Szeptember 19. (Péntek)

Azt mondja, az ember az fáj neki, hogy kerek perec a szemébe mondják, utálják igaz? Nem, nem! Nekem nem ez fájt. Nem az fájt, hogy Nicole kerek perec a szemembe mondta, hogy ne is gondoljak ilyenre. Kit érdekel? Engem az bántott, de piszkosul hogy egy anyám asszony katonájának néz, holott szerintem már nem vagyok az.

Mindegy a bosszantó tudat, hogy Rimon ott van már eleve rosszkedvvel keltett ezért duzzogva öltöztem fel és mentem ki a konyhába. Árnyékot láttam a konyhapult mellett ezért óvatosabban közeledtem. Majd beszédet is hallottam.

-Szerinted megutált?
-Biztos vagyok benne!
-Kit izgat! Így járt! Mi soha nem jöhetünk össze! Más körökben mozgunk, nem lehet!
-Ezt nyilván tudja ő is!
Nicole és Rimon beszélt ez biztos volt. Megálltam és füleltem, hogy miről beszélnek még.
-Rájöttél még valamire?-kérdezte Nicole-Nem Ethan miatt jöttél igaz?
-Nem!-válaszolta Rimon-Azért jöttem, mert hallottam a haduras esetet és azt hiszem rájöttem, hogy honnan illetve kitől indult ki ez az egész.
-Igazán?
Papír zörrent, egy boríték majd valamit kihúztak belőle.
-Hii....na, erre nem gondoltam!-mondta Nicole meglepetten.
-Félre érted fordítsd meg ő a segítője.
-Szóval ő? Ezen nem lepődöm meg, utálom a srácot! Hogy jöttél rá?
-Nyomozgattam utána!
-Ethannek elmondod? Vigyáznia kell vele!
-Ő is utálja és már többször össze tűzésbe kerültek és még nem áll készen, hogy megölje a srácot.... nem, nem mondom el neki!
Ki? Ki a franc? Kivel verekedtem eddig sokat? Ki a segítője?
Már épp indultam volna tovább mikor mögöttem körmök kopogtak és Démon lépkedett mellém majd felnézett rám és megcsóválta a farkát.
-A kutyuuus!-hallottam Rimont és kifutott a konyhából.

Hamar tovább indultam és a szememet dörzsölgettem, mint aki most kelt fel, próbáltam minél fancsalibb képet vágni.
-Szia Eth! Jól aludtál?
-Fogjuk rá!-mondtam Rimon mellett besétálva a konyhába majd Nicolera nézett-Szia Nick! Kérsz kávét?
-Elfogadom!-mondta angyali mosollyal.
-Lesz ma valami dolgunk?
-Azt soha nem tudni előre.
Bekapcsoltam a kávéfőzőt és a pultnak dőltem-Hogy bizonyíthatom be hogy erősebb vagyok mint amilyennek gondolsz?
Nicole kérdőn felvonta a szemöldökét-Te.... erős vagy! Így vagy jó!
-Nem! Tegnap is megmondtad, hogy gyenge vagyok! Nagyon gyenge és ez nem tetszik! Halljam!
Nicole elgondolkozott-Nem tom! Majd kitalálok valamit rendben?
Bólintottam és odaadtam neki a kávét-Rimon?
Rimon Démont szorongatta és mivel most Démon a kölyök alakjába volt felvette és úgy ölelgette-Nem kössz!
Még egy kicsit beszélgettünk a konyhában majd felöltöztem és elvittem magunkat a suliba. Minden ellenségemet megfigyeltem, hogy vajon ki küldhette rám a hadurakat, de nem tudtam rájönni. Teltek a szünetek. Majd a nagyszünet. Lementem Nicole osztályába, de a lány sehol sem volt. Az egyik lány odasietett hozzá-Szia! Te Ethan vagy igaz?-kérdezte elmosolyodva.
-Igen!-mondtam viszonozva a mosolyt-Nem tudod, hogy hol van Nicole?
-Egy srác kihívta az udvarra!
-Igazán? Csak nem haragszik meg, ha megzavarom nem?
-Te a pasija vagy?-kérdezte a szöszi kíváncsian.
-Én? Neem! Dehogy!-mondtam kisebb nevetéssel-Csak egy nagyon jó barátja!
-Értem...pedig összeillenétek!-mondta mosolyogva-Hát jó keresést!-mondta a lány és elment.
Én kimentem az udvarra és kerestem Nicolet. Épp befordultam volna a suli mellett a kosár pálya felé mikor hangokat hallottam, ezért elbújtam a fal mögé.
-Én...hát....szeretnék járni veled!
Elkerekedett a szemem és kikukkantottam a fal mögül. Biztos nem Nicolenak mondják! Kötve hiszem, ilyen nincs! Nagyon óvatosan mozogtam le ne bukjak és akkor megláttam a két alakot. Nicole volt az egyik előtte pedig egy kék hajú (tuti festett) srác állt, a tarkóját vakargatta és figyelte Nicolet furcsán zavaró vörös szemeivel. (Tuti kontaklencse) és fülig volt vörösödve.
Nicole Karba tette a kezét és elgondolkozott-Hmm hát....még átgondolom rendben? Megadom a számom meg az e-mailem ha úgy jó beszélgessünk többet. Benne vagy Logan?
Szóval Logan!
-Rendben köszönöm!-mondta elmosolyodva és elővette a mobilját.
Összevontam a szemöldököm és elsétáltam biztos vagyok benne, hogy Nicole nem fog egy ilyen alakkal összejönni jobban ismerem a lányt annál. Aztán egyszer csak csengettek és előjött a Kémia óra. Semmit nem tudtam, szó szerint a Csont egyes helyzetébe voltam. A fejemet fogtam és elkönyveltem, hogy megbuktam idén kémiából.
Leírom ceruzával a padra, de nagyon figyelj mert kicsi lesz és halvány!
Hallottam egy hangot a fejembe és körbenéztem, hogy honnan is jöhetett. Ekkor megböktek Jobbról és Rimonra néztem, aki biccentett.
Tudod, mi ilyenekre képesek vagyunk! Ezt úgy hívják, hogy gondolat üzenés.
Elkerekedett szemekkel figyeltem és biccentettem. Ekkor írni kezdett és magyarázta gondolatba, hogy mit hova írjak és hogy hogyan. Én írtam majd beadtam a dolgozatot. Szünetbe azonnal felé fordultam-Hogy a francba csináltad? Én is akarom!
Rimon elmosolyodott-tényleg sok mindent nem tudsz még!
-Az most mindegy, de hogyan?
Rimon a homlokomra bökött-El kell képzelned hogy, beszélsz az illetőhöz és az erődet erre a pontra kell koncentrálnod közben!-nyomta meg erősebben a homlokomat-Ezután összpontosítanod kell arra hogy mit akarsz mondani. Ez visszafelé is sikerül, ha eléggé összpontosítasz, akkor hallod más gondolatát és hát, így lehet gondolatba beszélgenti!
-Csúcs!
-Próbáld meg! Mondj valamit!
Elgondolkodtam és összpontosítottam Hallottalak titeket reggel! Nagyon sokáig koncentráltam majd ránéztem ő megrázta a fejét. Ismét megpróbáltam, a szememet is összeszorítottam és a fogamat is majd ránéztem ő ismét megrázta a fejét. Sóhajtottam.
-Hát lehet, sokat kell gyakorolnod ne csüggedj semmi baj!
Bólintottam-Okés!
-De tudod elég, ha az osztálytársaid gondolatát akarod megtudni. Az is nagy gyakorlás.
Bólintottam és körbenéztem Chrisen akadt meg a szemem és koncentráltam.

Gyerünk, Gyerünk, Gyerünk! Had csesszek ki veled, hogy valamivel megtudlak fogni, ha egy szemétláda vagy!

Vagy 10 percig koncentráltam mikor nagyon halkan meghallottam egy hangot.
-Ja aztán képzeld kötelet.....de élvezte.....igen lila....és?....Nem panaszkodott érte.....fájdalmat.....könyörög......kénytelen vagyok.....ringyó! Este.....nála.....mind!
Meglepődtem nem tudtam, hogy kiről lehet szó és kinyitottam a szemem, hogy lássam, kivel beszél. Egy elég menő seggarc sráccal beszélt, akit persze utáltam. De akkor folytassuk, mire gondolt még ez a csodabogár?
-Ethan...idegesít....megölöm...majdnem....hajszálon múlt....Te! Ez.....néz!
Ekkor egyenesen rám néztek és pedig inkább előre figyeltem-Sikerült!-mondtam Rimonnak.
Rimon átkarolta a nyakamat-Mit hallottál?
-Nem szép dolgokat!-mondtam dühösen és felnéztem rá-Ez átok és áldás is egyben!-mondtam sóhajtva és hátra dőltem.
-Az!-mondta és eltelt a nap következő része. Elmondtam Nicolenak hogy mit hallottam.
Nicole meglepetten nézett rám-RIMON!
-Mi van?
-Miért tanítottad meg neki?
-Miért ne?
-Mert még túl tudatlan hozzá!
-Szóval hülye vagyok?-kérdeztem felcsattanva.
-Nem csak....nem vagy régóta démon és nem lenne jó, ha már most ilyenek miatt beijednél!

-Harcoltam már démonokkal egy ilyen miatt nem fogok beijedni! Ne hazudj!
Nicole figyelt majd félre nézett.
-Ki volt az a srác, akivel beszélgettél?
Nicole meglepetten nézett rám-Hallgatóztál?
-Épp téged kerestelek, de nem akartam odamenni, zavarni... komoly dolognak tűnt.
Nicole az ajkaiba harapott és félre nézett-Ő Logan. Egy jó ember. Démon félig.... megkért, hogy járni fogok vele! Én még nem tudom!-mondta Halkan és felnézett rám.
-Szóval a pasid mi? Hát sok boldogságot!-mondtam elmosolyodva bár igazából úgy éreztem, mint akit pofon vágtak.
Felnézett rám és elmosolyodott-Meglesz köszi!
-Nem is zavar?-kérdezte Rimon meglepetten és figyelt.
Ránéztem és vállat vontam-Megbeszéltük Nicollal hogy mi soha nem tudnánk járni! Igaz?
Nicole bólintott-Már ismerem a démon suli óta és nagyon kedves srác.
-Ennek örülök!-mondtam majd beszélgettünk egy ideig és mindenki hazament. Nagyon dühös voltam. Átkozottul dühös. Legszívesebben egy fának hajtottam volna, de magam sem tudom, hogy miért.
otthon is csak feküdtem és a plafont bámultam. Rimon mellettem írta a házit-Mi bajod? Azt mondtad nem érdekel.
-Tudom!
-Mégis érdekel?
-Csak elment az eszem a tegnapi miatt. Ennyi az egész. Egyedül lehetek kicsit vagy....legalább is ne lássalak.
-Van most más dolgom menj csak!-mondta intve én pedig elmentem.
A városban sétáltam mikor elhaladtam a park mellett láttam egy kék valamit távolabb. Odanéztem és ott volt Nicole és Logan épp egy kávézónál ültek és úgy tűnt nagyon el vannak. Felmorogtam és tovább sétáltam. Egy hatalmas kúria előtt kötöttem ki. Nem is tudom, hogy miért. Mikor végig futtattam a szemem rajta nem vettem észre semmi különöset kivéve hogy gazdag autók álltak mindenfelé.
Ekkor egy csattanás csapta meg a fülem füleltem és a ház felé néztem. Az ajtó kinyílt és Hitomi futott ki szinte a padlón kúszott és a vérző szája elé kapta a kezét. Elkerekedett szemekkel néztem és elbújtam a sövénykerítés mögé.
-Azonnal gyere vissza!-Üvöltötte egy hang-Gyere vissza, ha azt mondom!-majd újabb csattanás és egy halk tompa sikoly. Azonnal démonná változtam és átugrottam a kerítésen-Hé maga!-üvöltöttem és figyeltem őket.
Az egyik egy démonhadúr volt a szerelése és a kinézete világosan leírta ezt nekem és Hitomit fogta a nyakánál fogva.
-Eric....-nézett rám meglepetten a lány és a szorító kézhez kapott.
Felszisszentem igen emlékszem engem Nicole így ismert meg.

A démon rám nézett-Eric?-kérdezte kérdőn majd felnevetett-Ki a fene vagy te?

-Én is kérdezhetném!
-Én Hitomhoz tartozom! Kotródj innen!-mondta és letette a lányt majd elővette akardját.
Harci támadást vettem fel és már indultam felé mikor Hitomi tárt karokkalközénk állt és figyelt-Kérelte ne!-nézett a szemembe és figyelt. Könnyes szemekkelvérző ajkakkal kérlelően figyelt.
-De ő bánt téged!-mondtam dühösen-Miért véded?
-Mert....-hátra nézett a démonra-mert én szeretem!
A démon elvigyorodott-Hallottad kis hús kotródj innen amíg még szépen mondom!
-Szereted? De bántott!
-Megérdemeltem! Eric menj innen!-mondta a lány és a földre nézett.
A démon elkapta a kezét behúzta a házba a lányt és becsapta az ajtót.
Most vettem észre hogy remeg a lábam és mikor elmentek térdre rogytam. Mi a fene történt velem? Miért remegtem? Nemféltem....dühös vagyok Nagyon dühös leszeltem volna az alak fejét!-a földetfigyeltem és ököllel a kőre csaptam majd felüvöltöttem, hogy kiadjam az egésznapi dühömet, ami átjárt. Térdeltem még egy ideig mikor mögöttem halk, tompapuffanás hallatszott majd futó léptek és a vállamra tették a kezem-Mi a fenetörtént? Ethan jól vagy?-Nicole volt az.
Felnéztem rá és bámultam-Nem tudtam megvédeni. Nem tudtam megmozdulni. Gyengevagyok!
Nicole együtt érzően figyelt és leült elém-Figyi nálad alszok és elmesélszmindent rendben!-mondta és megsimogatta az arcom majd felállt, én is éshazamentünk.
Elmeséltem neki a ma történteket és azt mondta, hogy valószínűleg bénító vagymegkötő fekete mágiát használtak csak hogy ne vegyem észre Hitomi volt afigyelem elterelés. Nem tudom, de pocsék érzés volt. És az is rohadt rossz.