz ki!-mondtam neki és megöleltem.

Először el akart lökni de erősen tartottam és nem hagytam neki, rövid idő után belenyugodott és még mindig az arca előtt tartva a kezét nekem dőlt és tovább sírt. Figyeltem és aki jött leskelődni az osztályból arra csúnyán néztem vagy rámordultam. Körülbelül vége lett a szünetnek mikor plátói szerelmem megnyugodott rám nézett és elmosolyodott-köszönöm....öm...

Elmosolyodtam zavart tekintetén a mindig okos és ügyes lány most összetörten és zavarodottan nézett rám-Ethan!

Hitomi bólintott és megölelt egy picikét-Ethan!-mondta majd megtörölte utoljára az arcát és elindult be. Követtem.

-Elmondod miért sírtál?

Ő megrázta a fejét-csak gondok vannak otthon...semmi olyan!

Na persze!-gondoltam és sóhajtottam majd mentünk a saját öltözőnkbe átöltöztünk és bementünk az elkezdődött óra maradék 30 percére.

Leültünk a helyünkre és végig unatkoztunk a napot. Egész nap még vacsora közben is Hitomi járt a fejemben, egy falat nem ment le a torkomon. A diri már azt hitte beteg vagyok! Az eset óta ismét kerüli a tekintetem és hozzám sem szólt. Nem értem a lányt.