dernière danse
❪ mardekáros kiruccanás ❫

043

- Olivia, ez nagyon rövid! - kaptam a szám elé a kezemet, amikor magamhoz mértem a méregzöld, váll nélküli, hosszú-ujjas ruhát, amit Olivia most vágott oda hozzám. Az én ruhatáram reménytelen volt... Reménytelen! Éppen ezért, az ő ruhái közül kellett választanunk valamit, ami olyan rövid volt, akár egy póló. 

- Csak vedd fel. - forgatta a szemeit a lány, majd letolta nadrágját és magára húzott egy rövid bőrszoknyát. Én pedig egy hatalmas, félénk sóhajjal tuszkoltam bele magam a rettentően szűk ruhába, majd összeszorított ajkakkal néztem bele a tükörbe. 

- Nem mehetek el így. - meredtem a tükörképemre, ahol hirtelen megjelent Olivia is. A lány közben magára vett egy vörös garbót és egy combcsizmát és mosolyogva kezdett babrálni a hajammal. 

- Odáig lesznek érted. - suttogta a fülembe izgatottan. - Csodásan fogunk szórakozni. - lelkesedett a lány.

És Liv nem tévedett nagyot. A lány és én karöltve indultunk el az iskola egyik titkos átjáróján, ami nem máshova vezetett, mint az Abszol út tökéletesen zsúfolt macskakövet útjára. A szűk folyosószerű épületközöket fényesen világították meg a lámpák, az emberek pedig nevetve, visongva, énekelve és táncolva szelték a métereket. 

Eszméletlen hangulata volt az egész helynek. Teljesen más, mint az év elején, amikor a diákok és a szüleik egymás között tolongva akarják megszerezni a könyveiket és talárjaikat. Mert most... 

Most a fiatalok részegek voltak. Gondtalanok. Vidámak. Nem érdekelte őket semmi más, csak a hétvége közeledte és a barátaik, akik nevetve táncoltak velük vissza a klubokba. 

- Mióta van itt ennyi szórakozóhely? - ámultam el tátott szájjal. 

- Mindig is itt voltak. - nevetett Liv, majd megállt egy neon rózsaszínnel kivilágított épület előtt. Demon Hell. - Ez a nagybátyámé. - lelkesedett. 

- Liv... - állítottam meg a lányt, akinek cipője már a bejárat előtt kopogott. - Kiskorúak vagyunk. - emlékeztettem a lányt, aki hirtelen a fejéhez kapott és megragadta a karom, hogy az épület mögötti sikátorba vezetett. 

- Dimitri! - üvöltötte el magát a lány, majd hármat kopogott a vékony, fehér ajtón. - Dimitri, tudom, hogy ott vagy! Engedj be! - kiabálta Olivia eszeveszett hangerővel, miközben engem elfogott az aggodalom. Hova gondoltam? 15 évesen beszökni egy londoni klubba és elhinni, hogy nem lesz belőle bajunk?! Te jó ég, börtönbe fogunk kerülni! Megbüntetnek! Szólnak anyámnak!!!

- Jövök már! - mordult fel egy szakállas férfi, amint kinyitotta az ajtót. - Pont olyan türelmetlen vagy, mint a nagybátyád. -  panaszkodott a felnőtt, majd a szemeit forgatva elállt az ajtóból és beengedett minket. - Semmi alkohol! Világos voltam? - bökte meg Olivia vállát, mire a lány védekezően tartotta fel a kezeit. 

- Értettem, parancsnok! - nevetett, majd megragadta a karomat és berántott a... 

- Szent szar... - tátottam el a számat. 

A klub hatalmas volt. Hatalmas és őrülten zsúfolt. A zene dobhártya szaggatóan dübörgött, a bent szórakozó emberek mosolyát pedig színes fények világították meg helyenként. A szívem pedig egyszerre a zene ritmusára kezdett verni, a végtagjaim ellazultak és az arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg. 

- Gyere táncolni! - ragadta meg a karomat Olivia nevetve és behúzott a táncparkettre. Az emberek pedig helyet szorítva nekünk énekeltek és táncoltak, miközben mi kiadtunk magunkból minden feszültséget. 

- Liv? Elle? - hallottuk meg hirtelen az ismerős hangot, ami átüvöltötte magát a zene hangzavarán. 

- Theo! - döbbentem meg hirtelen. - Te hogy kerülsz ide? - kérdeztük Oliviával egyszerre, mire a fiú megragadta a karunkat és a kanapék felé kezdett rángatni minket, ahol füstbe burkolózva pihentek meg az ismerőseink. 

- Nézzétek kiket találtam! - lelkesedett a fiú, én pedig mosolyogva töröltem le az izzadságot a homlokomról. De a mosolyom hamar az arcomra is fagyott...

- Malfoy. - biccentettem felé, aki hirtelen kilökte az öléből Daphne lábait, majd rám meredt. 

- Delavigne. - vonta fel a szemöldökét, majd lassan végigfuttatta rajtam a tekintetét. A fiú szemei furcsán villogtak a kék fényekben, kezében ott pihent egy félig üres pohár, amiben lila, csillámos folyadék úszott. 

- Gyertek, üljetek le. - nyomott a kanapéra Theo, egyenesen Draco mellé, aki meglepetten húzódott el mellőlem. 

- Baromi jól nézel ki, Liv. - karolta át Theo a lányt, aki kissé értetlenül nézett rám, alig tudva leplezni hatalmas mosolyát. - Mármint, nem úgy! - kapta el a karját a fiú. - Mármint, nem! Mi? Úgy értem, jól néztek ki. Mind a ketten. - jött teljesen zavarba a fiú, én pedig hangosan nevetni kezdtem. 

- Neked elég volt a koktélokból. - húzta el Liv a fiú elől az italát, majd merészem meghúzta azt. 

- Meglep, hogy itt látlak. - mondta felém fordulva Draco. Egyik karja hanyagul karolta át Daphne vállát, míg a másikkal türelmetlenül dobolt a térdén. - Főleg ilyen ruhában. - 

- Még szerencse, hogy semmi közöd ahhoz, hogy mit veszek fel...- vontam meg a vállaimat. 

- Draco, hagyd már. - nevetett Daphne. - Biztos más ágyában akar ma este aludni. - célozgatott a lány, mire felvont szemöldökkel meredtem rá. 

- Draco ágyában már aludtam párszor. - nyaltam meg az ajkaimat elégedetten. - Ezt te is elmondhatod magadról? - tettem fel a kérdést, mire Olivia prüszkölve köpte ki az italát. 

- Érdekes. - jegyezte meg a fiú.

- Mi olyan érdekes, Malfoy? - forgattam meg a szemeimet. 

- Nyilvánvalóan aludtál már Weasley ágyakban is. Sőt, Diggoryt sem vetetted meg. Mégis engem hozol fel példának? - Nézett rám elégedetten a fiú. 

- Szeretek a leggyengébbel példálózni. - kacsintottam rá mérgesen. 

- Ugyan gyerekek! - csapott az asztalra Blaise, akinek nyelve borzasztóan nehezen forgott a szájában. - Nem hagynátok ezt abba, legalább egy estére?! Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - forgatta a szemeit a fiú, Daphne pedig barátságtalanul csapta meg a fiú vállát. 

- Ha te lennél a feleségem, mérget tennék az italodba. - fintorgott Draco mérgesen, mire elégedetten mosolyodtam el és közelebb hajoltam hozzá. A kezemet finoman a combjára helyeztem, míg a másikkal óvatosan közre fogtam a poharát. 

- Ha te lennél a férjem, örömmel innám meg a mérget. - mosolyogtam rá, majd az ajkaim közé vettem a poharat és kiittam a koktél maradékát. A folyadék rémesen égette a torkomat és egyszerre kimelegedtem a kortyolástól is, de nem adtam meg azt az örömet, hogy kiüljön az arcomra az érzés. Nem. Pislogás nélkül néztem Draco arcára, miközben a pohár lassan kiürült, a fiú pedig kényelmetlenül kezdett fészkelődni a kezem alatt. 

- Rendelnünk kellene még pár kört. - jegyezte meg Theo lemondóan, majd felállt az asztaltól. 

- Te hogy a fenébe tudsz itt italhoz jutni? - kerekedett el Liv szeme, mire Theo közelebb hajolt hozzá, gondosan ügyelve arra, hogy ajkai a lány füléhez érjenek. 

- Sok mindent nem tudsz még rólam. - suttogta neki a fiú, mire Liv elkerekedett szemekkel meredt az asztalra, szinte láttam ahogy a feje elkezd kékülni a visszafojtott lélegzettől. 

- Bocsánat. - lépett mellénk hirtelen egy magas fiú, kezét finoman Daphne vállára helyezve. - Felkérhetlek egy táncra? - kérdezte a lánytól, aki Draco felé pislogott. 

- Menj. - vonta meg a vállát, mire a szőke lány sértődötten felállt az asztaltól, kezét az új kérője dereka köré fonta. 

- Elara... - szólított meg Blaise, miközben feltűnően járatta a szemeit közöttem és Draco között. - Neked most végül is... Van valakid? - tette fel a kérdést a fiú, én pedig halványan elmosolyodtam. 

- Ez maradjon az én titkom. - kacsintottam a fiúra. 

- Én biztos nem engedtelek volna el ilyen ruhában. - mondta halkan Draco, mire felvont szemöldökkel hajoltam közelebb hozzá. 

- Miről beszélsz? -kérdeztem, ő pedig felemelte a fejét, hogy a szemembe nézhessen. 

- Senki más ne bámuljon így a barátnőmre. - vonta meg a vállát. - Csak én akarom ilyen lélegzetelállítóan látni. Csak én akarok hozzáérni. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. - a fiú lehelete megcsiklandozta a bőrömet, az orromba pedig beáramlott az italának édes áfonya íze... 

- Akkor mi van Daphneval? - kérdeztem értetlenül. - Épp egy másik sráccal táncol! - nevettem kellemetlenül. 

- Nem róla beszéltem, de úgyis lényegtelen. - mondta a fiú, amikor hirtelen a vállaimra nehezedett egy kéz. 

- Elnézést. - lépett oda hozzánk egy szőke hajú fiú... Nagyjából 20 és körüli lehetett. Testén hanyagul feszült meg inge, haja pedig kócosan hullott szemébe. - Felkérhetlek egy táncra? - nyújtotta a kezét... Felém. TE JÓ ÉG!!!

- Persze. - nyaltam meg ajkamat lassan, majd a kezemet elhúzva Draco combjáról, megfogtam a fiú karját és hagytam, hogy bevigyen a tánctérre. A fiú pedig körém fonta hatalmas, izmos karjait és szorosan magához húzva kezdett el táncolni. És amikor az asztalunk felé néztem, láttam ahogy Draco ökölbe szorított kézzel mered felém, olyan erővel csapva le a frissen kiürített poharát, hogy az szilánkosra törve terítette be az asztalt. 

Mégis... Nem lehet mérges! Nem lehet féltékeny! Semmi joga nincs hozzá! Semmi!

A tekintetemet pedig mérgesen vezettem vissza a partneremre. Éreztem, ahogy az izzadsága keveredik a kölnijével, ahogy hosszú ujjai lassan a csípőmre vándorolnak és világoszöld szemei egy pillanatig sem engedték el a tekintetem. 

- Lekérhetném? - hallottam oldalról egy mély, mogorva hangot. - Sőt, tudod mit. Lekérem. - ragadta meg a karomat Draco és szó nélkül odébb rángatott. 

- Engedj már el! - kiáltottam rá, de a fiú nem figyelt rám. 

- Normális vagy? - kezdett kiabálni velem a fiú. - Mit gondolsz, mégis mit művelsz? Ezer ember előtt rázod magad, miközben egy másik férfi taperol? - kelt ki magából a fiú, még mindig erősen fogva a csuklómat. 

- Nem másik férfi. - javítottam ki. - Csak akkor fogalmazhatnál így, ha lenne valaki más, akinek van joga féltékenynek lenni. De nincs ilyen. - ráncoltam össze a szemöldökömet idegesen. 

- Aurora, ne idegesíts! - ütött bele a mögöttem lévő falba a fiú. 

- Vár a barátnőd, nem? - gúnyolódtam. - Mellesleg, azzal nem volt baj, ahogy ti smároltatok a pályaudvaron, de azzal van, ahogy én táncoltam? - vontam fel a szemöldököm. 

- Ne beszélj így velem. - meredt rám a fiú, izzadt testemet szorosan nekinyomva a falnak. 

- Különben mi lesz?! - emeltem fel a hangom. - Nekem talán nincs jogom kiakadni?! Én talán nem érezhetem magam megbántva azért, hogy egy napot se küzdöttél? Daphne. Édes, kicsi Daphne... - ráztam a fejem. - Ő bezzeg ott van neked. Jó kis játékszer, mi? - hadartam.

- Fogd be. - morogta a fiú mély hangon. - Ha nem fogod be a szádat, én fogom. - vonta fel a szemöldökét, bennem pedig felrobbant a méreg. 

- Te engem ne... - nyitottam ki a számat újra, mire Draco keze erősen a torkomra fonódott, ajkai pedig egybe olvadtak az ajkaimmal.