Szeptember 17. (Szerda)

Nos, hát mivel is kezdjem? Hajnali 4 kor arra ébredtem, hogy démoni energia bűzölög mellettem. Mikor felriadtam egy kis dög tényleg a szobám sarkában kuporgott. Felültem és elővettem a kardom. A dög nem mozdult csak mikor közeledni kezdtem. Ahogy mentem felé úgy nőtt és figyelt engem. Mikor a feje már majdnem a plafont súrolta én pedig 2 kard hosszúságra voltam megálltam. A dög morgott és elővett egy fiolát, levette a kupakját és abból zöld füst szállt ki, ami nem kicsit kaparta a torkon.

-Te rohadt dög!-mondtam köhécselve és kinyújtottam a nem kardot tartó kezem-ÉGJ!- felgyújtottam. Igen, Nicole az edzőterembe folyton a mágiáról papol, és úgy néz ki nem csak elméletbe jegyeztem meg a dolgokat. Egész jól tudom használni a tüzet. A dög azonnal visított és porrá vált.

Mikor azt hittem aludhatok kinéztem az ablakon. Láttam, hogy egy fekete fonal húzódik az égből a város közepe felé. Rögtön tudtam, hogy ott démon van. Sóhajtottam, írtam Nicolenak, kinyitottam az ablakom és kiugrottam pontosan a ház melletti bokorba, ami bizony nem kicsit szúrt és elindultam a város felé, a fiolát el is felejtettem. Álmos voltam nagyon ezért siettem, rohantam a döghöz bár tudtam, hogy felesleges, suli kezdésig úgysem tudok már aludni! El is temethettem a gondolatot, hogy ágyba bújok és még egy másfél órácskát aludjak a jó meleg szobába. Átkoztam minden kis nyomorult dögöt, aki megzavarja az álmom. Mikor odaértem a fonal... lélek vonal... legyen: "gonosz lélek vonal" közelébe úgy éreztem majd megfulladok valamiért. Körbenéztem hol lehet a dög. Sokszor egy szellem háborog és annak a halált érezzük. Most a fulladásból egyértelműen fulladásos halálra gondoltam. Keresni kezdtem. Ekkor mögöttem leugrott valaki. Hátra perdültem. Egy maszkos alak állt előttem, gázmaszkot viselt az egyik kezében egy kisfiú a másikban egy tű volt.

-Hé! Egy rossz mozdulat és felgyújtom!-szólítottam fel és megmarkoltam a kardom. A maszkos figyelt majd a kölyök felé fordította a tűt- Tedd le a kardot!

Meglepődtem hogy még engem fenyeget hát nem fél az acél pengétől a kezembe? Féltettem a kölyök életét azért letettem a kardot a földre és felemeltem a kezem-Nyugi már öreg nem akarok balhét!

A maszkos figyelt majd körbenézett-hol vannak a társaid?

-Egyedül vagyok!

-Hazudsz!-mondta a fiú felé közeledve a tűvel.

-Igazat beszélek!-mondtam figyelve a kölyköt, aki engem figyelt.

-Ha hazudsz...-de már nem tudta végig mondani, mert egy kard leszelte a fejét. Odaugrottam és elkaptam a kölyköt.

-Ez kivégezve!-mondta Nicole elégedetten és elmosolyodott majd megpörgette a pengéit-szép volt.

Elmosolyodtam és figyeltem a kölyköt. Nicole is odajött és faggatni kezdte. Kiderült, hogy Tomynak hívják a kisfiút, 7 éves és a közelben lakik, elszökött, mert megbántotta a nővére és azt kívánta bárcsak ne lenne. Aztán mikor nagyon haragudott és duzzogott jött ez az alak és azt hazudta, hogy ő teljesíteni tudja, hogy mindenféle múltbeli emlék fájdalma nélkül eltűnjön a nővére. Mintha soha nem is létezett volna

-A helyetekben elengedném!-szólalt meg mögöttem valaki.

Felé néztünk. Mind.

Egy Srác állt mögöttem, velem egy korú lehetett.

Fekete haja volt a jobb szemébe simítva, tollprémes sálja, félig szét nyitott kabátja, egy nagyon nagy kereszt a nyaklánca végén lengett és fekete szintén tollból készült kesztyűje volt, aminek az ujjai hiányoztak. Figyeltem. A szeme kék volt. Felmutatott egy kártyát. Sima tarot kártyának tűnt. Ő felénk dobta a kártyát. Hirtelen a repülő kártyákból hollók szálltak ki és a kölyök felé repültek. Lendítettem a kardomon és levágtam a madarakat-Ki a franc vagy te?

A fiú figyelt-A ti oldalatokon állok felesleges harcolni velem. A nevem Rimon.

Nicole felhorkant-Rimon? Soha nem hallottam még rólad!

-Nem vagyok túl népszerű!

-Nem haverkodunk fura fekete idegenekkel!-mondtam dühösen.

A fiú rám nézett- A kezedben egy démon kölyök van! Hát nem látod az élettartamát?

-A mit?

-Nem tanítottad meg neki Nicole ?

Nicole összehúzta a szemét-Nem akartam még ezzel fárasztani.

A fiú szeme vörösre váltott-Látom hogy még kiforratlan. Én a kártyák, a bűvészet és a szemfényvesztés mestere vagyok!

-És aztán?-kérdeztem figyelve.

-A kölyök egy démon kölyök!

Lenéztem a kezemben tartott ijedt tekintetű fiúcskára-Egy sima gyerek!

-Ha sima, akkor természetesen neki repülhet a hollóm igaz? Nem fog átváltozni!-mondta és egyik oldalt elvigyorodott, a szemét lenézően összehúzta és figyelt minket.

-Majd jól kiszúrja a szemét.-mondtam az ujjait figyelve amik egy érmével játszottak amit nem tudom hogy mikor és hogy honnan húzott elő.

-Szóval az erejét sem érzed eléggé gyenge egy démon vagy te.-mondta engem nézve még lenézőbben és szinte láttam hogy felhúzza az inét mintha valami savanyúba harapott volna.

-Nem vagyok démon!

-Akkor mi vagy?

Nicolera néztem, aki kíváncsian várta a válaszomat.

-Egy hős vagyok! Se nem ember, se nem démon, se nem a angyal. Az emberek védelmezője vagyok.

Nicole elmosolyodott. A fiú is-Ez aranyos! Vajon meddig tudod játszani a színjátékot? Kiderül és mindenki félni fog tőled. Kiderül és kerülni fognak. Akkor már nem védelmező leszel, egy gyilkos dög leszel.

Nagyon felbosszantott legszívesebben lekevertem volna neki egyet, sőt ott helyben levágtam volna a kezeit és a lábát.

Az idegen ismét eldobott egy kártyát egyenesen az arcom felé. Nicole elvágta. Ekkor mögöttem jelent meg Rimon és a kölyök fejére tapasztott egy kártyát-Mutasd meg a kárhozottat!

A kölyök a kezembe ficánkolni kezdett és üvöltött. Majdnem elejtettem.

-Hé mi van már?

-Démon!-válaszolta Rimon.

Nicole szeme nagyra nyílt és ciccent.

A kölyök nőtt és egyre nagyobb lett végül kiesett a kezemből, mert nem tudtam fogni túl nehéz lett. Mikor nekiugrott Nicole, egy erő hátra taszította. A démon egy 2 emeletes ház méretűvé nőtt, bika feje volt, patája és szarva a teste oroszlánéra hasonlított, ahogy a mellső mancsai és a farka is, a hasa csupasz volt a szeme kígyószerű.

Figyeltem és elővettem a kardom majd megpróbáltam felgyújtani.

Meg se kottyant neki pedig mindene égett szinte kinevetett úgy vette a levegőt.

Rimon elővette a kártyáit-ha egyszerre támadunk...

Nicole rám nézett mert látta, hogy nagyon csúnyán figyelem a srácot és bólintott.

-Mit akarsz? Hogyan?

-Ráküldöm a madarakat ti pedig nekiugrotok egyik elölről a másik hátulról.

Összenéztünk Nicollal ő felém mutatta az ökleit-Ha a gyufát választod hátra mész.

Figyeltem az ökleit és ráböktem a jobb oldalira. Kinyitotta az öklét és ott volt a gyufa. Elvettem és valamiért zsebre tettem majd elindultam hátra, ekkor valami koppant mögöttem vissza néztem, Nicole mellett ott volt még egy gyufaszál. Átvert!-gondoltam és óvatosan megkerültem a dögöt.

Hírtelen a dög körül vörös védőburok jelent meg és hollók sikítottak fel, ahogy meghaltak. Majd Nicole csata kiáltása én is nekiugrottam, de hátra lökött a burok-EZ ÍGY NEM JÓ!-kiáltottam nekik ekkor a dög rám nézett és a mancsával elsodort. Csúsztam egy ideig, de felálltam és ismét neki ugrottam. Mellettem hollók repültek el egyenesen a feje felé. Próbálta el hessegetni őket, de a fekete madarak csak jöttek, és én ennek az áradatnak a közepén voltam. Pontosan a homlokánál lévő részbe szúrtam a kardom, na de ahogy ez megtörtént egy erő messzire lökött. És akkor megláttam. A burok tetején lett egy repedés keletkezett. Azonnal felugrottam és futottam felé.

Ekkor a dög Rimon felé fordult és a mancsával lecsapott rá. Agyon nyomta a fiút. Nicole hatalmas szemekkel nézett a mellette lévő mancsra és elugrott mikor felé is csapott.

-Hé te nagy Behemót!-Kiáltottam és nekiugrottam. Ekkor engem talált el a mancs, a karma szépen felhasította a hasam, ami vérzett majd lefelé csapott, hogy agyon nyomjon mikor a feje tetején, ott ahol a repedés volt felizzott valami és hatalmas fényt bocsátott ki. Akkorát hogy nem láttam a szemem elé kellett kapnom a kezem és sípolást hallottam. Mikor vége lett a sípolásnak körbe néztem Nicole a combját és a vállát fogta. A jobb oldalán hosszba volt egy hatalmas vágás a páncélján. A dög kiterült Rimon pedig előtte állt a kisfiú testét fogva.

Oda futottam hozzá, de mikor közelebb értem láttam, hogy a kölyök lelke a kezénél lebeg. Figyeltem mit csinál majd a test felé intett a lélek pedig belement a testbe-Nem akarsz te még meghalni!-mondta halkan és a démonra pillantott. Ekkor a fiú mocorogni kezdett és sírni. Szinte bömbölt.

Odasétáltam és Rimonra néztem.

Rimon rám és letette a fiút-Csak hogy Tudd Dalint engem a pokolból küldtek, hogy figyeljelek meg téged!

-Minek?

-Hogy kinek az oldalán fogsz állni démon leszel , angyal vagy ember . Ez mind tőled függ!-mondta szúrós tekintettel és Nicole felé indult.

-Szóval börtönőr leszel?

- Olyasféle igen! 

Nicole már levette a páncélokat és a testét figyelte. Kisebb zuhatag indult az orromból mikor megláttam melltartóban. Azonnal odakaptam a kezem és elfordultam.

-Neked mi bajod?-kérdezte Nicole. Hallottam a lenézést a hangjában, aminek hatására felmorogtam, mert nem tetszett.

Rimon figyelte, ő nem reagált a félig meztelen lányra semmit, még csak meg se rezzent mikor meglátta-Segítsek?

-Nem kell selyemfiú, de köszi!

Rimonra néztem és elkuncogtam magam Hehe azt hiszed hogy majd Nicole hagyja hogy egy ilyen segítsen neki?

 Ő csak félre nézett és egy zsepit nyújtott felém-Egy fiatal férfi tudjon uralkodni magán!

Gyilkosan néztem rá és betömtem az orrom-BE CSAK NEKEM DE POFÁZZ!-körülbellül ennyit lehetett érteni abból, amit mondtam.

Ő figyelt majd a szája elé kapta a kezét és nevetni kezdett.

Megforgattam a szemem. Nicole is odasétált-Mi van?
-EDZ AZ ÁLLAT KIDEVET! DE FELRÚGOM!

Erre ő is elkezdett nevetni. Sóhajtottam és ekkor megbökte valami a kezem lenéztem Démon volt az megsimogattam a fejét és elvettem a szájából a telefonom-ELKÉSÜNK!-mondtam és rohantam haza. Mikor haza értem felöltöztem és már pucoltam is a suliba. Mikor beértem egy hatalmas ásítás közepette leültem a helyemre.

-Csipkerózsika! Nem aludtál?-kérdezte Deth

-Mit csináltál este te rossz fiú?-kérdezte nevetve Eliot

Rájuk néztem és gondolkodó képet vágta-Hmm... vörös volt, vagy fekete, vagy talán szőke... már nem is tudom lehet mindegyik egyszerre.

-Jól van szívass mást!-mondta Eliot és vállba bokszolt.

Elmosolyodtam és a padra dőltem. Első óra osztályfőnöki volt. Mikor kinyílt az ajtó arra néztem és az ofi sétált be mögötte Rimonnal. Azonnal felpattantam-TEEEE??

Ő rám mosolygott-szia Ethan!

-MIT KERESEL TE ITT?

-Ethan ülj le!-szólt rám az ofi ezért leültem majd az osztály felé nézett-Ő az új társatok Robin Samael a neve.

Rimmon azaz Robin intett-De a Rob vagy a Robi is megteszi.

A fejemet fogtam ezt nem akartam elhinni.

-Ülj le ahol hely van!-mondta a tanár, ekkor jött az ominózus válasz.

-Én Ethan mellé akarok ülni őt, ismerem, eléggé nehezen barátkozom.-szinte láttam hogy bepirult.

-Értem rendben! Ethan! Vedd le a szomszéd székről a cuccaidat. Tegyél rendet a kis disznóóladban.-Na erre mindenki röhögni kezdett de helyt szabadítottam Robinnak aki elégedetten leült mellém és elmosolyodott-Hát nem klassz hogy egy osztályba fogunk járni? Bár még csak most jöttem, de az emberek már most...

Befogtam a száját-sss! Eszednél vagy? Rohadtul örülök!-mondtam gúnnyal és sóhajtottam. Következő szünetbe és azután és azok után is mindenhova kísért még a wc-be is, Nicolehoz is mindenhova még az edzőterembe is! Komolyan mondom, idegőrlő nem tudok beszélgetni Nicole-val rendesen és így nem tud tanítani sem, a fél suli azt hiszi, meleg vagyok... na, jó Robinon már én is elgondolkodtam. Fhu na, mindegy még jó hogy haza nem kísért. Le fáradtam most rögtön el tudnák aludni... Alszok is el akarom felejteni ezt a borzalmat... és holnap folytatódik, nem hiszem el.

Jóéjt naplóm! Jóéjt Kyeran,Nicole,Démon....Robin....és a többiek!