Szeptember 18. (Csütörtök)

Szóval ez a kis szemét írt a naplómba meg mindenhol ott van mi? Akkor egész egyszerűen nem kell tudomást szereznem róla! Igen az lesz a legjobb!-gondoltam reggel mikor megláttam az oldal alján azt a csúnya írását Rimonnak! Úgy néz, ki a démonok nem tudják a Napló fogalmát! Felháborító!

Mikor felébredtem nem láttam, de mint már a tudtomra adta ott volt valahol!

-Démon!-hívtam a kutyát, de az nem jött-DÉMON AZ ISTENEDET!-kiáltottam hangosabban ismét semmi reakció. Felkeltem az ágyból és kimentem az előszobába-itt vagy? Démi! Démike!!-hívtam de még mindig sehonnan nem volt hajlandó előbújni. Furcsálltam, nagyon is! Általában első szóra szokott jönni most mégis megvárat. Bementem Kyeran szobájába. Ő ilyenkor már a suliba szokott lenni ezért nyugodt szívvel kiabálhatok és hangoskodhatok otthon illetve bemehetek a személyes terébe anélkül, hogy tudná. Szóval bementem. És ott volt Démon. Az ágyon ült mellette Rimon térdelt és nyomorgatta szegény ölebemet. Figyeltem őket és pislogtam párat. Démon rám nézett és láttam a szemébe, hogy felcsillan mikor meglátott, azt a bizonyos „Ments meg!" Tekintetet küldte felém és mocorgott, hogy odajöhessen.

-Hagyd már békén szegény kutyámat!

-De olyan aranyos úgy szeretem a blökiket! Nem is mondtad, hogy neked van!-mondta Rimon olvadozva és a kutya bundájába fúrta az arcát.

-Ereszd el!-szóltam rá. Komolyan meleg is meg még kutya bolond is. Komolyan félni fogok, ha egyszer nyakörvvel és pórázzal közelít felém, szerintem kifutok a világból.

-Ha ennyire odavagy, érte leviheted sétálni is!

-Sétálni???-szinte láttam a képzeletbeli farkát ahogy csóválta és a fülét ahogy hegyezte, meg mernék esküdni hogy a gondolatomba még ugatott is egyet hozzá. Kimentem az előszobába fogtam a pórázt és a nyakörvet majd felé nyújtottam-Itt van tessék!

Rimon elvette és Démonra adta majd felpattant-Gyere kuytuskaaa!-mondta elindulva és elviharzott mellettem maga után húzva szegény kutyámat. Démon sóhajtott egyet mikor elmentek mellettem, rám se nézett. Megsértődött rám, a hősére, a vélt megmentőjére. Amint elmentek felöltöztem és fogat mostam rendbe raktam a táskám majd elmentem suliba az ajtót nyitva hagytam, hogy be tudjanak menni majd ha haza érnek. De legalább most hogy felfedezte Démont lehet, hogy nem rajtam fog lógni állandóan és ennek nagyon örültem. Mikor beértem a suliba a szokásosnál sokkal hamarabb első dolgom az volt hogy bemenjek Nicolehoz.

-Nicole lekoptattam Rimont!-mondtam boldogan.

Nicole a pad tetején ült a falnak dőlve felhúzott lábakkal, amiket átkarolt és rám nézett-ügyes vagy!-nem tűnt túl boldognak.

Odamentem és mellé ültem-Mi van? Mi bajod?-az osztálytársai azonnal sugdolózni kezdtek.

-Semmi! Csak fáj a hasam!

-A hasad? Rosszat ettél?

Megrázta a fejét és még jobban megölelte a lábát majd felszisszent.

-Ááá megvan!-mondtam és csettintettem.

-Ha el mered kiabálni, lefejezlek!-mondta morogva.
Odahajoltam hozzá és figyeltem-Van nálad gyógyszer?

-Van!

-Bevetted?

-Be!
-Akkor el fog múlni!-mondtam és átkaroltam a nyakát.

-Hogy koptattad le?
-Ki derült, hogy kutya mániás és hát történetesen nekem van egy kutyám és most őt nyúzza! Szóval nem hiszem, hogy ma fogunk vele találkozni!
-Az jó! Látod mondtam, hogy vidd haza a vakarékot!-mondta felnézve rám és elmosolyodott.
Fájdalom csillogott a szemébe, amitől megsavanyodott a szám és összepréseltem az ajkaim- Figyi ma te pihenj okés? Majd én intézek minden melót!
- Hülye vagy?- csattant fel.
- Komolyan! Majd megkérem Rimont hogy segítsen!
- Lecserélsz te kis szemét!-mondta és összeborzolt- Ahogy akarod! Hát már nem kellek, hogy védjem a hátat?
Elmosolyodtam rajta és a keze alatt ránéztem- Egyszer hagyhatnád, hogy én törődjek veled ne fordítva!
- Hát máskor se tudsz!
Kinyújtottam a nyelvem ő pedig elnevette magát.
-Ma hazaviszlek a koliba!-mondtam hátra dőlve és elengedtem, mert a kezem még mindig a nyakát karolta.

-Nem vagyok harci sérült köszönöm Dalint!-mondta felháborodva és elfordult.

Nem értettem mi ez a hírtelen hiszti, de vállat vontam-Hát ha a tegnap reggelt nézzük...
-Az már begyógyult. A helyett hogy engem furikázol, inkább menj edzeni, mert még mindig gyenge vagy!
Ekkor csengettek én pedig felálltam-Aztán vissza ne sírd!-mondtam és kimentem. Mikor felértem láttam, hogy Eliot nyújtogatja a nyakát-Mi az?
-Ethan!!!!-csapott mind a két kezével a vállamra-Robin?
-Nem tom....-mondtam meglepetten.
-ő is olyan ugye???
-Milyen?
-Mint te!
-őőő....
-Láttam mikor a kártyáit nézegette nagyon beteg lapok vannak abba a pakliba!
-Igen??
-Kibelezett holló meg cápa meg...fhu!-mondta megborzongva-ha nem olyan, mint te akkor valami szektába van benne az tuti!
Ekkor mellettünk felsikoltott valami majd Deth is felüvöltött.
Odakaptuk a fejünket. Drága haverunk egy horror játékkal játszott a mobilján, ami jól megijesztette és be kell, valljam az én hátamon is felállt a szőr egy pillanatra. Eliot elkerekedett szemekkel megdermedve figyelte majd megrázta a fejét és tarkón vágta a szemüvegest-TE IDIÓTA!!

-Hé te marha mi van??-kapott a tarkójához Deth.
-Megijesztettél te hülye!
Figyeltem őket és elnevettem magam!
-Te ne röhögj te is beijedtél láttam a fejeden, majdnem összecsináltad magad!
-Jajj kölyök maradj már nem igaz!-mondtam és összeborzoltam majd leültem-Mivel játszottál?
Deth felém nyújtotta a mobilt-Tudja a nyavalya tiszta kínai írás az egész de nagyon para!
Elhessegettem a telefont, hogy nem akarom kipróbálni.Felvettem a táskám és a másik székre tettem....volna, ha nem két lábat találok ott. Felnéztem a lábak gazdájának az arcára és rájöttem, hogy Rimon ül mellettem.

Rimon dühösen figyelt és karba tette a kezét-Szólni Luxus hogy elmentél otthonról?
-Hát azt hittem még kutyázol!
-Azért vigyáztam rád éjszaka is hogy a kutyával töltsem el az időt???-Kérdezte kicsit hangosabban az átlagosnál, mert többen oda kapták a fejüket.
-Robin....
-Ne Robinozz nekem! A belemet kidolgozom, hogy jó legyen, neked erre ott hagysz faképnél!
-Csak megfigyelsz!
-Szerinted abba nincs benne az, hogy vigyázzak rád te szemétláda! Bezzeg mikor este betakartalak, mert lerúgtad magadról a takarót akkor nem panaszkodtál!
Tátva maradt a szám és elnéztem Rimon válla felett. Pár lány a szája elé kapta a kezét és jól láthatóan nevettek. Azt hittem felrúgom a srácot felálltam elkaptam a kezét és kihúztam.

-Mégis mit képzelsz?-kérdzetem mikor becsaptam az ajtót.

-Miért?-kérdezte karba tett kézzel és a falnak dőlt.
-Mi ez a félre érthető meleg szöveg??
-Én csak őszinte vagyok!-mondta elvigyorodva-Ez az igazság! És te pedig bunkó vagy!
Felmorogtam ekkor kisétált mögöttem pár lány osztálytársam ránk néztek és kuncogtak-Forrósodik a levegő!-mondta az egyik, de elég hangosan hogy halljuk.
Gyilkos szemekkel néztem Rimonra aki elvigyorodott megveregette a vállam és besétált a terembe majd leült. Én utána mentem és mellé ültem. Hallottam egy két mondatot, ami rohadtul nem tetszett még pedig ezek voltak azok:
~Nézd a melegeket!
~Szóval ők is képesek összeveszni mi?
~Jézus ijesztőbb, mint mikor egy rendes pár veszekszik!
~Vajon ha düjösek egymásra, akkor hogy kínozzák egymást?
~ Nem akarok belegondolni biztos hatalmas virslis partit, tartanak!
Na, erre felpattant és rájuk néztem-POFA BE! NEM VAGYOK NELEG VILI? Szóval BE.LEHET.FOGNI!-mondtam szikrázó szemekkel ,a szemem lüktetett és éreztem, hogy ég az arcom.

Pár lány elnevette magát majd egy srác nézett rám-De csajod sincs legalább is még nem láttalak lánnyal akkor mégis miért higgyük el?-kérdezte Chris elvigyorodva
Önkéntelenül is Hitomira néztem, aki figyelt minket.
Felmorogtam-Csajjal akartok látni? Jó ma bemutatom a barátnőmet nektek a nagyszünetbe!
-Ó micsoda fejlemény!-mondta Chris majd csendben maradt.
Én pedig leültem és morogtam-Ez a te hibád!-mondtam Rimonnak.

Rimon sóhajtott-Nem gondoltam, hogy ennyire figyelnek! Bocs! Hiába beszélnék már vele, ennyire már ismerem az embereket. De am... neked nincs is barátnőd!
-Nincs hát, de majd lesz!
-Röpke 3 óra alatt?
-Csak figyelj!-mondtam kihívóan és vártam, hogy vége legyen az órának.

Mikor csengettek már fel is pattantam és lementem Nicolehoz-Nicole!!

Nicole meglepetten nézett rám-Mi van? Olyan, vagy mint aki rémet látott!
Mögöttem Robin is bejött ezt láttam Nicole arckifejezésén hisz elkomorodott és odavágott neki egy lenéző-Szia!-t.
Leültem mellé és Robinra mutattam-Ez az állat beadta az osztálynak, hogy meleg vagyok!
-Nem volt szándékos!
-És most meg kell mutatnom a többieknek a barátnőmet hogy ne, piszkáljanak a virslis partjukkal!
Nicole meglepetten nézett rám és láttam, hogy meg-meg mozdul a szája széle majd a hasához kapott és kitört belőle a nevetés-Hát te nagyon szerencsétlen vagy! Ezt nem hiszem el! Ez haláli!-mondta és hátra dőlt közben hangosan nevetett.
-Nicole! Nem vicces! Tudod milyen megalázó egy srácnak?
Abba hagyta a nevetést és megtörölte a szemét ahonnan pár könnycsepp távozott majd odahajolt hozzám-De tudod mi a legviccesebb?
-Mond!-mondtam lenézően és figyeltem.
-Hogy besülsz, mert nincs csajod!-mondta és ismét elnevette magát.
-Ebben szerettem volna a segítségedet kérni!
Rám nézett-Jajj Ethan nem tudok én se neked 2 óra alatt barátnőt szerezni! Ez lehetetlen!-mondta figyelve.
Kérlelöen összetettem a kezem és kissé meghajoltam előtte-Kérlek játszd el hogy te vagy a csajom!-mondtam és összeszorítottam a fogam.
Ekkor a könyvével kaptam egy rohadt nagyot a fejemre-NEM!-mondta dühösen.
Felegyenesedtem-De miért?
-Ezt akarod, hogy iskola életem végéig szingli maradjak? Nem! Mit gondolnának, hogy veled járok!
-Ez megalázó különben is! Felsős vagyok te vagy a kicsi!
-Kicsi a tököd az !-mondta dühösen-Nem vagyok kicsi!
-De a csajoknak nagy szó, ha egy felsőbb évessel járnak, gondolj bele, ha hírét szerzik.
-De neked meg rohadt megalázó, nem? Mert alsóbb éves vagyok! Hülye vagy te!
-Kérlek Nicole!-mondtam kérlelően-csak játszd el.
Nicole komoran figyelt és elgondolkozott pimasz csillanást láttam a szemében ami.nem tetszett majd félmosolyra húzta a száját-Egye fene! Mit kell tennem?
-Komoly???-mondtam boldogan és Rimonra néztem, aki elmosolyodott.
-Szerintem elég, ha megfogod a kezem vagy megölelsz. Végülis a kezemet amúgy is megszoktad fogni mikor tanítasz valamit.
-Az a csuklód!-gondoltam hogy közbe szól Nicole, úgy kiismertem.
-Meg meg is szoktál ölelni néha!
-Mert szánalmasan letört vagy!-mondta kissé dühös hangnembe és ráncolta a homlát-Nekem akkor sem tetszik ez az egész.
-Nyugi! Tartozom neked, na? Meghívlak egy kínaira! Tudom, hogy szereted!
-Ahj jó! De akkor 2re!
-Amennyire akarod!-mondtam ekkor csengettek én pedig felmentem a terembe Rimonnal. Eltelt az egyik óra majd a másik is és jött a nagyszünet.
Szóltam Rimonnak hogy most maradjon a helyén majd kisétáltam a teremből láttam és éreztem, hogy mindenki engem figyel. Már épp kiléptem volna az ajtón mikor valami nekem ugrott és kis híján elestem-EATHEEEEN!-Kiáltotta Nicole és megölelt.
Meglepetten néztem a lányra majd elmosolyodtam és megöleltem-Mi a helyzet?
-Azt mondtad lejössz az előző szünetbe mégse jöttél! Szomi voltam nélküled!-nézett rám kiskutya pofival-Ezért feljöttem, mert hiányoztál!
„Szomi"? Komolyan Nicole ismer ilyen szavakat? És mi ez a hírtelen változás rohadt jól előadja a szerepét nem is zavartatja magát? Ez komoly Jesszus.
-Ne haragudj, de sok volt a dolgom!-mondta és figyeltem majd megsimogattam a hátát. Nicole megmarkolta a mellkasomon a ruhát és bele temette az arcát talán ennyire közel még soha az életbe nem volt. Elnéztem oldalra láttam, hogy mindenkinek az álla a földet súrolja, Majd le Nicolera. Egy szoknyácskában volt, ami szürke és fekete kockás volt. Egy térdig érő fekete zokniban, a váltó cipőkben és egy piros pulcsiban ami kb 2 x akkora volt, mint ő maga. Na ácsi! Ez a pulcsi az enyém! Hogy kerül hozzá?
Felnézett rám és megfogta a pulcsi nyakát majd megszagolta-Múlt éjszaka nálam hagytad! Nem baj hogy felvettem?
-Nem dehogy!-mondtam elmosolyodva és elindultam a helyem felé. Nicole szinte ugrált mellettem. Olyan volt, mint egy szerelmes kiscsikó. Mikor leültem a helyemre felállította Rimont és a helyére ült majd megölelte a karomat és hozzá bújt. Elmosolyodtam rajta és figyeltem.
Ekkor odajött Chris és elvigyorodott-Aham szóval Dalint ő a csajod mi?
Nicole felnézett a fiúra-Ő ki Eth?
Chris kezet nyújtott-Ethan barátja vagyok!
-Nem tűnsz barátságosnak!-mondta Nicole és még jobban megszorított.
Chris felmorgott-Hm Ethan eléggé mereven viselkedsz, nem gondolod? Még a fenekét se fogtad meg, sőt az arcához se értél.
-Mert ő nem olyan tuskó, mint amilyen te vagy!-mondta Nicole dühösen sziszegve a szavakat.
-A huga is lehetsz! Mi van, ha azt mondom, hogy nem hiszem el és elterjesztem, hogy Ethan meleg?
-Micsoda?-kérdeztük egyszerre Nicollal
-Ez az! Ki fogom plakátolni!-mondta gonoszan elvigyorodva.
-Azt próbáld meg!-már majdnem felálltam de Nicole lefogott.
-De hát itt vagyok! Mit akarsz még?-kérdezte a lány.
-Elég filmbe illő lesz de...akkor egy csókot.
-Csókot? Mi olyan nagydolog abban?-kérdezte Nicole és rám nézett-Elég hülye barátaid vannak édesem. Hát jó! Csókot akarsz, akkor figyelj kianyám!-mondta Nicole és még mielőtt bármit is tehettem volna az ajakink már összeforrtak én pedig letaglóztam és mozdulni sem tudtam.
Nicole megcsípte az ingemen keresztül a karomat és eddig a szemembe nézett, de most lehunyta a szemét. Rögtön tudtam, hogy tegyek én is így. Lecsuktam a szemem és megöleltem a derekát.
Hallottam az elhűlt „hú"-kat meg „Azta"-kat az osztályból majd Nicole elengedett és Chrisre nézett-Elégedett vagy Csibefej?
Chris full vörös volt, de szerintem én is még a megjegyzésre, amit a szőke haja végett kapott sem reagált semmit. Egyszerűen felmorgott és ott hagyott minket. A szünet további felében még Nicole rajtam lógott majd mikor csengettek adott egy puszit a homlokomra és elsietett órára.
-ÁÁ nincs közöttünk semmi mi?-mondta Eliot mellettem és ránéztem-Fogd be.
Rimon figyelt Deth is figyelt nem tudtam, hogy miért figyelnek ennyire majd rájöttem a szám valószínűleg a fülemig ért úgy mosolyogtam. A padra dőltem és a kezem mögé bújtattam az arcom, de még mindig mosolyogtam.
Te jó isten ezt el sem hiszem! De miért vigyorgok? Ez Nicole volt! Nicole ember Nicole! Csak meg volt játszva.-gondoltam magamba és éreztem, hogy vörösödöm. Ekkor bejött a tanár és megtartotta az órát konkrétan semmire sem emlékszem annyira el voltam foglalva azzal, hogy ne vegyem komolyan Nicolet, nehezebb volt, mint gondoltam.

Szünetbe megint lementem hozzá ő felállt és kihúzott a lelátóhoz. Meglódult a keze hogy lekeverjen egy sallert, de elkaptam a kezét.
-Te állat csókról nem volt szó!-mondta dühösen szikrázott a szeme-Milyen osztálytársaid vannak neked mi? Ha viszonoztad volna, esküszöm, hogy kiheréltelek volna te fő idióta!
-Pedig egészen jól eljátszottad!-mondtam elvigyorodva!

-Arhhhhg!-morgott fel és gyilkos szemekkel nézett rám-Ne is merj reménykedni Dalint! Nekem soha nem kellene egy olyan nyámnyila srác, mint te. Nekem nem kellene egy olyan srác, aki mögém bújik, és nem tud megvédeni!
Meglepetten néztem rá majd elengedtem a kezét-Dettó! Én azokat a lányokat szeretem, akiket meg lehet védeni nem akik agyon vernek.

-Akkor ajánlom, hogy minden reményfoszlányt irts ki a fejedből világos? Mi csak barátok vagyunk, társak! Soha nem jönnénk össze!
-De nem ám!-bólogattam ő pedig biccentett-Te az öcsém vagy én pedig a nővéred és ez így marad.-mondta majd elindult vissza az osztályába.
Figyeltem, ahogy elmegy és be kell vallanom valamiért mégis fájtak a szavai. Nem tudom, hogy mi és melyik része, de éreztem, hogy a mellkasom mindjárt összeroppan. Visszamentem az osztályba és a nap elkövetkező részében semmi érdekes nem történt amit sajnáltam hisz ezen rágódtam végig és egyre jobban fájt minél többször futtattam le a fejemben az eseményeket!