dernière danse
❪ Weasley vendégszeretet ❫

055

- Biztos, hogy nem. - néztem rá Charliera tág szemekkel. - Éppen te mondtad, hogy ebben a házban mindent hallani! - léptem hátra, aminek következtében a hátam beleütközött az ajtóba. 

- Ha ügyes leszel, nem fognak hallani. - mosolyodott el a fiú, de én csak megráztam a fejem.

- Amíg ebben a házban vagyunk, Charlie Weasley, nem csinálunk semmit! - jelentettem ki határozottan. 

- De hát itt leszünk egész hétvégén! Ezt azért kapom, mert nem mondtam el nekik, hogy együtt vagyunk? - meredt rám a fiú, mintha csak rosszul hallott volna. 

- Ezt nagyon jól gondolod. - vontam fel a szemöldököm. - Szóval, légy oly' kedves és tartsd magadon a nadrágodat, vagy kitolom a büntetésed egy hétre. - makacsoltam meg magam határozottan. 

- Csak nehogy a végén én büntesselek meg. - csapott rá a fenekemre a fiú, mire beleütöttem a vállába. 

- Charlie! - dorgáltam meg a fiút, de nem bírtam elrejteni a szám sarkában bujkáló mosolyt.

- Szóval azt mondod, bármivel próbálkozok te nemet mondasz? - kérdezte. - Rendben, kihívás elfogadva. - indult ki a fiú az ajtón, én pedig azonnal utána indultam. 

- Ez nem kihívás, te majom! Ezek tények! - válaszoltam neki mérgesen, de ő csak nevetett. 

- Aha. Meglátjuk mit mondasz az este. - forgatta meg a szemeit, majd lementünk a családjához, akik még mindig hangosan kiabáltak az üres borospoharak miatt. - Látod, meg se hallottak volna. - súgta a fülembe a fiú. 

- Fogd be. - sziszegtem vissza neki mosolyogva. 

- Elara, mond, hogy legalább te nem ittál! - nézett rám Molly kétségbeesve, mire azonnal kihúztam magam és határozottan válaszoltam neki.

- Ki, én? Dehogy is! Kicsit sem! - aha... Fő a határozottság... 

- Látjátok? Ő képes volt megállni! Biztos vagyok benne, hogy még soha nem is ivott! - mutatott rám az asszony, mire az ikrek szó szerint bemásztak az asztal alá, hogy az anyjuk hatótávolságán kívül nevessenek, Charlie pedig a vállamba temette az arcát, hogy ott nevessen. 

- Elara soha nem iszik. - válaszolta a fiú. - Nem szereti az alkoholt. - mentett ki Charlie, majd halkan hozzátette. - Főleg ha visszajön. - élcelődött, mire egy nyugodt mosollyal az arcomon oldalba könyököltem. 

- Hogy hagyjalak itt titeket egész hétvégére, ha még egy nyugodt vacsorát sem tudunk eltölteni? - sóhajtott az asszony kétségbeesve, a csemetéi pedig értetlenül néztek össze egymással, majd hirtelen mindenki Ron felé fordult. 

- Hát ez undorító. - fintorgott Bill és odébb húzta a székét a legkisebb öccsétől. 

- Most mi van? - nézett rájuk a fiú teli szájjal. Ron két szelet kenyér közé pakolt éppen egy szelet sült húst, amit megkoronázott egy adag süteménnyel, majd tejszínhabbal a tetejére. - Baromi finom. - motyogta, szemeit az égnek emelve, nekem pedig felcsillant a szemem. 

- Kezdődik. - sóhajtott Charlie, majd a kezembe nyomott egy tányért é odébb állt, hogy elférjek a konyhaasztal mellett. Túl jól ismer!

- Adj nekem is! - huppantam le Ron mellé, nem törődve a ledöbbent pillantásokkal. 

- Majd hozzászoktok. - legyintett Fred, összenevetve Charlieval. - Hermione, szerintem ülj odébb. Elkezdtek versenyben enni. - figyelmeztette a lányt, mi pedig Ronnal egymás szendvicsét figyelve ettük a sajátunkat. 

- Mindent értek fiam. - paskolta meg Charlie vállát az apja, mire Bill prüszkölve kiköpte az italát. 

- ARTHUR! - kiáltott fel Molly hápogva, a férje pedig értetlenül nézett a gyerekeire. 

- Most mi bajotok? Az étvágyára gondoltam! - vette védelembe magát a férfi. 

- Szóval elmentek a hétvégén? - vezette vissza a témát Charlie, miközben le sem vette a szemeit rólam. - Nem mondtátok. - vonta meg a vállát, a kezébe véve egy boros poharat. 

- Nos, igen. Apátokkal kettesben is szeretnénk egy kicsit ünnepelni. - pirult el kislányosan az édesanya, kezébe véve a kötőtűit. 

- Hajnalban indulunk és vasárnap éjjel érkezünk. - értesített minket Arthur, miközben szeretetteljesen megsimogatta a felesége vállát. Charlie eközben lassan odasétált hozzám és közelebb hajolt a fülemhez. 

- Egyre könnyebb dolgom lesz. - suttogta, én pedig egy pillanatra megakadtam az evésben. A szavaitól megfeszült a hasam és hirtelen nagyon melegnek éreztem a szobát. És már félő volt, hogy elveszítem a versenyt, de ekkor Ron felszólalt. A szavai pedig alig voltak kivehetőek a teli szája miatt, de én azonnal megértettem.

- FUTÁS! - pattantam fel a székemről azonnal és a többiek is a szoba másik felébe rohantak, kivéve Hermione. A lány táskája ugyanis beleakadt a szék lábába, így nem tudott időben elugrani és... 

- HAPCI! - tüsszentett egy hatalmasat Ron, természetesen Hermione felé fordulva. A lányt pedig hirtelen beterítette az összes étel, ami egykor a fiú szájában volt. 

- RONALD WEASLEY! HOGY MERED LETÜSSZENTENI AZT A LÁNYT! - üvöltötte el magát az édesanyja teli torokból, de ez nem volt elég. 

- RONALD, TE VADBAROM! - üvöltött Hermione mozdulatlanul, aztán hirtelen összenézett Mollyval és a két nő feldühödött arccal indult a fiú felé. 

- NE, NE! NEM AKARTAM! - üvöltötte Ron és már rohant is az udvar felé. Molly azonban a kezébe vette a serpenyőjét és azzal kezdett szaladni a fiú után, miközben Hermione megragadta az ikrek egyik trágyabombáját és kiáltozva futni kezdett. 

- Imádom ezt a családot. - szólalt meg Harry, aki a hasát fogta a nevetéstől. 

- Egyetértek. - támaszkodtam a fiú vállának. Itt aztán sose lehet unatkozni!

És ahogy közeledett az éjszaka, a ház lakói úgy lettek egyre hangosabbak. Ritka alkalom volt, hogy a család minden lakója otthon alszik, ráadásul vendégekkel, így át kellett rendezni szinte az egész lakást, hogy elférjünk. 

- Rendben! - csapta össze a tenyerét Molly. - A lányok Ginny szobájában alszanak, a két idősebb Charlie szobájában, Percy a sajátjában, az ikrek Bill szobájában, Ron és Harry pedig Ron szobájában. - vázolta a tervet az asszony. - Kimaradt valaki? - kezdte számolgatni a csemetéit az ujjain, majd mikor végzett, egy hatalmas mosollyal az arcán hagyott ott minket. 

- Gyere fél óra múlva a mosdóba. Beszélnünk kell. - hajolt a fülemhez Charlie, majd besietett a szobájába. 

- Oké? - válaszoltam a falnak értetlenül, majd bementem Ginny szobájába, hogy elővegyem a pizsamámat és a tusfürdőmet. 

- Elle? - nyitott be Ron és Harry. - Szuper, ébren vagy! Beszélnünk kell! - ragadták meg a karom és kirángattak a folyosóra.

- Miről van szó? - kérdeztem álmosan. 

- Szóval, mint tudjuk... Miután Harry bedobta a nevét a Serlegbe... - kezdte Ron, mire Harry tarkón vágta a fiút. 

- Nem én dobtam be a nevem! - szidta le a fiút idegesen. 

- Jó, nem ez a lényeg. - hagyta rá Ron, majd tovább beszélt. - Szóval, meghallottuk, hogy az egyik francia "kisasszony" rólad és Malfoyról beszél. - hadarta. - Valami bálról beszéltek, meg szóba került az első próba is. Mindegy, a lényeg, hogy közéd és Charlie közé akarnak állni. - vett egy mély levegőt a fiú, mire megforgattam a szemeimet. 

- Ez csak Colette. - vontam meg a vállam. - Ne foglalkozzatok vele. - jelentettem ki, mire Harry megfogta a könyököm. 

- De... Hermione kiderítette róla, hogy félig véla. - meresztette rám a szemét a fiú. Ez a hír már ténylegesen aggasztott. Véla... Akkor neki is van olyan ereje, mint egy teljes vélának? És... De ugyan! Hiszen aki szerelmes, azon nem fognak ezek a dolgok. 

- Köszi, hogy szóltatok. - bólintottam a fiúknak. Vajon Charlie erről akar velem beszélni? Hogy már nem szeret? Hogy valami baj van? Valamit elrontottam? 

Gyorsan a kezembe kaptam a cuccaimat és már el is indultam a mosdó ajtaja felé. Semmi baj nem lesz. Csak beszélgettek, aztán kiküldöd és lezuhanyzol. Legalább sírhatsz a víz alatt, nem? Minden szarban van valami jó... 

- Charlie? - suttogtam az ajtónak, de nem jött válasz. Szóval lassan lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón, ahol... 

A vörös hajú fiú ruha nélkül állt a tusoló előtt, testét csak a csípőjére kötött törölköző takarta el, ami kiadta az izmos V-vonalát. A csupasz mellkasán megfeszültek az izmok, ahogy beletúrt csapzott hajába, az arcán pedig megjelent egy őszinte mosoly, amint meglátott. 

- Szia. - nyögtem ki szinte megbabonázva. Tátott szájjal, pislogás nélkül meredtem a fiúra, miközben a kezeim közül kihullott minden cuccom. - Nem gondolod, hogy illegális ilyen jól kinézned? - motyogtam halkan, ő pedig közelebb lépett hozzám, hátamat a hideg falnak nyomva. 

- Zuhanyozhatnánk együtt. - suttogta a fiú, kezét a fejem mellé támasztva. - Csak zuhany, bébi. Semmi más. - simított végig az államon, én pedig még mindig sokkot kapva bólintottam. 

Charlie ajkain pedig egy elégedett mosoly jelent meg, ahogy finoman közelebb lépett hozzám és elkezdte lehúzni rólam a ruháimat.

- Csak zuhanyzunk! - figyelmeztettem a fiút, amikor végighúzta ujjait a combomon. Charlie pedig mit sem törődve a megjegyzésemmel megengedte a vizet és lassan behúzott a tusoló alá. A forró víz megnyugtatóan hatott a bőrömre, az izmaim pedig elernyedtek az érzéstől. 

Aztán Charlie lassan felém emelte a kezeit és elkezdte beszappanozni a testemet. 

- Gyönyörű vagy. - mondta, végignézve a vizes alakomon. - Egyszerűen káprázatos. - mosolyodott el halványan, én pedig finoman végigsimítottam a mellkasán. A testünk pedig szorosan egymásnak feszülve fogadta a forró vízcseppeket, majd egyszerre léptünk ki a zuhany alól. 

- Tetszik ez a közös fürdés dolog. - karoltam át a nyakát, mire Charlie hirtelen megragadta a csípőmet és egy gyors mozdulattal felültetett a törölközőtartó pultra. - Mit művelsz? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. 

- Csak érdekel valami. - hajolt felém a fiú, megcsókolva ajkaimat. 

- Micsoda? - ámultam el, miközben a fiú lassan térdre ereszkedett és egy disaudio igét mormolt az ajtó felé. 

- Hogy mennyire tudsz halk maradni, ha kényeztetnek. - mormolta, majd beleharapott a combom belső felébe.