dernière danse
❪ az ítélet ❫

026

Éreztétek már magatokat boldognak? Úgy igazán, feltétel nélkül boldognak? Boldognak már csak attól, hogy az ember akit szerettek, a közeletekben van? Mert én... Én, most boldog voltam. A bátyám halála óta talán most először, de boldog voltam. 

Hiába, hogy nem tudtam mit érez Draco. Hiába rejtegettem én is a valódi érzéseimet... Mégis minden nap együtt voltunk. Minden nap együtt feküdtünk le és együtt ébredtünk. Rábíztuk egymásra a titkainkat és a múltunk apró darabjait és én ettől boldog voltam. Boldog voltam, mert a közelemben volt, mert rám mosolygott, mert igazán látott engem. 

De mindannyian tudjuk, hogy milyen törékeny is a boldogság... 

- Hol van Malfoy? - csúszott mellém Olivia fáradt szemekkel.

- Nem volt kedve ma felébredni. - vontam meg a vállam és előtúrtam a táskámban bujkáló könyvet. - Te hol jártál az éjszaka? - néztem fel a karikás szemű lányra, aki egy halvány mosollyal lesett az előtte ülő fiúra. 

- Barátkoztam. - felelte, gyorsan lesütve a szemeit. Én pedig azonnal eltátottam a számat és a könyvemmel csaptam meg a lányt.

- Olivia Blatter! - néztem rá tátott szájjal. - Ugye nem feküdtetek le? - néztem Theo felé, aki csak csendesen olvasgatta a könyvet. Ohh, mennyire átlátszó! Ki sem szokta nyitni a könyvét! 

- Dehogy, kölyök! Csak... Beszélgettünk. Tudod, ahogy te meg a szívtipró szoktatok. - lökött meg a vállával játékosan, de az arcán megjelenő pírt nem tudta elrejteni. 

- Aha... - néztem rá sejtelmesen. - Értem, én. Mindent értek... - löktem vissza a vállammal, mire a lány nevetni kezdett. 

- A mai órán a gyógyítópárbajról fognak tanulni. Négyes csoportokat kérek, most! - lépett be a terembe Piton, miközben pálcájával meggyújtotta a gyertyákat. 

- Még mindig kiráz tőle a hideg. - suttogta a fülembe Liv. 

- Nagyon helyes, Miss. Blatter. - felelt helyettem Piton, anélkül, hogy hátra fordult volna felénk. Liv pedig a fülét-farkát behúzva meredt rám, fejével az asztal felé böködve, hogy sietősebbre vegyem a lépteimet. 

- Mione, remélem elfogadsz minket munkatársnak. - léptem a lány felé, aki Harry mellett álldogált. - Ron? - fordultam körbe a teremben. 

- Gyomorrontást kapott. - forgatta a szemeit Hermione unottan. Igen, számíthattam volna erre. 

- Hé, Liv! Elle! Nem jöttök? - hallottuk Daphne kérdő szavait, aki Pansy mellett állt a félig üres asztalnál. 

- Ma nem. - zárta le ennyivel Olivia, majd visszafordult az asztalunkhoz és elkezdte felaprítani a kígyóbőrt. - Mi a helyzet Csikócsőr ügyével? - fordult a lány Hermione felé. - Múltkor még ezután kutattál a könyvtárban. - 

- Hagrid tegnap kapott levelet. - sóhajtott Harry. - Csikócsőrt ki fogják végezni. - suttogta a fiú elgyötörten. 

- MI VAN? - emeltem meg a hangomat, nem foglalkozva Piton szúrós tekintetével. - De hát, most volt a fellebbezés! - értetlenkedtem.

- Elutasították. Malfoy apja a markában tartja az egész döntő bíróságot. Senki nem mer neki ellenszegülni. - rázta a fejét Hermione elkeseredve, én pedig azt hittem rosszul hallok. Csikócsőr nem tehet semmiről! Persze, nem ilyen állatokkal kellett volna kezdeni, de... De nem ő tehet arról, hogy Draco nem adta meg neki a tiszteletet. 

- És mindez Malfoy miatt! - mérgelődött Harry, az asztalra csapva. 

- Várj... Nem mondta el, hogy az ő hibája? - kerekedett el a szemem, ők pedig megrázták a fejüket. - Ezt nem hiszem el! - pattantam fel a székemről idegesen. 

- Elle, mit művelsz? - ragadta meg a csuklómat Liv. 

- Megyek és leüvöltöm a fejét. - bólintottam magabiztosan, a lány pedig felvont szemöldökkel emelte fel a kezeit, amolyan "csináld csak, én nem szólok bele" stílusban. 

Egyszerűen nem hittem el amit hallok. Egy ártatlan élet? Egy ártatlan élet fog kiontódni a szőke miatt, aki tényleg a saját hibájából sérült meg? Komolyan? Ez egy kicsit sem zavarja? Egy apró, icipici darabját sem zavarja ez? 

Egészen egyszerűen mérges voltam rá. Dühös. Szinte őrjöngően ideges. És ebben a percben nagyon, nagyon-nagyon szerettem volna pofán vágni! 

- Draco Malfoy! - téptem fel a szobájának az ajtaját és torkom szakadtából üvölteni kezdtem a nevét. 

- Mi a szar! - pattant fel a fiú az ágyból. Draco álmos szemekkel túrt bele világosszőke hajába, én pedig egy pillanatra meghökkentem, ahogy végignéztem az alakján. Te jó ég... Draco csupasz felsőtestén megfeszültek az izmok, ahogy értetlenül állt velem szemben, fekete melegítőnadrágja kissé lecsúszott a csípőjén, megmutatva alsónadrágja vonalát. 

- Te... Te! - erőltettem rá magamra, hogy az arcára nézzek. - Csikócsőrt ki fogják végezni! - csattantam fel idegesen, közelebb lépve a fiúhoz. 

- Hála Merlinnek. - fintorgott rám. -Az az állat veszélyes! - vágott vissza a fiú. 

- Veszélyes? Veszélyes?! - löktem meg a vállait. - Tudod jól, hogy a te hibád! Az ég szerelmére, az egész a te hibád volt! Miért, mond miért kell mindig ilyen arrogáns pöcsnek lenned? Vele is az voltál! Ezért támadott meg és ezt te is tudod! - keltem ki magamból akár egy őrölt, miközben folyamatosan a fejem előtt hadonásztam. 

- Az én hibám, hogy megvadul egy állat és megsérültem? - vonta fel a szemöldökét provokatívan, felém lépve egy lépést. 

- Igen! Mert tiszteletlen voltál vele! Direkt elmondták, hogyan kell viselkedni velük! - kiáltottam a fiú arcába, miközben egyre jobban árasztott el a méreg. 

- Elég volt. - olvadt le minden érzelem az arcáról, nyelvét pedig lassan végigfuttatta a fogain. 

- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! - vágtam az arcába. - Ki vagy te, hogy parancsolgass nekem? Ki vagy te, hogy eldöntheted egy élőlény sorsát a hazugságaiddal? Komolyan, ennyire hidegen hagy? Ennyire leszarod mások életét?! - csaptam az asztalra, de a fiú nem válaszolt. 

- Elara, minden rendben? - nyitott be Blaise felvont szemöldökkel, én pedig gondolkozás nélkül emeltem fel a kezemet az ajtóra irányítva. Az pedig egy határozott gondolat hatására becsapódott Blaise orra előtt. Ilyenkor igazán tudom értékelni az erőmet... 

- Önző vagy! - folytattam tovább. - Kibaszott önző vagy! Hogy hagyhatod meghalni, anélkül, hogy elmondanád az igazat? - kérdeztem, a fiú pedig idegesen ráncolta az orrát. 

- Szerinted... - szólalt meg méregtől fűtött hanggal. - Az apám hogyan reagálna, ha elmondanám, hogy az én hibám? Hogyan reagálna, ha megtudná, hogy megint idióta voltam? Hogy reagálna, ha megtudná, hogy meg akartam simogatni egy ilyen állatot? - tette fel sorra a kérdéseket, de én nem tágítottam. 

- Draco, ez nem rólad szól! Meg fog halni! Felfogod ennek a szónak a jelentését? Halál! Miattad fog meghalni! - üvöltöttem a képébe, és újra meglöktem a vállait. - Miért nem tudsz foglalkozni másokkal is? Miért nem érdekel mások élete? Csak magaddal foglalkozol és észre sem veszed, hogy mások mit éreznek ir... - Draco ujjai erősen szorultak a csuklóimra... 

A fiú egyetlen mozdulattal fordított meg és szorított a falnak. A kezeimet erősen fogva nyomta a fejem felé, arca pedig csupán pár centire állt meg tőlem. 

- Nem vagyok önző. - lihegte idegesen az arcomba. - Rohadtul nem ismersz, ha ezt állítod rólam.- 

- Akkor mondj egy ember, akivel többet foglalkozol magadnál... - néztem bele a szemeibe mérgesen, de a fiú nem válaszolt. Némán meredt az arcomra, szemei folyamatosan a tekintetemet fürkészték. - Látod? Nem tudsz egy embert sem mondani, mert önző... - kiáltottam újra, mire Draco egyik keze a nyakamra fonódott. 

- Fogd be. - suttogta. - Akarsz egy embert, akivel többet foglalkozok magamnál? Aki jobban érdekel, mint én saját magamat? Te vagy az! - emelte meg a hangját. - Te vagy az a rohadt ember! - mondta, nekem pedig elakadt a lélegzetem. - Igazad van, nem érdekel mások élete. Nem érdekelnek mások érzései! Senki más nem érdekel, csak te. Szóval van még egyéb kívánság? - meredt rám idegesen. 

Az agyam pedig egyszerre robbant fel és halt ki. Egyszerre ürült ki a fejem és telt meg ezer gondolattal. Egyszerre voltam ideges és izgatott... Nem tudtam, hogy ez tényleg azt jelenti-e, amire gondolok, de itt volt ő, az arca csupán milliméterekre az enyémtől és én beszélni kezdtem...

- Csókolj meg... - suttogtam.