dernière danse

❪ tűzvillám ❫

021

Néztem őt, ahogy ott ül a hosszú, tömött étkezőasztalnál. Ahogy bámul ki a semmibe, ahogy összenevet a fiúkkal. Néztem, ahogy újra felveszi magára a nemtörődömség álcáját és néztem, ahogy minden visszatér a megszokott hétköznapokba. 

De a szünetben valami megváltozott. Valami megváltozott benne és bennem is. Valami megváltozott közöttünk és rémesen furcsa volt egymás közelében lenni. Olyan volt, mintha új emberek lennénk, új célokkal, új emlékekkel. És először fogalmam sem volt, hogy miért érzem így magam... 

- Tetszik a kilátás, Delavigne? - sandított felém Draco egy elégedett mosollyal, majd szórakozottan megrázta a fejét. A gyomrom pedig hirtelen összeugrott a fiú látványától, kék szemeitől és simogató hangjától... Mégis mi a fene történik velem? 

- Szóval tartottatok egy tök eszméletlen bált, a tök eszméletlen francia otthonodban... - könyökölt az asztalra Olivia. - És azt mondod, meg sem lettem hívva? - emelte meg a hangját fájdalmasan. 

- Mondtam már, hogy anyám senkit nem hív meg csak az ő barátait. - forgattam meg a szemeimet már vagy harmadjára. 

- Liv, tedd túl magad rajta. - nevetett Pansy, a lányhoz vágva egy zsemlét. 

- Tegyem... Tegyem túl magam rajta?! - tátotta el a száját. - Az évszázad eseménye! Egy hely ami tele van drága kajákkal és gazdag emberekkel! Szép ruhák, jó pasik... És tegyem túl magam rajta? - dobta vissza szegény zsemlét Pansynek. 

- Minden évben van bál. - ráztam a fejem értetlenül. 

- És nem is voltak jó pasik. - szólt hozzá a témához Draco, mire Olivia szemei tikkelni kezdtek. 

- Ő ott volt? Ő ott volt én meg nem?! - meredt rám Liv eszelősen. 

- Mit kerestél ott? - komorodott el Daphne, összeráncolt szemöldökkel nézve Dracora. 

- Én vagyok Rory legjobb barátja. Még szép, hogy ott vagyok. - kacsintott rám a fiú, nekem pedig erősen kipirult az arcom. Barát? Tényleg csak legjobb barátok volnánk? 

- Pukkadj meg, Malfoy! - morgott rá Liv, majd felém fordult. - Ez fáj. Fáj a lelkemnek... - 

- Amid nincs, az nem tud fájni. - húztam el a számat, mire Liv felhorkantott. 

- Szép volt, kölyök. Igazán gonosz, de igaz. - csapott a tenyerembe elismerően. 

- Azért volt ott, mert a szüleink ismerik egymást. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom. - szaladt ki a számon a megszólítás, mire Olivia ledobta a kezében lévő süteményt és a nyakamba borult. - Liv? Liv, beteg vagy? Mi bajod van? - sokkolódtam le teljesen. 

- Nekem is te vagy a legjobb barátom, kölyök! - szipogott a kócos lány. 

- És mi mik vagyunk Daphneval? Szomszédok? - fintorgott Pansy sértődést színlelve. 

- Engedd el, Pans. Ez most az ő pillanatuk. - mosolygott rám Draco.

- Honnan ismerik egymást a szüleitek? - kérdezte Daphne, előrébb hajolva az asztalon, hogy jobban halljon. 

- Együtt jártak a Roxfortba. - vonta meg a vállát Draco. 

- Azt hittem francia vagy. - zavarodott össze Theo, beleszólva a beszélgetésünkbe. 

- Francia is, te barom! - szólt rá Olivia. Mindig agresszív szegény fiúval. Nem tudja hogyan másképp mutassa ki az érzéseit. - Ő ott született. - vett kicsit vissza az érzelemkitöréséből a lány. 

- Anya itt tanult. Itt ismerte meg Draco szüleit. Aztán egy divathét miatt kutazott Franciaországba, ahol megismerte apámat, aki újságíró. Anyám pedig remekelt a divathéten, szóval apa készített vele egy interjút, egymásba szerettek és ja. Ennyi... - vontam meg a vállam. 

- Anyád egy divattervező Franciaországban? - meredt rám Liv pislogás nélkül, én pedig bólintottam. - Még hogy nem léteznek tündérmesék... - rázta meg a fejét a lány, miközben mindannyian felálltunk, hogy elinduljunk a hálókörletünkbe. 

- Örülök, hogy kezdesz beilleszkedni. - suttogta a fülembe Draco, miközben elhaladt mellettem. 

- Ilyen legjobb baráttal, mint te... Nem nehéz. - bokszoltam bele a fiú vállába, de aztán megtorpantam. 

- Ezt most komolyan mondod??? - hallottam egy ismerős hang eszeveszett kiabálását. - Hermione, jobb ha csak tréfálsz! - váltott fenyegető hangnemre Ron. 

- Jobb ha most... - mutattam a hátam mögé, majd otthagytam Dracot és a többieket, hogy a hármas felé rohanjak. - Mégis mi a fenéért üvöltöztök? - suttogtam idegesen, amikor odaértem a folyosón kiabáló barátaimhoz. 

Harry arca szinte lángolt a dühtől, Ron szemei pedig egyenesen villámokat szórtak a frusztrált Hermione felé. 

- Harry kapott egy Tűzvillámot.- mondta Ron, arca pislogás nélkül meredt a barna hajú lányra. 

- Micsoda? - ámultam el. Rég óta nem követem a kviddics világát, de még én is tudom, hogy jelenleg az a világ legjobb seprűje! - Megnézhetem? Te jó ég, Harry ez fantasztikus! - simítottam meg a fiú karját, a többiek azonban nem örültek így velem. 

- Már nincs nálam. - sziszegte Harry bosszúsan. 

- Mi? Miért? - húztam hátra a fejem értetlenül. 

- Mert Hermione beköpte McGalagonynak! - kiáltott Ron ész nélkül. 

- Egy seprűt? - néztem a lányra zavartan. Hogy lehet beköpni egy seprűt? És mégis miért? 

- Névtelen feladótól jött. És mindannyian tudjuk, hogy Sirius Harryre vadászik. Arra gondoltam ki kellene vizsgálni, nehogy megátkozzák és... ÉS HARRY MEGHALJON! - emelte fel a hangját a a lány is. 

- Először Makesz, most meg a seprű... - fortyogott Ron. - Hihetetlen vagy. És persze soha nem te vagy a hibás... - ingatta a fejét rosszallóan. 

- Miért küldene Harrynek egy seprűt? Sirius 12 éve börtönben van... Oké, hogy megszökött, de nem férne hozzá a pénzéhez anélkül, hogy lebukjon. - magyaráztam a többieknek érthetően, bár nem voltam benne biztos, hogy igazam van. De az biztos, hogy Sirius soha nem átkozna meg egy seprűt, hogy megölje Harryt! 

- Látod? - mutatott rám Harry. - Még ő is érti! Még Lara is mellettünk áll! - háborodott fel még jobban Harry, mire felemeltem az ujjam. 

- Ácsi... - szóltam közbe. - Azt nem hiszem, hogy Sirius küldene neked egy seprűt, hogy megöljön. Ellenben, ne felejtsd el, hogy Tudod ki volt csatlósai mind az életedet akarják. Bármelyikük küldhetett neked egy seprűt... - fejtettem ki az elméletemet, mire egy perc néma csend szállt a társaságunkra. 

- De így nem használhatom a jövőheti mérkőzésen! Pedig azon múlik a házkupa! - emelte meg újra a hangját Harry, mire Hermione lemondóan sóhajtott. 

- Beszélhetnénk McGalagonnyal. - tanácsoltam. - Esetleg megsürgetheti a munkát. - hunyorogtam, a válaszra várva. 

- Tökmindegy. - forgatta meg a szemeit Harry. - Gyere, Ron. Jó éjt, Lara. - köszönt el tőlem a fiú, figyelmen kívül hagyva szegény Hermionet. 

- ÉN csak jót akartam! - bukott ki a lányból az idegesség. - Soha nem akarnék ártani nekik, de nézd meg milyen gonoszak velem... - szipogott a lány elkeseredve. - És Csámpás sem ette meg Ron patkányát, de már be sem vihetem a klubhelyiségbe! - 

- Tudom, hogy jót akartál. Ők is rá fognak jönni, csak fontos nekik a győzelem. - vontam meg a vállam, vigasztalóan megsimítva a lány vállát. - Beszélek majd velük, jó? - mosolyogtam rá a lányra. 

- Köszönöm, Lara. - nézett vissza rám Hermione, majd könnyes szemekkel elment aludni, én pedig visszasétáltam a házam meleg klubhelyiségébe. 

- Balhé a paradicsomban? - szólalt meg Draco hirtelen, felülve a kanapéról, amin eddig terpeszkedett. 

- Ne is kérdezd. Rémesen sokat veszekednek mostanában. - húztam el a számat szomorúan. 

- Mit vártál? A griffendélesek mind furák.- fintorgott Draco, mire játékosan oldalba böktem. 

- És ha én is griffendéles lennék? - kérdeztem nevetve, belenézve a fiú szemeibe. 

- Te kivétel lennél. - gondolkodott el hosszasan. - Te mindig kivétel vagy. Kivételesen különleges. - nézett rám a fiú mosolyogva. Valami megváltozott benne és bennem is. Valami megváltozott közöttünk és rémesen furcsa volt egymás közelében lenni. Olyan volt, mintha új emberek lennénk, új célokkal, új emlékekkel. És először fogalmam sem volt, hogy miért érzem így magam...

De aztán rájöttem. A mosoly volt az. Ránéztem a csodálatos mosolyára és tudtam, hogy életem végéig szeretném látni. Ránéztem a szemeire, melyek olyanok voltak mint az óceán és tudtam, hogy minden reggel látni akarom őket. Tudtam, abban a percben rájöttem. Végre világos lett minden és én úgy néztem a fiúra, akár egy csodára. 

Mert én ott találtam szerelmet, ahol nem kellett volna lennie. Előttem...