Elliot Édesanyja ágyhoz kötött volt, amikor hajnalban elhunyt. Kevesen jelentek meg a temetésen, családtagok közül csak Ő, rokonok közül senki, ismerősök közül pedig Derek jött támogatni a gimnazista fiút. Az Édesapja inkább otthon maradt és szokásos teendőit végezte. Sokan azzal tudták le, hogy így gyászol az öreg, de valójában már régen elfelejtett érezni. Valahol a "megcsalom a feleségem" és az "elverem a fiamat" cselekedet között. Sosem volt minta apa, nem is akart az lenni. Legalábbis Elliot apja nem. Ez az egész akkor tompult el, amikor Derek megjelent. Ő volt Elliot magán matek és történelem tanára, de végül már csak matekot tanított Neki. A szülei sosem kedvelték, túl kedves volt és túl hiperaktívnak tartották, mintha megállt volna egy gimnazista szintjén. Ráadásul extrém külseje sem segítette ki: felnyírt, zöld haja volt és mindig fekete bőrkabátot viselt, alatta pedig egy testre simuló, szintén fekete pólót hordott. Persze azt a fajtát, amitől inkább férfiasnak tűnik. Kicsit bő, de nem feltűnő fekete farmer és 46-os cipő kísérte végig az útjain, másmilyenben nem is lehetett látni. Elliot az ellentéte volt: kócos, dús tejszőke haj, átlagos, mogyoró barna szemek, szeplőkkel díszítve. Mindig vékony, régies, kopott hosszú ujjú póló volt a rá többször nagyobb bele bújós pulcsija alatt. Egy egyszerű atlétát is hordott néha, ami fehér volt és szakadt. Nadrágnak fekete farmert és már agyon taposott, lyukas edzőcipőt hordott. Együttesen nem volt feltűnő, de aki már több időt töltött vele az rájöhetett arra, hogy hiába származik pénzesebb családból, nem kap meg mindent. Derek állása nem fizetett olyan jól, de remekült megélt egyedül is, egy panelházban. Fent lakott az első emeleten, egy kisebb, de annál praktikusabb lakásban. Abban a házban, ahol Derek megtudta, hogy mit is élt át pontosan Elliot a múltjában.

Másfél évvel ezelőtt Elliot tovább maradt Nála, hogy egy kicsit szórakozzanak. Rendeltek egy pizzát és videókat néztek, jól mulattak. Derek egy paródia videó után elment a mosdóba, magára hagyva az akkor 16 éves fiút. Csengettek. Újra és újra szólt a csengő, de Elliot csak ült és tűrte a hangos, kellemetlen zajt. Egy pillanatra abbamaradt, de akkor hosszan kezdték el nyomni a kinti gombot, egyértelművé téve azt, hogy sürgős és addig nem mennek el, ameddig valaki ki nem nyitja az ajtót. Derek mérges hangja alig érte el azt a szintet, hogy túl üvöltse csengő zaját a mosdóból, de egyértelmű utasítást adott: Elliot menjen oda az ajtóhoz és küldje el a picsába, bárki is az. Nagyon nyelt és elindult az ajtó irányába. Azt hiszem, ekkor jöhetett rá, hogy mennyire nem nyugtatja meg a tény, hogy milyen szűk folyosók vannak a tanára házában. Megérkezett, az ajtó rezgését már szinte érezni tudta. Megpróbált távolabbról a kukucskálóba pillantani, de nem sikerült, nem látott jól senkit.

- Ki az? - kiáltott ki az ijedt fiú, mire a dörömbölés enyhült, de még mindig fenyegető zajt csapott.

Megmagyarázhatatlan okból úgy gondolta, hogy az agyon használt, már az "idő megrágta" lánc zár majd megvédi, így elég csak résnyire kinyitnia az ajtót ahhoz, hogy elküldhesse a - talán - veszélyforrást. Nagy levegőt vett és halkan becsúsztatta a fém gömböcöt a rekeszébe, majd figyelmeztette a kint állót, hogy ki fogja nyitni az ajtót, így álljon el onnan. A dörömbölés megszűnt. Elliot lassan nyitotta ki az ajtót, ami élete legnagyobb hibája volt: az idegen, - most már nyilvánvalóan férfi - olyan erővel rúgta be az ajtót, hogy a régi, használhatatlan fémlánc elszakadt, a fiú pedig kénytelen volt hátra sietni, hogy a kivágódó ajtó ne találhassa el. Az ajtó hatalmas lendülettel csapódott a téglafalnak, aminek a zajára Derek is elkezdett öltözködni, de amikor kiért, már elkésett. Elliot Apja éppen az ingjénél fogva rángatta meg a fiát, aki remegve hagyta, csak a magas, erős férfi karját szorította. Hangosan veszekedtek. Jack, Elliot apja pedig mindennek elhordta a fiút. A gimnazista csak sírt és remegett, de nem a szavaitól, hanem Jack magasba emelt kezétől. Mikor az apa lecsendesedett, Elliot megpróbált lehiggadni és boldog volt, hogy nem kapott egy pofont sem. Derek közbelépett és ellökte őket egymástól. Talán nem kellett volna jobban hergelnie a férfi hatalmas dühét, mert Elliot orra bánta. Ömlött a vér, amit a kezével próbált takarni, miközben tanára mellkasának dőlt háttal, sírva. Jack utolsó mondata az volt, hogy elviszi innen a fiát és haza mennek, majd elhagyta az épületet és a kocsijába ült, sört kortyolgatott.

Elliot csak sírt és sírt, az orrából pedig ömlött a vér. A fájdalma nem volt vészes, azok közé tartozott, akik nem élik meg nagyon fájdalmasan ezt a dolgot, de a lelke üvöltött, Ő viszont csendben lihegett, Derek karjaiban. Persze, aki az ölében tartotta még mindig a sokk hatása alatt volt és nem tudta, mit is kellene tennie. Próbálta nyugtatni a fiút, jéggel kínálta szóban, de nem érkezett válasz. A fiú rettegett lemenni a kocsiba, félt, hogy mi lesz ezután. Az a gondolat cikázott a fejében, hogy vajon otthon is ki fog kapni? Az apja azt mondja majd az anyjának, hogy valójában Derek verte meg és csak kiszabadította a karmai közül? Megint bezárják majd a pincébe és akkor jöhet ki, ha ígéretet tesz?

Miközben ezeken gondolkodott, Derek mocorogni kezdett. Megpróbált felállni, hogy becsukhassa a még tágra nyitott ajtót és jeget hozzon Elliot törött orrára, de Ő csak ellenkezett.

- Most szükségem van Rád. - súgta oda Elliot, majd a férfi mellkasára hajtotta a fejét - Sajnálom.

Elaludt. Az nem derült ki, hogy a stressz, fáradtság vagy a fájdalomtól, de Elliot Derek ingjét szorítva aludt el, miközben álmaiban is viszont hallhatta élete legújabb szereplőjének heves szívdobogását.