Amikor másnap felébredtem, és tükörbe néztem, rájöttem, hogy tulajdonképpen az arcommal semmi különösebb baj nincs.
A ruhákért sem kellett aggódnom, hisz aznap mentem Liával bevásárolni. Az egyedüli dolog, ami borzasztóan zavart, az a testsúlyom volt, azonkívül meg a testzsír megoszlása testemen.
A lábaim izmosak voltak, de korántsem úgy néztek ki, ahogyan én szerettem volna. A hasamról nem beszélve, ami habár régen elfogadható volt, mára már hatalmas zsírréteg tanyázott rajta.
Nem volt mit tennem, öltöznöm kellett, ha nem akartam megváratni Liát.
Kaptam egy lenge vászonnadrágot és egy bő Led Zeppelin pólót. E két ruhadarab együttes hatása azt a látszatot keltette, hogy a ruha alatt vékony combok, formás fenék és lapos has van. De ez nem volt igaz. Sőt, ennek ellentéte.
Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörre, majd elindultam az ajtó felé. Elvettem a pénzt az étkezőasztalról. Pontosan onnan, ahová egyszer a búcsúleveleket tettem, majd kiléptem az ajtón.
Liánál hamarabb a megbeszélt találkahelyre értem. Amikor ő is közeledett, az állam leesett.
Úgy jött felém, akár egy szupermodell. Világosbarna haja lebegett a szélben, égszínkék pántos blúza pedig tökéletesen passzolt világosbarna bőréhez, és kiemelte hibátlan alakját.
Hogy jobban kihangsúlyozza vékony lábait, egy egészen rövidre vágott farmert viselt, ami ellenálhatatlanná tette őt mindenki számára.
-Jézusom, Lia! Én eddig is tudtam, hogy jól nézel ki, de így kicsípve még nem láttalak. Sikerült iriggyé tenned engem! - mondtam viccelődve, de igazábol halálosan komolyan gondoltam.
-Tudtam én!! - mondta ő is viccnek szánva.
Lia sokkal soványabb nálam. Gyönyörű teste van. Olyan, amiről minden lány álmodik. Én is.

Amikor megérkeztünk a bevásárlóközponthoz, Lia egyből a H&M-be ment. Az a kedvence. Én mentem utána, nem szerettem volna szétválni.
Amíg ő S-es pólókkal rohangált a próbafülkébe, én maradtam az L-eseknél.
Egyszer, semmi szó nélkül elkezdett ruhákat adogatni nekem.
-Próbáld fel ezeket! Utána megyünk és eszünk valamit. Jó lesz?- kérdezte nagy mosollyal az arcán.
Bólintottam. Már rég éheztem, de vártam, hogy Lia mondja először az evést.
Felpróbáltam 4 ruhát, de rá kellett jönnöm, hogy Liának jobban áll bármilyen ruhanemű; és amíg ő 6 szatyrot tömött meg ruhákkal, én üres kézzel baktattam kifelé a boltból.
Bementünk egy gyorsétkezdébe, ahol kínait rendeltünk. Amint kihozták, rögtön nekiálltunk enni.
Tudtam, hogy zsírokban gazdag, de annyira finom volt, én meg annyira éhes voltam, hogy csak úgy zabáltam. Kis idő múlva felnéztem, és láttam, hogy Lia még csak pár falatot evett, ezért felálltam, és a maradék ételemet a kukába dobtam.
Jézusom, egy elhízott disznó vagy! - szólalt meg egy hang a fejemben.