Szeptember 15. (Hétfő)

Fa mindenhol fa! Utálom az ilyen helyeket! Felültem és körbenéztem egy erdőbe voltam, de eléggé sűrű erdőben mindenhol törzsek voltak és bokrok mégis világos volt idelent. Mellettem megreccsent egy bokor és felugrottam mereven figyeltem a bokrot hogy mégis ki akar hátba támadni.

-Édesem merre vagy?-hallottam egy női hangot és a hang felé néztem. Nem akartam a riogatómmal maradni ezért elindultam a selymes női hang felé, futottam rohantam és a hívogató hang gazdáját kerestem.

-KICSIIM!-hallottam ismét közelebbről. Ekkor kiértem a fák közül. Előttem egy fekete hajú szinte már-már sárga szemű, fehér bőrű nő állt virágos szoknyában és a szalmakalapban. Mikor közel értem hozzá ő kitárta a karját és a nyakába ugrottam-ANYAAA!!

Most vettem észre hogy milyen kicsike is vagyok! Lenéztem mögé majd körbe.

-Valami baj van édesem?-kérdezte elmosolyodva.

Megráztam a fejem és a nyakához bújtam. Ő elindult a hatalmas ház felé.

-Ne csatangolj el sok gonosz állat van ebben az erdőben.

-Gonosz állatok? Farkasok?

-Igen Farkasok és medvék!-mondta elvigyorodva és megcsikizett-és az ilyen édes kis kölyköket szeretik megharapdálni, így ni! Grrr!-mondta és játékosan megharapta a hasam majd levegőt fújt oda ami csikizett és vicces hangot is adott.

Hangosan nevettem talán, mint még eddig soha-Neeee!-kiáltottam és előre nyúltam így fejjel lefelé nyúltam, mert ő csak a derekam és a popsim alatt tartott. Előre lendített így felültem a kezébe és elmosolyodtam majd megöleltem és hozzá bújtam.

Ekkor beértünk a házba, hatalmas volt és díszes. Volt egy lépcső, ami felfelé vezetett. Itt letett és elindult valamerre. Felnéztem rá és követtem.

-Apa mindjárt jön! Biztos hoz valami finomat!

-Apa? Mikor?

-Hát.... talán pár perc!-mondta és a kezembe nyomott egy fagyit-nem sülsz meg? Nem akarsz átöltözni? Vedd le a zoknid és a pólód!

Megráztam a fejem és kibontottam a fagyit.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó. Legalább is sejtettem, hogy bejárati ajtó. Odasietettem és egy szőke hajú kék szemű magas férfit láttam. Odafutottam hozzá ő pedig összeborzolt-Szia Ethanke!-mondta és felvett.

Én figyeltem és meghúztam az egyik tincsét, ami a szemébe lógott.

-Na hé!-mondta és megölelt majd letett.-Gyere be!-kiáltott hátra majd bement a konyhába és megölte a nőt a kimint már kiderült ő az anyám.

Az ajtó ismét nyílt és egy barna szemű barna hajú nagyjából 18 éves fiú sétált be. Elém állt és kezet nyújtott-Kyeran Dalint vagyok!

-Eathen....Dalint...-mondtam és kezet fogtam vele.

Kyeran elmosolyodott-a nagybátyád vagyok!

Bólintottam. Majd átkarolta a nyakam és elindultunk a konyhába a szüleinkez.

-Nem vagytok éhesek?-kérdezte anya és megölelte Kyeran nyakát.

Kyeran elmosolyodott-Szia Nővérkém!

Anya ránk nézett-jajj ti még nem ismeritek egymást ugye? Most jöttél az emberekhez! Kyeran ő Ethan az unokaöcséd, Ethan ő Kyeran a nagybátyád!

Kyeran elmosolyodott és felém mutatta az öklét-szia öcsi!

Nem tetszett ez a gyors öcsizés, de öklöztem vele-szia... bátyó...

Anya elmosolyodott-de édesek vagytok!

Apa Anya mögé lépett a vállára tette a kezét és megpuszilta az arcát.

Anya hátra nézett elmosolyodott és megfogta a kezét-Szeretlek!

Fura volt valamiért így látni őket bár magam sem tudom miért.

Hírtelen este lett. Kyeran már elment mind a nappaliban ültünk és Tv-ztünk mikor kintről rikácsolás hallatszott.

Apa az ablakhoz sietett kihúzta a függönyt majd vissza is húzta-Édesem!-mondott csak ennyit de a hangja tele volt feszültséggel és félelemmel!

Anya felállt felrántott és futni kezdett velem bevitt a szobába és beültetett a szekrénybe majd velem szembe leguggolt-Figyelj kicsim bármi történik anya és apa vigyáz rád rendben? Ne félj!

-Mi lesz anya?-kérdeztem ijedten

Megölelt és a vállához szorított-nem tudom kicsim! Nem tudom!-mondta és simogatta a hátam majd elengedett és becsukta a szekrényt. Pár perc múlva rengeteg erőt éreztem magam körül anyáét, apáét és sok olyat, amit nem is ismertem.

Lehunytam a szeme és imádkoztam, hogy mindenki megússza épségben.

Ekkor fájni kezdett a lában és úgy éreztem össze szorul a világ körülöttem. Körbe néztem, egy dobozban voltam. A hasam megkorrant. A fejem fájt. Fel akartam ülni, de bevertem a fejem. A lában sajgott. Ijedten kaptam oda éreztem a csontot és a puha húst. Sírni kezdtem, zokogni.-ENGEDJENEK KI INNEN! BÁRMIT MEGTESZEK! ERESSZENEK KI! KÉREM! HALL VALAKI??-kiáltottam és tapogatóztam a levegő sós volt, de lehet, hogy csak az én izzadtságom tette azzá. Napok telhettek el így és már úgy éreztem, ha nem kapok, ételt meghalok. A hasam egyre hangosabban korgott és a fejem egyre jobban fájt. Már kezdtem feladni a reményt mikor megmozdult a doboz és recsegni kezdett. Hírtelen fény szűrődött be, ami elvakított. Valami megragadta a kezem mikor lenéztem egy kéz volt. Felhúzott és felemelt. Kyeran arcát láttam, akinek könnyes volt a szeme és vörös. Magához ölelt én pedig elájultam.

Hírtelen felültem és körbe néztem a kórházba voltam az orvosi szobába. Kyeran egy széken ült mellettem és rám sandított-rosszat álmodtál?

-Én...nem tudom...-mondtam és hátra feküdtem.

-Holnap mehetsz iskolába! Nicole már vár!

-Akkor tényleg álmodtam! Kyeran hogy találkoztunk mi? Hogy vettél magadhoz?

Meglepetten nézett rám és felvonta a szemöldökét-Hát..hogy is volt? Azt hiszem egy árvaházba mentem érted. Igen! Ott voltál a többi gyerekkel, de vonzott feléd valami ezért téged választottalak!

-És a doboz?-kérdeztem hírtelen

-Doboz?-kérdezte és elmosolyodott-mit álmodtál kölyök?

-Nem volt doboz?

-Nem emlékszem rá!

-Akkor az egész álom hazugság lenne....milyen volt anyám?

-Nem ismertem!

-A nővéred volt!

-Mi a fenét álmodtál? Nem szoktál így elgondolkozni valamin! Ez nem vall rád!-mondta és az ágy támlájára könyökölt így fölöttem volt az arca.

Figyeltem a szemét-Te megint hülyének nézel ugye?-kérdeztem és összehúztam a szemem.

Ő elvigyorodott és összeborzolt-egy árva szóval sem mondtam ilyet, de ha már kimondtad helyettem...

Fejbe csaptam egy párnával ő elnevette magát.

-Itt van Démi behozzam? Megengedik egy kicsit!

-Igen!-mondtam és felültem.

Ő intett és kiment.

Az álmomon gondolkoztam, Az egész hazugság volt, de olyan életszerűnek tűnt...most akkor mi van?? Tényleg ilyen hülye lennék??

Hamarosan vissza ért Kyeran Demonnal aki rögtön az ágyra ugrott és elárasztott farkas csókokkal miközben riszálta a fenekét annyira csóválta a farkát.

Nem maradhattak sokáig és mikor Demonnak mennie kellett Kyeran is elment. Ekkor vettem észre a csokit és a narancsot az ágyamon.

Kibontottam a csokit meglepetten könnyen bontódott és mikor kinyílt egy levél volt ott. Kivettem és megnéztem.

Elmosolyodtam Kyeran tényleg mindig szokott nekem Szeptember körül hozni csokit vagy elmegyünk moziba. Mindig azt hittem, hogy kihasználja a diákok pénzét, de akkor nem! Én nagyon kedvelem Kyerant de így bele gondolva ő sokkal többet adott eddig nekem, mint én valaha is! Jó fiúvá kell válnom!-gondoltam és elfeküdtem majd lehunytam a szemem.

-Kicsim!-hallottam a hangot és kinyitottam a szemem. Áh ilyen hülyeséget képzelni!-gondoltam és ismét lehunytam a szeme-ÉLETEM!-hallottam ismét ezért résnyire nyitottam a szemem. Hírtelen megszorították a nyakam és rózsa illat csapta meg az orrom. Kinyitottam a szemem és anya ölelt.

-Anya...te vagy az? De hogy??

Anya felnézett rám és elmosolyodott-elszöktem a börtönből! Nem maradhatok sokáig a démonok keresni fognak!-mondta és a kezembe nyomott egy kavicsot-Ez a kő apádtól van! Gyógyít és bármilyen mágiába segít!

-Segít?

-Csak ismerned kell, a varázsigét főként fekete mágiára van alapozva! Ügyesen bánj vele! Büszke vagyok rád!-mondta és megpuszilt majd feláll.

-Várj Anya!-kaptam felé, de ő az ablakhoz ment intett és eltűnt-Anya! A Francba! Gyere vissza hallod???-Azonnal felhívtam Kyerant-Bátyó! Itt volt anya! A nővéred?

-Miről beszélsz? Csak élénk a fantáziád! Aludj!

-Egy követ is adott!-mondtam és a kezembe néztem a kő sehol sem volt-Hol van??

-Ethan értem, hogy magányos, vagy de holnap szabadulsz, épp vezetek!

-Eltűnt a kő!!-mondtam és keresni kezdtem-Hol van?? Kyeran itt volt!

Kyeran sóhajtott-Aludj lehet, hogy holnap még bent kellene lenned!

-Nem hiszel nekem?

-Öcskös én hiszek neked...nem fáj a fejed?

-Akkor cseszd meg!-mondtam és letettem a telefont majd felforgattam az egész ágyat hírtelen koppant valami lenéztem az ágy alá és ott volt a fehér kavics. Felkaptam és feltarottam-EZ AZ!-mondtam boldogan lefényképeztem és átküldtem Kyerannak.

Kisidő múlva felhívott-Honnan van ez?

-Na látod?? Anya adta!

-Tudod mi ez? Egy szent lélekkő! Nagyon veszélyes! Pusztísd el!

-Pusztítja a nyüvek! Nekem tetszik!

-Ethan!-szólt rám-Holnap hozd be az igazgatóiba!

-Jól van jól van ne hisztizz nyugi már! Jóéjt!

-Istenem te gyerek!-mondta gondterhelten-jó éjt!

majd letettük a telefont én pedig a kavicsot és a Kyerantól kapott levelet a párnámra fektetve elaludtam.

***

Boldog Újévet minden kedves olvasómnak!