Kínosan kortyolok egy pohár üdítőt, mellettem ülőre pillantva néha. Jó ötletnek tűnt, hogy áthozom magamhoz, most mégis kicsit megbántam a dolgot. Még alig ismerjük egymást, sőt ő azért többet is érez irántam. Nem szeretném megbántani, azzal, ha távolságot tartok tőle. 

-Elég késő van már...szeretnék aludni. - Néz rám, kényelmetlenül mocorogva mellettem, ami talán az én hibám. Feszült vagyok, ezt pedig ő is érezheti. 

-Akkor menjünk fel a szobámba. - Leteszem az asztalra a poharam és felállok, de a kezem után kap. 

-Jó nekem a kanapé is! - Pattan fel hirtelen, piros orcákkal pillantva el rólam. - Nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad, mellettem. - Hajtsa le a fejét, akár egy szégyenlős kisfiú. Elmosolyodva megsimogatom a puha haját. 

-Nem zavarna, ha mellettem aludnál. Mindketten fiúk vagyunk, nincs miért zavarba éreznünk magunkat. - Továbbra is a kezét fogva megyek fel vele az emeletre, ahol a szobám helyezkedik el. 

Nem mond semmit, de látom, nem nagyon győztem meg. Nem is csodálom, hiszen ő a fiúkat szereti, így gondolom neki sokkal zavarba ejtőbb a dolog, mint nekem. Szekrényemhez megyek és pár kényelmesebb ruhát veszek ki, amit átadok neki. 

-Nincs hosszú ujjú pólód? - Zavartan, már kényelmetlenül néz rám, felém mutatva a rövid ujjút, amit a kezébe adtam. 

-Nincs mit takargatnod előttem. - Mosolygok rá biztatóan és belököm a fürdőbe, hogy áttudjon öltözni. 

Gyorsan én is átvedlek, hogy minél hamarabb aludhassak, mivel rohadt álmos vagyok. Már az sem érdekkel, hogy rosszat fogok álmodni, csak feküdni akarok. El is fekszem az ágyban, leragadó szemekkel figyelve, hogy végre visszajön hozzám. Nagyon nem tudom megnézni, sebes karját, mert hamar lecsukja a villanyt. Kis sunyi. 

Óvatosan bemászik mellém, hatalmas helyett hagyva köztünk, jól közel férkőzve a falhoz. Nem erőltettem neki azt, hogy közelebb bújón, hiszen miért tenném? Ha így neki kényelmes, akkor nekem is. Már majdnem leragad a szemem, mikor érzem, hogy mocorogni kezd. Egyre közelebb kúszik, akár egy giliszta, míg végül mellkasomnak nem ütődik a homloka. 

-Kicsit fázom...- Suttogja az ócska magyarázkodását, amitől muszáj vagyok elengedni egy halvány mosolyt. 

-Nem tudsz meglenni nélkülem, ne tagad. - Pimaszul jegyzem meg, amire kapok is egy gyenge ütést az oldalamra. - Verekedni akarsz? - Vigyorodok el és játékosan kapok az oldalához, ujjaimmal ruhán keresztül csikizve. 

Nevetve kap a kezeim után, de nem kímélem. Felé mászok és úgy támadom tovább, már közvetlenül érintve selyemhez hasonlító bőrét. Angyali hangjától, könnyes szemeitől, amiket a hold fénye világított meg, akár egy műalkotást, furán éreztem magam. Valami oknál fogva elbűvölt engem, magával ragadott és nem engedett. 

Félig felhúzódott pólójára pillantatom, ami megmutatta bársonyos bőrét, amin talán egyetlen egy hiba se volt. Festői volt és eszméletlenül gyönyörű. Sokat nem láttam belőle, mivel annyi fény nem volt a szobában, mégis elkápráztatott a szépségével. 

Abbahagytam minden tevékenységemet és csak csendben figyeltem őt. Lassan abbahagyta a nevetést és ő is rám pillantott, de olyan kis őzike szemekkel, amiket talán még soha nem láttam. Édes volt, ártatlan és hívogató. Olyan akár a legnemesebb drog, ami után függeni lehet. 

Ajkaira néztem, ezt pedig ő is észrevette, mivel fürge nyelvével végig szántotta azokat. Nem mozdult, nem lökött el magától, hiába néztem őt, akár egy ragadozó a prédáját. Hatalmas barna szemei ragyogtak, arca kipirult, kezeit feje mellé ejtette, mintha így akarná jelezni nekem, szabad a pálya. 

Nem tudtam ellen állni, nem is akartam. Úgy éreztem, beledöglenék, ha most nem kóstolhatnám meg őt, ez pedig összezavart. Nem szeretem a fiúkat, ő pedig az, akkor miért akarom ennyire? Nem értetem magam, túl nagy a zűrzavar a fejemben, de már nem tudok leállni. 

Megcsókoltam őt. 

Nem mozgattam rögtön rajta az ajkaim, csak összepréseltem az övéivel, megörökítve ezt a pillanatot. Megremegek ettől az érzéstől, annyira bársonyos és puha, mégis erotikus. Egyik kezem akaratlanul is oldalára vándorol, benyúlva pólója alá, hogy közvetlenül is érinteni tudjam. 

Bomba robban bennem, mikor megmozdítom ajkaim, ő pedig semmi habozás nélkül viszonozza. Lassú, mégis érzelmes csókra váltunk, belesűrítve minden érzelmet, ami csak bennünk van. Semmi szexuális izgalom nincs benne, de így tökéletes. 

Ujjait megérzem hajamba fonódni, amikkel közelebb húz magához, így tudom ő is élvezi ezt az egészet. Másik kezével hátamon simít végig, hogy végül pólóm aljához érve, bevezethesse oda hideg ujjait. Érzésre elengedek egy sóhajt, ami talán felbátoríthatta őt, mert keze melegítő nadrágomhoz csusszannak. Ez felébreszt és ekkor el is távolodok tőle. Zavartan nézzek rá, hisz túl messzire mentünk, nem kellett volna ezt tennünk. 

-Sajnálom, én nem...én..- Akadozva, teljesen kétségbeesve kap felém, mikor vissza fekszem mellé. 

-Nem a te hibád, nyugi. - Simítok a kezére, ami annyira görcsösen kapaszkodik a felsőmbe. 

-Undorodsz tőlem? - Remegő hangja miatt, magamhoz húzom remegő testét, puszit nyomva szőke tincsei közé. 

-Ezt nekem kéne kérdeznem, hisz én csókoltalak meg. - Erőltettet nevetést hallattok, mivel kínosnak érzem a helyzetet. Én kezdeményeztem a csókot, amivel csúnyán meg is bántottam azzal, hogy eltaszítottam magamtól. 

-De neked nem tetszett a csók...- Hangja sírásról árulkodik, amitől összeszorul a szívem. Talán csak a kevés alkohol miatt éli meg ilyen nehezen a dolgot, hisz velem ellentétben ő ivott. 

-Tetszett. - Mondom ki őszintén, gyengéden simogatva hátát, hogy nyugtatni tudjam fel dúrt.  lelkivilágát, amibe csúnyán belegázoltam. - De nem kéne tovább mennünk, legalábbis addig, míg ki nem tisztulsz. Nem akarok olyat rád erőltetni, amit nem szeretnél, ezért hagyjuk abba és folytassuk holnap, mikor már mindketten kipihentebbek leszünk. 

-Sajnálom...

Csitítva puszilgatom fejét, arcát, ott ahol érem, csakhogy abbahagyja  a sírást, amit szerencsére pár perc múlva meg is tesz. Elnyomja az álom, így már csak a halk, egyenletes szuszogását hallom, elgyengült végtagjait, amik eddig szorítottak magukhoz. 

Bűntudatom van, ami elviselhetetlenül mardossa a szívem. Ez a fiú egy csoda, és én hiába tudtam, mit is érez irántam, kihasználtam őt. Összezavartam, ahogyan saját magamat is. Kedvelem őt, de nem tudom milyen szinten. Ez még barátság, vagy talán már más? 

Sóhajtva takarom be magunkat, míg államat a feje búbjára teszem. Elviselhetetlenül álmos vagyok, mégsem tudok elaludni. Megölnek a gondolatok, amik felhalmozódnak a fejemben. Az a rohadt álom is gyötör, most pedig ezek az furcsa érzelmek is megőrjítenek.

Kitudja mikor, de végül elnyom a fáradság és végül elalszom én is. Meglepetésemre a rémálmok nem találnak meg az éjszaka folyamán, így rohadt kipihenten kellek fel. Szerintem már hónapok óta nem aludtam, ekkorát mint most. Kellett is a testemnek ez a fajta pihenés, bár nagyon zavar a dolog. Miért nem álmodtam semmit? Talán vége van? 

Szemeimet kinyitva néztem az órára, ami tizenegyet mutatót, majd nem délt, amitől le is döbbentem. Sosem aludtam még ilyen sokáig, szerencsém is van, hogy ma szombat van. Magam mellé nézek, de a szőkeség nincs mellettem, sőt a helye már rég kihűlt. Hova tűnt? Remélem nem ijesztettem el a tegnapi csók miatt. 

Már azon vagyok, hogy ordítsam a nevét, miközben próbálok kimászni az ágyból, mivel totálisan elzsibbadtam. Ekkor meg is látom őt az ajtónál, ahogyan a résen bedugja a buksiját, mosolyogva nézve rám. 

-Felébredtél? - Mosolya egyre szélesebb lesz, miközben már egész testével belép a szobámba. Át van öltözve, egy nagyobb piros ing van rajta és egy ugyan olyan színű nadrág. 

-Már otthon is voltál? - Nézek fel rá kérdően, amire felkuncog és megpördül előttem. 

-Igen, muszáj voltam. Rohadt büdös voltam, így megfürödtem és átöltöztem. Talán csinosnak találsz? - Pimasz mosoly után csípőre teszi a kezét, míg szemöldökét húzogassa. Elnevetem magam, hitetlenkedve rázva meg a fejem, míg lassan elé megyek és jól végig mérem. 

-Túl sokat takar a ruha. - Markolom meg inge közepét, amit meg is rázok rajta. Túl nagy, nem enged látni belőle semmit, még az ujjait sem. 

-Perverz. - Csóválja meg a fejét rosszallóan, míg megfordul és a kijárat felé megy. - Csináltam reggelit, bár már lassan ebéd van. - Kuncog fel, majd élénken hagyja el a szobám. Megkönnyebbültem, hogy a tegnapi ballépésem miatt, nem távolodott el miattam. 

Úgy ahogyan vagyok, lemegyek hozzá, hisz otthon vagyok, nincs értelme kiöltöznöm. A konyhába érve látom, hogy mennyire is otthonosan mozog benne. Végülis egyedül él, így nem csodálom, hogy nem idegen neki a konyha. 

Leülök az asztalhoz és hagyom, hogy elém tegye a reggelit, ami csak egy rántotta. Egyszerű mégis nagyszerű. Leül velem szembe és ő is neki kezd velem együtt enni, ami picit furcsállok. Már lassan dél, mégsem reggelizett?  

-Mióta vagy már fent? - Pillantok fel rá, de mosolyogva megvonja a vállait. 

-Hatkor keltem. 

-Miért olyan korán? 

-Rosszat álmodtam. 

-Miről szólt? - Kapom fel a fejem, érdeklődve szánom rá az összes figyelmemet. Már egyszer említette, hogy rémálmok gyötrik. 

-Nem emlékszem. - Újra csak vállat von, de most nem hagyom olyan könnyen mint múltkor. Kezéért nyúlok, ezzel magamra vonva a figyelmét. 

-Kérlek, ez fontos. 

-De miért? Ez csak egy béna álom és tényleg nem emlékszem. Nagyon ritkán jön elő és nagyon valódinak tűnik, mégis mikor felébredek, már nem emlékszem rá. 

Önszintének tűnik, ezért inkább befogom és inkább folytatom az evést. Kíváncsi vagyok, miről álmodhat, mert ha ugyan azt, amit én, akkor talán az jelenthet valamit. Bár ő szerencsésebb, mivel én minden apró részletre emlékszem, ő pedig semmire sem. 

-Szeretnél, ma velem...izé...együtt...- Piros arccal feszeng a székben, pillantásait minden hova kapva, csak rám nem. Édes, mikor zavarban van. - Együtt csinálni valamit? - Teszi fel számára hatalmas kérdést, tisztára beleizzadva, mintha legfeljebb a kezemet kérte volna meg. 

-Persze. -Izgatottan kapja be az utolsó falatokat, majd mellém is pattan. Attól függetlenül, hogy szarul aludt, elég sok energiája van. 

-Akkor menjünk! Sétálni akarok a parkban, utána bele akarok ugrani a tóba is, hogy együtt ússzak a kacsákkal. Fagyit is akarok! - Élénken számolja az ujjain a kívánságait, újabbakat találva ki, amik talán még őrültebbek mint az előzök. 

-Csak szép lassan. - Felállok és gondolkodás nélkül puszilok homlokára, amitől abba is hagyja a beszédet. - Átöltözöm, utána mehetünk. 

Puffi arca piros lesz és csak bólintásra képes, amitől elnevetem magam. Olyan könnyen zavarba lehet hozni, ez pedig nagyon tetszik. 

Talán, ő is tetszik nekem...