- Hm... - ültem a húgom ágyán és méláztam. - Nem gondold, hogy túl hamar és túl könnyen jöttünk össze Bencével?
Ő egy ideig csak tovább folytatta a gépelést, majd felpillantva rám kiemelte öléből a laptopját és mély levegőt vett.
- Nos, azt figyelembe véve, hogy több mint két hónapon keresztül csak szemeztetek egymással, aztán volt egy hirtelen randi, majd nem beszélt veled és végül a bátya koncertjén, három hónappal a megismerése után rájöttél, hogy ő kell neked, azt is figyelembe véve, hogy ő is beleegyezett. - simitott végig az állán, miközben foglalta össze a vele megosztott információkat. Azonban eddig tartott a komolysága, mivel egy huncut mosoly terült el arcán. - A ti kapcsolatotok ahhoz képest gyenge, amit néhány pár csinál. Bár van akiknél beválik az első randi utáni szex és ugyan olyan tartós a kapcsolatuk, mint annak a kapcsolata, aki egy év után fekszik le a szerelmével. - taglalta tovább elemzését. - Már négy hónapja vagytok együtt és abból kiindulva, hogy mindketten fiúk vagytok feltételezem tettetek ilyen-olyan pervez dolgokat. A ti korotokban ez teljesen egészséges.
Mintha nem is a húgomat hallgattam volna, hanem valami emberi párkapcsolatokat elemezgető pszichológust.
- Hm. - zengtem újra, majd Sasha villogó telefonjára kaptam tekintetem, de ő szinte oda sem nézve lerakta és elhalgatott az éppen belekezdő zene. - Miattam nem muszáj nem felvenned, ki megyek ha kell.
- Nem, maradj csak! Nem akarok vele beszélni. És így hogy lerakom, talán még benne is tudatosodik egy kicsit legalább. - mondta levezetve a pillantását az ágytakaróra.
- Megbántott? Elverjem? - csaptam öklömmel a másik tenyerembe.
- Ne, hagyd csak! Itt most én vagyok az, aki rosszul cselekedett. Egyszer majd csak feladja. Szóval mindegy! De ennyi elég volt belőlem! - csapott a combjára, majd ismét az ölébe vette a laptopot.
- Mit csinálsz? - ültem fel mellé a hátamat a falnak támasztva, így úgyanabba a pozicióba kerültem mint ő.
- Írok. - válaszolta tömören és már kopogtak is az ujjai a billentyűzeten. Beleolvastam a mondatok közé és beazonosítottam a műfajt, amit épp most bővitett.
- Heh, yaoi! - nevettem fel, mire csak egy féloldalas ravasz mosolyt kaptam válaszul.
Leljebb csúsztam az ágyon és Sasha szabad oldalának döntöttem a fejem.
- Örülök, hogy te vagy a testvérem! - suttogtam, olyan halkan, hogy talán még Sasha sem hallotta, de nem mondtam el mégegyszer.
Szemeim le akartak ragadni, a gyomrom gyenge émelygésbe kezdett, mintha a semmiben lebegnék. Az egyetlen biztos pont a húgom érintése volt, ami a feldúlt lelkemet, most egy éjszakára megnyugatta.
Álmomban egy végeláthatatlan tenger felszínén ültem, ami zavartalanul tükrözte vissza az égen tündöklő megszámlálhatatlan csillagot. Azt hittem egyedül vagyok, de akkor a horizont felett elkezdett megjobban fényleni egy csillag. Sasha jelent meg mellettem és nyújtotta felém a kezét. Csak figyeltem egy ideig, majd megszólalt:
- Nincsen semmi baj! Majd én segítek neked! - mondta földöntúli hangon.
Én a kezéért nyúltam és tenyerébe simultam. - Kövess!
Felhúzott maga mellé, s úgy sétáltunk a fényesen ragyogó csillag felé, hogy a vizet körülöttünk nem zavartuk fel.
Ahogy egyre közelebb értünk a fényességhez a környezet elkezdet töredezni, kezeim közül akár a füst suertefoszlott.
Szemeimet lassan nyitottam ki, velem szemben Sasha feküdt békés arccal, kezét a kezemben nyugtatva. Ezt látva csak egy kellemes mosolyt húztam az arcomra.