dernière danse
❪ homályos éjszaka ❫

044

Utálni valakit olyan, mint mérget inni, és várni, hogy a másik haljon meg. Utálni valakit olyan, mintha saját magunkat fojtogatnánk a fájdalom tengerébe. De utálni valakit korántsem olyan rettenetes, mint utálni valakit, akit szeretünk... 

Mert ha utáljuk, akit szeretünk... Az felemészti minden erőnket. Felemészti minden boldogságunkat és örömünket és a remény legapróbb lángjait is képes elfújni. 

- Draco... - toltam el magamtól a fiút könnyes szemekkel. Az ajkaim hirtelen kihűltek, ahogy az ajkai elváltak az enyémektől. A szemeim tehetetlenül keresték az ő magabiztos pillantásait, de ehelyett csak sértett, fájdalmas tekintetet láttam... 

- Miért csinálod ezt mindig? - kérdezte a fejét rázva. 

- Mit, Draco? - gördültek le az első könnycseppek az arcomon. A fiú keze még mindig ott pihent a derekamon, a pillantásai még most is néha az ajkaimra terelődtek, de a szemei... A szemei megváltoztak. 

- Miért taszítasz el magadtól folyamatosan? Minden egyes alkalommal, amikor én előre teszek egy lépést, de hármat teszel visszafele! - túrt bele a hajába, én pedig csak a fejemet ráztam. 

- Barátnőd van. - mondtam. - Barátnőd van, Draco. Ezért menekülök előled! - töröltem meg a szemeimet erőszakosan. 

- És Daphne előtt? Ő előtte miért undorodtál tőlem annyira, hogy mindig tönkretedd ami kettőnk között van? Mert van valami, Elara, ne mond, hogy nincs. - nyelt egy nagyot a fiú, nekem pedig a szívem majd' beleszakadt, hogy így nevezett. De fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki... Úgy sem értené meg! Nem fogja megérteni, hogy az anyám miatt... A bátyám miatt... Amiatt, hogy nem tudunk megmaradni egymás mellett veszekedés nélkül. 

- Nem mondom, hogy nincs. - sütöttem le a szemeimet. - De te nem szeretsz engem. - nevettem el magam kínosan. - A szeretet nem ilyen. Nem akarjuk féltékennyé tenni a másikat, nem élvezzük, ha bánthatjuk a másikat, nem... A szerelemnek nem kellene ilyen nehéznek lennie! - törtek elő belőlem a könnyek. 

- A szerelem? - meredt rám a fiú, én pedig csak ekkor értettem meg, hogy mi is hagyta el a számat. - Te... Te szerelmes vagy belém? - kérdezte szakadozva, én pedig csak néztem rá egyre hevesebben dobogó szívvel, nem tudva mit is mondjak most. Nem tudva mit is tegyek most! - Aurora, válaszolj... - fogta meg a kezemet a fiú, de én elhúzódtam tőle. 

- Barátnőd van. - ismételtem meg magam a mai este már kitudja hanyadszorra... - 

- Rory, ne csináld ezt. Nem zárhatod le ezt ennyivel. Fontos vagy Nekem és... - kezdett magyarázkodni a fiú, de én csak mosolyogva megállítottam. 

- Együtt vagy még Daphneval? Együtt jártok? Megcsókolod? Lefekszel vele? Mondasz neki szép dolgokat? - soroltam a kérdéseimet, de Draco néma maradt. - Egyszerű kérdések ezek... - ráztam a fejem. 

- Igen... - suttogta lesütött szemekkel.

- Nem törheted össze valaki szívét és mondhatod, hogy fontos neked.... - szorítottam össze az ajkaimat. - Hagyj elmenni. - kérleltem. - Hagy, hogy zuhanjak, ha nem tervezel elkapni. Hagyd, hogy túltegyem magam ezeken és menj vissza a barátnődhöz. - toltam el magamtól a fiút, majd kikerülve őt vissza indultam a többiekhez. 

- Aurora, én is... - ennyit hallottam csak a hangjából. A többit elnyelte a végtelen tömeg és a másodpercről másodpercre hangosodó zene. Aztán visszaértem az asztalunkhoz és a kezembe vettem az egyik kék italt, amiben lángoló jégkockák úszkáltak. 

- Mit művelt. - pattant fel Olivia azonnal, lerázva magáról Theo kezét. - Mi a francot művelt veled?! - kelt ki magából a lány. 

- Hagyd. - mondtam. - Vége van. - ültem le a helyemre és nagyot kortyoltam az italomból. 

- Draco, végre! - csúszott a fiú mellé Daphne, karjait egyből átdobva a fiú nyakán. - Merre voltál? - kérdezte barátjától, aki lassan felemelte a szemeit és rám nézett. Az arca vörös volt. Nem... Nem az arca. A szemei. Vörösek voltak és püffedtek. Pont mint nekem. 

- Mosdóba. - vonta meg a vállát a fiú, rekedt hangon beszélve Daphnehoz. 

- Jól van. - mondta a lány. - Én hozok még egy pohárral ebből a dologból. Szeretlek. - szaladt ki a lány száján, mire szorosan lehunytam a szemeimet. Szeretlek? 

- Hozz nekem is. - felelte Draco, folyamatosan az arcomat vizsgálva. De én már nem tudtam mit reagálni. Szeretik egymást? 

A világom egyszerre megszűnt létezni és úgy voltam vele... Ha már boldog nem lehetek, akkor részeg leszek. És újra a kezembe vettem a hosszú poharat, majd gondolkodás nélkül kortyolni kezdtem. 

- Lara, nyugi! Nem sietünk sehova. - meredt rám Olivia. 

- Ez igen, Delavigne. - ámult el Blaise az üres poharamra pislogva. 

- Jól vagy? - hajolt felém Liv.

- Igen. - feleltem, mire a lány megfogta a saját poharát és egy az egyben kiitta az egészet. 

- Liv, mit művelsz?! - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. 

- Milyen barátnő lennék, ha nem tartanék veled a bánatos lerészegedésben? - vonta fel a szemöldökét és elküldte Theot még két pohárért. A fejem pedig lassan kezdett furcsán tompulni. Nehéznek éreztem és zavarosnak. A világ velem együtt forgott és hirtelen mindent nevetségesnek találtam, amit Liv mondott. A lány pontosan ugyan úgy nézett ki mint én, csak ujjait észrevétlenül összefonta Theo ujjaival. 

- Szerinted tudja mit csinál? - meredt rám Theo, döbbenten pislogva a kezeikre. 

- Livről beszélünk. - feleltem. - Biztosan fogalma sincs róla. - bólintottam. 

- Szent cickány! - kiáltott fel Blaise. - És arra emlékeztek, amikor Liv elsőben megpróbált lenyelni egy egész házidolgozatot? - nevetett a fiú. 

- Inkább kapjak elégtelent, mint hogy kivívjam McGalagony haragját a szar fogalmazásommal! - nevetett a lány a fejét fogva. 

- Az a nő rémisztő! - értett egyet Daphne lelkesen. 

- És az megvan, amikor Malfoy elaludt az egyik órán és álmában elkezdte énekelni azt a rémes francia dalt? - bökte meg Theo Blaise karját. 

- Te jó ég, emlékszem! - nevetett a fiú, én pedig felvont szemöldökkel néztem a fiúra. Francia dal? - Nem aznap küldött el mindannyiunkat a könyvtárba? Nem volt hajlandó beszélni velünk amíg meg nem találjuk azt az gy rohadt könyvet. - mesélte tovább. 

- Zabini, elég lesz. - szólalt meg Draco hűvösen. 

- Milyen könyvet kerestél? - kérdezte tőle Daphne idegesen, amikor az asztalunk fölé magasodott egy alak. 

- Mondtam, hogy semmi alkohol. - fonta karba a kezeit az ismerős alak, aki mellett megjelent egy vékony, öltönyös férfi, akinek arcát sűrű, barna bajusz fedte. 

- Ollie, nem azért hoztalak be ide titeket, hogy kockára tedd az engedélyem! - kiáltott rá a lányra idegesen. - Hova gondoltál egyáltalán? És a barátaid? Egyáltalán ki a dudva szolgált ki titeket?! - kelt ki magából a férfi. 

- Futás. - szólt a lány kerek szemekkel. - Már megyünk is John bácsi! - kiáltotta Liv, miközben instabilan felpattant a székről és magával rántott engem is. - FUTÁS! - ordította el magát, mi pedig akár egy csapat elmebeteg, rohanni kezdtünk az ajtó felé. 

Az éjszaka pedig jéghideg volt. Az égen milliónyi csillag ragyogott, amiket halványan elfedtek a szürkés felhők. Az emberek az utcán megrökönyödve figyeltek minket, ahogy botladozva rohanunk a macskaköves úton, egészen addig amíg...

- LARA! - jött a megdöbbent kiáltás. 

- FREDDIE! - hallottam a saját hangom megbicsaklani a torkomban.

- Szentséges ég, mennyit ittál? - rohant oda hozzám azonnal, karjait erősen a derekam köré fonva. 

- Freddie, annyira jól érzem magam! - regéltem neki nagyon büszkén, ő pedig összeráncolt szemöldökkel vette le a zakóját, hogy csupasz vállaimra tegye. - Mit keresel te itt? - kérdeztem, de valami egészen más katyvasz jött ki a torkomon. 

- Feltételezem azt kérdezted, miért vagyok itt. - morgott a fiú. - Üzlet. - vonta meg a vállát, majd végignézett a többieken. - Komolyan? Mindannyian? - sóhajtott.

- George! Charlie! - kiáltotta el magát a fiú, mire tágra nyílt szemekkel meredtem a boltra, ahonnan a két magas fiú kilépett. - Kéne egy kis segítség... - rázta a fejét a fiú. 

- Mi tö... AURORA ELARA DELAVIGNE! - üvöltötte el magát Charlie, amint rám nézett. - Ha te most komolyan részeg vagy, én kitekerem a nyakad! - fenyegetett, miközben közelebb lépett hozzám.

- Azt sem tudom mi az a részegség. - legyintettem, aztán csuklottam egyet. 

- Megölöm. - suttogta a fiú. - Maradjatok itt. - mondta a fiú. - Hozok nekik vizet. Nem mehetnek így a Roxfortba... - 

- Rory... - hallottam Draco hangját, miközben karjai finoman a vállamra siklottak. Próbáltam figyelni rá. Esküszöm, hogy próbáltam. De a fejem annyira forgott, hogy semmit nem bírtam felfogni abból, amit mondott nekem. 

- Draco... - simítottam meg az arcát. - De puha az arcod... - gondoltam. Vagyis nem. Kimondtam. Hoppá... - Én tudom, hogy most mondtál valamit, de mond el reggel is, jó? - csapkodtam meg a mellkasát. 

- Aurora, jól vagy? - kérdezte Draco összeráncolt szemöldökkel. 

- Hányni fogok! - jött Olivia kétségbeesett hangja. 

- Én már hánytam! - pacsizott vele Blaise mosolyogva. 

- Malfoy? Te jól vagy? - jött vissza Charlie mérges arccal. 

- Igen. Én nem ittam csak egy pohárral. - vonta meg a vállát, mire Charlie a kezébe nyomott egy üveg vizet. 

- Helyes. Akkor itasd ezt meg azzal a kettővel. - mutatott előre. 

- És Ro? - kérdezte. 

- Vigyázok rá. - mondta a fiú ragaszkodóan, majd hirtelen megéreztem, hogy a testem a magasba emelkedik. 

- Charlieeee. - kapaszkodtam a nyakába. - Velem maradsz ma este? - hallottam a saját hangomat hirtelen.