dernière danse
❪ megvadult érzelmek ❫

070

Arra ébredtem, hogy egy erős kéz simogatja a hátamat. A puha takaró alatt Draco ujjai lágyan érintették a csupasz bőrömet, apró köröket rajzolgatva a gerincem vonalának mentén.

- Mennyi az idő? - nyitottam ki a szemeimet komótosan, nagyot nyújtózva a takaró alatt.

- Éjfél körül lehet. - suttogta a fiú, kisimítva a hajamat az arcomból.

- Felébresztettelek? - fordultam szembe vele, hogy végignézhessek fáradt arcán.

- Nem aludtam. - vonta meg a vállait, miközben végighúzta ujjait a karomon, le egészen az ujjaimig. - A többiek buliznak és túl nagy a hangzavar. - folytatta halkan, finoman játszadozva az ujjaimmal.

- Buliznak? Mit ünneplünk? - ráncoltam a szemöldököm, tekintetemmel kezének mozgását figyelve.

- Téged. - kuncogott. - Arra isznak, hogy életben vagy. - forgatta meg a szemeit unottan, mire felületem, hogy körbenézzek a szobában.

- Engem ünnepelnek, miközben itt alszok? - nevettem el magam.

- Csak kellett egy ok, hogy lerészegedjenek. Szeretnél lemenni? - kérdezte hirtelen, mire lágyan elmosolyodtam. Nem tűnt rossz ötletnek koccintani a többiekkel, végül is az én tiszteletemre isznak. Vagy valami olyasmi.

- Csak ha te is jössz. - bújtam a fiú mellkasához, arcomat a csupasz bőrére helyezve. Draco pedig egy pillanatig szorosan szorított magához, majd kimászott az ágyból és felém nyújtotta a kezét,hogy engem is kisegítsen.

- Egy pillanat. - mondtam a fiúnak, majd elvettem az éjjeliszekrényemről a hajgumimat.

- Mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét.

- Összefogom a hajam? - ráztam meg a fejem szórakozottan, szoros copfba fogva a tincseimet. - Miért? - néztem Draco felé, aki még mindig a mozdulataimat figyelte.

- Sűrűbben kellene így hordanod a hajad. - nyalta meg az ajkait.

- Dehogy is. - legyintettem. - Úgy nézek ki, mint egy tojás. - forgattam a szemeimet, idegesen végigsimítva a hajamon.

- Hmm... - hajolt le hozzám a fiú, két karját az ágynak támasztva. - Pedig így könnyebb meghúzni. - suttogta a fülembe, miközben egyik kezével megragadta a lófarkam és finoman hátra húzta a fejem. Nekem pedig hirtelen elakadt a lélegzetem és a testem szinte lángra kapott a mozdulataitól. - Ne felejts el lélegezni, kedvesem... Egyikünknek se lenne túl jó, ha elájulnál. - harapta meg finoman a fülcimpámat a fiú, majd felhúzott az ágyról.

- Tudod... Mégsem szeretnék lemenni a többiekhez. - mondtam a fiúnak, aki meglepő módon,, nevetve az ajtó felé kezdett húzni.

- A barátnőd meg fog gyilkolni, ha megtudja, hogy felébredtél és nem mentél le hozzá. - mondta lágy hangon.

- Ugyan már, Liv sosem bántana engem. - forgattam a szemeimet.

- Nem is rólad beszéltem. A csaj már felvázolt három módot is, hogy hogyan fog engem megölni, ha nem viszlek le. - meredt rám Draco, mire kitört belőlem a nevetés. A jó öreg Liv...

És miután magamra kaptam egy pólót és egy szoknyát, Draco kinyitotta az ajtót és finoman átkarolta a derekam, hogy lekísérjen a lépcsőn. A szemeim elé táruló látványtól pedig szinte sokkot kaptam.

A félhomályban úszó szoba padlóját ellepték az üres üvegek és a felborított poharak. Hamu és cigicsikkek borították a hosszú asztalt, ami a kandalló előtt állt és a levegőben terjengett a fű és a dohány szag. Az emberek pedig... Mardekáros társaim szinte őrültek módjára ugráltak az üvöltő zenére, ami egy pillanatra elhalkult a kitörő tapsvihartól, ami engem fogadott.

- És itt a lány, aki visszatért a halálból! - kiáltotta el magát Pansy váratlanul, imbolyogva a nyakamba borulva.

- Pans... Minden oké? - néztem a lány szemibe, melyeknek nehezükre esett fókuszálni.

- Viccelsz? Szerelmes vagyok! Szerelmes és van esélye is a dolognak! - lelkesedett, kezeit az égbe emelve. - Bocs Draco, de lecseréllek. - mutatott a szőke fiúra, aki megrökönyödve pislogott a lányra.

- Mi van? - grimaszolt értetlenül.

- SEMMI! - fogtam be Pansy száját hirtelen. Nem hiszem, hogy örülne ennek másnap reggel. - Hoznál nekem valamit inni? - néztem nagy szemekkel Dracora, aki még egyszer visszanézett a fekete hajú lányra, majd nyomott egy csókot a homlokomra és elment.

- Jól láttam... - lépett felém Olivia, egy füstölgő cigivel a kezében. - Hogy Mr. Malfoy megpuszilta a homlokod? - karolt át a lány.

- Te mióta dohányzol? - vontam fel a szemöldököm.

- Két órája. - bólintott határozottan, mélyen beleszívva cigijébe, amitől olyan köhögőgörcsöt kapott, hogy majdnem megfulladt.

- ELARA! - éreztem meg hirtelen két erős kezet a derekamon. Blaise Zabini szinte alig bírta kimondani a nevem és inkább tartottam őt én talpon, mint ő engem a karjaiban.

- Szia, Blaise. - köszöntem neki nevetve. Miért iszik ilyen sokat, ha nem is bírja az alkoholt?

- Tudod... Én na... NAGYON örülök, hogy... Életben vagy. - tántorgott a fiú.

- Én is örülök. - mosolyogtam rá. - Nem lenne túl kellemes egy tó fenekén meghalni. - legyintettem, mire a fiú nyomott egy nedves puszit az arcomra.

- Jól áll neked az élet. - biccentett mosolyogva.

- Nos... Köszönöm, azt hiszem. - meredtem rá a furcsa bók hallatán, amikor meghallottam egy mély hangot.

- Elég lesz, Zabini. - jelent meg mögöttünk Draco, kezében két teli pohárral.

- Malfoy! De jó, hogy látlak! - emelte fel a hangját a fiú lelkesen, kezeit még mindig a derekamon pihentetve. És ahogy Zabini egyre részegebb lett, úgy lett Draco egyre idegesebb.

- Vedd le róla a kezed. - morogta felé a fiú, eldobva a poharakat a kezéből.

- Mi? - értetlenkedett a fiú, elvéve a kezeit. - Ugyan már, haver. Túl reagálod ezt az egészet. - forgatta a szemeit Blaise. - Nem mintha együtt lennétek. - jegyezte meg szúrósan, mire Draco kezei ökölbe szorultak.

- Láttam, hogy megpusziltad. - mormolta a fiú idegesen, pislogás nélkül meredve a barátjára.

- Igen! A kibaszott arcát, te barom! Nem a száját... - emelte fel a hangját az ittas fiú, mire összeráncolt szemöldökkel néztem Dracora.

- Draco, kérlek. Gyere aludni, álmos vagyok. - suttogtam a fiúnak, aki szó nélkül elviharzott mellettem és becsapta maga után a fiúk alvóhelyének ajtaját.

- Mi a fasz?! - lépett oda hozzánk Theo értetlenül, én pedig lemondóan megráztam a fejem és a szőke hurrikán után indultam. Nem értem, mire fel ez a nagy felháborodás... Végül is, Zabininek igaza van. Nem vagyunk együtt.

- Draco? - löktem be az ajtót, mire a fiú felpattant az ágyról és bevágta mögöttem az ajtót.

- Mi a fasz, Aurora! - esett nekem idegesen. - Mégis mi volt ez?! - emelte meg a hangját, mire rémülten néztem rá.

- Megpuszilt egy barátom. - mondtam értetlenül. - Ez történt, Draco. Megpuszilt egy barátom. - ismételtem magamat, mire a fiú idegesen beletúrt a hajába.

- Fogd már be! A kibaszott kurva életbe, Aurora! FOGD MÁR BE! Az istenit... - torkolt le a fiú. Már megint itt tartunk? Tényleg? Eddig tartott a nagy boldogság, amikor esélyünk lett volna végre mindent megoldani és megbeszélni? Ennyi volt a lágy és törődő Draco?

- Máskor is történt már ilyen? - kérdezte.

- Nos, igen. De csak... - kezdtem, mire Draco erősen rávágott az asztalra.

- Nem a kibaszott kifogások érdekelnek. IGEN VAGY NEM? - üvöltött.

- IGEN! - kiáltottam vissza neki, lerogyva az ágyára. A fiú pedig lehajtott fejjel támaszkodott neki az asztalnak.

- És csak ennyi történt? Semmi több? - kérdezte. A hangja viszont megváltozott. Halk volt és erőtlen. Olyan, mint aki teljesen kimerült. Mint aki most dobja le az álarcát és végre képes sebezhetőnek mutatni magát.

- Csak ennyi. Soha semmi több. És nem is fog. - biztosítottam a fiút, aki hirtelen megfordult és odalépett elém, majd lehajolt hozzám.

- Helyes. Mert, Aurora... - nézett a szemembe. - Te az enyém vagy. - suttogta, mélyen belenézve a szemeimbe. És az éhség egyre nagyobb lett közöttünk. A vágy szinte tapintható volt és a fiú hirtelen megragadta a nyakamat és hátradöntött az ágyon. A puha, nedves ajkai pedig hirtelen rátapadtak az ajkaimra és nyelvével bejutást kért a számba.

Belőlem pedig egy türelmetlen, de hangos nyögés szabadult fel, ahogy végre újra összeértek ajkaink. Kezével pedig lassan elengedte a nyakamat és levezette azt a lábaim közé. Éreztem, ahogy felhajtja a szoknyámat és ujjaival szétfeszíti a combjaimat.

- Mond ki. - súgta az ajkaim közé, majd lassan lejjebb vezette száját ér erősen szívni kezdte a nyakamat. - Mond, hogy az enyém vagy. - csókolta meg a fájó nyakamat.

- A tiéd vagyok. - nyögtem fel, hátravetett fejjel. A fiú pedig elkezdte kigombolni a nadrágját, erősen belemarkolva a combomba.

Másnap reggel pedig kimerülve battyogtam le az étkezőbe. Draco hagyott egy cetlit, ami szerint lement enni a többiekkel és ott vár meg. Én pedig remegő lábakkal indultam a fiú után, rettegve attól, hogy milyen lesz közöttünk a hangulat.

- Jó reggelt. - ültem le Liv és Draco közé és elkezdtem megpakolni a tányérom.

- Szia, Lara. Hogy aludtál? - kérdezte Blaise egy huncut mosollyal a szája sarkában. Én pedig már pont nyitottam volna a számat, amikor Theo rám nézett.

- Azt hiszem erre mindannyian tudjuk a választ. - vigyorgott a fiú.

- Miről beszélsz? - vontam fel a szemöldököm, mire a két fiú összenézett és megmarkolták egymás kezét.

- Ne hagyd abba!

- Te jó ég!

- Olyan jó vagy! - üvöltötték a fiúk kéjes hangon, nekem pedig lángba borult az arcom.

- De legalább már tudjuk, hogy Draconak mire kell ennyi nyakkendő. - szólalt meg Liv lehajtott fejjel. - Remélem nem kötözted ki túl erősen. - meredt a lány Dracora, mire a fiú hangosan köhögni kezdett.

- Édes Merlin, valaki öljön meg... - vertem a fejem az asztalba.

- Sziasztok. - ült le mellénk mosolyogva Monstro, miközben belekortyoltam a teámba. - Szép nyak, Elara. Kicsit foltos, de gondolom a folyamatot élvezted. - jegyezte meg felém mutatva, mire kiköptem az italomat.

- Ne már! - söpörte ki az arcából Theo a teámat.

- Ezt, rohadtul megérdemelted! - fenyegettem meg az ujjammal, miközben Draco keze finoman a combomra simult.

- Még jó, hogy a combodat nem látják. - súgta a fülembe játékosan, mire mélyen elvörösödtem.