dernière danse
❪ a leghosszabb éjszaka ❫

084

Megint vele álmodtam. 

Egy újabb éjszaka, amikor a saját álmaimmal vívom meg a csatáimat, miközben a szívem majd' belehasad a fájdalomba. Olyan ez, mint egy véget érhetetlen körhinta, amiről egyszerűen lehetetlen leszállni és esténként akaratlanul is gyorsabban és veszélyesebben mozog. 

És én még mindig azon a körhintán ülök, ami egyre sebesebben szédít vissza az emlékek múltjába, vissza a fiúkhoz, akik már nem érinthetik többé az esőt, nem mosolyoghatnak a napra és nem nevethetnek a felhőkkel. 

- Rory... - súgta Draco a fülembe, miközben egyenletesen simogatta a gerincem vékony vonalát. - Rory, ébredj... Csak egy rossz álom. - duruzsolta tovább lágyan, hogy kirántson végre a két világ közötti vonalról. 

- Mi történt? - nyitottam ki az égő szemeimet hirtelen, izmaim pedig fájdalmasan rándultak össze a tudatra, hogy újra önmagam vagyok. 

- Csak rosszat álmodtál. - simogatott tovább a fiú. Hosszú ujjainak érintése szinte égette a bőrömet, de mégis fázni kezdtem ott, ahol nem érintett. Ajkai puhán súrolták a fülemet és leheletének forró áramlata libabőrössé tette a végtagjaimat. 

- Mikor lesz vége? - kérdeztem halkan, miközben szembe fordultam a fiúval és kicsit közelebb bújtam izmos alakjához. 

- Nem tudom, hercegnő... - sóhajtotta, hüvelykujját végighúzva remegő ajkaimon. 

- Néha... Néha egyszerűbb lenne csak úgy véget vetni az egésznek. - suttogtam, mire Draco felkönyökölt az ágyon, hogy jobban láthassa az arcomat. 

- Miről beszélsz? - kérdezett vissza mély, komoly hangon. 

- Az életemről... Mindenkinek csak terhet jelentek. Bajt és veszteségeket okozok és senkit nem tudok boldoggá tenni. Akkor mégis mi értelme ennek az egésznek? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.

De Draco mégis erősen ragadott meg. Gyűrűs keze erősen és kissé fájdalmasan fonódott a karom köré és felhúzott az ágyba. Szemei mérgesen fordultak felém, széles tenyerei pedig hirtelen közrefogták az arcomat. Én pedig döbbenten néztem vissza rá, fáradhatatlanul összeszorítva a fogaimat, hogy megállítsam ajkaim remegését. 

- Soha... Soha többé nem mondhatsz ilyeneket. - mondta határozottan, olyan mély levegőket véve, hogy szinte hallottam, ahogy a levegő beáramlik a tüdejébe. - Világos voltam, Aurora? Soha többet nem mondhatod, hogy nem ér semmit az életed. - morogta. 

- De ha egyszer így érzem! - szólaltam meg tehetetlenül, mire Draco egyik keze a nyakamra szorult. 

- Nem hallottad mit mondtam az előbb? - kérdezte, kicsit közelebb hajolva az arcomhoz. - Aurora, a te életed a világon mindennél többet ér. És nálad tökéletesebb emberi lény nincs ezen a bolygón. És ha még egyszer ilyeneket mersz mondani, megbüntetlek. - az utolsó szót úgy súgta az ajkaim közé, mintha egy félelmetes és fenyegető titkot árult volna el. 

- Ne mond meg nekem, hogy mit mondhatok és mit nem. - nyaltam meg óvatosan az ajkaimat, enyhe haraggal nézve vissza a fiúra.

- Túl makacs vagy, kislány. - súgta a fiú. 

A keze pedig hirtelen erősebben szorult a nyakamra és gyorsan hátratolt az ágyon. A hátam váratlanul ütközött a paplanba, miközben Draco elkapta a két csuklómat és gyűrűs kezével a fejem felé szegezte őket. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle szaggatottan lélegezve. 

- Megmutatom, hogy ki a főnök. - súgta a nyakamba. A gerincem minden egyes csigolyája megfeszült, ahogy a fiú beleharapott a bőrömbe. Forró nyelve pedig finoman siklott végig a fognyomain, hogy enyhítse a fájdalmamat, miközben egyik keze elkezdett levándorolni a bugyim vonaláig. 

Ujjai pedig várakozás nélkül tolták félre a vékony anyagot, a tüdőmből pedig minden levegő kiszaladt, amikor megéreztem az érintését. És nem tudtam megmozdulni. A kezeim a fejem fölé szegezve feszültek a vágytól, hogy beletúrjak a fiú hajába, hogy végighúzzam izmos hátán a körmeimet és az ajkaimhoz húzzam arcát. De most nála volt az irányítás és én imádtam minden pillanatát. 

- Ellenállhatatlan vagy, Rory. - súgta. - És máris milyen nedves. - emelte ajkaihoz az ujjait, én pedig csillogó szemekkel néztem minden mozdulatát. 

- Draco... Kérlek...- nyögtem élesen. 

- Nem szoktál könyörögni, angyalom... - súgta. - Ne most kezd el. - húzta le magáról az alsóját. 

Másnap reggel pedig mindannyian kimerülten csoszogtunk le a konyhába, ahol forrón gőzölgő kávék hada várt minket a pulton. 

- Te sosem alszol? - meredtem kimerülten Nikolas felé, aki hosszú pizsamanadrágban és pulóverben könyökölt a márványpulton. 

- Nem szokásom. - vonta meg a vállát nevetve a fiú, majd egyesével a kezünkbe nyomta az italokat és azzal együtt egy apró térképet is a faluról. - Oké, arra gondoltam, hogy napközben felfedezhetnénk a falut, amúgy is be kell vásárolnunk pár dolgot. Megkereshetjük a szórakozóhelyet is, ahova este megyünk majd... - dobta be az ötletet a fiú. 

- Szívesen segítek bevásárolni. - mondta halkan Cole, a kávéját szürcsölgetve, miközben a fülei halványan pirulni kezdtek. 

- Az nagyon szuper lenne, köszi. - mosolygott vissza rá Nikolas, miközben Pansy és Olivia egymásba karolva felénk fordultak. 

- Cole, Kölyök. Küldetésünk van ma. - mondta Liv. - Mielőtt még belefeledkezel a vásárolgatásba... - nézett Colera elégedetten. - Elmegyünk egy kis kirándulásra. - vezette fel a lány. 

- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben az asztal alatt ujjaimmal finoman játszani kezdtem Draco ujjaival. 

És őszintén... Felfoghatatlanul hamar választ kaptam a kérdésemre. A lányok ugyanis egyből az emelet felé rángattak minket, hogy felöltözzünk és mire kettőt pislogtam, már ott álltunk a falu közepén, egy hatalmas üzlet előtt. 

A hó hatalmas pelyhekben hullott az arcunkba és mi nevetve nyújtottuk ki a nyelveinket, hogy elkapjuk őket, miközben instabilan forogni kezdtünk a jeges úton. 

- Ennél szebb helyen még sosem voltam! - nevettem, mire Liv megfogta a kezemet. 

- Várd csak ki amíg bemegyünk ide. - mutatott fel a a rózsaszín épületre, amin kacifántos betűkkel díszelgett a Tündérlak felirat. És amint beléptünk... Azonnal megértettem, hogy miről beszélt a lány. Az épület minden szegletét arany és gyémánt borította. Az oszlopokon élettel teli, zöld növények kúsztak felfelé, a mennyezeten pedig csillámokat szóró pillangók repkedtek, melyek néha-néha a környező virágokon szálltak meg. A csarnok közepén pedig egy kis tó állt, melynek vize kristálytisztán pislogott vissza ránk. 

- Édes Merlin... - ámult el Cole, mint körbefordult a szépségszalonban. A szorgos kis tavitündérek és erdőtündérek mosolyogva üdvözöltek minket, miközben fodrászkodtak, manikűröztek, ruhákat varrtak és gyógykezeléseket adtak. 

- Ez a hely eszméletlen. - tátotta el a száját Pansy, mire mindannyian egymás kezébe kapaszkodva nevettük el magunkat. És akkor megjelent egy csapat csillámos szárnyű tündérlány, hogy üdvözöljenek minket. 

- Te. - mutatott Cole felé egy szőke. - Gyere velem, drágám. - nyújtotta felé a kezét, majd azonnal húzni kezdte a masszázsasztalok felé. Olivia kezét pedig megragadta egy másik, hogy a ruhák felé cipelje. Pansy a gyógykezelések felé igyekezett éppen, én pedig kissé zavarba jőve álltam az utolsó tündérrel szemben. 

- Lezárást keresel. - mondta váratlanul. - Rémes dolog a halál, gyermekem. De az még rosszabb, ha megöljük miatta a lelkünket. - rázta a fejét, majd finoman megfogta a kezemet és a fodrász székbe ültetett, majd szó nélkül munkához látott... 

- Te jó ég... - kapta a kezét a szája elé Olivia, amint rám nézett. 

- Azt a kurva... Elara, nagyon dögös vagy! - csapta meg a karomat Cole. Én pedig zavartan érintettem meg a vállig levágott fekete hajamat, ami most kivasalva vette körbe az arcomat. A már hosszú frufrum középen elválasztva emelte ki a vonásaimat, de a legfurcsább és legváratlanabb jelenség, mégsem a hajam volt... 

- Egy piercing?! - tátotta el a száját Pansy, amikor az orromra nézett. - Hát ez brutálisan menő! - dicsért meg a lány nevetve. - Köszönünk mindent. Komolyan... Ez a hely... Olyanok vagyunk mint az új emberek! - köszöntük meg a tündéreknek a munkájukat, amikor kiléptünk a házikóból. 

▲ △ ▲

- Angyalpor. - olvasta fel a klub nevét hangosan Liv, amikor odaértünk a bejárat elé. - A fiúk már bent vannak, ha minden igaz. - mondta izgatottan, majd hevesen belökte az ajtót. 

Odabent pedig vagy száz ember ugrált a dobhártyát szaggatóan hangos zenére, miközben a különböző színű fények úgy világították meg nevető arcaikat, mintha csak műalkotások lennének. 

Fiatalok álltak a pultoknál, vagy nevettek a kanapékon ülve. Lányok és fiúk táncoltak fejvesztve és hirtelen úgy éreztem, hogy ezen a helyen... Ezen a helyen senki nem érzi magát kellemetlenül, vagy kínosan. Itt mindenki önmagát adja, mert olyan emberekkel van körülvéve, akik ugyan úgy szórakoznak, mint a másik. 

- Hé, lányok! - kiáltotta hangosan Theo az egyik kanapéról, mire mindannyian feléjük vettük az irányt. 

- Hát te ki vagy? - nézett rám Blaise már most nehezen forgó szemmel. - És hol hagytátok Larát? - nézett a saját háta mögé. 

- Zabini, be vagy baszva. - rázta a fejét Cole nevetve, miközben Draco lassan felállt a helyéről. Szemei lassan mértek végig. Tekintete úgy pásztázta a testemet, mintha most látná életében először, de végül, hosszú pislogások után, megállapodott az arcomon. 

- Na? - mosolyogtam rá, hátha elmondja a véleményét. 

- Gyönyörű vagy. - rázta a fejét sűrűn pislogva. - Én... Egyszerűen... - állt el a szava, miközben erős kezei a derekamra fonódtak. 

- Malfoy, ne már! Elara mindjárt megjön! - csapott a fiú vállára Blaise, mire hangosan felnevettem. 

- Én vagyok az, te vadbarom! - néztem a fiúra. - Kezdem azt hinni, hogy komoly alkoholproblémáid vannak, haver. - nevettem. 

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - jelent meg egy huncut mosoly a szája sarkában. - De vettem neked koktélt. - rántotta meg a vállát. 

- Nem szóltam semmit! - emeltem fel azonnal a kezeimet. - Add, azt a piát. - csillant fel a szemem izgatottan és egy órával később, már mindannyian a könnyeinket törölgettük a nevetéstől. 

- Nem, nem, nem! - emelte fel a karját Cole. - Van az a dal! Egy bociról! Egy tarka bociról, aminek nincs se füle se farka! - kiabálta. -Tarka boci, boci mittudoménhogyvan! 

- Most tényleg nem esik le neki? - hajolt a vállamba Draco nevetve. 

- Nem jut eszembe hogy van a szöveg! - csapott az asztalra, mire letöröltem a könnyeimet és a lehető legkomolyabban ránéztem. 

- Boci, boci tarka. Se füle se farka. - néztem a fiú szemeibe, akinek lehervadt minden érzelem az arcáról. 

- Most szopatsz? - nézett rám. - Komolyan ilyen segg hülye vagyok?! - tette fel a drámai kérdést, mire mindannyian hangos nevetésbe törtünk ki. A klub szinte a mi szórakozásunktól zengett, ami talán még a zene hangerejével is vetekedett. 

- Hányingerem van. - szólalt meg Theo elhaló hangon, kezeivel próbálva kitámasztani a fejét. 

- Itt van a fejed, bébi. - Olivia a fejét csóválva nyomta a fiú álla alá a kezeit, mire Theo hálásan rámosolygott. 

- Ha hányingered van, menj ki a levegőre. - ajánlotta fel Nikolas. 

- Mi? - nézett rá Theo értetlenül. - Miért mennék a levegőre? - kérdezte. 

- Mert hányingered van. - felelte Draco. 

- Nincs. - mondta Theo

- De most mondtad, hogy van. - néztem rá én is kétesen, mire a fiú felpattant a helyéről.

- De ne idegesíts már fel! Nekem nincs is hányingerem! - hangoztatta, aztán hirtelen a szája elé kapta a kezét és kétségbeesve nézett végig rajtunk. 

- Neked is abba kéne lassan hagynod. - súgta a fülembe Draco. - Nem akarom, hogy rosszul legyél. - nézett a szemeimbe mélyen, mire közelebb hajoltam hozzá és valami érthetetlen okból megnyaltam az orrát. 

- Nem iszom többet. Nem akarok hányni. - ráztam a fejem. 

- Ki kér vodkát?! - állt fel az asztal tetejére Olivia hirtelen. 

- ÉN! - üvöltöttem azonnal, a lány pedig az asztal tetejéről kezdte el önteni az italt a számba, miután én hátravetettem a fejemet. 

- Szaisztok, bulizók! - csendült fel egy hang hirtelen. - Gondolom már nem sokan tudjátok nyomon követni az időt, de fél óra múlva bezárunk! Legyetek kedvesek lassan elhagyni a táncparkettet és hazamenni kijózanodni! - nevetett a férfi hang kedvesen, de a tömeg mégis felháborodva kiabált vissza. 

- Na nem. Az este még nem érhet véget... - meredt ránk Cole, majd lassan felállt az asztalra és a pálcáját a torkának szegezte. - FIGYELEM EMBEREK! - üvöltötte. 

- Ohh, te jó ég, mit csinál ez?! - meredtem a legjobb barátomra. 

- KI AKAR MÉG BULIZNI?! - kérdezte a fiú, miközben a kezét nyújtotta Oliviának, hogy együtt beszéljenek. A tömeg pedig hangos tapsviharba tört elő. - AKKOR VÁRUNK TITEKET A NYARALÓBAN!  - kiáltotta Liv és Cole egyszerre. 

- Ez mégis mi volt? - nézett rájuk Draco. 

- Én ma szórakozni akarok. - mondta Cole. - És ha nem Nikoval, akkor mással. - kacsintott egy kifejezetten dekoratív lány felé a fiú. A tömeg pedig egy emberként indult meg az ajtó felé, hogy kövessenek minket az éjszakába. 

- DRACO! - kiáltottam élénken, amikor a fiú odalépett mellém és rám adta a kabátomat. 

- Ezt vedd fel. - dugta bele az ujjaimat a ruhadarabba, majd közelebb húzott magához. 

- Nem láttad a kabátomat? - néztem rá értetlenül, majd körbefordultam a havas téren. - Nem mintha fáznék, csak nem láttam a kabátomat. - magyaráztam. 

- Rajtad van, hercegnő. - karolt át a fiú nevetve. 

- Tényleg! Hát ez mikor került ide?! - ámultam el, miközben az ajkaimhoz emeltem egy üveget. 

- Elara! - kiáltott rám Cole, akinek két karja két különböző ember dereka köré fonódott. - Te enyveskezű! Elloptál egy üveget a bárból?! - nevetett a fiú hangosan. 

- Határozottan állíthatom, hogy igen. - bólintottam a fiúra. 

- Ez a viselkedés kifejezetten helyén-valótlan és biztosan büntetendő. És nem hinném, hogy ilyeneket kellene csinálnod, mikö... - kezdte Pansy, kezeivel szorosan markolva Blaise kezét. 

- Kérsz? - nyújtottam a lány felé az üveget. 

- Naná! Többet is hozhattál volna. - nevetett a lány, majd hirtelen egy kiáltás ütötte meg a fülünket. 

- Asszony, félre! - állt meg Theo hirtelen. - Fogd a cuccom! Hányni fogok! - dobta oda Blaise felé a táskáját, de a fiú a hirtelen súlytól és a benne lévő alkoholtól hanyatt vágódott a hóban. 

- Nekem kell egy cigi. - sóhajtott Draco kimerülten, mire Niko máris felé emelt egy szálat. 

- Nekem kell egy csók. - fordultam a fiú felé, aki felvont szemöldökkel nézett vissza rám.

- Sokkal többet fogsz kapni este egy csóknál. - kacsintott rám a fiú, én pedig éreztem, hogy az arcom mélyen elvörösödik. Mióta vagyok zavarban? Mármint... Nem ezt akartam kérdezni. Mióta jövök könnyen zavarba?! Igen. Ez a helyes kérdés! Kifejezetten helyes kérdés. Kifejezetten csúszós úton. 

- A lakásban nincs cigi! - üvöltött Olivia hangosan, amint belépett a lakásba. Rémesen meleg van idebent. 

- De nagyon hideg van idebent. - néztem Livre. - Mi? Idekint. Odakint! Na érted! - hadartam, mire a lány a kezembe nyomott egy szák cigit és kinyitott nekem egy ablakot. 

- Ülj a párkányra, kölyök. - kacsintott rám a lány, én pedig azonnal fel is ültem oda. A szemem sarkából pedig... - Ohh, te jó ég... - döbbent le Liv, amikor ő is meglátta, amit én. 

Cole ugyanis a kanapén csókolózott egy szőke lánykával, akinek nyelve olyan mélyen volt a fiú torkában, hogy elsőre azt hittem ki kell műteni onnan. De aztán Nico odalépkedett a pároshoz és... És felrántotta a fiút a kanapáról, majd hevesen megcsókolta. 

- Azt hiszem be kell szereznem egy füldugót. - néztem a lányra hitetlenül. 

- Nekem már van. - mondta. - Miattatok. - nevette el magát a lány, mire hirtelen én is nevetni kezdtem. De ez a nevetés olyan nagyon heves volt és váratlan, hogy az egyensúlyom hirtelen elhagyta a testemet és... És a következő pillanatban már az ablak túloldalán terültem szét a hóban.

- Mikor ugrottam ki onnan? - néztem döbbenten az ablakból kileső fejek felé, akik hangosan nevetni kezdtek.

- Gyere szépség. - nyúlt felém egy ismeretlen fiú. - Segítek felállni. - kacsintott felém, én pedig mosolyogva fogtam meg a fiú kezét. Ő azonban nem állt meg. Hirtelen magához rántott és a kezeit körém fonta. - Szeretek ilyen szép lányoknak segíteni. - motyogta. 

- Oké, köszi. De ennyi elég lesz. - ráztam a fejem. 

- Az ágyadba is segíthetek felmenni. - súgta a fiú, engem pedig hirtelen elkapott a hányinger. 

- Kibaszott gyorsan engedd el. - dörrent a hang élesen. Aztán Draco ökle lecsapott a fiú arcára. 

És én szinte semmit nem láttam. A világom olyan hirtelen forogni kezdett és a fehér hó lassan vörössé változott körülöttem. A mosoly komolysággá, a nevetés pedig könnyekké. 

- Elég! - üvöltöttem tehetetlenül. - Draco, engedd el! - könyörögtem, miközben Cole és Theo lerángatták a szőkét az ismeretlenről. 

- ÉN?! ÉN ENGEDJEM EL? - üvöltötte az arcomba. - A Rohadt életbe, Aurora! Ő ért hozzád! Ő ért hozzád az engedélyed nélkül és ezért megölöm! - kiáltotta mérgesen. 

- Draco, elég legyen. - ráztam a fejem. - Nem vagyok a tulajdonod. Nem vagyok a barátnőd és amíg nem teszel ez ellen semmit, nincs jogod másokat halálra verni! - kiáltottam vissza neki, mire a fiú hátrahúzta a fejét. 

- Akkor legyél a barátnőm. - mondta váratlanul. 

- Mi? - néztem vissza. 

- Legyél a barátnőm. Mert én nem tudok több napot úgy élni, hogy nem mondhatom azt másoknak, hogy te vagy a barátnőm. Egész nap arra akarok gondolni, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember az egész világon, mert te vagy a barátnőm. Arra akarok gondolni, hogy engem választasz és nem kell félnem többé, hogy elmész. Arra akarok gondolni, hogy a világ legszebb lánya az enyém. - hadarta. 

- Draco... - néztem rá könnyes szemekkel. 

- Szereltek! - szelte át a hangja az éjszakát. - Szeretlek, Aurora és azt akarom, hogy a barátnőm legyél! 

- Én is szeretlek. - súgtam a fiúnak.