dernière danse
❪ őszinte nevetések ❫

052

- Szóval, nem léphetsz vissza? - kérdezte Charlie, kényelmesen átdobva karját a vállaimon, miközben én mélyen beszívtam az illatát. 

- Dumbledore szerint kötelez az a láthatatlan szerződés, vagy mi a szösz. - forgatta a szemeit Harry, miközben az üres tányérját tologatta. 

- Felbonthatatlan, mágikus szerződés. - javította ki Hermione gyorsan a fiút, majd visszatemetkezett a könyvébe. Ma kivételesen a griffendél asztalánál ettünk és őszintén örültem, hogy az itt ülők mind kitörő lelkesedéssel pislogtak a párosukra. 

- Ronald, könyörgöm... - fintorgott Charlie a testvérére. - Anyánk serpenyővel ütné a fejede, ha látná, hogyan eszel... - rázta a fejét, undorodva figyelve a legkisebb öccsét, aki a csirkecomb zsírját nyalogatta ujjairól. 

- Charles, kérlek ne szólj bele a dolgaimba. - vágott vissza a testvére, majd felém tolt egy adag garnélafasírtot. - Amúgy meg a csajod is így eszik! - bökött felém a fiú, mire felvont szemöldökkel meredtem rá. 

- Ellie, nem... - kelt a védelmemre, Charlie. Én azonban felmutattam neki az ujjam és Ronra néztem. 

- Ezt vegyem kihívásnak? - szűkítettem össze a szemeimet, mire Ron is maga elé vett egy tál garnélafasírtot. - Mert ez a kedvenc ételem. És biztosan veszíteni fogsz. - bólintottam felé. 

- Hermione. - vette ki a lány kezéből a könyvet. - Mérd az időt! - adta parancsba, majd feltűrte az ingujjait. 

- Édes Merlin... - fogta a fejét Charlie és fájdalmasan összenézett Hermioneval. 

- Havonta eljátsszák ezt. - szólalt meg Harry, akinek a kedve mérföldekkel jobb lett, ahogy végignézett rajtunk. - És valamelyik mindig a gyengélkedőn köt ki. Legtöbbször Ron. - tette hozzá halkan, hogy az említett fiú ne hallja. 

- Nem ba... Akarom mondani, szórakozol? - vonta fel a szemöldökét. - Neked mégis mi a szar van a gyomrod helyén? - meredt rám Charlie, a hajamat a fülem mögé tűrve. 

- Adj egy szerencse puszit, aztán hagyj győzni. - mondtam a fiúnak, miközben le sem vettem a szemeimet Ronról. A fiú összeszorított szájjal, hatalmas győzni akarással bámult a szemembe, de mindhiába. Ezt a versenyt én nyerem! 

- Miért megyek ebbe bele mindig... - sóhajtott Hermione, miközben a párosunk köré odagyűltek a szokásos nézők. Az ikrek pénzt cserélgetve fogadtak, Lee Jordan a fényképezőjét szorongatva lesett felénk, a többiek pedig lelkesen kiabálni kezdtek. - Három, kettő... EVÉS! - hallottunk Hermione hangját, aztán őrültek módjára kezdtük magunkba tömni az ételt. 

- Ami kiesik a szádból, az nem ér! - kiabáltam Ronnak teli szájjal, aki könnyes szemmel mutatott be nekem. 

- Merlin irgalmazz... - sóhajtott fel Charlie, aki kitágult szemekkel meredt hol rám, hol az egyre üresebb tányéromra. - Miért nem kaptam előre egy figyelmeztető leírást? - koppant a feje az asztalon, mire felhorkantottam a nevetéstől. 

- És még röfög is... - kapott a fejéhez Charlie. - Igazi főnyeremény. - mondta a fiú, mire a mellettünk állók a hasukat fogva nevetni kezdtek. Rémesen élvezték, ahogy Charlie kommentálja az eseményeket, én pedig rémesen élveztem, hogy nyerésre álltam. 

- Zöldül a feje! - mutatott Fred Ron felé. - Most! Most fotózd le! Ezt kirakom a hűtőre! - kiabált a fiú, aztán egy másodperc múlva. 

- Nyertem! - ugrottam fel égnek emelt öklökkel, de mivel teli volt a szám, inkább hangzott valami földönkívüli káromkodásnak, mint örömkiáltásnak. Ron pedig mérgesen csapott az asztalra, majd a majdnem üres tányérjára köpött mindent ami a szájában volt. 

- RONALD, TE ÁLLAT! - vágta hátba a fiút Hermione, mire Ron öklendezés szerű hangokkal kezdte ijesztgetni a lányt. 

- Bájos... - hallottam egy gúnyos hangot a hátam mögött. Colette undorodva nézett végig a teli számon és a rajtunk nevető barátaimon. - Ne csodálkozz, ha soha senkinek nem lesz gusztusa hozzád nyúlni. - ráncolta orrát. 

- Hidd el, van aki hozzáérjen. - szólalt meg Charlie az asztalnak támaszkodva. - Ha tehetném minden pillanatban csak azt csinálnám. De tudod mihez nem lenne gusztusom? HOZZÁD nyúlni. - fintorgott a fiú, amitől ha lehetséges még szexibb lett. 

- Parancsolsz? - vonta fel a szemöldökét Colette. 

- Jól hallottad. - fordította oldalra a fejét a fiú. - De ha szeretnéd fogalmazok másképp: hányingerkeltő vagy. - hangsúlyozta a szavakat, nekem pedig el kellett fordulnom, hogy ne röhögjek a lány arcába. - Most pedig húzz innen. - forgatta meg a szemeit Charlie.

- Ez... - ültem a fiú ölébe. - Kibaszott szexi volt. - ámultam el rajta, a fiú pedig újra nevetni kezdett. 

- Hogy vagy, bajnok? - nézett fel rám kedvesen, egy pohár vizet nyomva a kezembe.

- Most hogy nyertem? Csodásan. - kacsintottam a fiúra. - Ron, egy hónapig te írod a jóslástan házimat. - nevettem a fiúra, aki beleverte a fejét az asztalba. 

- Nekem is elég nehéz kitalálni három módot, hogy hogyan fogok meghalni a héten, nemhogy másnak is! - nyögött fel kínjában. 

- A szabály, az szabály. - nyújtottam kezet a fiúnak, amikor megéreztem Charlie kezeit a derekamon. - Büszke vagy rám? - fordultam felé csillogó szemekkel. Ő pedig beletúrt vörös hajába és közelebb húzott engem magához. 

- Most, hogy tudom mennyi minden befér a szádba? Nagyon büszke. - simított végig az ajkaimon, én pedig azonnal elvörösödtem a kijelentésén. 

- Tudod hova kellene elmennünk? - néztem a fiúra nagy szemekkel. - A prefektusi fürdőbe. - suttogtam, Charlie arcán pedig egy játékos félmosoly jelent meg, szemei pedig elsötétültek, ahogy közelebb hajolt hozzám.

- Csak az a baj... - suttogta. - Hogy nem szeretek ruhában fürödni. - duruzsolta a fülembe, én pedig az eddiginél is jobban elvörösödtem. - Imádom, hogy mindentől zavarba jössz. - nevetett a fiú lágyan. 

- Connard! - szidtam meg a fiút teljesen zavarba jőve, mire ő finoman játszani kezdett a nadrágom szegélyével.

- Most seggfejnek hívtál? - hunyorgott rám az orrát ráncolva. 

- Honnan tudtad?! - kerekedett el a szemem azonnal, mire ő csak vállat vont. 

- Dögös vagy, amikor franciául beszélsz. - nyúlt bele a nadrágom övtartójába, azzal húzva közelebb magához. A testünket már egy milliméter sem választotta el és a mellkasaink egymásnak feszültek, ahogy levegőt vettünk. 

- Nem csinálnátok ezt máshol? - hallottam meg hirtelen Draco hangját. A fiú a fejét fogva nézett ránk vissza, mire Charlie beledugta az egyik kezét a farzsebembe. 

- Adok egy tippet... Ne nézz ide! - meresztette rá a szemét a fiú, mire felnevettem. Charlienak talán még Draconál is csípősebb természete van és egyszerűen nem tudok betelni vele. 

- Csak vidd szobára, könyörgöm. - fintorgott unottan, mire Charlie felvonta a szemöldökét. Draco ezt egyértelműen úgy hangoztatta, mint aki undorodik a jelenlétünktől, de a vörös fiú ebben is megtalálta a kibúvót. 

- Ha nagyon szeretnéd. - kacsintott a szőkére, majd az ölébe kapott és gondolkodás nélkül indult ki velem a teremből. Egyenesen a prefektusi mosdóba. 

- Este el kell mennem egy kis időre. - szólalt meg Charlie, miközben lerakott a mosdóban. - El kell intéznem egy-két dolgot, de sietek vissza. - nyomott egy puszit az arcomra. 

- Ha addig alhatok a szobádban, nekem oké. - vontam meg a vállam mosolyogva. 

- Nem ma lesz a mardekáros buli? - kérdezte a fiú összezavarodva. 

- De. - feleltem. - De gondoltam... Gondoltam, nem akarod, hogy nélküled járjak bulizni. Szóval nem megyek. - sütöttem le a szemeimet, miközben leültem az egyik padra. 

Charlie pedig lekapta magáról a fölsőjét és lehajolt hozzám, kezeivel hanyagul támaszkodva a pad hideg kövén. Izmai megfeszültek a testem mellett, a fiú arca pedig csupán pár centire volt az enyémtől. 

- Menj. - csókolt meg. - Menj bulizz a barátaiddal. Nekem csak az a lényeg, hogy az én ágyamba köss ki este. Szeretem a részeg Elliet. - jegyezte meg szúrósan. - Igazán... Bevállalós. - harapott bele az ajkaiba, majd felállított a padról és lassan levette a ruháimat, hogy bemehessünk a forró, habos vízbe. 

Engem pedig kirázott a hideg, ahogy a csupasz bőrömet megérintette a meleg víz. A lábaim kissé instabilan lépkedtek le a lépcsőn, eltervezve, hogy azonnal leülök a lépcsőre. Charlie azonban elkapta a derekamat és egy gyors mozdulattal beleültetett az ölébe. 

- Csak hogy legyen mire emlékezned a buli idején. - csókolta meg a mellkasomat, miközben kezével belemarkolt a fenekembe. 

- Enélkül is folyton rád gondolok. - sóhajtottam az érintésétől. A fiú vizes keze végigfutott a gerincemen, beletúrva csapzott hajamba. Én lassan csókolgatni kezdtem a fiú nyakát, ő pedig hátra vetett fejjel markolt a hajamba. 

A fogaim pedig finoman ingerelték a bőrét, aminek hatására Charlie halkan felnyögött. Ettől a hangtól pedig forróság futott végig a testemen és a hasam megfeszült. Óvatosan húztam végig a nyelvem a bőrén, ezzel enyhítve a harapásaim erősségét, Charlie pedig hirtelen felrántotta a csípőmet és belenézett a szemeimbe. 

- Megőrjítesz. - suttogta, aztán lassan... Nagyon lassan leengedett az ölébe. A szemeim lecsukódtak az érzéstől, ahogy a fiú fokozatosan elkezdett kitölteni. Az ajkaimat egy kósza nyögés hagyta el, miközben Charlie erősen szorított magához. A fiú pedig lassan mozogni kezdett, de én lenyomtam a lábait. - Mit... - nézett rám a fiú döbbenten. 

- Ma én irányítok. - suttogtam a szájába. - Csak hogy legyen mire emlékezned a munka idején. - mondtam, majd ösztönösen mozgatni kezdtem a csípőmet a fiú ölében, akinek ajkait egy hangos sóhaj hagyta el. 

- Édes istenem... - nyögött fel a fiú hátravetett fejjel, szemei megrebbentek az ingerek hadától. Kezeivel pedig belemarkolt a hajamba és hátrahúzta a fejemet, így csókolva a nyakamat. 

- Szeretlek Charlie Weasley. - mormoltam, a fiú pedig mosolyogva válaszolt. 

- Én is szeretlek. - csókolt meg újra.

És én ebben a percben még nem is sejtettem, hogy mekkora jelentősége volt ennek a szónak ebben a percben. Fogalmam sem volt róla, hogy ez az egy szeretlek, sorsdöntően hatott az egész estémre. Mert a buli tele volt váratlan meglepetésekkel és hihetetlen bejelentésekkel.

Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy Draco Malfoy ennyi idő után is meg tud lepni...