Szeptember 16. (Kedd)

Másnap reggel mikor felkeltem eléggé fáradt voltam. Felültem és megnéztem a telefonom 5:40-t mutatott.

Rögtön az jutott eszembe hogy ma még iskolába is kell menni ezért felkeltem össze ágyaztam felvettem a levelet a párnámról, még egyszer körbe néztem, hogy biztos nem hagytam e itt valamit majd elköszöntem a nővérkéktől és kimentem a kocsihoz már épp indítottam mikor eszembe ötlött -HOL A KRISTÁLY?? -azonnal kutatni kezdtem a zsebeimet, de nem találtam.-Ott hagytam!-kipattantam a kocsiból és vissza siettem felforgattam a szobát, de sehol sem volt. Pár nővérke érdekesen figyelt, hogy mégis mi a jó istent keresek itt mikor az előbb már készültem távozni.Az egyik odasétált hozzám és a vállamra tette a kezét-valami....probléma van uram?-kérdezte óvatosan mintha egy nem normálisat faggatna.

-Volt egy kis kavicsom.... egy szép átlátszó fehéres kristály...tegnap kaptam egy rokonomtól és nem találom...

-Ha megtaláljuk, hívjuk magát rendben?-mondta kedves mosollyal-A telefonszáma meglesz a kartonban! Ne aggódjon, ha itt hagyta mi a takarításnál megtaláljuk!

Bólintottam megköszöntem majd kimentem a kocsihoz.

6:10 mutatta a műszerfal.

A kormánynak döntöttem a fejem és sóhajtottam-a Francba már!-felhívtam Kyerant.

-Felkeltél?

-Fel. Nincs meg a kavics!

-Mondtam hogy álmodtad! Öltözz át fogd a táskád és gyere!

Sóhajtottam és letettem a telefont majd hazamentem.

Összepakoltam és vettem kaját magamhoz. Demon mindenhol a nyomomba volt. Megsimogattam a fejét és elé guggoltam-Hogy lehet a gazdi ilyen béna mi? Na, mit szólsz hozzá? Elvesztettem anya kristályát!

Demon figyelt és hozzám bújt, mint aki érti, hogy mit mondok.

Megdögönyöztem majd átötöztem egy kockás piros inget, fehér pólót, fekete farmert és egy bőrdzsekit vettem a cipőm egy fekete hosszúszárú cipő lett és elmentem a suliba. Épp hogy beléptem az ajtón egy fehér pólós, bőrdzsekis hosszú fekete hajú, mosolyogós, huncut kék szemű lány nézett fel rám-Szia gyengucikám!

-Szia Nicole!-valahogy nem volt kedvem a hülyeségéhez sóhajtottam és elindultam a terem felé.

-Mi bajod?-kérdezte követve

-Tegnap meglátogatott anyám...adott egy kavicsot, de elveszett...

Nicole megállt én hátra néztem rá. Gondolkodott. Ezt onnan tudom folyton, hogy a mutató ujját behajlítva a szájához emeli a másik kezét pedig a melle alá, hogy megtámassza a kezét. Figyeltem és felvontam a szemöldököm.

-A démonok börtönében senki sem bír ki 1-2 évnél többet...a börtön szívja az erőt... Anyád már nem élhet!

-Azt mondta megszökött!

-Több mint 10 éve történt Ethan hogy lezárták lehet álmodtad.

-Miért mondja mindenki hogy meghalt! Láttam!-mondtam és sóhajtottam-mindegy hagyjuk...ha meglesz az a kavics és megmutatom, majd ámulhattok!

Nicole elmosolyodott és odalépett hozzám-Délután edzünk?

-Persze!-mondtam és a fejére tettem a kezem-Mi van?

Nicole figyelt-semmi....-mondta és ellépett-szia Eth.-intett és bement a termébe.

Én is bementem a fiúkhoz Eliot azonnal a nyakamba ugrott-ETHAN!!

-Szevasz! Hiányoztam?-kérdeztem és öklöztem Dethel.

-Hol a fenébe voltál?-kérdezte Detah és feljebb tolta a szemüvegét.

-Mindenki azt mondta, hogy megölted magad! De mindet megvertük és leoltottuk, mert a mi Ethanünk nem végezne magával csak úgy igaz Eth?-mondta Eliot és elült a helyére.

-Dehogy lettem öngyilkos nem vagyok én olyan!

- Ajánljuk is!-mondta Deth és mellém ült. Hitomira néztem. A lány minket bámult, de mikor ránéztem elkapta a fejét. Nem értettem, hogy miért.

Ekkor besétált a terembe Chris rám nézett és gonoszan elvigyorodott majd Hitomihoz ment megcsókolta és mondott neki valamit.

Valaki odlalba bökött ezért a fiúkra néztem.

-Ne foglalkozz már vele annyira öreg! Nem érdemel meg!

-Ez az Nicole sokkal jobban megérdemel!

-Deth kérlek, te folyton ezt hajtod! Nem járok Nicollal...ő túl jó barátom ahhoz!

-Majd ha egyedül maradsz, sírsz!-mondta és vállba bokszolt.

Első óránk matek volt. A tanárunk olyan hogy tele írja, a táblát egy feladatban mivel egy feladatot megold vagy 5 féle képen és a 6. fajta levezetés jó neki! És akkor értsük már meg! És van, hogy még a 6. után is tud adni tanácsot, amivel ezt az egész manővert, amit ő levágott 45 percen keresztül a táblánál meg lehetne oldani 10 perc alatt. És akkor mindenki csodálkozik, hogy mért nem értjük. Na, igen. Ez a mai is olyan volt! Most komolyan beragasztom ide, de ki az az épelméjű barom, aki ezt megérti?? Szerintem ő maga sem érti!

Na, jó most full komolyan ez mi a jó búbánatot jelent?? Deriválja?? Az mi?? és ha nem Deriválom?? És ha odaírom a dolgozatnál, hogy előbb tanuljanak meg beszélni majd utána megoldom a rohadt életbe. Utálom a matekot mindig is utáltam.

Na lényegtelen! Mikor végeztünk a matek órával lementem Nicolehoz és bementem hozzá-Lezsibbadtam!

-Na? Matek?

-Az hát!-mondtam és a padjára dőltem. Majd rásandítottam nagyon írt valamit-Mit csinálsz?

-Önéletrajzot!

-Önéletrajzot? Minek?

-Hogy elmehessek a koleszból utálom a kollégiumot. Saját albérletet akarok!

-Gyere hozzánk!-ültem fel.

Meglepetten nézett rám-Hogy? Jajj Ethan!

-Komolyan mondom! Kyeran is bele menne!

-Nem! Mit szólnának a többiek?

-Kit érdekel?

-Ethan már nagy vagyok, nagylány a saját lábamra tudok állni!

Sóhajtottam már megszoktam, hogy makacs-te tudod!

Elmosolyodott és nekem dőlt-Na? Hitomi mondott valami?

-Nem! Bejött Chris és ott nyáladztak!

Elnevette magát-Direkt és te meg bekaptad a csalit és felhúzod magad a semmin!

-De hát...neked milyen lenne, ha a szíved választottja egy más pasival kavarna??

-Hát...én nem vagyok ilyen naiv nem kergetek olyan álmot, amit úgysem érhetek el sosem.

-Voltál már szerelmes?

-Persze én folyton az vagyok!

-Na még nem is mondtad!

Elővette a mobilját és keresett egy képet-most ő a szerelmem!

Komolyan mondom azt hittem mentem elsírom magam-Jajj már Nicole! Én meg már reménykedtem, hogy tényleg valaki!

-Mondtam hogy nem vagyok naiv! Különben is! Ha pasim lenne, nem lehetnék a haverod és nem taníthatnálak!

-Miért??

-Mert féltékeny lenne én meg utálok veszekedni!

-Aham! Majd beköszönt a szerelem és valami páratlan érzés!-mondtam ekkor csengettek-Na szevasz Nick!-mondtam és lepacsiztam vele majd visszamentem a termembe!

Suli után Roncsinál találkoztunk Nicollal. Mostanában elhagytam ezt a Roncsi jelzőt, mert nincs baja! Na, lekopogom, de úgy néz ki kigyógyult a betegségeiből. A Töfi különben is jobban illik hozzá, mert amúgy nagyon szép kis kocsi!

-Elmegyünk lemosatni?-kérdezte Nicole én pedig nagyon szeretem, ha csillog a popsija a kis kocsimnak, mint a tücsök feneke ezért természetesen eleget tettem a kérésének, lemosattuk a kis Töfikémet.

Na de aztán utána jöttem rá hogy Nicole nem akar az erdőben edzeni, mert egy konditeremhez vezetett.

-Öm...Nicole...

Nicole elmosolyodott-izmot varázsolunk rád! Ismerősöm a vezető ezért a város érdekében ingyen használhatjuk az összes gépet!-mondta és becsattogott a konditerembe én utána.

-Nem is úgy vagyok öltözve.

-Ne aggódj, ma csak felmérjük mire vagy képes.

-Hát...okééé....-mondtam bár ez sem tetszett. A tesi órákon is inkább a semmit tevést szoktam választani, mint hogy gyúrjak.

Na de ami utána következett. Olyan gyakorlatok hogy azt hittem keresztbe áll a szemem olyan 9 kor záráskor mehettem haza. Őt letettem a kolinál én pedig hazamentem. Olyan izomlázam van, hogy még a kutyát se tudtam levinni.

Kyeran vitte le helyettem és felettem röhögött vagy egy órán keresztül, hogy milyen puhány vagyok.

A kristály még mindig nincs meg lehet tényleg csak álmodtam. Nem tudom! De ezért még várok és reménykedem!